|
vissza >>
REAKCIÓINK, MINT A SORSUNK IRÁNYADÓI
Az igaz barátok azok, akik megtalálnak a sötétben, és visszavisznek a fénybe.
Több filozófiai irányzat megegyezik abban, hogy a sorsunkat meghatározza a mód, ahogyan gondolkodunk. De mi az, ami irányítja a módot, ami befolyásolja a világnézetünket, irányítja érzelmi reakcióinkat?
Az azonos genetika lenne érte a felelős? Akkor nem lennének viták testvérek között, ugyan úgy gondolkodnának, öltözködnének, ugyan azt az ételt szeretnék, ugyan arra a zenére táncolnának. Az azonos iskolázottság lenne az, ami befolyásolja a gondolkodásunknak? Akkor az osztálytársak sorsa lenne ugyan olyan, vagy egy iskola teljesen diáksága élne azonos életet. Esetleg a vallási hovatartozás lenne az irányadó? Ebben az állításban közös az a tény, hogy minden egyes vallás követői makacsul ragaszkodnak saját istenképükhöz. Ha jobban megnézzük, akkor hatalmas különbségek vannak, két azonos vallású pap között akár abban is, ahogyan irányítják saját nyájukat, pedig a világnézetük, iskolázottságuk teljesen azonos és ugyan annak a főnöknek tartoznak elszámolni valóval mind a földi, mint a szellemi síkon, mégis más és más a miserend, különbözik a temetési szertartás.
Már több írásomban említettem Sir John Ecclest, aki még az 1960as években Nobel díjat kapott azért, mert bebizonyította, hogy a gondolkodásunkat befolyásolják bizonyos rezgések, melyek a világűrből érkeznek. Egyénileg ki melyik csatornára van ráhangolva, melyik frekvenciával azonos a saját rezgése, azt az irányt veszi fel a sorsa, pontosabban úgy reagál adott eseményekre. Ezek a frekvenciák rezonálnak bennünk, és általuk pontosan meghatározható akár az Istenről alkotott nézetünk, az életszemléletünk, ahogyan érzünk egyes dolgokkal kapcsolatban, de még a viselkedési reakcióinkat is az adott szintbéli hovatartozásunk határozza meg. Azt, hogy ezek a rezgés szintek hogyan épülnek fel, azt egy másik tudós Dr. David R. Howkins foglalta össze az érzelmi táblázatában, az 1990es években, amelyről szintén írtam már.
Ahogyan reagálunk, az elárulja, melyik érzelmi síkon tartózkodunk, melyik az az érzelem, amivel csordulásig telt a poharunk.
Egy kihívásra, váratlan helyzetre adott érzelmi reakció független az iskolázottságtól, a műveltségtől, az intellektustól, a genetikától, de még az ember természetétől is. Az, hogy miként reagálunk, azt a fel nem dolgozott negatív érzelmi energia szabja meg. Pontosabban, melyik negatív érzelemből van a legtöbb, az meghatározza az energetikai szintet, a beazonosítható hullámhosszt.
Amikor valaki már le tudta tenni a negatív érzelmeket, és magasabb vibrációkon rezeg, elérte az elfogadás, a pártatlanság a szeretet szintjét, azt onnan lehet tudni, hogy az illető csak szemlélője a dolgoknak. Érzelmileg nem érintik meg az események, nem sértődik meg, nem haragszik, nem ítélkezik, nem dacoskodik, nem érez semmi negatívat. Elfogadja, tudomásul veszi a kihívásokat és csak akkor reagál szóban, ha konkrétan valaki megkérdezte a véleményét. A kéretlen vélemény kinyilvánítás azonos az ítélkezéssel, ami a GŐG szintjének felel meg. Minden okoskodás, arrogáns beszólás, szarkasztikus megjegyzés annak a jele, hogy az illető a GŐG energiáit áramoltatja, ami ugyan magasabb rezgés, mint a félelem, vagy a harag, de még mindig a romboló energiák közé tartozik és a gőgösen megnyilvánuló személy lehúzza saját magát is, és a környezetét is.
Nem az intellektus, hanem az érzelmeink azok, amelyek meghatározzák a reakcióinkat. A reakciónk egyszerre jelzik, hogy melyik szinten tartózkodunk, és egyben bele passzíroz abba az adott frekvenciába, ami által pontosan olyan eseményeket fogunk bevonzani, ami az adott rezgéssel harmonizál, egy hullámhosszon van vele.
