vissza >>

KRISZTUS UTOLSÓ MEGKÍSÉRTÉSE

 The Last Temptation of Christ

Nikos Kazantzakis regénye

Rendezte: Martin Scorsese

Jézus: Willem Dafoe

Júdás: Harvey Keitel

Mária: Verna Bloom

Mária Magdaléna: Barbara Hershey

  A film, pontosabban Nikos Kazantzakis regénye nagyon kedvesen mutatja be Jézust. Nem mint vízen járó, tömegeknek prédikáló, holtakat feltámasztó misztikus, az emberek számára felfoghatatlan és megközelíthetetlen alakot ábrázolja, hanem a kétségekkel teli, hétköznapi embert, akit a sors megáldott (megáldott? – nos, ez a film fő kérdése) különleges képességekkel.

 Bevallom, pár évvel ezelőtt, amikor a filmet először láttam, számomra óriási katarzist jelentett. Megkönnyebbültem, látván, hogy Jézus is mennyit tépelődött azon, hogy elmerje-e hinni azt, hogy tudja, amit tud.

 Persze ez a mű csak egyféle értelmezése Jézus életének. Lehet, hogy a valósághoz nincs is semmi köze. Számomra mégis sokkal hitelesebb, mint ahogyan a különböző vallások próbálják misztifikálni Jézus jelenségét.

A film alapjául nem az Evangélium, hanem az örökös szellemi konfliktus feltárása szolgál.

 Feltételezem, hogy nem mindenki látta a filmet, ezért pár szóban elmondanám.

Egyszerű ácsot látunk a film elején. A mester megszólítás pedig az ácsnak, mint mesterembernek szól.

 Amikor Jézus hangokat kezd hallani, azt hiszi, hogy a Sátán kísértette meg, ezért hónapokig tartó böjtölésbe kezd, és megkorbácsolja saját magát. A büntetés nem használ, a hangok továbbra is szólnak hozzá. Azt gondolja, ha olyan kereszteket készít, amelyekre a rómaiak azokat feszítik majd fel, akik pont a messiás eljövetelét hirdetik, talán majd Isten meggyűlöli őt, és mást választ ki közvetítőjeként.

 Jézus elviseli Júdás pofonjait, az emberek gúnyolódását, azt hogy Mária Magdaléna is leköpi, csak azért, hogy minél kevésbé legyen alkalmas a kiválasztott szerepére.

Édesanyja, Mária azt javasolja, hogy végezzenek el rajta ördögűzést, mert ha az ördög szavát hallja, azt a rituálé kiűzi belőle. Ám ha az Úr szól általa, őt már nem lehet kiűzni. Mint ahogy Jézus is megjegyzi: Istent nem lehet kiűzni.

 Mivel Jézus minden erejével ellenáll az üzenetek átvételének, ezért fizikai fájdalmak gyötrik. Meglátogatja Mária Magdolnát is, és bocsánatáért esedezik, mert mint kiderül, a lány azért lett prostituált, mert Jézus annak idején elutasította a szerelmét. Magdaléna viszont nem bocsát meg, amiért prostitúcióra juttatta Jézus elutasítása.

 Ezután a fiatalember a sivatagba megy az esszénusokhoz, akik próbálják megértetni vele, hogy milyen áldott, hisz ők egész életükben arra vágytak, hogy hallják Istent, míg Jézusnak ez megadatott.

 Jézus azzal védekezik, hogy nem lehet ő a kiválasztott, hisz fél mindentől, nem tudja megmondani az igazat, mert nincs mersze hozzá. Hipokrita, és büszkeségből nem fekszik le azzal a nővel, akit szeret. Ez a büszkeség tette tönkre Magdolnát is. Nem öl, nem lop ugyan, de mindezt csak azért, mert gyáva, nem pedig azért, mert mindez elvi kérdés lenne a számára.

 Jézus meg van győződve arról, hogy Lucifer az, aki olyanokat mond neki, hogy „Te Isten fia vagy”. Úgy véli, a Sátán játszik az egójával, nem hiszi el, hogy tényleg a Teremtő szólna hozzá.

 Egy tisztító rituálé után azonban készen áll arra, hogy Isten szócsöve legyen, és az emberekhez szóljon, pontosabban Isten szóljon őáltala a tömegekhez. Júdás melléje szegődik, de kiköti, hogy ha Jézus letér a helyes útról, akkor megöli.

