vissza >>

A Dominik-ügy

A természet mindig az egyensúlyra törekszik. Ha valahol megnyílik egy erős pozitív csatorna, akkor automatikusan megnyílik mellette egy negatív energiakapu is. Ha valahol túl sok negatív vibráció halmozódik fel, akkor elengedhetetlen, hogy olyan események induljanak be, amelyek arra hivatottak, hogy egyensúlyt teremtsenek. Az emberi igazságszolgáltatás néha megúszható, de az isteni sohasem.

 Felgyorsult világunkban egy-egy bűncselekményért, hanyagságért, visszaélésért a jelen életünkben kell felelnünk.

Azt hiszem, nincs ma Magyarországon olyan tv-néző, aki ne ismerné a közelmúlt egyik legdrámaibb történetét.

 Adott egy két és fél éves, angyali kisfiú, aki szülei állítása szerint eltűnt.

A dolog azonban nem itt kezdődött, hanem hat évvel ezelőtt, amikor az édesapának többrendbeli lopás miatt évekre börtönbe kellett volna vonulnia. Ehelyett azonban bujkált a törvény elől, azt hitte, Istent játszhat és fölülírhatja a szabályokat.

 Mivel hivatalos munkavállalásra nem volt esélye - hiszen így lelepleződhetett volna -, harci kutyák tenyésztésébe fogott. De csupán a tenyésztés nem hozott elég jövedelmet, ezért illegális viadalokat is rendezett, ezzel rengeteg negatív energiát gerjesztve maga körül.

 A sok meglopott ember kétségbeesése, a bűntett iránti felelősség fel nem vállalása, a harci kutyák tenyésztése és pluszban azok harcoltatása olyan iszonyatos negatív erőteret hozott létre, hogy szüksége lett mindezek kompenzálására. Dominik születése ezt az egyensúlyt volt hivatott szolgálni.

 Ám a gyermek érkezése sem térítette észhez az apukát.

Apaként sem volt hajlandó felelősséget vállalni tetteiért, nem hagyta abba tevékenységeit, így a Sorsnak drasztikusabb módszerhez kellett folyamodnia, hogy újra kiegyensúlyozódhassanak az energiák.

 A médiában szinte tolonganak azok a látók, jósok, akik azt állítják, hogy ők vezették nyomra a rendőröket. Dilettánsabbnál dilettánsabb magyarázatok látnak napvilágot arról, ki hogyan, vagy ki miért találta, vagy nem találta a kisfiút.

Nekem rögtön az első pillanatban azt mondták, hogy a kisfiú nem él, nem volt a Margitszigeten, és hogy az anyuka tudja a választ...

Később még erős földszagot is éreztem, ha a kisfiúra hangoltam, és nem értettem, miért keresik a vízben.

 Persze, ezt akkor még a sajtó kedvenc mágusa sem mondta, pedig azonnal megkérdezték egy nagyon tudományosra vett adásban. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, amikor Dominik szellemét akarta megidézni. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az illető még életében nem beszélt elhunyt gyermek lelkével. Én sem beszéltem még két és fél évessel, de négyévessel már igen.

 Nos, azt kell tudni a dologról, hogy ha az elhunyt gyermek lelke nem hagyta el azonnal ezt a dimenziót (ilyenkor ugyanis már nem lehet zavarni) és itt ragadt a Föld vonzásában, akkor ugyanazzal a tudással, helyzetfelismeréssel rendelkezik, mint egy korának megfelelő gyermek. Feltételezem, hogy Dominik is egy átlagos kisfiú volt, és nem tudta volna megadni annak a helynek a pontos földrajzi pozícióját, ahol a fizikai teste tartózkodott.

 Mint említettem, nekem az Angyalok mindig azt mondták, hogy az anyuka tudja, hol van Dominik, őt kell megkérdezni.

Mivel ez az édesanya próbatétele volt (mármint bevallani az igazságot), az anyuka engedélye nélkül egyetlen látó, médium sem kaphatta meg Dominik pontos tartózkodási helyét.

