vissza >>

LUTHER

 Írta: Camille Thomasson és Bart Gavigan

Rendezte: Eric Till

Martin Luther – Joseph Fiennes

Girolamo Aleander – Jonathan Firth

Johann Tetzel – Alfred Molina

Bölcs Frederick – Peter Ustinov

Cardinal Jacob Cajetan – Mathieu Carričre

Georg Spalatin – Benjamin Sadler

Andreas Karlstadt professzor – Jochen Horst

  A szellemvilág üzeneteit ahány próféta, annyiféleképpen értelmezi.

A próféták tanításait ahány vallási irányzat, annyiféleképpen magyarázza.

A biblia írásairól ahány pap, annyiféle kinyilatkoztatás létezik.

Az Istenben kételkedők azonban megegyeznek abban, hogyan lehet szeretni egy olyan Istent, aki engedi a katasztrófákat, elveszi apró gyermekek szüleit, betegségeket bocsát ártatlan emberekre, vagy csak úgy, egyszerűen nem hajlandó teljesíteni személyes vágyainkat.

 Nos, az egyetlen dolog, amit a lázadók elfelejtenek, hogy Isten garantálja a szabad akaratot ezen a bolygón.

 Szabad akaratunkból választjuk életfeladatainkat, szeretteinket, vallási hovatartozásunkat, a világról alkotott elképzeléseinket. Minden területen szabad a választás. Isten megígérte, hogy nem avatkozik a dolgainkba.

 Sokan most azzal érvelnének, hogy akkor minek imádkozni, ha úgysem segít?

Ezt Ő sosem állította!

Nem beleavatkozni és nem segíteni akkor, amikor nem kérik, nem azonos azzal a ténnyel, hogy imáink meghallgatásra találnak, ha tiszta szívvel kérjük az égi segítséget.

 A film Luther lelki vívódásait mutatja be abban a korban, amikor az embereket saját félelmeik és az egyház dogmái irányították, amikor az emberek álszentség és szabályok tömkelegében éltek.

 Mindenki a katolikus egyház „bűnben fogantál” bélyegét viselte magán.

Milyen gyötrelmeket okozhatott ez a hazug állítás azokban, akik Istent akarták szolgálni az egyház szabályai szerint, miközben testük vágyott a másik emberrel való közösülésre!

Mi több, azzal a ténnyel kellett együtt élniük, hogy a puszta létüket is egy ilyen bűnös násznak köszönhetik.

 Luther első miséje idején belső harcot vív, mivel az egyház Istenről alkotott nézete eltér saját hitrendszerétől. Igaz, paptársa óva inti, hogy ez a Sátánnal folytatott perlekedés, a belső kétely az ördög műve, és úgysincs esélye legyőzni, mivel az ördög ötezer éves előnnyel rendelkezik Luther Márton tapasztalataival szemben.

Luther egy irgalmas istenért könyörög, akit szeretni lehet.

 Mivel a papi teendők ellátására nem alkalmas, ezért egy pápának szóló levél kézbesítését bízzák rá. Rómában azonban szembesülnie kell azzal, hogy jól menő „business” lett a katolikus vallásból: némi apróért bárki megvásárolhatja lelki üdvösségét. Látja azt is, milyen természetességgel szólítják le kurtizánok – gyakorta sikeresen – a szerzeteseket.

 Megdöbben a tapasztaltaktól, és nem akar többé beszélni. Úgy érzi, kezdi elveszíteni a hitét.

 Wittenbergbe küldik tanulni, ahol ismét találkozik a katolikus egyház álnokságaival. Amikor egy nyomorék fiú öngyilkos lesz, saját kezével ássa ki a sírt ott, ahová egyébként az egyház tanításai szerint tilos olyat temetni, aki önkezével vetett véget az életének.

 Luther prédikációiban rávilágít arra, hogy aki poklot ígér, az nem az Isten, hanem az ördög.

Amint rájön arra, hogy a félelmet a Sátán gerjeszti, megerősödik benne a jóságos Istenbe vetett hit, egyre bátrabb, prédikációi pedig szellemesek, logikusak és újszerűek lesznek, ki meri gúnyolni a megvehető búcsúcédulákat, az álszentséget is.

Spalatin figyelmezteti, ne marjon bele a kézbe, amely eteti, mert nem lesz jó vége.

 Új pap érkezik a városba, aki hatásos show-elemekkel, érzelmi ráhatással ráveszi Luther híveit a búcsúcédulák megvásárlására. Luther elmagyarázza az embereknek, hogy ne a papírban higgyenek, hanem Isten szeretetében.

Krisztus tanításait kezdi hirdetni az egyház kificamodott törvényei, szélhámossága helyett.

 Látványosan csökken Róma bevétele, a papság szövetkezik Luther kijózanítására.

A pápa kiátkozással fenyegetőzik, miközben Luther értetlenül áll a tények előtt, hiszen ő hű az egyházhoz.

Megdöbben a vádaskodások hallatán, hisz nem akarta X. Leó személyét sértegetni, csupán Jézus tanításait próbálta újszerűen értelmezni.

