vissza >>

Vágó István, a Hawkins féle érzelmi táblázat, Őszentsége a pápa, én és az UFO!

HALOTTRÓL JÓT, VAGY SEMMIT!

„De mortuis nil nisi veritas” – azaz, halottakról semmit, csak az igazat.

„De mortuis nil nisi" – halottakról jól, vagy semmit

Persze a magyaroknál a: „Halottról jót, vagy semmit” a közismertebb. Mindig kirázott a hideg, amikor ezt a mondatot ebben a változatban hallottam. Megborzongtam, úgy éreztem, hogy ez a halál lehelete. Később inkább idegesített, ha valaki ezzel a frázissal jött elő. Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel ebben a mondatban. Arra gondoltam ilyenkor, hogy biztos valakinek derogál az igazság. Mindig azon agyaltam, mit is akarnak eltitkolni a halottról? Azt már régebben meg akartam írni, hogy miért van az, hogy a torzított fordítások tűzként terjednek el, a köznép azonnal azonosul vele, míg a bölcseletek helyes változata évezredek múltán sem tudja megragadni az emberek figyelmét? Mellesleg bárki vehetné a fáradtságot és megnézhetné az eredeti nyelven, görögül, hogy miként hangzott el eme tanítás Khilón szájából anno kb 2600 éve, vagy Ambrose Traversari teológus pap latin fordítását 1433ból, de az igazság ismerete nem adna lehetőséget a főlényes kinyilatkoztatásokra.

Spirituális szempontból nem mindegy. melyik fordítást vesszük alapul! Szinte mindegyik vallásban, ezoterikus tanításban, new age irányzatban benne van, hogy az elhunyt lelke pár napig még itt marad köztünk, az élők dimenziójában. Alkalma nyílik rá, hogy végigjárja azokat a helyeket, ahol megfordult élete során. Felgöngyölíti élete fonalát, számot vethet cselekedeteivel, megtekintheti élete filmjét – minden irányzat másképpen fogalmaz. Ami a legfőbb, el kell látogatnia mindenkihez, akivel valaha is akár szeretetteljes, akár negatív érzelmi kapcsolatban állt. Mindenkitől el kell búcsúznia, legyen szó rokonról, barátról, munkatársról, idegenekről, és akár az utca emberéről, ha akár pár percre is, de interakció jött létre közöttük. Ez a rituálé a valós halál megtörténte előtt már 24 órával megkezdődik. Ezért van az, hogy sokan megálmodják az ismerőseik halálát, mivel tudat alatt érzékelik, amikor az illető lelke elbúcsúzik tőle. Az elhunytnak mindenkivel le kell zárnia a mostani történetet. Esélyt kap a pozitív befejezésre az által, hogy megérti a másik miért viselkedett vele úgy ahogy, és azt is, hogyan érzett az illető az elhunyt iránt, amikor megbántotta őt. Rövid ideje van rá – többnyire az emberi mérce szerinti 40 nap alatt kell megtennie A behatárolt idő alatt újra nézheti az elhunyt lelke a vitás ügyeit, megbánhatja bűneit. Bocsánatot kérhet azoktól, akiket megbántott, mint ahogyan említettem, elnézést kérhet mindenkitől, akiket félre vezetett. Miért van erre szükség? Mert az elhunyt személy. amikor szeretett valakit, annak oda ajándékozott egy pici darabot a lelkéből, és kiszakítódott egy szelet belőle mindig a negatív viselkedései alkalmával, állandóan ott hagyott saját energiáiból egy keveset, mindenkinél, akivel konfliktusba került. Ahhoz, hogy befejezhesse földi életét, össze kell gyűjtenie a lelke foszlányait, és csak akkor, és attól kapja vissza, aki megbocsátott neki, és akinek ő is megbocsátott. Az itt maradt lélekfoszlányok rengeteg bonyodalmat okoznak majd az elhunyt leszármazottainak.

