vissza >>

Homály a dohányfüst körül

Már többször leírtam, hogy szellemi vezetőim szerint a dolgok nem egyértelműen rosszak vagy jók, hanem egyszerűen a dolgok, azok dolgok. Mi töltjük fel tulajdonságokkal, és az érzelmeink alapján, amit az adott tárgy kivált belőlünk ragasztunk az adott tárgyhoz különböző jelzőket.

Leszögezném már az elején, hogy nem vagyok dohányos, soha életemben nem cigiztem. Igaz, itt-ott meggyújtottak nekem egy-egy szálat, de valahogy mindig elfelejtettem szívni, csak tartottam a kezemben, vagy ottfelejtettem a hamutálcán.

Úgy nőttem fel, hogy a szüleim sokat dohányoztak, igaz mára már leszoktak róla.

A filmforgatásoknak is velejárója a közös füstölgetés, így volt mit tennem, hogy elfogadjanak annak ellenére, hogy nem tartottam a többiekkel, nem hódoltam a dohányzás szenvedélyének.

Amikor pedig rock zenekarokkal dolgoztam, a koncertekre vezető úton szinte vágni lehetett a füstöt az autóban a srácok cigijétől.

Mint említettem, nem vagyok dohányos, de nem zavar, ha valaki az. El sem tudnám képzelni a presszókat, kocsmákat sejtelmes dohányfüst nélkül.

Ami viszont nagyon zavar az az, hogy manapság szó szerint üldözötté váltak a dohányosok. Mivel világ életemben szerettem a kissebség oldalára állni elkezdtem utána járni annak, hogy tényleg olyan gonosz dolog-e a cigaretta, amiért egyesek szinte ördögűzőkén vetik rá magukat a dohányosokra.

Mivel manapság már büntetendő, ha valaki egy népcsoport, egy kisebbség ellen lázad, ezért most a dohányosok töltik be az így keletkezett űrt azok életében, akiknek lételemük az állandó harc valami vagy valaki ellen.

Egyesek olyannyira megszállottan üldözik a szenvedélyes dohányosokat, hogy néha már úgy érzem azok, akik a dohányzás ellen harcolnak, szinte többet füstölögnek a méregtől, sokkal több szennyeződést hoznak létre a haragjukkal, mint azok, akik égő rudacskákat vesznek a szájukba.

No de lássuk csak, mit mond a dohányzásról a szellemvilág!

Régi korok sámánjai, varázslói, de a ma élő, régi hagyományokat követő törzsi varázslók, indián gyógyítók is a mai napig úgy folyamodnak a szellemekhez, hogy tüzet raknak, pipára gyújtanak, vagy elfüstölnek egy-egy füstölőt. Minden beavatott tudja, mikor milyen fűszereket, illatokat kell a tűzbe dobni ahhoz, hogy megfelelő válasz érkezzen a kérésükre. Más-más aroma vonzza be a sikeres vadászatot, más a gyógyulást, és megint egy másik illat segíti elő a gyermekáldást.

Megvan, hogy melyik illat melyik istenség jótevő energiáit kelti életre. Például a babérlevél Apollóét, aki a férfiúi erőt növeli, a menta Zeuszt vonzza be, aki a távlati céljaink megtervezésében, a problémás és nehéz helyzetek átértékelésében nyújt segítséget. A bergamot illata a jó szerencsét hívja be, míg a hölgyek a jázmin segítségével Vénusz energiáit idézhetik meg a hatékonyabb csábítás reményében.

Minden illatnak megvan az a speciális vibrációja, amivel egy-egy neki megfelelő istenséget, magasabb frekvenciájú energiát bevonz. A tűzbe szórt növény illata elterjed az éterben, mint egy hívójel az adott istenség felé, aki vagy ami általában azonnal reagál is rá és elkezdi sugározni a kért választ. Pontosabban csak kezdte, jelen időre ugyanis ez már nem érvényes.

Egy vicces képet mutattak nekem az égiek, hogy mi történt akkor, amikor passzióból kezdtek dohányozni az emberek.

Ha valahol felparázslott egy cigaretta fénye azonnal legalább 7-8 angyal ugrott és állt készenlétben várva a kérést, melynek teljesítéséhez rögtön hozzá is láttak volna. Azonban hiába ugrottak, hiába vártak, kérés nem kapcsolódott a füsthöz, így csalódottan visszahúzódtak. Azt mutatták, hogy kb. 30 évébe telt a szellemvilágnak, amíg megszokta, hogy az emberek csak úgy, az angyalok segítségének kérése nélkül is füstölögnek.

Tehát ha jobban belegondolunk és figyelembe vesszük az előbbi információt, akkor a dohányzás egy kitűnő eszköz lehetne a szellemekkel való kommunikációban.

Akkor vajon milyen urat szolgálhatnak azok, akik olyan bőszen harcolnak a cigaretta ellen?

Tudták azt, hogy az amerikai indiánok a mai napig árulnak olyan cigarettát, amely az asztmát hivatott gyógyítani? Az idősebb gyógyszerészek pedig még emlékeznek arra, hogy 30-40 évvel ezelőtt itt is kaphatóak voltak a gyógyszertárban olyan dohány-rudacskák, amelyekkel különböző nyavalyákat kúráltak.