Mindegy, melyik jós mit állít, okosakat csak a gyermek megtalálása után kezdtek mondani, hogy lám, ők megmondták. Kár, hogy nincsenek tanúk, akik hitelesíthetnék szavaikat.

 Az egyik jósnő még rá is játszott a történetre. Félelemkeltéssel, a dolgok misztifikálásával akarta magát hitelesebbé, érdekesebbé tenni. Titokzatosan előadta, hogy a gyermeket nem a kutyák tépték szét, hanem más valakit lát mögötte. Amikor pedig már mindenkit eléggé felcsigázott, közölte, hogy maga a Sátán végzett Dominikkal.

 Mellesleg a harci kutyák tényleg a pusztító erők hatalmában vannak, az emberi gazdákat is csak azért tűrik meg, mert etetik őket. Általában az ilyen kutyákat tartó, tenyésztő emberekben megvan a bűnöző hajlam, és azért tartják ezeket az ebeket, hogy tudat alatt magukon kívülre helyezzék a sötét erőket.

Tehát az, hogy Diminikot a Sátán támadta meg, kb. annyira volt értelmes állítás, mint az, hogy az eső vizes.

 Minden erőszakos cselekedetnél jelen van a sötét oldal, de nem beszélünk róla folyamatosan, hiszen amit gyakran emlegetünk, az meg is nyilvánul.

Az említett hölgy szereti a Sátán szóval elkápráztatni az embereket. Már több kliensem is járt nála, és amikor engem említettek neki, közölte, hogy ilyen képesség, ami nekem van, nincs is, nem lehet az Angyalokkal beszélgetni...

Még jó, hogy ilyen sokoldalúan tájékozott emberek nyilatkoznak a médiában okkult dolgokról!

 Ami magát Dominikot illeti, jó példa a kierőszakolt leszületésre is.

Édesanyja állítólag hat évig járt hormonkezelésekre, hogy gyermeke lehessen. Valószínű, hogy ezt a párost - Dominik anyukáját és apukáját - egyetlen lélek sem akarta szülőnek. Érzékelték szülői éretlenségüket és felelőtlenségüket.

 A kezelésekkel tehát egy olyan lélek inkarnálódását erőszakolták ki, aki nem tervezte hosszúra az életét, és aki erőszakos véget választott rövidke földi pályafutásához. Dominikot ha nem a kutyák tépték volna szét, akkor autó gázolta volna el.

 Amikor ráhangolódtam, érezni lehetett, hogy nem akar abban a közegben maradni, ahová született. Tisztább vibrációkra váltott. Ezzel a borzalmas halállal váltotta ki azt, hogy olyan helyre kerülhessen, ahol csöppnyi, ártatlan lénye megtalálja azt a harmóniát, amire vágyott.

 Azok számára pedig, akik hosszú ideje próbálkoznak a gyermekáldással, idézném Angelina Joliet: „Miért szüljek gyermeket egy amúgy is túlzsúfolt világba, amikor rengeteg olyan gyermek van, akinek nincsenek szülei és szeretetre vágynak.”

 Én is meg szoktam kérdezni, ha valaki mindenáron a saját genetikai utánpótláshoz ragaszkodik, hogy „Mi a fontosabb számára az, hogy Istent játsszon és saját képére formáljon egy életet, vagy a szeretet áramoltatása?” Aki tényleg képes szeretetet áramoltatni, annak nem szükséges, hogy saját magát reprodukálja.

 Nekem az anyaság egyik mintaképe Mia Farrow, aki négy saját gyermeke mellé 11-et fogadott örökbe. Ráadásul olyan különösen hátrányos helyzetű gyerekeket nevelt fel önzetlenül, szeretetben és vidámságban, akiket testi vagy szellemi problémáik miatt nehezen tudtak volna elhelyezni az árvaházak. Hasonlóan döntött Angelina Jolie, Nicole Kidman és Sharon Stone is, akik szintén szép és intelligens emberek, mégis vállalták, hogy akár más nemzethez tartozó gyermekeket is a keblükre ölelnek.

 Remélem, Dominik is ilyen nagyszerű emberekhez kerül legközelebb! Kiérdemelte a majomszeretet helyett az őszinte szeretetet.