Mi van akkor, ha ezt valaki nem teszi meg? A lelke nem kér bocsánatot az élők lelkétől? Nos, akkor erről szól majd a halál utáni léte, hogy újra és újra ugyan azt a filmet kell néznie, azokat a párbeszédeket mantrázza, de ő egyszerre mindkét oldal, ugyan azokat a jeleneteket kell megismételnie a végtelenségig. Ugyan azokat a pofonokat kapja vissza újra meg újra, amit ő maga osztott ki, akár évezredeken át. Nem tud tovább lépni a lelke, szelleme egészen addig, amíg valaki az imáival ki nem szabadítja abból a köztes dimenzióból. Van olyan irányzat, ami ezt a létet purgatóriumnak hívja. És mi van, ha az illető nem hitt semmiben, és nincs senki, akinek fontos lenne a halott nyugalma? Az, hogy egy ismert ember esetében ezrek kiírják a szociális hálón hogy RIP, nem lesz elegendő a kóválygó léleknek. Akkor a lelke nem kap lehetőséget a felemelkedésre, a szellemi átlényegülésre és úgy marad, a nemlét csapdájában, és nem lesz soha nyugalma. Esetleg még az a 40 nap sem adatik meg neki, lelke azon nyomban a tudatlanságba zuhan, és minden értelemben meghal. Nem győzöm ismételni, ez a szabad akarat bolygója, végül mindenki azt kapja, amiben hisz. Ami biztos, hogy a lehúzó, fel nem dolgozott energiája, az össze nem gyűjtött negatív lélek szakadékok örökre kísérteni fogják a leszármazottait, akár több nemzedéken át. Baleseteket, szerencsétlenségeket, halálos betegségeket, alkoholizmust fog generálni egészen addig, amíg az utolsó utód is eltávozik, és kihal a família. Aztán majd egy földrengés, háború által a sok sírás, vérfürdők hatására jöhet a csoportos felszabadulás… Ahol sok a gőg, hiányzik a hit, sok az itt ragadt lélek foszlány, ott előbb utóbb vérontás lesz akár autóbaleset, akár katasztrófa, akár lövöldözés által. De ezt egy másik anyagomban bővebben kifejtem.

Amikor az elhunyt szerettei csak az illető jó cselekedeteit emlegetik, akkor a lélek nem tudja, kitől kellene bocsánatot kérnie, ki az, akit megbántott, így azt hiszi, neki sincs is mit megbocsátania, és nincs kitől bocsánatot kérnie. Maga a szomorúság, az elengedés nem túl magas frekvencia. Sokkal szerencsésebb az elhunyt hibáit felemlegetni – szemrehányás nélkül, tényszerűen, megbocsájtóan. mert akkor esélyt kap arra, hogy a megbocsátás energiája által a lehető legmagasabb frekvenciák öleljék körül. A megbocsátás nyitja meg a kapukat a magasabb szférákba. Nem nyerhet bebocsájtást az, aki nem gyakorolt megbánást. Ha valakit csak méltatnak, az azt sem tudja mit csinált rosszul. Nagyon fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra is, mivel bántott meg minket az illető, és bocsássunk meg neki teljes szívünkből. Később, amikor letelik a határidő, már nem lesz erre lehetőségünk, csak speciális rituálék, templomi szertartások által.

Az sem mindegy, hogy miként bántak az elhunyt testével, mennyire volt tisztelettudó bánásban része, és hogyan emlékeznek a cselekedeteire azok, akik a hulla mellett állnak. Ha a testet csak úgy dobálták, mint egy krumpliszsákot, ha gúnyolták, kinevették esetleg káromkodtak mellette, az energetikailag nagyon lehúzza, gúzsba köti a halott lelkét. Komoly szertartások kellenének a kiszabadítására. Elszoruló torokkal mentem anno a Bodys kiállításra, ami holtestekből állt. Szerencsére a kínaiak elvégezték a megfelelő rituáléikat, így a holtestek tárgyként való kezelése, a közönség bámulása, kuncogása az aprócska férfiasságukon már nem ártott nekik.

Egy temetésen a vidám történeteknek is fontos szerepük van, mert a derű egyenértékű frekvencia a hálával, a tisztelettel és a megbocsátással. Ha az elhunyt kellő mennyiséget kap ezekből, akkor biztos lehet benne, hogy lelke kiszabadul a negatív energiák fogságából.

Amennyiben valakiről csak jót mondanak, de elhallgatják az „egyéb” dolgait, az egy nagy hazugság. A megtévesztés jócskán romboló energia. Rossz hatással van mind az elhunytra, mind az elhunytat méltatóra és a beszédet hallgatókra egyaránt.

Eme kissé hosszabb bevezető után rátérnék a címben megnevezettekre, Vágó István, Hawkins táblázata, a pápa, a földönkívüliek és én.

Elismerem, meglehetősen fura kombináció.

Sosem gondoltam volna, hogy ez az ötös fogat említhető lenne akár egy napon, nemhogy egy lapon!