 Komoly vitába keveredik Cajetan bíborossal, aki azt állítja, hogy a pápának jogában áll sajátságosan értelmezni és magyarázni a Bibliát (ezt a jogot jelenleg minden pap fenntartja magának, elég meghallgatnunk különböző egyházmegyékben a szentbeszédeket …)

 Luther ellentmond, miszerint a pápa nem állhat a Biblia felett, kifacsart az egyház értelmezése, „Az evangélium nem tagadható az egyház szavával…”

Állítólag a Biblia a tanult papok számára való, az egyszerű nép azt nem értheti.

 Luthert megbélyegzik azzal, hogy megkérdőjelezte a pápa tekintélyét. Az inkvizíció veszélye lebeg felette. Saját érdekében felmentik az augusztinuszi rendi fogadalma alól.

 Frigyes, a herceg, továbbra is lángelméjű papnak tartja Luthert, és mélységesen tiszteli tanításait. A háttérben kitartóan védelmezi őt. Cajetan bíboros azonban úgy dönt, nyomást gyakorol a hercegre, hogy állítsa le kedvencét. Arany rózsát küld a pápa Frigyesnek, hogy elkötelezze őt. A herceg nem adja ki Luthert, inkább „kifizeti” a rózsa árát. Bevallja, szégyelli, hogy megvesztegethetőnek tartják.

 A pápa elégetteti Luther műveit. Az agilis ifjú, Girolamo Aleander megszállottan indul harcba Luther Márton könyveivel szemben.

Cserébe Luther is elégeti a pápai bullát. Mellette áll az egyetem.

Girolamo az ifjú szász császárt is megkörnyékezi célja érdekében. A herceg szerencsére közbe lép. A császár pedig úgy dönt, nem adja ki Luthert Rómának, de megengedi, hogy Szászországban álljon bíróság elé.

 A nép üdvrivalgással fogadja az inkvizíció bíráló széke elé érkező Luthert, akit zavar, hogy szentként üdvözlik.

A kihallgatásnak kétes vége van. A nép Lutherért kiált, aki szabadon távozhat, ám cselszövés áldozatává válik az úton. Szerencsére a herceg emberei megelőzik a pápa bérenceit.

 Karlstadt professzor harcba hívja diákjait Luther Márton ügyéért.

Luther közben nekilát, hogy lefordítsa német nyelvre a Bibliát, hogy az az egyszerű emberek számára is érthető legyen.

Szellemes fricska Rómának: „A Biblia nyelve legyen olyan, mint az anya óvó szavai.”

 A csőcselék, Karlstadt vezetésével, kiforgatják Luther szavait, támadják a papokat, kifosztják a templomokat. Luther elvei ellenzik az erőszakot, így összetűzésbe kerül velük, pedig a gyújtogatást érte művelték.

A parasztok papság elleni elfojtott indulatai százezer halottat követelnek országszerte.

 A római bazilika felépül.

Elkészül a német biblia.

Luther megnősül.

Elégetik Luther legjobb barátját, Ulrikot.

V. Károly császár leigázza a hercegségeket, és a fejedelmeket arra kötelezi, hogy a római anyaszentegyház mellett tegyenek esküt … de a fejedelmek ezt megtagadják.

Luther tanítása győzedelmeskedik.

A császár engedélyezi a reformizált vallás gyakorlását.

A film egyik érdekes mondata, amikor Cajetan bíboros megkérdezi a Girolamo Aleander nevű egyházfit, hogy mi az élet célja, mire a férfi azt válaszolja: „Hogy az Urat szolgáljam.”

Cajetan reakciója erre: „Akkor ebben leszel megkísértve.”

 Nos, ugyanebben a próbatételben, kísértésben részesült Luther is akkor, amikor a szeretetben élést, a szeretetben levést hirdeti mindenhol, miközben saját édesapja sem merte kinyilvánítani fia felé a szeretetét.

 Ez vár minden spiritualitás útján járó emberre: pont abban nehezítik meg a sorsát, abban lesz próbára téve, aminek a megvalósítására a világra született.

 Luther szellemi atyjának megállapítása sajnos napjainkra is igaz, mely szerint: „Több gonosz gyűlölködik, mint amennyi jó szeret.”

Luther ezt szerette volna pozitív irányba elmozdítani.

 Számomra a legkedvesebb szimbólum a filmben, ahogy Luther újszerű gondolatokra való elhivatottságára utalnak.

A film elején a fiú egy óriási viharba keveredik. Villámok cikáznak mindenfelé. Megesküszik az Úrnak, hogy ha ezt túléli, akkor őt fogja szolgálni.

A villám a megvilágosodás szimbóluma, az „Isteni szikra”, ami új gondolatokat hoz, új világnézet kialakítására serkent.

 Luther ugyan 1483. november 10-én született, a Skorpió jegyében, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok uránuszi energiával. Újszerűségét, reformizációját szimbolizálja a villám, amely szintén az uránuszi energiát képviseli.

Jellemző az ilyen emberekre, hogy nehezen tűrik a korlátokat, és képtelenek tisztelni azt, amiben nem hisznek.