Tehát ha megszégyenülve érezzük magunkat, akkor hamarosan újra úgy alakulnak az események, hogy ismét szégyenkeznünk kellesz. Ha áldozatnak érezzük magunka, akkor ismételten újra és újra a körülmények áldozatai leszünk egész addig, amíg engedjük, hogy az érzelmeink uralkodjanak felettünk.
A sorsunk a szerint fog alakulni, amelyik érzelmi szinten tartózkodunk a legtöbbet. Vigyázat! Nem az a feladat, hogy elnyomjuk az érzéseinket, mert akkor a sors rá tesz a negatív eseményekre, hogy szembesítsen önvalónkkal. Az események generálódnak, újra teremtődnek körbe-körbe. Az érzelmeinket elsősorban fel kell ismerni, meg kell érteni és levonni a következtetéseket, hogy mit kell átértékelni magunkban. Majd ha felismertük, köszönjük meg a lehetőséget a tanulásra, és engedjük el. A hosszan dédelgetett negatív érzelmekkel nem csak magunkat szennyezzük be, húzzuk le, de mindenkit, akivel kapcsolatban vagyunk-
Például 5 perc harag annyi méreganyagot termel, amit a szervezet csak 2 hónap alatt képes lebontani, és így van ez a bánattal, az irigységgel, és ami manapság szinte kötelező, és amit nem győzök elégszer elmondani, a gőggel. Pedig a gőg, az arrogancia a legárulkodóbb jele annak, hogy az illető boldogtalan. Egy boldog ember annak örül, ha mindenki mosolyog körülötte. A boldogtalan ember képtelen elviselni mások boldogságát, és egy rosszindulatú beszólással próbálja „letörni” a boldog emberek rezgését. A boldogtalanság és az arrogancia független a műveltségtől, bárki a rabja lehet. A reakciókon múlik, hogy mi fog történni a továbbiakban. Ha az a személy, akinek beszólnak, elmosolyodik, és kedvesen reagál, segíti a beszólós boldogtalan rezgéseit megemelni. Ha visszavág, akkor felvette a kesztyűt, beleállt a gőg energiáiba és azonosult a boldogtalan ember rezgéseivel. Lehet, hogy egy pillanatra megadatik neki a győzelmi mámor, de a valóságban csak saját magának ártott vele, mivel a másik már úgy is boldogtalan volt, őt már nem lehet lejjebb nyomni. Lehet, hogy utána napokig rágódunk rajta. Mindegy, hogy még mindig haragszunk a másikra, amiért beszólt, vagy bűntudatunk van amiatt, hogy visszaszóltunk, esetleg szégyenkezünk a miatt, hogy nem tudtunk uralkodni magunkon, ez is az is, sőt amaz is negatív energia, csak a haragnak kicsit magasabb a frekvenciája. Félre értés ne essék, a harag is romboló energia, csak ha időben kapcsol az ember, könnyebb kibilleni belőle, mint a bűntudatból, vagy a szégyenből.
A legnagyobb gond, hogy sokan képtelenek felismerni mások érzelmi állapotát, és gyakran saját maguk lelkiállapotát sem, sőt egyesek szinte művészi szintre fejlesztették a tagadást, vagy az önámítást. Vannak, akik azt hiszik, hogy ha tagadják érzelmeik létezését, akkor annak nem lesz semmilyen következménye.
A kedvencem, amikor valakire haragszom és az illető rám szól - beszól, hogy „ne idegeskedj”. Maga a tény, hogy az illetőnek szüksége volt beszólni jelzi, hogy az adott személy éppen a GŐG szintjén tartózkodik. A magasabb vibráció az elfogadás, vagy a pártatlanság, esetleg a szeretet szintjén meghallgatná a pufogásomat, és ezzel az elfogadó energiával le is csillapítaná. Mosolyogna, amivel jelzi a megértést és segítene magamra találnom, lenyugodnom.
Sajnos ezt eddig csak pár alkalommal volt szerencsém megtapasztalni, de reménykedem, hogy ha többet dolgozom magamon, akkor kevesebb lesz a puffogtatni valóm.
Mindig hálával gondolok egy Kassai rokonomra, aki megmutatta, hogyan kell jól reagálni, de nekem évtizedekbe került, amíg képes lettem valami hasonlóra, de még mindig van mit tanulnom.