Az égi főrendező úgy alakította az eseményeket 2023 április 29-én, hogy Őszentsége II. Ferenc Pápa Budapesti látogatása kedvenc helyemre, a Rózsák terére, és Vágó István halála egybe esett a szlovákiai névnapommal.

Nagyjából 20-30 évvel ezelőtt rengeteg meghitt tévézést, örömteli perceket szerzett a családomnak a Mindent vagy semmit, és a „Legyen ön is milliomos” tévés vetélkedők. Vágó István műsoraival kellemes, boldog együttléteket teremtett. Összehozta a család minden tagját a tv előtt Mindenki áhított csendben várta a kérdéseket, majd izgatottan találgattuk a válaszokat. Veszekedésre nem volt idő. hiszen pár pillanaton belül kiderült az igazság. Vágó mindig megmondta a helyes választ minden esetben, még akkor is, ha előtte sokan másra tippeltek. A tények, azok tények voltak annak ellenére, hogy egyesek másra szavaztak, máshogy tudták a választ..

Ha az otthonról figyelők közül valaki előre bemondta a helyes választ egy nehéz kérdésre, pár pillanatra megélhette a családtagok elismerését. Voltak, akiknek talán ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy kiváltsák szüleik elismerését. Nem volt csatornaváltogatás, mert a műsor képes volt 10 percnél tovább lekötni a nézőket, ami ma már lehetetlen elérni hangos szóváltások nélkül.

Vágó úr a tévén keresztül hirdette, hogy a tudás menő, mint ahogy azt már más is megírta róla. Csak később sajnos összekeverte a tényeket a saját véleményével. Hiába beszélt több nyelven, hiába a hatalmas lexikális tudás, rengeteg olyan dolog volt aminek tagadta a létezését annak ellenére, hogy emberek milliói művelték. A „szűklátókörű” világnézete, aminek mellesleg az volt az oka, hogy vak volt a bal szemére, nem tudta befogadni az élet egyes szegmenseit. Pedig már az agykutatók is bizonyították, hogy a bal szem irányítaná a jobb agyfélteke érzékelését, a fantáziát, a magasabb létbe való hitet. Ennek hiányában az illető nagyon racionálisan gondolkodik, nem tud elképzelni dolgokat, mihelyst nem ért valamit, azt hiszi, az nincs is. Éppen ezért, mert szerinte csak az hiteles, amihez ő ért, magát mindenkinél okosabbnak tartja. Nekem Vágó István a bal agyféltekés gondolkodás szimbóluma volt, és marad. Szerencsére rengeteg helyen lenyilatkozta a világszemléletét, így elég sokszor szoktam őt idézni olyankor, amikor valakinek el akarom magyarázni milyenek a „baltekések”, ahogy én becézem őket. Például az egyik Vágó Istvánnal készült riportban szó szerint lefitymálta a regényírókat, mivel szerinte becsapják az embereket az álomvilágukkal, és ő büszke arra, hogy neki rengeteg könyve van, de nincs egyetlen regénye sem. Amilyen indulattal mondta, valószínűleg volt felvezetője is, de azt a szerkesztő bölcsen kivágta.

Minél nagyobb teret kapott a politikában, a tévképzetei annál jobban eluralkodtak rajta, és egyre kevésbé volt elfogadó a másként gondolkodók iránt. Megvetette a vallásos embereket, a természetgyógyászokat, és mindent, amit ő nem tudott befogadni. Az általa elutasított ágazatok művelői hiába rendelkeztek rengeteg titulussal, népszerűséggel, sikerekkel, ő felhatalmazva érezte magát arra, hogy nyilvánosan kritizálja őket. Még egy társaságot is alapított a hozzá hasonlóan gőgös, baltekés és arrogáns emberekkel, hogy közös erővel tudják megalázni azokat, akikkel nem értenek egyet Nagyképűségük egyik megnyilvánulása, hogy egy alig több mint 100 fős társaság hitelesítve érezte magát arra, hogy díjat alapítson, és a LAPOSFÖLD díjjal alázták azokat, akinek a gondolkodását, munkásságát nem voltak képesek felfogni, nem tudtak ráhangolni. A díjazottak között gyakran olyan emberek voltak, akik népszerűbbek és jóval közismertebbek voltak, mint ők együttvéve, olyanok, akik emberek ezreinek segítettek. Például legutóbb a Bagdy Emőke volt gúnyolódásuk célpontja.

