|
vissza >>
BOLDOGSÁG BAROMÉTER
"Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk,
legyen mit csinálnunk és
legyen miben reménykednünk."
Tom Bodett
A TAGADÁSAINK ÉS EGYETÉRTÉSEINK ARÁNYA
Egyre többször fordul elő munkám során, hogy klienseim azt kérdezik, mikor fogják megtalálni a boldogságot? Az angyalok ilyenkor azt szokták válaszolni: És mi az, ami megakadályoz abban, hogy boldog legyél akár most azonnal?
Sokáig én sem értettem pontosan e szavak jelentését, de egyre nyilván valóbb a számomra. Az is „leesett” honnan a mondás: Ember segíts magadon, Isten is megsegít!
Kevesen tudják, hogy a boldogság nem egy misztikus utópia, nem valami luxuscikk, ami csak keveseknek adatik meg. A boldogság asztalánál mindenki egyformán helyet kapott, csak a az idők folyamán elvesztettük a meghívót a pontos instrukciókkal, és most nem találjuk hová kell leülnünk. A boldogságot nem kívül kell keresni, hanem magunkban kell fejlesztenünk. A DNS vonalon ugyan úgy megörököltük a boldogsághoz való jogot, de valahogy összekuszálódott mi az, amit mi teremtünk meg, és mi az, amit a külvilágtól várunk el, hogy megadja a számunkra.
Gyerekkoromban gyakran rácsodálkoztam arra, hogy ha valakit megkérdeztek, hogy jól szórakozott e valahol, és az illető azt válaszolta, hogy nem, rossz volt a társaság, vagy nem volt jó a zene és egyebek. Nem értettem miért kell a külsőségeknek megfelelnie ahhoz, hogy valaki jól szórakozzon. Én döntöm el, hogy jól érzem e magam, nem az adott körülmények. Amikor Pozsonyban laktunk a testvéremmel, köztudott volt, hogy ha mi is ott voltunk egy Discóban, akkor a buli már 21 órakor elkezdődött még akkor is, ha csak mi ketten és 1-2 barátunk volt ott. Olyankor, amikor mi nem voltunk ott, akkor az emberek a táncot csak 23 óra körül kezdték.
Mi soha nem vártunk másokra, hogy hangulatot teremtsenek, mi magunktól is jól éreztünk magunkat.
A boldogság mindenkinek megadatott függetlenül a külső körülményektől. A filmekből láthatjuk, hogy a gazdag emberek között is gyakori a boldogtalan, tenger mellett élők is lehetnek depressziósok. Akik jártak már Kubában sorra arról számolnak be, hogy ugyan hatalmas a szegénység, de az emberek nagyon vidámak. Állandóan táncolnak, viccelődnek, mosolyognak. Az, hogy nincs pénzük, nem ok arra, hogy ne érezzék jól magukat a bőrükben.
Nézzük csak meg a celebek világát. A többségüknek az oly nagyon óhajtott hírnév elérése, a hírlapra kerülés sem hozta meg a boldogságot. A többség arrogáns magatartása a bizonyítéka annak, hogy boldogtalanok. Ugyan ez vonatkozik akár a politikusokra is. A gőgös megnyilvánulások, a lekezelő viselkedés, a szembeszegülő dacos viselkedés, az állandó ellenkezés mind annak a jele, hogy boldogtalanok. Egy boldog ember annak örül, ha mindenkit boldognak lát, nem hoz másokat korlátozó, másokat elszomorító intézkedéseket. Nem lehetünk minden politikus, vagy minden arrogáns, vagy akár nyíltan boldogtalan ember megmentői. Mindenki a saját boldogságáért felelős. Ami azonban a saját felelősségünk, kötelességünk, hogy megvizsgáljuk magunkat, mennyire vagyunk tudatosak boldogság hormonjaink áramoltatásában, AZ, hogy mire, hogyan reagálunk, az a boldogság hormonjaink szintjétől függ. Az, hogy hogyan cselekszünk, befolyásolja a boldogság hormonjaink termelését. Mindenki a saját boldogságának az irányítója. A külső tényezők csak segítenek felismerni hogyan is állunk boldogság hormonjaink kérdésében. A következő teszt elvégzése segít felismerni saját magunkban azt, hogyan tehetnénk többet azért, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A „Stressz fokozatai” anyagomban írok arról, hogy miért nem képesek a stresszes emberek meghallani a pozitív tanácsokat, ezért most inkább a nemek oldaláról közelítem meg a dolgokat. Azzal szembesítem magunkat, mi az, amit nem szeretek csinálni. Az egyetértések száma egyenesen arányos az adott boldogság hormon szintjével. Tessék megszámolni, hogy hány állítással értenek egyet, a végén ott lesz az eredmény.
