vissza >>

Egy kis lélekmelegítő

 Már beszámoltam arról, milyen sokat jelent számomra Daniel Whiteside személye és munkássága, valamint arról is, hogy Daniel milyen súlyos egészségi problémákkal küzdött az elmúlt években. Szerencsére – pontosabban a mi szerencsénkre - a strok után a rákot is legyőzte és köztünk maradt. Fájdalmai ellenére újra tanít.

 Ősszel azt próbálta megértetni velünk, hogy hogyan találjunk szeretetet egy szeretet nélküli világban…

Ütős téma mondhatom, különösen, ha azt is számba veszem, hogy a hallgatóság soraiban a kineziológia „szégyenfoltjai” is ott virítottak.

 Mi sem szimbolizálja jobban Daniel nagyságát, mint az a tény, hogy velük is ugyanolyan kedves volt, mint a többiekkel. Nem kérte számon az intrikálókat, nem figyelmeztetett, hanem csak jelen volt a jelenlét legtökéletesebb formájában méghozzá úgy, hogy megosztotta magát velünk tudása áramoltatása által.

 Végül is, a szeretet az elfogadásnál is magasabb vibráció.

Ahol nincs elfogadás, ott szeretetvibráció sincs!

 Daniel azokkal is elfogadó tud lenni, akikről tudja, hogy a kollégáik iránti féltékenység már a józan ítélőképességüket is elvette.

Daniel jóságot sugároz azok felé is, akikből még a látnoki képességekkel nem rendelkezők számára is érzékelhetően fröcsög a rosszindulat.

Daniel nem csak beszél, vagy előadást tart e szeretetről – ami oly trendi manapság az ezoterikusok körében – hanem példát statuál.

Drámai előadásmódjával hol megnevettetet, hol megríkattat bennünket.

 A teljesség igénye nélkül – egyébként is lehetetlen Danielt hitelesen visszaadni – idéznék tőle néhány lélekemelő gondolatot.

 Kezdjük a legfontosabbal!

HOGYAN TALÁLJUNK SZERETETET EGY SZERETETNÉLKÜLI VILÁGBAN?

 Nos a válasz egyszerű:

KEZDD EL SZERETNI A TÜKÖRKÉPEDET!

Persze itt nem a narcisztikus önimádatra kell gondolnunk, hanem arra a szeretetre, amihez az önelfogadás, a sorsunk elfogadása, tehát az ELFOGADÁS az első lépcső.

 HA VALAKI A SZERETETET EGY MÁSIK LÉNY SZERETETE ÁLTAL AKAJA BIZTOSÍTANI, AZ A SZEMÉLY  MINDIG OLYAN PARTNERT FOG BEVONZANI, AKI KIHASZNÁLJA.

Ha a szeretetben levésünket egy másik személy irántunk táplált szeretetétől tesszük függővé, akkor sohasem fogjuk megtapasztalni, milyen igazán szeretve lenni.

Nem a SZERETVE LEVÉS a lényeg, hanem a SZERETETBEN LEVÉS!

Csak azt várhatjuk el másoktól, amit magunk adunk másoknak.

Nem várhatjuk el másoktól, hogy felénk lépjenek miközben mi magunk mozdulatlanok vagyunk! Ez egy nagyon önző magatartásforma.

Az ÖNSAJNÁLKOZÓ, „ENGEM SENKI SEM SZERET” magatartás inkább taszítja a szeretetet, semmint hogy képes lenne megtartani, vagy magához vonzani.

 Daniel ezen az előadáson is kitért a férfiúi és a női magatartásformák különbözőségeire.

Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha elfogadnánk, amik vagyunk, amire teremtve lettünk és nem játszanánk szerepeket csupán azért, mert azt hisszük, hogy akkor jobban elfogadnak bennünket.

 Az akció-reakció törvénye a különböző nemek közötti kapcsolatokra is érvényes.

Ha azt akarom, hogy elfogadjanak, akkor legyek én az első személy, aki elfogadom saját magamat.