Egyes emberek Vagó úr véleményét kész ténynek kezdték venni, főleg azok, akik a kormány ellen acsarkodtak, Amikor Gyurcsány „embere” lett, és amikor a mondani valóját felturbózta egy kis gyűlölettel, képes lett arra, hogy az alacsonyabb értelmi és érzelmi intelligenciájú embereket manipulálja. Erre, mint egy riportból kiderült sokkal büszkébb volt, mint a tévés műsoraira, pedig ott is lehetősége nyílt kedvenc szórakozására, az emberek megtévesztésére, manipulálására. Aki nem hiszi, nézzen utána a riportoknak. Ami egyszer elhangzott az interneten, azt már többet nem lehet visszavenni!

A Hawkins féle érzelmi táblázat szerint, amikor valaki erőszakosan „osztja az észt”, kritizál másokat, manipulál, megtéveszt, nem tudja elfogadni, ha valakinek más a véleménye, vagy szereti megalázni az embereket, az a személy a GŐG, vagyis a 175 rezgésszinten tartózkodik. Az a célja, hogy a másik ember szégyenkezzen, bűntudatot érezzen, de az is jó, ha legalább megharagszik- Ezzel a másokat alázó magába tudja szívni azt az energiát, amit a másik személy lead az által, hogy engedte magát „letörni”.

Egy olyan személy, aki a szeretet szintjén tartózkodik, derűt sugároz, a boldogság lengi körül az mindenkire mosolyog, támogatóan viselkedik, segítőkész, biztató szavakkal erősít. íííííííííííííííí – ezt a cicám írta…. Nincs szüksége arra, hogy bárkit megalázzon. A nagysága abban mutatkozik meg, hogy embertársait felfelé segíti, és nem attól akar nagynak látszani, hogy a többieket maga alá rendeli.

Sokan azt hiszik, hogy az arrogancia mindenre feljogosít. Ezt Vágó úrnak is köszönhetjük. A felsőbbrendűséggel nem lehet teremteni, csak pusztítani, emberi kapcsolatokat, társadalmi pozíciót, az emberek megbecsülését, és az utódok megbetegedését.

Vágó István gyűlölet beszédeinek köszönhetően rengeteg ember hitte el magáról, hogy jogos a haragja azok iránt, akik másként gondolkodnak, vagy egy másik párt tagjai. Vágó úrral akartak azonosulni, így igyekeztek mindig mindenhol beszólni, leszólni, sőt lealázni, maguk alá rendelni mindenkit akár trágár kifejezések által, akár a másik megszégyenítése által. Nem tudják, hogy az igaz embereket, akiknek erős a hite, és most mindegy, hogy saját magukban, az Istenben vagy a küldetésükben hisznek, egy alacsonyabb rezgés szinten lévő személy nem tud lehúzni, csak akkor, ha az illető ezt megengedi nekik.

Az egyik kliensem mesélte, hogy annak idején az unokatestvére indult a Nógrád szépe versenyen. Vágó „úr” volt a műsorvezető. Nagyon kellemetlen perceket szerzett mindenkinek. A szervezők kínosan érezték magukat, a versenyzők megalázottnak, a lányok rokonai pedig haragosnak. Egy rendezvény, ami örömteli pillanatok megélésére, vidám szórakozásra volt hivatott egy nagyon kellemetlen eseménnyé vált. Vágó „úr” a hölgyeket sorra megalázta a kérdéseivel. A szépségek többségének olyan kérdéseket tett fel, és úgy, olyan hangsúllyal, amivel a lányok ostobaságát akarta kifigurázni. A fiatal teremtmények nagyon rosszul élték meg. Olyan is akad, akinek a mai napig komplexusai vannak az ott átéltek miatt, Szerencsére a szervezőknek volt annyi eszük, hogy oda többé már nem hívták ezt az urat… Öröm helyett, keserűséget, és felháborodást hagyott emlékül a városban.

Ha szégyent érzünk, bűntudatunk van, ha haragszunk vagy idegesen reagálunk, az azt jelenti, hogy jócskán lejjebb kerültünk a SZERETET szintjétől. Az, hogy valaki arra büszke, hogy embereket megaláz, és ezzel letaszít egy magasabb rezgésszintről az a gonoszság megnyilvánulása.