Lássuk hát!
DOPAMIN – Az elvégzett munka során érzett öröm, a testmozgás öröme.
Nem szeretem a kétkezi munkát.
Nem szoktam főzni, és nem is szeretek, sőt nem is tudok.
Nem szoktam sportolni.
Nem szeretem, ha egyesek nem értik meg, mit kell tenniük.
Nem tartok rendet a lakásban.
Nem szeretem, ha valaki totojázik, húzza az időt.
Nem szeretek rendszeresen fogat mosni.
Nem szeretek fürdeni, csak gyorsan lezuhanyozok.
Nem szeretem a különböző ételeket, egyoldalúan táplálkozom.
Nem foglalkozom a külsőmmel, nem érdekel, hogy nézek ki.
Nem szeretem ápolgatni magam, fölösleges cicomának tartom.
Nem vagyok hajlandó mások ürülékét tisztítani, akár emberi, akár állati.
Nem szeretek a földdel dolgozni.
Nem bírom, ha valaki szerencsétlenül vezet, és hangosan kimondom a véleményemet.
Nem bírom szó nélkül hagyni, ha valaki rendetlen.
Nem bírom elviselni a közelemben, ha valaki alkoholt iszik, vagy drogozik.
Nem hagyom szó nélkül, ha valaki nem azt teszi, amit szerintem tennie kell.
Nem szeretem a lusta embereket, mindig noszogatom őket.
Nem bírom ki kiabálás nélkül, amikor hülyék vesznek körül.
Nem szeretem, ha azzal vádolnak, hogy halogatok.
Nem vagyok egészséges, állandóan van valami bajom.
Amennyiben a kijelentések többségével egyetért, akkor a DOPAMIN nem termelődik megfelelően. Minden káromkodás, akár mi káromkodunk, akár ha trágár szavakat használó személy társaságában vagyunk, leállítjuk ennek a boldogság hormonnak a termelését Mivel ez a hormon szabályozza azt is, mi az, amit megérdemlünk, mennyit érdemlünk a jóból, meghatározza azt is, milyen az anyagi helyzetünk, mennyi jutalmat vagyunk képesek bevonzani. Az, hogy mennyi a fizetésünk jelzi, mennyire vagyunk elégedettek saját munkánkkal. Ha nem becsüljük saját tevékenységünket, ha nem örömmel végezzük, akkor a dopamin szintünk lecsökken csak úgy, mint a fizetésünk. És ez fordítva is igaz. Ha alacsony a dopamin szintünk, nincs kedvünk a fizikai munkához, nincs kedvünk munkába menni, nincs kedvünk valami újat elkezdeni, új munkát keresni, otthonról kimozdulni. Ha valakit számon kérünk, beszólunk, kritizáljuk, azzal leállítjuk a dopamin termelését annál a személynél, aki felé megnyilvánulunk, de saját energiáinkat is lecsökkentjük ez által.
MEGÉRI???
A dopamin a marsikus – férfias energiák szállító eszköze. Nélküle nincs erőnk kigyógyulni egy betegségből, nincs erőnk valami újba kezdeni.
Energetikailag a férfi feladata a védelmezés, az anyagi biztonság megteremtése. Egy férfinak erősnek kellene lennie. Sok férfi, akinek felborult a hormon háztartása ezt úgy értelmezi, hogy a saját partnerénél kell erősebbnek lennie, és úgy valósítja meg, hogy a beszólásaival, a nő lekezelésével, esetleg bántalmazásával lenyomja a nő dopamin termelését és ezzel fölébe kerül. Egy ilyen férfi akkor érzi magát boldognak, ha be tudja bizonyítani, hogy ő az erősebb.
A verbális bántalmazás egyenértékű a fizikai bántalmazással. A boldogtalan és gyenge férfiak fő jellemzője.
Első sorban a dopamint és a szerotonint kell megnövelni ezeknél az uraknál, amit csak egy nő tud helyrehozni az oxitocin áramoltatásával. Mindezt hogyan, azt az egyes hormonokról szóló anyagaimban részletesen leírom.