Amikor 17 évesen látogatóba mentem rokonaimhoz, kissé morcos hangulatban voltam, mint minden kamasz, amikor idős rokonokat kell látogatni, ahol mások elvárásai szerint kell viselkedni. Amikor Éva néni a hogylétem felől érdeklődött, megjegyzem a szüleim nem voltak jelen, én arrogánsan leráztam magamról a tőlem nagyjából 50 évvel idősebb rokonomat. Nyugodtan leszidhatott volna, fejbe kólinthatott volna, panaszkodhatott volna az anyukámnak, de erre ő csak elmosolyodott és azt mondta: Látom Leikém rossz kedved van, nem baj, majd később megkérdezem újra. Zseniálisan megtalálta a dugót és le is engedett bennem a gőg energiája azonnal.
Minden esetben, az energiák oda-vissza hatnak. Tulajdon képen ez volna az a bizonyos „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, de a hétköznapokban csak kivételes emberek alkalmazzák ezt a tanítást.
Mivel nem vagyok képes minden esetben a magasabb rezgések áramoltatására, inkább saját magam érdekében 2x, de talán 12x is meg kell gondolnom, kinek a jelenlétében engedhetem meg magamnak a haragot. Így van ez más érzésekkel is. Tudom, kivel mikor oszthatom meg a lelkesedést, és mikor kell hallgatnom inkább, ha nem akarom, hogy padlóra küldjön a másik csak azért, mert a boldogtalansági szintje nem képes befogadni az én magasabb frekvenciámat.
Mostanság értettem meg azt, miért nem viselem el mások jelenlétét, amikor gyászolok. A gyász egy természetes folyamat, része az elengedésnek. A legkönnyebb csendben feldolgozni. Az okoskodó szavak nagyon zavaróak tudnak lenni, amikor az ember lélekben a távozó szeretett személlyel szeretne lenni, de egyesek maguknak követelik a figyelmünket, és a helyett, hogy támaszt nyújtanának, energetikailag jól lehúznak. Kicsit a megmentő szerepében akarnak tetszelegni, nem tudják, hogy a legnagyobb segítség abban van, ha a jelenlétükkel osztoznak a gyászban és csak csendben vannak. Ebben az esetben is az elfogadás az, ami segít kiemelkedni a bánat energiájából.
Ami a munkámat illeti az a tapasztalatom, hogy sokan azért ragadnak telefont, azért keresnek fel, hogy a panaszkodással, kioktatással energiát nyúzzanak le rólam. Nos, erre én nem vagyok hajlandó, már nem engedem meg senkinek. Természetesen szívesen állok a rendelkezésére annak, aki segítséget kér, de csak akkor, ha képes tényszerűen beszélni és első sorban az eseményt mondja el és nem azt, hogy neki ebből milyen érzései vannak, kiről mi a véleménye.
Ha azonban az illető azért akar beszélgetni, mivel oldásra jelentkezik, és ebben a formában a kontrolálatlan érzelmeit szeretné megszűrni, akkor állok elébe. Aki bajban van, kérjen időpontot stressz oldásra és feloldjuk a felgyülemlett feszültséget, de a magánbeszélgetésekbe nem kérem az érzelmi cunamit, sem mások káromoltatását, sem politikai agitációt, de még a reklám ügynököket sem vagyok hajlandó meghallgatni. A telefon felerősíti a jeleket, ez a működési elve, de egyben felerősíti a negatív rezgéseket is, és ezért én nem telefonálok csak rövid egyeztetés címén.
A kineziológiai oldások, kezelések során természetesen megengedett az érzelmi kiborulás, hiszen pont az a lényeg, hogy az illető elpanaszolja, kibeszélje problémáit, megszabaduljon a frusztrációtól. Én rengeteg olyan technikát tanultam, ami segít abban, hogy a kliensem el tudja engedni a felhalmozódott negatív érzelmeket, és ez által szintet lépjen.
A magánbeszélgetések nem valóak arra, hogy a másik félre öntsük a negatív érzelmeinket, és ez által a másikat is lenyomjuk egy alacsonyabb szintre. Arra ott vannak a szakemberek, akik megfelelő tudással, védelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy szilárd támaszai legyenek érzelmi kiborulásainknak. A hallgatásnak, a meghallgatásnak, a szavak befogadásának, az ítélkezéstől mentes befogadásnak is meg van a maga technikája.