V „úr” manipulációs játékainak én is áldozata vagyok. Egyrészt, mivel állandóan becsmérelte a kollégáimat, azokat, akik másként „látjuk” a világot, mint ő. Amikor megalapította a Szkeptikusok társaságát, sajnos az a személy is csatlakozott hozzá, akivel ugyan fizikailag nagyon vonzódtunk egymáshoz, de az illető nem volt képes túltenni magát azon, amivel foglalkozom. Nagyon durva dolgokat vágott a fejemhez, és ezeket a mondatokat később visszahallottam Vágó „úr” nyilatkozataiban. Rengeteget sírtam miatta, de győzött V „úr” manipulációja, legalább is egyelőre.

Félre értés ne essék, nem azért írom le mind ezt, mert megsértődtem azon, hogy egyesek nem tudják befogadni, nem értik az írásaimat, amit képviselek. Egyszerűen csak el akartam mesélni.

Engem soha sem érdekelt az, hogy igazam legyen. Minden nap azért imádkozom, hogy ne tévesszek meg senkit, hogy amit mondok, az hiteles legyen, Egyáltalán nem foglalkozom azzal, hányan értenek velem egyet, és az sem érdekel, hogy mennyire vagyok népszerű, Az a legfontosabb a számomra, hogy ne hazudjak, hogy érthető legyek. A többi az olvasó dolga.

Ha valakiről fél igazságokat mondunk az ugyan olyan hazugság, és ugyan olyan ártalmas, mint amikor egy ártatlant rágalmaznak, csak az utóbbinál jobb esetben csak egyetlen ember sérül, míg az előbbinél mindenki, aki olvassa, hallgatja az eltorzított valóságot.

Április utolsó napjaiban a szentatya programját kísértem figyelemmel. Mint említettem, névnapom volt, ezért nem vállaltam munkát, így láttam mennyi szeretetet generált mindenhol, ahova ment. Csodáltam, hogyan bírt annyit integetni, és azt, hogy a mosoly szinte sosem hervadt le az arcáról. Ugyan ilyen volt Őszentsége a Dalai Láma is, amikor volt szerencsém közelről látni őt Budapesten. A tévés adásokban rendszeresen meg lehet figyelni, hogy a világon mindig, mindenhol így viselkednek. Mindkettőjüket a derű energiája lengi körül, bármerre is jártak. A Láma néha még hangosan kacarászik is, olyan jókedvű mindig. Szóval a névnapomon a torta helyett inkább a szentatya energiáiból lakmároztam. Igyekeztem mintát venni, azonosulni ezzel a lelki állapottal.

Amikor bejelentették Vágó István halálát, arra gondoltam, hogy minek utána jócskán feltöltekeztem a pápa derűjéből, talán elég erős vagyok ahhoz, hogy szembemenjek az „igazhitűekkel”, hogy szembesüljek Vágó „úr” rajongóival, párt társaival, azon módon, hogy megírom én is a véleményemet. Elvégre állítólag szólásszabadság van-

Megtapasztalhattam megint, hogy mennyire kicsi a határ a vélemény, és az ítélkezés között., ezért is ódzkodom tőle. Mivel nem vagyunk azonos szinten a fejlettség terén, egy kijelentést mindenki úgy értelmez, amelyik szinten áll.

Összesen 5 cikkhez szóltam hozzá, olyanokat, mint pld: az ország leghitetlenebb embere végre találkozhat a teremtővel. No! Ebből jó nagy baj lett. Természetesen egyesek úgy értelmezték, hogy szerintem végre meghalt.

Elárulom, V halála a számomra egy hatalmas veszteség. Egyrészt, mert kitűnő példa volt arra, mennyire veszélyes a bal agyféltekés gondolkodás, másrészt állítólag a spirituális képességeket át lehet adni a vérrel. Mindig azzal poénkodtam, hogy szívesen adnék neki akár fél litert is az én drága nedűmből. Nem lett volna gond, hisz 0 a vércsoportom. és az ő személye hitelesíthette volna a kísérletet, amennyiben pár hónapra megkapta volna mind a tisztán érzékelés, mint a médiumi képességeket. Szerintem világszám lehetett volna.

Minden esetre, a végre kifejezés V „úrnak” a teremtőjével való találkozására utal. Persze ki mint él, úgy ítél…

Olyat is írtam, hogy milyen érdekes időzítés a mennyei rendezőtől, hogy a pápa látogatása és V”úr” halála egybeesett a névnapommal, innentől van valami közös bennünk, és ehhez hasonlókat.