Minden esetre hölgyeim, ha mindig az urak hiányosságaira összpontosítanak, és ezt állandóan számon tartják, felemlegetik, akkor a férfiak sosem lesznek képesek kimozdulni a boldogság hormonok hiányából. A zabolátlan férfierőt csak a nő elfogadó, szelíd energiája képes megzabolázni.
A dicséret, a biztatás, az apró ajándékok segítik embertársunkat abban, hogy magára találjon, és beinduljon az élet fenntartó ösztönöket irányító hormon. Az intenzív mozgás, a kétkezi munka beindítja a dopamin termelését, akár most azonnal el is kezdhetjük. Tudta kedves olvasóm, hogy 10 perc gyaloglás beindítja a kreatív gondolkodást, 15 perc gyaloglás az étkezés után szabályozza a vércukor szintet, 90 perc gyaloglás pedig csökkenti a depresszió kialakulásának az esélyét.
SZEROTONIN – a természetben, a szépségben, a művészetekben való gyönyörködés képessége, a befogadás, elfogadás megteremtője
Nem szeretek kirándulni, gyönyörködni a természetben.
Nem szeretek komoly zenét hallgatni.
Nem tudom értékelni a festészetet, a szép épületeket, szobrokat.
Nem szeretem a modern zenei műfajokat.
Nem szeretek olvasni.
Nem szeretem meghallgatni mások történeteit, panaszkodásnak veszem.
Nem tudok végignézni egy komolyabb filmet.
Nem szeretem, ha mások tanácsot adnak nekem.
Nem szoktam elfogadni mások segítségét.
Nem szeretek napozni.
Nem bírom a hideget.
Nem szeretem, ha megdicsérik a kinézetemet.
Nem szeretek divatosan öltözködni.
Nem bírom nézni, ha valaki ápolatlan.
Nem tudom elfogadni, ha valakinek más a politikai nézete.
Nem érdekelnek a szabályok, a saját törvényem szerint élek.
Nem bírom a huzatot.
Nem tudok megbocsátani azoknak, akik megbántottak.
Nem értem, miért baj, ha mindenkinek megmondom a véleményemet.
Nem tűröm a slamposságot, és mindenkinek azonnal szólok, hogy ha rosszul néz ki.
Nem szeretek egyenruhát, vagy munkaruhát hordani.
Nem tudom elviselni, ha hazudnak nekem.
Nem hiszek sem Istenben, sem egyéb lényekben.
Nem tartom be a közlekedési szabályokat.
Nem szeretem, ha egy hajléktalan mellém ül.
Amennyiben többségében egyet ért a fenti állításokkal, akkor bizony hiányában van a SZEROTONIN nevű boldogság hormonnak. Ennek a hormonnak, az a feladata, hogy ELFOGADÓVÁ tegyen bennünket. Az alkohol átmenetileg segít beindítani a hormon termelését, de egyre több és több kell majd belőle az adott boldogság szint eléréséhez. Amikor kritizáljuk mások kinézetét, amikor nem tudjuk elfogadni saját külsőnket, mindig leállítjuk ennek a hormonnak a termelését. Már egész fiatalon észrevettem, hogy a színházi és irodalmi kritikusok milyen besavanyodott, gyakran beszédhibás, és csúnya emberek. Én is írtam pár film kritikát, de amikor negatív szavakat használtam, szinte azonnal gyomorgörcsöm lett. Éreztem, hogy valami nagyon rosszat teszek, ezért le ís álltam ezzel a tevékenységgel. Az érzékenységem miatt, sajnos azonnal érzékelem, ha valaki rosszat mond rólam, amikor kritizál, legyen bármilyen távol is tőlem. Nehéz olyankor leküzdeni a rossz hangulatot, amit okoznak vele. Másfelől hálás vagyok érte, mivel így megértettem, hogy a negatív kommunikációval szó szerint leállítjuk a szerotonin termelését a kritizált személyben, így az még több hibát fog elkövetni. Az a tény, hogy kritizálunk eleve egy figyelmeztetés arra, hogy nem vagyunk elfogadóak, hogy alacsony a szerotonin szintünk!!! Nem kéne még lejjebb vinnünk, mert az csak a boldogtalanságunkat fokozza. Ismert tény, hogy ha valaki bosszút áll, nem lesz tőle boldogabb. A boldogság hormonokról szóló anyagaimban részletesen írok arról is, hogyan kell a szerotonint beindítani. Amúgy meg tegyék az ellenkezőjét mind annak, amit ebben a részben felsoroltam.