Ez a technika, azóta létezik, amióta létezik a vallás. Csak gyónásnak hívják. Az ember meggyónja azt, amit addig eltitkolt esetleg önmaga előtt is. A pap kiszabja a penitenciát, a kiszabott „miatyánkok”, „üdvözlégyek” mennyisége jelzi a bűn, a negatív érzelmi állapot mélységét, és amikor az illető leimádkozza a kiszabott feladatot, elengedi a tettei felett érzett bűntudatot, esetleg a mások iránti haragot, félelmet, vágyat, és ezzel megtisztulnak az energiái. Ha az illető papi áldásban részesül, az olyan, mintha fehérítőben mosta volna ki a ruháit. Az Úr úgy áramoltatja a magasabb frekvenciákat a bűnbánó lélek felé, mintha az égi energia víz lenne, és a pap lenne a zuhanyrózsa, amin keresztül áramlik az égi áldás, és így a magasabb frekvenciák megszabadítják a hívőt a negatív rezgésektől. Ez persze csak akkor lehetséges, ha az illető beismeri, hibáit, és csak azon bűnei lesznek feloldva, melyeket ténylegesen beismert.
Vannak más módszerek is, ahogyan az égiek segítenek, de ezekről később.
Minden esetre, látványosan javulna az életünk, ha legalább a templomba eljárnánk rendszeresen egy kis lélekfürdőt venni.
Ha nem hiszünk Istenbe, ha nem bízunk a papokban, akkor keressünk tudományos címekkel ellátott segítőket, vagy olyanokat, mint én vagyok.
Egy fel nem dolgozott negatív érzelem nagyjából 28 napig képes uralni az elménket. Egyetlen negatív élményről beszélek. Amikor megismétlődik egy megalázás, egy szégyenérzet a bűntudatkeltés, felelősségre vonás által, a 28 nap újra kezdődik úgy, hogy még az előző sem volt kioldva. Ezért van az, hogy azok, akik túl sokat voltak megszégyenítve, túl sokszor vonták felelősségre őket egy idő után már nem reagálnak a szavakra, mivel az agyi kapacitásuk már nem bír több negatív érzelmet észben tartani, kielemezni, elviselni.
Ha a 28 nap alatt nem sikerül az adott negatív érzelmet feldolgozni, elengedni, megérteni, megbocsátani, akkor az adott élmény lekerül a tudat alatti szintre. A nélkül, hogy tudatosítanánk, azt várjuk, hogy a kellemetlen helyzet megismétlődjön. A sors, pontosabban a pillanatnyi vibrációs szintünk automatikusan olyan helyzeteket produkál, olyan eseményeket vonz be, amivel esélyt ad arra, hogy a fel nem dolgozott érzelmi energiát felismerjük és elengedjük. Előre jelezhető, hogy egy adott negatív lelki állapot milyen próbatételt fog bevonzani. A próbatételekkel esélyt kapunk arra, hogy megtanuljuk azt, hogyan kell másként reagálni. DE! Abban a pillanatban, amikor beverjük a karunkat az ajtó kilincsébe, vajon hány embernek jut eszébe, hogy ezt azért kapta, mert a bűntudatot táplálta pár nappal előtte? Amikor ellopják az értékeinket vagy megégetjük magunkat, kinek jut eszébe felkiáltani, hogy köszönöm Istenem, amiért lehetőséget adsz, hogy ezzel a fájdalommal, veszteséggel kiválthatom a rákos megbetegedést, amit a haragommal gerjesztettem. Tudja e valaki, aki hallja, olvassa ezen írásomat, hogy az időjárási anomália, a szélvihar, tornádó, de az is, ha az otthonunkban elromlanak a háztartási eszközök az az eltúlzott gőg miatt van?
Szerintem megérne kipróbálni, hogyan változna a sorsunk, ha rendszeresen járnánk templomba, mellette stresszoldásra, naponta imádkoznánk, vagy meditálnánk, mantráznánk, este úgy mennénk aludni, hogy hálát adnánk minden jóért. Esetleg észrevennénk az élet szépségeit. Megbocsátanánk másoknak, amiért rosszul bántak velünk, megbocsátanánk magunknak, amiért nem tudtunk uralkodni magunkon, beszóltunk, ostobák voltunk, elfelejtettünk dolgokat, dühöngtünk, és legalább lélekben bocsánatot kérnénk azoktól, akiket megbántottunk, vagy nem hallgattunk meg, akkor nem lenne szükség a bosszantó, romboló figyelmeztető jelekre.