Hogyan várhatom el egy idegentől, hogy elfogadjon, ha én, akinek talán fontos vagyok - hiszen nap mint nap megosztom az életemet velem - mégsem tudom elfogadni magam? Más nem fogja megtenni helyettem addig, amíg én nem mutatom azt, hogy igenis elfogadható vagyok!

 Elfogadom azt, aki vagyok, akit Isten olyannak teremtett amilyen.

 A fa azért lett fa, mert valószínűleg fa akart lenni.

Ha valami úgy néz ki, mint egy oroszlán, úgy viselkedik, mint egy oroszlán, ráadásul Afrikában és a dzsungelben él, az valószínűleg oroszlán. Semmiképp sem akar hangya lenni. Úgy éli az életét, amiként teremtetett – oroszlánként.

 Az emberek az egyetlen lények a Földön, akik folyton másnak mutatják magukat, mint amire az Isten teremtette őket. Folyton szerepeket játszanak, identitás és gyakran nemi identitászavarokkal telve élik életüket.

 Daniel szerint a feladatok a következőképpen lettek leosztva:

A FÉRFIAK LÁTNAK, REAGÁLNAK ÉS CSELEKEDNEK

 A NŐK HALLANAK, GONDOLKODNAK ÉS BESZÉLNEK

 A NŐK, A FÉRFIAK GONDOLKODÓ GÉPEI

 A FÉRFIAK, A NŐK CSELEKVŐ GÉPEI

 És egy fontos figyelmeztetés:

 HÖLGYEIM! VAN FOGALMATOK ARRÓL, MILYEN HÜLYÉN NÉZTEK KI, HA GONDOLKODÁS HELYETT REAGÁLTOK?

 A TUDOMÁNY BEBIZONYÍTOTTA, HOGY AZ ÁLLATVILÁG MINDEN EGYES FAJÁNÁL A NŐSTÉNY AZ OKOSABB. MIÉRT GONDOLJÁTOK, HOGY AZ EMBEREKNÉL EZ NEM ÍGY VAN?

 Azoknak a hölgyeknek, akiket belekényszeríttettek az ostoba liba szerepébe valószínűleg rengeteg lealázó élményben volt részük, és egyszerűen nem merik használni gondolkodó képességüket.

 Megfigyelték, hogy a hím oroszlán mindig csapatban vadászik fajtársaival. Egyetlen stratégiájuk van, hogy csoportban lerohanják az áldozatot. Ez hol összejön, hol nem.

Ha zsákmány nélkül marad a hím, akkor is ugyanolyan önelégülten tér haza, mintha sikerrel járt volna. Megtette kötelességét, arról, hogy a vad meglógott, nem tehet…

A nőstény nem kéri számon, a kölykök játszadoznak vele.

 A nőstény oroszlán mindig egyedül indul vadászni. Becserkészi az áldozatot, megfigyeli és türelmesen vár akár órákon át a megfelelő pillanatra.

Napokig is képes űzni a vadat, nem adja fel addig, amíg sikerrel nem jár. Persze otthon a zsákmányból a hímoroszlán falatozik elsőként, és eszébe sem jut párjának megköszönni az ebédet.

 A hím oroszlán gyakran vadászik kevés sikerrel, míg a nőstény ritkán indul útnak, azonban soha nem tér vissza ennivaló nélkül.

 Nos, Kedves Olvasóim!

El tudják képzelni, micsoda hatalmas pozitív változáson menne át a világ, ha a fenti elveket betartva, az oroszlános történetet figyelembe véve osztanánk fel újra a nemek szerepeit?

Mi történne, ha a két nem inkább összefogna az örökös versengés helyett, ha mindenki a nemének megfelelő szerep szerint élne, nem a másikat utánozná?

 Ha a férfiak hallgatnának asszonyaikra, akkor a hölgyek abbahagyhatnák a házsártos, sértődött esetleg dühös reakciókat.