Akinek alacsony a szerotonin szintje, az mindenben a hibát keresi. Aki bővelkedik vele, az mindenben megtalálja a szépet, még az őt kritizálókban is. Aki segíteni akar, az tanácsot ad, hogyan legyünk szebbek, jobbak, eredményesebbek. Soha se engedjük, hogy valaki lenyomja a szerotonin szintünket a beszólásával! Mosolyogjunk! Azzal tudatjuk a másikkal, hogy mi rendben vagyunk, a hiba az ő rendszerében van. A mosoly a legbiztosabb jele annak, hogy a szerotonin szint a maximumon van. Ha kitartóan mosolygunk, másoknál is beindítjuk a termelést. Ha valaki nem mosolyog vissza, azon se aggódjunk, ez csak azt jelenti, túl nagy a hiány ebből a boldogság hormonból, kicsivel több mosolygás kell ahhoz, hogy beinduljon.
Legyünk olyanok, mint a Terence Hill a bunyós filmjeiben. Teljesen mindegy neki, mekkora túlerővel áll szemben, mindig mosolyog, és mindig nyer.
Amikor állandóan veszekszünk a családunkkal, barátainkkal, a munkahelyünk az állandó konfliktusok színtere az annak a leg nyilvánvalóbb jele, hogy nagyon alacsony a szerotonin szintünk. A szerotonin segít elfogadni a történéseket, és a vitákat nem problémának éljük meg, hanem kihívásnak, lehetőségnek a fejlődésre.
A túlérzékenység, amikor mindent zokon veszünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenen megbántódjunk az is annak a jele, hogy krónikus hiányt szenvedünk ebből a hormonból.
Itt az ideje megváltoztatni a reakciónkat. Mosolyogjunk! Történjen bármi, beszólhat bárki kivétel nélkül, mindegyik egy jó alkalom a mosolygás gyakorlására. Addig gyakoroljuk, amíg a mosolygás ugyan olyan természetes lesz, mint ahogyan reggel kinyitjuk a szemünket.
OXITOCIN – a szeretteink közelsége által érzett boldogság
Nem szeretek ölelkezni.
Nem szeretek puszit adni.
Nem szeretem, ha az állatok hozzám dörgölődnek.
Nem szeretem a családi összejöveteleket.
Nem szeretek a szüleimmel kirándulni.
Nem szeretek idegen emberekkel együtt étkezni.
Nem szeretem, ha idegen helyen étellel, vagy itallal kínálnak.
Nem szeretem, ha egy idegen hozzám ér.
Nem szeretek egy ágyban aludni másokkal.
Nem szeretem, ha valaki a kezét nyújtja, hogy segítsen.
Nem szeretem, ha valaki megérint, amikor fel akarja hívni magára a figyelmet.
Nem szeretek kézen fogva sétálni a kedvesemmel, vagy egy gyerekkel.
Nem szeretem, ha a idegenek felköszöntenek a szülinapomon.
Nem szeretem, ha a családom engem ünnepel.
Nem szeretem, ha ünnepekkor idegenek jönnek hozzánk.
Nem vagyok hajlandó egy tálból enni a szeretteimmel.
Nem szeretek főzni a szeretteimre.
Nem vagyok képes gondoskodni szeretteimről, amikor betegek.
Nem szeretek állatokat menteni.
Nem tartok semmilyen állatot.
Nem szeretem azokat a nőket, aki gyereknevelés helyett, macskákat tartanak.
Nem vagyok hajlandó állatokat simogatni.
Nem lennék képes ápolóként dolgozni.
Nem bírom a meleg párkapcsolatokat, be kéne tiltani.
A nem válaszokkal való egyetértés jelzi az OXITOCIN hiányát. Ez a hormon mutatja meg a szeretteinkhez való kötődésünket, és azt, milyen a viszonyunk az állatokhoz..