A hála és a megbocsátás az, ami képes bármilyen negatív energiát megfordítani. Nagyon szeretnék megismerni végre legalább egy olyan embert, aki a nap folyamán többet van a hála és a megbocsátás szintjén, mint a negatív lelki állapotban. Szívesen kitenném a képét, de csak pár ilyen személyről tudok, az első Jézus Krisztus, majd Ghandi, Teréz anya és II, János Pál, és őszentsége a Dalai láma, Say baba. Ilyen volt Szabó Magda, Szepesi Mária, a jógás Etka mama. Biztos vannak még ismeretlen hétköznapi hősök is, akik képesek arra, hogy magasabb frekvenciákat áramoltassanak, mert különben már rég felrobbant volna a bolygó a rengeteg felfuvalkodott embertől, a sok haragtól, és gőgtől, amit az emberek gerjesztenek.
Annak idején, amikor Ghandit megverték a fogva tartói, ő azt mondta, „Ők így látták jónak”. Nem panaszkodott, nem haragudott, elfogadta a sorsát.
Miért várjuk a pozitív változásokat, ha még azok sem képesek arra, hogy megbocsássanak, akik nap, mint nap imádkoznak azért, hogy megbocsátóak legyenek? Nem az imában van a hiba, hanem a fejekben. Ott kell eldönteni, ha változást akarunk. A hőbörgés, a panaszkodás, a kritika csak a rombolást fogja előidézni.
Amikor a fel nem dolgozott események bekerülnek a tudat alattiba, már nem foglalkozunk vele napi szinten, de a rendszerünk szabadulni szeretne a szennyező energiáktól, így azt éjszaka, álmunkban, amikor nem tudjuk kontrolálni érzelmeinket, szervezetünk próbál megszabadulni a gyötrő gondoktól. Mára már az agykutató tudósok bebizonyították, hogy az agyunk, amit az éjszaka során kisugároz, azt veszik a többiek is és tudat alatt ránk hangolnak, hozzánk igazodnak. Ez az éjszakai összehangolás határozza meg azt, hogy amikor a legközelebb találkozunk, hogyan fogunk viselkedni egymással. Vigyázat! Az agyunk csak az alacsony frekvenciájú érzelmektől akar megszabadulni. Ha nincsenek kioldva, akkor azt sugározzuk a világba, hogy nekünk ez a negatív állapot a természetes életérzés, ezt várjuk a világtól és a világ ezt fogja viszonozni.
Mellesleg érdemes odafigyelni arra, mit álmodunk. Az álmok nem a jövőt jelzik, de az álmok megértése segít felismerni mi az, amit elnyomunk magunkban. Az álmunkban minden szereplő mi magunk vagyunk, pontosabban azok, amit kivetítünk másokra. Ha az álmunkba megölünk valakit, az nem azt jelenti, hogy gyűlöljük azt az embert, hanem hogy tagadjuk azt, milyen romboló hatással van ránk a másik viselkedése, pontosabban a másik viselkedésére adott érzelmi reakciónk károsan hat a nyugalmunkra, nem tudjuk elfogadni, befogadni az illetőt. Nem a másikat kell hibáztatni, amiért a mi megítélésünk szerint, helytelenül viselkedett akár a valóságban, akár az álmunkba. A hibát magunkba kell keresnünk és az álmaink ebben adnak némi irányítást.
Egy érzelmileg és lélekben felnőtt ember soha sem fogja hibáztatni a másikat. Mindig mindenre úgy reagál, hogy azt keresi, mit kell az adott helyzetből felismernie, mire akarják az események megtanítani őt.
A tudat alatti fél éven keresztül próbálja jelezni a túlterheltséget. Ha hasonló dolgok történnek velünk sorozatban, akkor az egy jelzés arra, mit kell feldolgoznunk. Erről részletesen írok a második részben, hogy adott események mire figyelmeztetnek. Amennyiben fél éven belül nem sikerül felismerni az intelmeket, utána a negatív érzelem átkerül a testi szintre, és az agy már nem küldi a jeleket. Az esemény bedobozolódik, és elfelejtődik, de attól még ott marad. A bedobozolt negatív érzelem időzített bombaként várja a pillanatot, amikor egy testi tünet formájába újra megnyilvánulhat. Ilyenkor az agyban az emléket őrző receptorok elkülönülnek, megszűnik az információhoz vezető idegszál. Minden testrésznek, minden szervnek meg van a maga idegi végződése az agyban. Az érzelmeket Daniel Withside hozzákapcsolta a testünk részeihez, így pontosan meghatározható a kapcsolat az érzelmek, az adott testrész és az agyban lévő területek között. Minél több fel nem dolgozott érzelem dobozolódik be az agyunkban, minél több sejt választódik külön egy adott területen, annál valószínűbb, hogy a torzulás ki fog hatni a fizikumunkra, az adott zárolt területhez tartozó testrészre, vagy szervre.