 Az első megmérettetés, amikor megmenti Mária Magdolnát a megkövezéstől. Azt mondta, amit Isten mondott általa, és így megmentette a lányt. Ő maga is elcsodálkozott azon, hogy ilyen egyszerű volt a dolog. Persze félelme itt is felveti egy pillanatra a fejét: mi lesz, ha egyszer nem fogja tudni, hogy mit kell mondania?

 Tanítani kezdi az embereket. Lelkesítő előadásokat tart, erőt önt az emberekbe. Azonban az emberek még nem értek meg arra, hogy felfogják a szeretet jelentését. Tanítványokra tesz szert, de közben folyamatosan kételkedik, hogy tényleg ő-e a kiválasztott.

 A Júdással való viták során, melyek arról szólnak, hogy mi az előbbre való a test vagy a lélek, egyre jobban közelebb kerül ahhoz, amit képvisel. A Júdásnak adott válaszaiban kezd el körvonalazódni, hogy mi is az, amire kiválasztották. Félelmei azonban nem múlnak el annak ellenére sem, hogy az esszénusok elvileg kiűzték belőle a félelem és a bűnök kígyóit.

 Keresztelő Szent János a „keresztvíz”, hisz ő az, aki felismerni véli a Messiást. A találkozáskor ugyan a felismerés nem egyértelmű, de nem is elutasító. Jézus megkereszteltetik.

 Számomra ez Kazantziakis történetének az egyik legnagyobb értéke. Mármint az, hogy hitelesen ábrázolja azt a tényt, hogy a pozitív szellemvilág csak terelget bennünket és nem ad konkrét utasításokat. Ellentétben a másik oldallal, amely szigorú szabályokat ír elő, utasítgat és szigorúan megköveteli az utasítások betartását.

 Keresztelö János sem tudja megmondani, hogy Jézus e a messiás, csak biztos ami biztos, megkereszteli. Nem a tudásra, a bizonyosságra épül Jézus iránti elkötelezettsége, hanem a hitre.

 Amikor Pilátus megkérdi a történet későbbi szakaszában Jézust: „TE VAGY A MESSIÁS?” Jézus nem mondhatta, hogy igen, hiszen nem tudta biztosan, de azt se mondhatta, hogy nem, hiszen abban sem lehetett biztos. Ezért azt válaszolta: „VAGYOK, AKI VAGYOK”. Ami a leghitelesebb, legkomplexebb válasz volt abban a helyzetben.

A megkeresztelkedés után ismét kimegy Jézus a sivatagba és megkéri Istent, hogy ne jelekben beszéljen hozzá, hanem érthető emberi nyelven. Több napon át egy körben ül, és sem ételt, sem italt nem vesz magához.

 Először ismét egy fekete kobra jelenik meg, és számon kéri rajta, hogy a szeretetet miért nem család alapításában éli meg. A 10. napon egy oroszlán kéri számon, hogy miért hazudik, miért állítja, hogy az embereket akarja megmenteni, miközben a világot akarja uralni. Uralomra vágyik, és nem az emberek megváltására. Istenre hivatkozva a hatalomra törekszik. Pár nappal később tűz alakjában a Sátán jelenik meg. Uralmat ajánl fel minden élő és halott felett.

Az éhség okozta látomások szembesítik Jézust félelmeivel, önkételyeivel.

 Jönnek az ismert jelenetek: Lázár feltámasztása, az árusok kiűzése a templomból…

A film azonban annál sokkal több, minthogy krónikája legyen Jézus életének. Ebben az ábrázolásban hol egy vakhitű fanatikus embert látunk, hol egy hétköznapi, félelmekkel és kételyekkel teli fiatalembert.

 Az, ahogy Jézus a filmben gyógyít nekem inkább erőszaknak tűnik, mintsem szeretetteljes cselekedetnek. Tulajdonképpen Lázár feltámasztását sem kérte tőle senki. Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy három napja halott embert miért kellett feltámasztania, ha erre senki sem kérte meg.

Egyébként sem változtatott semmin, hiszen később megölik. Egyszerűen lejárt a Földi lét ideje Lázár számára és ezen Jézusnak sem volt joga változtatni.

 A filmbéli Jézust látva nehéz elhinni, hogy egy ilyen, félelmeitől a fanatizmusba menekülő alak hogyan szolgálhat alapjául oly sok egyház tanításainak.

 Még Júdás személye a leghitelesebb. Az elején felbérelik arra, hogy megölje Jézust, de mégis kitart mellette, esélyt adva neki arra, hogy kibontakozhasson. Bizalommal várja, hogy talán jó is kisülhet az egészből.