Amikor túl sok van belőle, és a többi hormon szinte nincs is, az féltékenységhez vezet. Szinte birtokolni akarjuk a másikat, legyen akár partner, akár gyermek, akár állat. Eme hormon hiánya, vagy ha alacsony szinten van, akkor az emberi kapcsolataink minőségében mutatkozik meg, és abban, hogy negatívan viszonyulunk az állatokhoz. Ez a hormon az alapja a boldog vagy épp boldogtalan kapcsolatoknak. Ha alacsony szinten van, akkor képtelenek vagyunk egy jól működő, tartós kapcsolat kialakítására. Mindig, amikor érzelmileg zsarolunk, mindig, amikor elutasítjuk szeretteinket, mindig, amikor hárítunk egy puszit, egy ölelést leállítjuk a másikban az oxitocin termelését. A büszkeség és a közöny az oxitocin ellenszerei. Magunk döntjük el, hogy ápoljuk, vagy romboljuk kapcsolatainkat. Hogy emeljük az oxitocin szintet, vagy csökkentjük. Hogy boldog, felemelő kapcsolatokat építünk, vagy leromboljuk azt, és ezzel magunkat is. Rokonaink a boldogságunk tartó pillérei. Eldönthetjük, hogy támaszkodunk rá, vagy elutasítjuk. Alapok nélkül nem lehet stabil házat építeni, de meg lehet próbálni. Az oxitocin felturbózására mindenkiben ott a lehetőség, csak be kell indítani.
A szeretteinknek való főzés a legegyszerűbb módja az oxitocin beindításának. Ha szeretettel készítjük az ételt…
A főzés, a mások táplálásának a lehetősége, egy kiváltság, amivel a sors megajándékozta a nőket. Persze a férfiak is képesek főzni, gyereket nevelni, de az energetikailag nem ugyan az. Ami a különbség egy női szakács és egy férfi szakács között, hogy a nők képesek oxitocint áramoltatni az általuk készített étellel, míg a férfiak nem. A tudomány mai állása szerint, csak a nők képesek ennek a hormonnak az előállítására, a férfiaknak annyi van belőle, amit az anyukájuktól vagy a barátnőjüktől kapnak. Sokan úgy vélik, hogy milyen szerencsés az a nő, akinek szeret főzni a férje. Szerintem meg kész katasztrófa. Ha egy nő nem főz, az azt jelenti, hogy az oxitocin nincs áramoltatva és a kapcsolat a birtokláson alapul és nem a kölcsönös bizalmon. A főzés a lehető legnagyobb mágia, ami által megfőzhetjük saját boldogságunkat. Amikor elkészül az étel, és beleszagolunk, beindul a dopamin termelése a jól végzett munka nyomán. Ha szépen tálaljuk, a szemet gyönyörködtető látvány, amikor látjuk a többiek arcán a mosolyt, vagy azt, hogy ízlik nekik az étel, beindítja a szerotonin működését. A közösen elfogyasztott étel akár kettesben, akár családunkkal együtt egy asztalnál a legerőteljesebb módja annak, hogy beinduljon az oxitocin termelése. Ha közben vidám történeteket mesélünk, viccelődünk, emlékezünk a közös élményekre, beindul az endorfin termelése. Hölgyeim, mire várnak? A nő az alapja a család boldogságának, a családi harmóniának. Remélem most már érthető miért. Ha egy nő folyton panaszkodik a miatt, hogy gondoskodnia kell, főznie kell a családjára, a negatív hozzáállásával leállítja a dopamin termelését, így nem is lesz kedve főzni. Leállítja a szerotonin termelését. így az étel odaég, vagy simán íztelen lesz. A közös étkezés a viták színtere lesz, és mindenki elvonul az étellel. A főzést megtagadó hölgyek állandóan panaszkodnak, hogy nem bírnak sem a gyerekeikkel, sem a partnerükkel. Természetesen nem hajlandóak beismerni, hogy ők rontották el a dolgokat. Mindenki hibás, ők az áldozatok. Az a nő, aki nem tud főzni, nem akar főzni csupa veszekedést, boldogtalanságot teremt maga körül.
Több olyan ismerősöm is van, akik a munkájuk miatt sokat utaznak. Elismerték, hogy sokkal jobban esik az a kenyér, amit a párjuk, anyukájuk esetleg a testvérük vajazott meg, mint amit maguknak készítenének el, vagy a boltba vennék. Ők már megértették, hogy az oxitocin, a szeretet kötelék az ételen keresztül is átadható. Olyan, mint egy ölelés a messzi távolból.