Ha hosszú éveken keresztül nem tudjuk a reakcióinkat megváltoztatni, ha 10-20 éven belül sem tudjuk feldolgozni a bizonyos eseményekre adott negatív érzelmi reakcióinkat, mindig ugyan úgy reagálunk, akkor már csak a betegség van hátra, mint figyelmeztetés, ami az utolsó esély arra, hogy megváltozzunk.
Vannak apróbb betegségek, melyek inkább csak bosszantóak, de vannak végzetesek is.
Azt szoktam mondani, illetve konkrétan az a tapasztalatom, hogy a rákot a legkönnyebb gyógyítani, mivel mihelyst az illető felismeri, hogy a ki vagy mi iránt érzett fel nem dolgozott harag okozta az anomáliát, pár nap alatt vissza tudnak fejlődni a rákos sejtek. Volt pár hirtelen gyógyult esetem, ahol az operációra már nem is volt szükség, és volt olyan is, hogy az illető inkább belehalt, mintsem megbocsátott volna.
Az érzelmeink intellektuális feldolgozása felgyorsítja a gyógyulást. A csodaszerek csak akkor hatnak, ha megtörténik az értelmi, érzelmi átalakulás. Ha felgyógyulunk egy betegségből, de nem történik meg a negatív érzelmi háttér feldolgozása, akkor hamarosan egy másik betegséget fog a szervezetünk produkálni, egy olyat, aminek a frekvenciája azonos azzal a betegséggel, amiből már egyszer felgyógyultunk. A betegségek sorra elérnek minket, kilábalunk az egyikből, jön a másik egészen addig, amíg ki nem lépünk az adott érzelmi szintről.
Mivel a betegséget kiváltó eseményre adott negatív érzelmi reakció 15-20 évvel a betegség megjelenése előtt volt, segítség nélkül nehéz felidézni mi is az, amit az illető nem tud megbocsátani. Sokan a legnagyobb sérelmükre emlékeznek csak, pedig először azt kell kioldani, amikor először reagált negatívan, de annak az emlékét elfedi az intenzívebb érzelem.
Ezért van ma sokkal több beteg, és sokkal több betegsége egy adott személynek, mivel régen az emberek időben meggyónták, időben ledolgozták és elengedték a negatív érzéseiket.
Ma az embertársaink többsége azt sem tudná, hol kezdje a felsorolást.
Amikor még gyerek voltam a nagymamáim mindig azt mondták, hogy legyek jó kislány, mert minden tettemet, minden gondolatomat jegyzik odafenn. Ez tényleg így van. Minden esemény ott van bennünk. Az agyunknak hatalmas a kapacitása, A fel nem dolgozott érzelmek azok, amelyek lefoglalják a tárhelyet és egyre jobban romlik a memóriánk. Az elengedett negatív érzelmeknek hála, azoknak, akik rendszeresen járnak stressz oldásra javul az agyi kapacitásuk, komolyabb szellemi munkára vágynak. Nekiállnak a tanulásnak, vagy önálló vállalkozásba kezdenek, és elkezdenek hinni Istenben.
De mi lesz azokkal, akik nem fogják fel, hogy a lelkünk folyamatos tisztítást igényel ugyan úgy, mint a hajunk, vagy a ruházatunk. A mentális higiénia szinte fontosabb, mint a fogmosás.
Sokan nem fogják fel, hogy szoros szimbiózisban élünk a Földanyával. Ha sok negatív energiát áramoltatunk, természeti katasztrófákkal reagál rá. Mint már említettem, a GŐG pusztító szelet, a HARAG földrengést generál. Ha a siránkozás, kétségbe esés energiája eléri a kritikus mennyiséget, ott aszály várható, ahol sok a panaszkodás, ott a természet válasza az árvíz. Ha sajnáljuk a katasztrófa áldozatait, lenyomjuk őket. Ha imádkozunk értük, akkor erőt adunk nekik. A Földünknek megvannak a maga eszközei, hogyan közömbösítse a felgyülemlett feszültségeket, de ez is egy másik anyag témája.
Ahogy a természet katasztrófákkal reagál az adott negatív energiákra, melyekkel rákényszerít minket arra, hogy változtassunk, újat építsünk, másként gondolkodjunk a fizikai térben, úgy az emberi testet illetően is pontosan adott, hogy melyik negatív érzelmi állapot milyen betegséget fog produkálni. Az adott agyi terület apró blokkjai a hozzá tartozó szervekben is megnyilvánulnak, és fokozatosan csökken a vibrációjuk, testrészeink, szerveink megbetegednek.