Amikor a bejegyzéseket írtam, közben hálát éreztem Vágó István felé a sok próbatételért, a sok átsírt éjszakáért, amiért a hívei anno oly sokszor megaláztak, és persze, a rengeteg örömért, amit a műsoraival közvetített nekünk. Kíváncsian vártam az emberek reakcióit.

Őszintén mondom, sokat kuncogtam. Félre értés ne essék, nem gúnyosan, ahogy egyesek megpróbálták velem tenni, hanem szívből. Eszembe jutott, hogy nekem is voltak hasonló reakcióim, én is írtam ilyen fennhéjázó megjegyzéseket. Csak azt kaptam, amit én is adtam. Vezekeltem derűvel a lelkemben Megértettem anno én miért csináltam hasonlókat. Saját bizonytalanságomat akartam ezzel elnyomni, vagy igazolni önnön felsőbbrendűségemet, már nem is tudom. Minden esetre boldog vagyok, hogy már nincs erre igényem.

Hogy mégis miért csináltam? Miért gázoltam bele az előre várható trutymóba? Először nem is gondolkodtam rajta. Az vezérelt, hogy ideje megtanulni azt, hogyan kezeljem a rosszindulatú beszólásokat. Közben rájöttem arra, hogy milyen jó érzés szeretettel gondolni azokra, akik ocsmányságokat írtak nekem. Nem azt néztem, hogy mit írtak, hanem azt, hogy milyen az energia szintjük. A többség a gőg szintjéről kommunikált, de persze volt, aki a harag, vagy a bűntudat energiáit áramoltatta. Egyszerűen lehetetlennek tűnt ott abban a pillanatban neheztelni rájuk, függetlenül attól, amiket írtak rólam ismeretlenül. Olyannyira feltöltött az előző napokban őszentsége állandóan ragyogó arca, hogy nem voltam képes lemenni az alacsonyabb szintre. Hirtelen kényszert éreztem arra, hogy én is azt az energiát, a magasabb derűt, szeretetet és a megbocsátást áramoltassam, amit a Kossuth téren láttam. A derű és a hála mellett a megbocsátás a legmagasabb teremtő energia, mint már említettem az elején. Hálás voltam a nekem beszólóknak, amiért lehetőséget adtak arra, hogy megbocsássam nekik, amiért engem be akartak darálni, maguk alá akartak utasítani. Jót derültem a próbálkozásaikon és tiszta szívből áldást küldtem feléjük, és kedves szavakkal kommentáltam beszólásaikat.

Erre többen letiltottak, de előtte még káromkodtak egyet. Hiába, az áldás a sátáni erőket fájdalmasan érinti.. De azért olyan is akadt, aki ismerősnek jelölt…

Az Új szó meg küldött egy LELKES RAJONGÓ jelvényt!!! Mit mondjak? Életem álma vált valóvá…

Óriási megkönnyebbülés a számomra hogy ezek az alantas energiák már nem tudnak, nem tudtak behúzni. A médiumitás egyik átka, hogy azonnal átveszem a másik rezgését, és visszatükrözöm a viselkedését. Utólag gyakran nem is értettem, miért reagáltam, ahogy reagáltam, hiszen a belsőmben nem azt éreztem. A külső megnyilvánulás nem a belsőmből fakadt, csak leutánoztam, amit a másik küldött felém. Sok év gyakorlása kellett ahhoz, hogy ennek ellent tudjak állni. Hiába a sok védelem, ima, amulett, a hozzám közel állók által mégis betámadott a másik oldal. Egyes embereknek, akiket óvatlanul túl közel engedtem magamhoz, gyakran sikerült lerántaniuk engem az alsóbb szintekre. Most azonban végre valami el kezdett működni. Hiába a sok támadás, nem mentem le a gyalázkodók szintjére. Bármennyire is igyekeztek, nem sikerült letaszítaniuk, nem haragudtam, nem lett bűntudatom, azért sem voltam hajlandó szégyellni magamat, sőt, bosszút sem akartam állni, csak engedtem, hogy a fény járja át mindenemet.

Minden rosszindulatú megjegyzés egyre vidámabbá, egyre jobb kedvűvé tett. Határozottan éreztem, hogy a szeretet energia, ami bennem egyre jobban erősödött, el kezdett hatni a gúnyolódókra. Amikor itt-ott meginogtam, eszembe jutott megint a pápa, vagy a dalai láma, vagy Etka néni, Ghandi, anyukám akik minden helyzetben mosolyogtak, és megint elnevettem magamat… és maradtam derűsen, egyensúlyban magammal és a teremtővel. Igazi transzcendentális élmény lett belőle.