Kötözködnék azokkal, akik azt állítják, hogy a dohányzás pld. tüdőrákot okoz. Egyrészt azért, mert azok is megkapják a kórt, akik sohasem gyújtottak rá, másrészt, mert nem mutatható ki egyértelműen a kettő közötti kapcsolat.

Amit a gyárak kibocsátanak, amit az autók kipufognak ugyanolyan káros, nemde? Kíváncsi lennék a közlekedési rendőrök tüdőröntgenére vagy azokéra, akik sokat jártak olyan show-műsorokra, ahol füsteffektusokat használtak.

Nem lehet különválasztani azt sem, hogy ezt a sejtet a cigi, ezt meg a savas eső betegítette meg.

Azt is szeretem, amikor tudálékos ezoterikusok tiltakoznak a cigaretta ellen, holott nekik igazán tudniuk kellene, hogy akár arra is meg lehet tanítani a szervezetet, hogy megeméssze a vasszöget. Ilyenkor szoktam beszólni nekik, hogy minek dolgoztál magadon annyit, ha még a dohányfüsttől is megijedsz?

Nem a cigaretta okozza a bajt, hanem a vitaminhiányos táplálkozás. Tény ugyanis, hogy a cigi hatására kiürülnek a vitaminok, de lehet őket pótolni, és akkor nem lesz baj.

Így van ez a terhességnél is. Sokkal több galibát okoz a bűntudat, mint pár szál elszívása. Persze én a mértékkel való dohányzásról beszélek, nem az állandó pöfékelésről.

Ami a tüdőrákot illeti, azt (Ruediger Dahlke szerint) a kapcsolatok megromlása, a kommunikáció elfajulása okozza, amikor nem tudjuk kifejezni magunkat, elfojtjuk érzelmeinket. Sokan ilyen lelkiállapotban nyúlnak a cigi után, hogy levezessék a feszültséget, és minél nagyobb a zűr a kapcsolatban, annál többször vonul félre az illető egy kicsit füstölögni.

A dolgokat csak tetőzi - persze negatív irányba -, ha a dohányost a többiek elkezdik kioktatni a dohányzás veszélyeiről ahelyett, hogy szeretettel megkérdeznék az illetőt mi az, amit el szeretne mondani, csak eddig nem kapott figyelmet, megértő füleket hozzá.   

A dohányosokat tulajdonképpen a feszült családi háttér teszi dohányzóvá. Tudat alatt keresik azokat a lényeket, akiknél meghallgatásra, elfogadásra találnának. A cigi ehhez lenne megfelelő kommunikációs csatorna. De ahogyan egy beszélgetés létrejöttéhez sem elég pusztán az, hogy felvesszük a telefont, ha nem szólunk bele, ugyanúgy önmagában a füstölgés sem elég ahhoz, hogy a szellemvilág szóba álljon velünk. Főleg, miután az emberiség már leszoktatta őket arról, hogy a tűz felvillanása hívójel legyen számukra. Gondolom, némi gyakorlással és erős hittel még helyreállítható lenne ez a kommunikációs csatorna, de ehhez a fejekben is rendet kéne rakni.

Az a megszállottság, amivel egyesek fellépnek a dohányzás ellen, engem az inkvizícióra emlékeztet. Az inkvizítorok tulajdonképpen azokat üldözték, akikről azt feltételezték, hogy képesek kommunikálni a szellemvilággal. A fentiekben leírtak után pedig már nem is olyan távoli a hasonlat az inkvizíció és a dohányosokat üldözők között.

Vajon milyen urat szolgálnak a cigarettázást ellenzők?

Vicces, amikor államilag akarják betiltani, hiszen a dohányosok a legjobb adófizetők, tőlük származik az államkassza egyik legstabilabb bevétele.

Biztos, hogy a dohányosokkal van a baj…?

A sok dühöngő, fanatikus dohányzásellenes ember sokkal több negatív energiát gerjeszt, mint maga a dohányfüst. Pontosabban, maga a füst nem is gerjeszt negatív energiát, inkább tisztítja a teret. Gondoljunk csak a füstölőkre vagy a templomi rituáléknál hasznát tömjénfüstre, ezeknek azért egyértelműen pozitívumot szavaztak meg, nem?

Nos, a dohányzás is lehetne hasonlóan hatékony, gyógyító formula, vagy hatékony segítség a spirituális rituálékhoz. Egy csepp a cigire a megfelelő esszenciából, és máris kész a szellemvilág segítségét behívó eszköz. Csak azt kéne megtanulni, hogy melyik illat, aroma mire való és máris egy kellemes közeg jönne létre ott, ahol cigarettára gyújtanak.

Kérem a dohányosokat, hogy ezek után legyenek tudatosabbak, amikor rágyújtanak, a cigarettázást tiltóknak pedig azt szeretném üzenni, hogy mielőbb járjanak utána, hogy adott esetben tényleg a dohányzás irritálja-e őket, vagy valahol egészen máshol van a baj, és azt egyszerűen az égő rudacskára vetítik ki?

Mindenesetre remélem, hogy eme füstölgésem segít tisztábban látni a témában, és a dohányzást tiltók szemét nem csípi többé a cigi füstje, sem a dohányzók személye.

UI! Attól persze én is kiborulok, ha valaki a táncparketten dohányzik, de ez már egy másik téma.