Ha a hölgyek az azonnali reagálás helyett gondolkodnának, akkor a férfiak őszinték mernének lenni.

 Vajon hogyan változna meg az életünk, ha mindkét nem felfogná saját előnyeit és korlátait, tisztelné az ellenkező nem egyediségét, és nem vetné szemére a másiknak a hiányosságokat? Ha nem fenyegetettségnek élnénk meg a különbözőséget, hanem elfogadnánk, és örülnénk annak, hogy a másikban megvan az, ami bennünk nincs?

 Ehhez azonban az kell, hogy felfedezzük igazi önvalónkat - amit persze sehol sem tanítanak meg, hogy azt hogyan kell.

Legalább azt felfoghatnánk végre, hogy Isten a két nemet egymás kiegészítéséül teremtette és nem ellenfelei egymásnak!

 Mindezek megértéséhez azonban még sok más dolgot is meg kéne értenünk. Tisztába kéne jönnünk például magával a szeretet mibenlétével is.

 Szinte mindenki ismeri Szent Pál igéit, a HIT, REMÉNY és a Szeretet szavakat, de vajon hányan vannak azok, akik a keresztet, a négylevelű lóherét és a hajóhorgonyt nem csak bizsuként viselik, hanem tisztában vannak a szavak mögött rejlő üzenetekkel is?

 Íme Daniel magyarázata:

H I T  -  AZ AZ ISTENBE VETETT BIZALOM, AMELY SZERINT TISZTÁBAN VAGYUNK AZZAL, HOGY BENNÜNK IS MEGVAN A TEREMTŐ PARÁNYI DARABKÁJA, AZ AZ ISTENI SZIKRA, AMELY KÉPESSÉ TESZ BENNÜNKET ARRA, HOGY BETELJESÍTSÜK A SORSUNKAT.

HIT – BIZALOM – ISTENBE VETETT BIZALOM - ÖNBIZALOM

 R E M É N Y  - A BENNEM LÉVŐ JÓNAK, A BENNEM LÉVŐ SZÁNDÉKNAK, HOGY JÓT CSELEKEDJEM - A KIVETÍTÉSE A JÖVŐ FELÉ.

 S Z E R E T E T – eredetileg az  A D A K O Z Á S  szó szerepelt az írásokban, tévesen fordították szeretetre. Persze a többség ezt úgy értelmezi, hogy adakozzunk a szegényeknek. De nézzük Daniel magyarázatát!

 A D A K O Z Á S - AZ, AMIKOR A BENNED LÉVŐ JÓT MEGOSZTOD MÁSOKKKAL. AMIKOR A TUDÁSODAT – AMI MELLESLEG SZINTÉN A TEREMTŐ AJÁNDÉKA – MÁSOK SZÁMÁRA ELÉRHETŐVÉ, ÉRTHETŐVÉ TESZED.

 Ha a szeretetünket megosztanánk másokkal, és nem arra várnánk, hogy mit lép a másik, vagy hogy mit fog szólni, milyen lesz a reakciója, akkor talán feloldódhatna az emberekben az a görcsösség, amit a mindenáron megfelelni akarás okozott, és végre megtapasztalhatnánk az igazi szabadságot, ami a másoktól való függetlenség velejárója.

 Így, az ünnepek idején kérem, gondolkodjanak el azon, hogy a tárgyi ajándékokon kívül melyek azok az Önökben rejlő értékek, amelyeket megosztanának szeretteikkel.

 Azt kívánom mindannyiuknak, akik megtisztelnek azzal, hogy olvassák írásaimat, legyenek képesek arra, hogy az életben is meg tudják valósítani Pál apostol szavait! Találják meg, az önmagukba vetett HITet, merjék életre hívni a REMÉNYt, és legyenek ADAKOZÓAK a SZERETETenergiákkal, mivel ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy megtaláljuk isteni önvalónkat, és hogy beteljesítsük a sorsunkat!

 BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET MINDANNYIUNKNAK!