Csak azt lehet megbántani, aki megbántódik. Ha megbántódunk, akkor abban a témában nem vagyunk rendben. Vágó István annak idején, és a követői a jelenben mindenen megbántódnak, ami nem egyezik az ő véleményükkel. Miért is kell piedesztáléra állítani azt, aki nincs tisztában saját korlátaival, sőt, úgy leplezi azt, hogy lealázza azokat, akik észre merik venni.

Én nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki reagált a facebookos bejegyzésemre! Pont annyi értelem, trágárság és indulat volt bennük, mint amire számítottam, nem volt semmi meglepő. Kicsit reménykedtem, hátha rátalálok egy jó kis intellektuális csatára, hogy megtornásztathatom az elmémet. de az sajnos nem jött össze.

A hozzám szólóknak komoly küldetés tudatuk volt-van, minden áron büntetni akartak engem, teljesen mindegy volt mit válaszoltam nekik.

A következő megjegyzést kötelességem megosztani, mivel megígértem az illetőnek, és illik betartani.

Egy bizonyos Alzbeta Rajcziová megjegyzése nagyon meglepett. Azt írta: LÁTNI. HOGY KELETI VAGY TE BUNKÓ. Megint csak elnevettem magamat, de bevallom, ezt nem fogtam fel. Mondjuk azt sem, hogy ha a hölgy magyarnak adja magát elő, akkor miért nem Erzsébet. és miért ová és nem simán Rajczi?? Nem vagyok mindent tudó, én sem tudhatok mindent, Minden esetre az Alzbeták gyöngyének komoly frusztrációi lehetnek. Remélem, talál hatékonyabb segítséget ennél, hogy gunyoros beszólásokkal üríti a benne lévő mocskot! Mellesleg mihez képest keleti? Nem tudom, ő éppen hol tartózkodik, de feltételezem, hogy a csehekhez, németekhez, sőt az amerikaiakhoz képest ő is keletre van…

A cicám időnként átmasíroz a billentyűzeten, és elállít ezt, azt. A leggyakrabban átváltja a kisbetűket a nagybetűkre. Az egyik válaszomnál nem vettem észre hogy megint „közbelépett” és a mondatot Az helyett, aZ ként kezdtem. Ahogy észrevettem, máris átváltottam, de nem volt türelmem kijavítani a hibát az elején. Erre azonnal lecsapott „okoska” bácsi, és mindenféle negatív jelzővel illetett, amiért nem tanultam meg a helyesírást! Remélem megkönnyebbült egy kicsit a lelke, hogy ezen a módon rám hányhatta a benne lévő keserűséget! Egészségére!

Amikor már kellőképpen kicsemegéztem magam a megjegyzések olvasását illetően, pontosabban meguntam az ismétlődő trágárságot, pontot tettem a történet végére, és közzé tettem a következő posztot:

Hálás vagyok mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy hozzászólt a bejegyzésemhez. Ez egy kísérlet volt, ami arra volt hivatott, hogy mi a Vágó István hagyatéka, a tisztelettudó kommunikáció, vagy a gyűlölet beszéd. Azok, akik a helyett, hogy Istvánt méltatták volna, engem „”aláztak”, ezzel az elhunytat is bemocskolták. Gratulálok! Mindenki nyíltan megmutatta, hogy melyik csoportba tartozik! Silentium est sapientia! Silence is wisdom! Le silence est sagesse!

Részemről ez egyszerre volt vezeklés, a miatt. hogy én is voltam egykor ilyen, mint a nekem beszólogatók, edzés, a derű fenntartására, és lehetőség a megbocsátásra. Könnyű jónak lenni, vidáman kacagni, ha senki se bánt. Engedtem, hogy bántsanak. Kiporoltattam magamból a gőgöt, mint szőnyegből a makacs port!

Még tartozom az UFO témájával. Annak idején, amikor az idegen lények felől érdeklődtem, kapcsolódtam hozzájuk, különböző tanításokat kaptam, melyek megtalálhatók az oldalamon. A leg meghökkentőbb információ az volt, amikor közölték, hogy nagyon sok földön kívüli jár közöttünk emberi testbe bújtatva, és ezek az emberek nem is tudják magukról, hogy azok. Az egyik ilyen faj a hüllők faja. A sci-fi kedvelőknek nem kell bemutatni. Az a feladatuk, hogy tagadják istent, titkolják saját létezésüket, hogy a társaik nyugodtan manipulálhassák az emberiséget a háttérből. Az egyik ilyen hüllőt rejtegető emberként pont V „urat” jelölték meg. Ismerve a hüllők sajátosságait és V „úr” jellemét én nem is kételkedem! Persze ezt sem kell elhinni, de megéri legalább elgondolkodni rajta!