Kár, hogy a nők a nagy emancipációban ezt elfelejtették! Zárójelben megjegyzem, hogy az oxitocin az ösztrogén szinttől is függ, és vannak azért férfiak, akik képesek oxitocint termelni, de ez egy egészen más téma.
Mellesleg az oxitocin hiánya okozza azt is, ha valaki nem engedi, hogy gondoskodjanak róla.
Már a tudomány is megállapította, hogy amikor valaki megölel minket, beindul az oxitocin termelés, és lecsökken a stresszhormon, a kortizol szint. Ha elutasítjuk az ölelést, az természetesen fordítottan hat. Leállítjuk a boldogság hormont, és növeljük a stresszhormon szintet.
Ez történik minden alkalommal, amikor elutasítjuk, ha valaki étellel, itallal kínál. Azzal a másik személlyel való kötődést is leromboljuk. Egy falat soha senkit sem ölt még meg, és legfeljebb kérjünk egy pohár vizet, amiből sosem elég a szervezetnek.
Amikor elutasítjuk a másik segítségét, amikor nem fogadjuk el az ajándékot, amikor elutasítjuk a szeretteinkkel való együtt étkezést, amikor nem vagyunk hajlandóak beszélni, együttműködni a családtagjainkkal, amikor nem állunk szóba szeretteinkkel, mivel így akarjuk büntetni őket, tulajdon képpen, saját magunkat büntetjük meg a legjobban. A családunktól nem tudunk elkülönülni, a kötelékek örökre megmaradnak. Ha az előbb említett módon rendszeresen leállítjuk az oxitocin termelését, ne csodálkozzunk, ha semmi sem működik körülöttünk. Mint említettem a család a tartó pillér, és annak a központi tartó eleme a nő. Az anya tud oxitocint termelni, és az, ahogy áramoltatja a szerettei felé, azon alapszik a családi harmónia, a családi béke.
Jaj, annak a családnak, ahol az anya nem képes erre. Ne a világot hibáztassa az a nő, aki családra vágyik, de nem jön össze, hanem nézzen saját magába mennyire képes a boldogság hormonok termelésére.
Ha egy nőnek alacsony az oxitocin szintje, akkor nem képes teherbe esni. Ha az alacsony oxitocin alacsony szerotoninnal párosul, akkor nem is akar gyereket. Csak magára koncentrál, nem tud egy másik személyért felelősséget vállalni.
Az oxitocin túltengésére példa a roma családok. Kis helyen sokan vannak, így a folytonos fizikai közelség biztosítja eme hormon magas szintjét így folyamatos a gyermekáldás.
Ha valaki nem képes lerendezni családi kapcsolatait, nem képes másokhoz alkalmazkodni, akkor átmenetileg, megoldást hozhat, ha állatokat tart. Ez csak abban az esetben működik, ha teljes mértékben képes áldozatokat hozni egy másik lényért. Az etetésen, cirógatáson kívül az állatok utáni panaszkodásmentes takarítás, ürüléktisztítás. Ezek a tevékenységek beindíthatják az oxitocin termelését. Mind ez csak akkor hoz oxitocin többletet, ha az állattal együtt lakik, megengedi, hogy az állat odabújjon hozzá.
Mint említettem a tudomány szerint a férfiak nem termelnek oxitocint, éppen ezért a hölgyeknek kell ezt megtenniük helyettük is. Ezért mondják azt, hogy a nők a felelősek a családi harmóniaért. Ha egy nő képes oxitocint áramoltatni, ott a kapcsolat is kiegyensúlyozott a férfi természetétől függetlenül.
Hölgyeim, a panaszkodással lerombolják azt a gyenge szálat is, ami még összeköti Önöket a partnerükkel. Nem lenne célravezetőbb felfogni a női lét mibenlétét és végre női életet élni? Mindegy milyen modern a társadalom, az ember kémiai összetétele és annak törvényszerűségei nem fognak megváltozni.
ENDORFIN az együtt rezgés öröme, a másokkal való osztozkodás, a közös élmények
Nem szeretek táncolni.
Nem szeretek sport rendezvényekre járni.
Nem szoktam az Olimpiai megnyitókat nézni.
Nem érdekelnek a nemzeti ünnepek, nem veszek részt a rendezvényeken.
Nem hat meg a himnusz közös éneklése.
Nem szeretem a nagy lagzikat.
Nem szeretem a Karácsonyt.
Nem szeretek templomba járni.