Függetlenül attól, hogy valaki hisz benne vagy sem, az én képességeim adottak. Többek között azt is érzékelem, hogy kinél mennyi a tartalék életenergia. Amikor a mellékvese energiái lemerülnek, akkor jönnek a halálos balesetek, amelyeket el lehetett volna kerülni, ha az illető időben kioldotta volna a stresszt. Ez a képességem teljesen hiába való, mivel nem szólhatok az alacsony rezgéssel rendelkező személynek, mert akkor befolyásolom az illető szabad akaratát. Amikor szólok, úgy is lekezelőek többnyire azok, akiknek szólok. Állandó bűntudatom volt, amiért sorra meghaltak olyan fiatalok, akiket meg lehetett volna menteni. A bűntudatnak meg is lett az eredménye generalizált trombózis formájában. Az orvosok szerint, olyan mértékben záródtak el az ereim az emésztőrendszerben, a veséknél, a lábamban, hogy nem gondolták volna, hogy túlélem. Az erek az életörömöt szimbolizálják. Az állandó bűntudat, hogy nem tudom jól használni a képességeimet, a folyamatos számonkérés akár kimondva, akár kimondatlanul a családom részéről, amiért állandóan kimerült vagyok, és nem tudok „megfelelően” teljesíteni a fizikai síkon, olyan trombózist okozott, amit eddig az orvostudomány csak a boncasztalon látott. Elismerem, nagyon nehéz volt egyedül kezelni a képességeimet, és valahol szégyelltem, amit tudok. Az emberek vagy féltek tőlem, vagy idiótának néztek. Nagyon vágytam arra, hogy leléphessek ebből az életből. Most ez a betegség számomra az egyik legnagyobb tanítás volt, és hálás vagyok a lehetőségért. Ez által felismerhettem a saját képességeimben rejlő erőt, ami a leg lehetetlenebb helyzetekben is képes a dolgokat visszafordítani a pozitív irányba. Így, hogy megtapasztaltam milyen az, amikor az orvosok is tehetetlenül tárják szét a karjukat, és onnan jönni vissza, tulajdon képen nagyot nőttem saját szememben. Innentől fogva érdektelen a számomra ki mit gondol rólam, mivel most már tudom, hogy mit tudok, és végtelenül hálás vagyok érte. Eddig a képességeimet teherként éltem meg, de most már áldásként fogadom el, és hálás vagyok minden pillanatért, amikor bepillanthatok a fátyol mögé.
Rájöttem, hogy a fizika törvényeit Isten írta, és összeállt a világképem, amit ebben az anyagban próbálok megfogalmazni.
De nézzük tovább a tapasztalataimat.
Szerencsére, a munkámat illetően azért rengeteg siker élményem is van. Voltak olyan klienseim, akiket meg lehetett menteni, pontosabban, akik igényelték, hogy életben tartsam őket. Az egyiküknél például látszott, hogy repülő balesete lesz. Amerikába kellett mennie, így előtte jött oldásra. Amikor elrepült, odaát lekéste a csatlakozást. Először hívni akart, hogy valami mégsem volt jó, mert egy csomó pénzt veszített. Persze amikor a gép, amivel tovább repült volna lezuhant, hálás volt érte, hogy kiválthatta az életét egy repülőjegy árával és persze az oldásokra áldozott idejével. Egy másik kliensem úgy úszta meg a balesetet, hogy még érkezett kiszállni az autójából, amikor egy kamion szétlapította a kocsit. Persze ő is reklamált, az őt ért veszteség miatt, de amikor megkérdeztem, hogy megköszönte e az őrangyalának, hogy hozzám vezérelte, és így megváltozhatott a sorsa? Hallgatott. Ha nincs köszönet, akkor fizetni kell. Mindennek ára van. Ha valakinek derogál imádkozni, hálát adni, az ne csodálkozzon, ha a fizikai síkon kell kiegyenlítenie a számlát, és vissza kell adnia energetikailag azt, ami segítséget kapott. Nem maga a matéria a fizetség, hanem az az energia, amivel a kocsi árát, javítását megkereste. A ledolgozott munka, a „zarándoklat” a fizetőeszköz.