Vágó István azt nyilatkozta a legutolsó interjújában idén márciusban, hogy ő úgy van összerakva, hogy nem tud megbocsátani. A riporter megkérdezte, hogy ha valaki a halálos ágya mellett térden állva bocsánatot kér tőle, akkor megbocsátana e neki? Határozott NEM volt a válasz. V „úr” ennél a pontnál vágta el saját élet fonalát. Elpattant a hasi ütőere, nem bírta már a terhelést, a sok szemetet, amit párttársai és az élet rakott rá.

A klienseimnek mondom, tudjátok a 2. csakra tárolja a fel nem dolgozott érzelmeket, a 3. csakra pedig segít intellektuálisan feldolgozni, elengedni, begyógyítani őket. Ha túl sok a fel nem dolgozott harag, gyűlölet, intellektuális szemét, a csakrához tartozó szerv lerobban, mint egy túlterhelt motor.

Vágó úr tulajdon képen Isteni kegyelemben részesült, akkor ment el, amikor legtöményebb volt a szeretet koncentrációja a fővárosban.

Remélem, a hívei ezt nem teszik majd tönkre!

Az én világnézetemet, meglátásaimat meghatározzák az angyali szférákból jövő tanítások, és látomások, sugallatok! Akár úgy is felfogható, mint egy alternatív valóság. Ha valaki azonosulni tud vele, boldoggá tesz. Ha nem érti, nem tudja elfogadni. Ha nem tudja elfogadni, nem is szereti, ha nem szereti evidens, hogy rólam mindent fog mondani, csak jót nem, de ha ez segít neki, legyen! Olyan vagyok, mint a szódabikarbóna! Akik hozzám járnak oldásra, azoknak segítek kibüfögni a megrekedt negatív energiákat az által, hogy kibeszélik magukból! Azok a mindent tagadók, akiken azt látom, hogy már majd szétveti őket a sok alantas energia, őket addig provokálom, hogy akár ha alulról is, de távozzon a sok toxikus anyag. Ez a vulgáris szavak mennyiségével mérhető. Plútó ide, vagy oda, mit számít… Aki érti, érti, aki meg nem az majd egyszer megérti. Csak jelzem, hogy senki se tud akkorát szellenteni, hogy engem megingasson. Persze próbálkozni lehet.

A VÁGÓ ISTVÁN jelenleg egy mély álomba zuhant. Mivel nem hitt a másvilágban, egyelőre abban az állapotban marad a lelke. A hüllő, aki együtt élt vele a testében már eltávozott. Az. hogy valaha felébred-e ebből, és kap e új esélyt az életre az attól függ, hogyan reagálnak a halálára az emberek. Annak ellenére, hogy ő képtelen volt megbocsátani másoknak, arra van szüksége. hogy minél többen bocsássanak meg neki. Ha azok lesznek többen, akiket megmérgezett a gyűlölet beszédeivel, és továbbra is rágalmazzák azokat, akik segíthetnének, nem lesz rá több esélye. Azonban ha imádkoznak érte, kérik az áldást rá, kérik, hogy bocsássanak meg neki azok, akiknek tönkretette az életét, a szakmai megbecsülését a Laposföld díjakkal, a lehúzó beszédeivel. Bocsássanak meg neki azok, akiknek tönkretette a párkapcsolatait az által, hogy teljes mértékben fanatizálta az egyik felet, amit a másik fél nem tudott feldolgozni.

Nos kedves szimpatizánsaim, klienseim, régi, jelenlegi és leendő „leások”, kérlek gondoljatok szeretettel Vágó Istvánra, a munkásságára, és adjunk hálát a tanításaiért. Mondjatok imát érte, ha lehet a Miatyánkot, de bármi megteszi, ami szívből jön. Segítsük a lelkét leválasztani erről a dimenzióról, hogy a családfája fennmaradhasson, és ne legyen szükség véráldozatokra ahhoz, hogy a lelke a túloldalon megvilágosodásra, és üdvösségre leljen VÉGRE.