 Júdás a történetben mindvégig Jézus legnagyobb támasza, egyben a lelkiismerete is. Jézus maga kéri meg Júdást, hogy segítsen beteljesíteni a sorsát, segítsen úgy alakítani az eseményeket, hogy keresztre feszítsék. Mivel Júdás szereti Jézust, tegye meg érte, hogy elárulja.

 Nos, ez nem csak ebben a filmben volt így, hanem a valóságban is. Júdás Jézus kérésére lett áruló. Éppen ezért nem értem, hogy egyes tanítások, milyen alapon ítélkeznek Júdás felett?

 Ebben a műben az utolsó vacsoránál nők is jelen vannak. A film természetesen csak fikció, de szerintem semmivel sem kevésbé hihető, mint az Evangéliumban leírt történetek.

 Érdekes fordulat, amikor a keresztre feszítés pillanatában megjelenik Jézus őrangyala és leszedi a keresztről, mondván, mindez csak próbatétel volt, egy álom, nem kell feláldoznia magát.

 Frigyre lép Mária Magdolnával, gyermeket nemz, azonban a boldogság legteljesebb pillanatában Mária Magdolnát magához szólítja az Úr. Az őrangyal arra bíztatja Jézust, hogy másik nőt válasszon magának, hisz csak egyféle nő létezik, de az ezer arcban nyilvánul meg a földön. Így Jézus feleségül veszi Máriát, Lázár testvérét, aki gyerekeket szül neki. Aztán az angyal bíztatására a sógornőjével is összejön…

 Egyszer, amikor a városba mennek, szónokolni hallja Pált, akinek annak idején visszaadta látását. Pál Jézus Mennybemeneteléről szónokol. Jézus félrevonja Pált és számon kéri, hogy miért beszél oktondiságokat. Parázs vita alakul ki közöttük, Jézus kérdőre vonja, hogy miért állítja, hogy ő csodákat tett és a Mennybe ment, hisz még itt van, élő emberként gyermekeket nemzett.

 Tovább nem mondanám el, hogy mi történik, legyen annak is meglepetés, aki még nem látta a filmet.

Egyébként ismét Júdás az, aki józan szavaival a történet végén egy újabb döntés meghozatalára készteti Jézust.

 A filmben végig az emberi én és az isteni küldetés között ingadozó emberi lényt látjuk. A film igazából nem ad választ semmire sem. Valószínűleg nem is ez a feladata. Egyszerűen másként láttat egy történetet, amiről azt hittük, hogy már mindent tudunk róla.

 A filmben még a szőke kedves kis angyalról is kiderül, hogy tulajdonképpen a Sátán egyik megnyilvánulása. A jámbor nem is jámbor, csak gyáva lázadni; jó nem is jó, csak fél ellenállni; a rossz nem is rossz, csak szükségszerű.

 Elgondolkodtató Pilátus mondata, amikor azt mondja: „Teljesen mindegy, hogy karddal vagy szeretettel harcolsz, ha az illető nem kért belőle.” Komoly intelem a vakhitű hittérítőknek.

 Mindenesetre én különbséget teszek Jézus, az ember, és Jézus, a Messiás között. Az ember-Jézus egy egyszerű halandó volt, aki élte a maga kis gyarlóságait, míg a Messiás-Jézus egy olyan „edény” volt, egy olyan nyitott lény, aki képes volt magába fogadni a Szentlelket, és így az Úr szócsövévé válhatott.

 Szerintem - de ez csak az én véleményem - sem a filmben ábrázolt Jézus, sem az Evangéliumban szereplő Megváltó nem azonos azzal a „krisztusi” energiával, amely egy-egy adott pillanatban megjelenik, és sokunk segítségére siet.

Jézus által a szellemvilág próbált jelen lenni az emberek hétköznapjaiban, hogy általa legyen a segítségünkre. Az, hogy a keresztre feszítés mindehhez mennyire volt szükségszerű, nos ezt nem tudjuk megítélni, ez az égiek dolga.

 Természetesen van erre is magyarázatom, de mivel a film nem érinti ezt a témát, én sem itt magyaráznám el. Mindenesetre a feltámadás legendája nem jöhetett volna létre, ha nem előzte volna meg a kivégzés aktusa.

 Remélem, azoknak az „edényeknek”, akiket manapság a Szent Szellem energiája tölt fel, és médiumi közvetítőkként szolgálnak Ég és Föld között, már nem kell ilyen áldozatot hozniuk. Épp elég megküzdeniük a tudatlan emberek általi mindennapi erkölcsi keresztre feszítésekkel.