Én istenfélő, de egyház tagadó vagyok, de a miatyánk egy elképesztően jól megszerkesztett kérvény, amiben benyújtjuk igényünket az égieknek, hogy miben kérünk segítséget.
Ez a szabad akarat bolygólya. Szabadon eldönthetjük, hogy hiszünk Istenben vagy sem. Isten nem fog haragudni érte, ha nem hiszünk benne, de akkor nem is fog segíteni. Azt is magunk döntjük el, milyen formában hiszünk benne. A Miatyánk legfontosabb mondata a „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Jó lenne, hogy ha ezt a mondatot, legalább ezt a mondatot mindenki felfogná, és tényleg őszintén kérné és gyakorolná a megbocsájtást. Sokkal jobb lenne a világ, és sokkal jobb lenne a sorsunk mindannyinknak.
Jó lenne, ha végre mindenki felelősséget vállalna a sorsáért, de legalább azok, akik értelmiségnek tartják magukat!
Ha valakinek nincs ideje arra, hogy rendszeresen templomba járjon, vagy nincs olyan felekezet a környéken, ami megfelelne a hitvallásának, ne adja fel. A jobbá válás akarata meghozza a lehetőségeket, ha máshogy nem is, akkor interneten keresztül. Én magam is többnyire, skypon dolgozom.
A stresszoldás nincs tekintettel semelyik vallásra vagy etnikumra. Az érzelmek, az agy funkciói, az érzelmi reakciók azonosak a világ minden táján.
Ajánlatos lenne mindenkinek legalább havi 1x stresszoldásra járni, vagy vasárnaponként templomba menni, és időnként gyónni. Ez abban az esetben működik, ha fenn akarunk tartani egy adott helyzetet.
Kínában, a császári udvarban az orvost azért fizették, hogy a császár ne legyen beteg. Nagy figyelmet fordítottak az egészség megőrzésére. Ha a császár megbetegedett az orvost kivégezték.
Nagyon fontos felfogni, hogy ha valami baj van velünk, vagy valamelyik szerettünkkel, akkor több áldozatot kell hoznunk, járjunk többet templomba, tegyünk felajánlásokat, zarándokoljunk szent helyekre, adományozzunk, jótékonykodjunk. Ha mind erre nincs időnk, energiánk akkor járjunk legalább gyakrabban oldásokra. Vállaljunk végre felelősséget az életünkért. A mások hibáztatása a legalacsonyabb rezgésszint. Amikor másokat kritizálunk, kibeszélünk, mindenkit egy alacsonyabb szintre rántunk. Ne engedjük, hogy ilyen mérgező emberek kavarjanak bele a sorsunkba.
A politika az egyik legsötétebb energia. Ha valaki kéretlenül saját politikai nézeteit tukmálja ránk, azt azonnal faképnél kell hagyni, mielőtt belerántana saját sötét energiáiba. Mellesleg én a hazugságot úgy érzékelem, mint valami burleszk filmet. Ha valakinek tiszták a szándékai, annak a képernyőn keresztül is olyan erőteljes a jelenléte, mintha háromdimenziós lenne, mintha kidudorodna a sík képernyőből. Aki hazudik, az állandóan vibrál, mintha kiesne az adás jel, vagy mint amikor hiányzik pár filmkocka. Szerencsére a 2011 évektől egyre több olyan gyerek születik, akiknek szintén meg van ez a képességük, átlátják a hazugságot. Még sok évet kell várni, de legalább tiszta a jövő kép, van remény az utókor számára. De addig, hozzuk előbbre ezt a jövőt, tegyünk érte nap mint nap.
Ne feledkezzünk el minden este hálásnak lenni minden jóért, amit kapunk, vagy legalább azért, hogy nem történt velünk semmi rossz. Bocsássuk meg magunknak, ha valamit elrontottunk, és bocsássunk meg másoknak, amiért csúnyán viselkedtek velünk. A hála és a megbocsátás energiái megtisztítják negatív gondolatainkat, átalakítják a negatív érzelmeket, és így édes álomra hajthatjuk a fejünket. Amikor az agyat nem terhelik a fel nem dolgozott negatív érzelmek, akkor álmaink boldogak lesznek. Agyunk magasabb frekvenciát bocsát ki, ami biztosítja, hogy olyan embereket vonzzunk be, akik boldogak, segítőkészek és szeretetteljesek. Álmaink valóssággá válnak, míg a fel nem dolgozott negatív érzelmek által generált rémálmok feloldódnak és kioldódnak, hogy teret adjanak a jobb minőségű életnek.
|