Nem veszek részt semmilyen közösségi, ingyen munkában.
Nem szoktam az utcán idegeneknek segíteni.
Nem adakozok semmilyen jótékonysági célra.
Nem engedek senkit magam elé a sorban.
Nem segítek az időseknek.
Nem szeretem, ha szívességet kérnek tőlem.
Nem szeretem, ha csapatban kell dolgozni.
Nem szeretem, ha olyat kell csinálnom, aminek nem látom a hasznát.
Nem szoktam csak úgy ajándékot venni senkinek.
Nem szoktam kiállni jó ügyekért.
Nem szoktam másokat megvédeni, ha látom igazságtalanság éri őket.
Nem szeretek színházba járni.
Nem szeretek koncertre járni.
Nem szeretek bálba járni.
Nem szeretem, ha alkalmi ruhát kell viselnem.
Nem szeretek fekete ruhát viselni a gyász idején.
Az endorfin a közösségi hormon, amikor az jelenti a boldogságot, ha másokkal együtt csinálunk valamit. Amikor közösen hozunk létre dolgokat, amikor együtt érjük el a sikereket. Nagyon fontosak a közös ünnepek. Ezt jól tudják a politikusok is, hogy milyen fontos az emberek szórakoztatása. „Panem and cicenses” – Kenyeret és cirkuszt a népnek, mondogatták a rómaiak már jóval az időszámítás előtt.
A közös étkezés egyszerre indítja be a dopamint, szerotonint és az oxitocint, a vidámság pedig az endorfint. Ha egy kampány rendezvényen a nép boldog, akkor már kit érdekel az adott párt programja. Bármikor felmerül a párt neve, azoknál. akik jól érezték magukat a rendezvényen, a párt nevének említésére azonnal berezonál a boldog percek emléke, és már meg se hallják a pártot érintő kritikát, akár ölre is mennének értük.
Ezt teszi az endorfin. Ha valaki segíti a termelését, azért az illető bármire képes lenne.
Nézzük csak meg a különböző sportágak szurkolóit! Minél több örömöt kapnak a csapatuk győzelme által, annál fanatikusabban követik bárhová őket. Még ha időnként vissza is esnek, a szép idők emléke, főleg ha valamilyen folyadék fogyasztásával párosul, elegendő, hogy neki induljanak. Újra és újra szeretnék átélni, vagy legalább közösen emlékezni a régi szép időkre. Nem mindegy, hogy egy meccset tévében nézünk, vagy ott vagyunk személyesen! A képernyőn keresztül a szerotonin szint emelkedik, a nézőtéren, a többiekkel közösen szurkolva, az az igazi boldogság. Ha valaki egyszer ráérzett, nehéz leszokni róla.
A hideg ital fogyasztása lecsökkenti a stressz hormon szintet, háttérbe szorul a kortizol termelése. Az alkohol megemeli az elfogadást segítő szerotonint. Amikor egymás vállára csapkodnak, ölelkeznek, az egymás érintése beindítja az oxitocin termelését. A rigmusok kántálása olyan, mint valami vallásos rituálé és megteremti a transz állapotot, a közös énekléssel pedig ezerrel bestartol az endorfin. Olyan boldogság bomba, amit egy kívülálló nem tud megérteni.
Ezért esnek extázisba egyesek a rockzenei koncerteken, vagy az olyan Isten tiszteleteken, ahol nagyon sokan énekelnek együtt, mert a tömeg erőteljesebb rezgést hoz létre, nagyobb a „szeretet” energia.
Ugyan ez vonatkozik a színházi vagy a komoly zenei koncert élményekre. Más a képernyőn keresztül, és más élőben látni. A közönség ugyan olyan részese az előadásnak. A taps, a nevetés, az ováció nélkül a színészek, táncosok előadása sem lenne ugyan olyan. Az előadóművészeket a közönség doppingolja, csak együtt jön létre az eufória, ami az endorfin szint megugrásának a jele.
Rengeteget írhatnék, de nem akarom ismételni magamat, akit érdekel, olvassa az endorfinról szóló írásomat.
Még egy nagyon fontos dolog! Az alkalomhoz illő öltözködés! Nem 14. Lajos találmánya, és nem fölösleges cicoma! Amikor ünneplőbe öltözünk, olyankor a lelkünket is felkészítjük az adott alkalomra. Sportruházat a sport rendezvényre, esetleg a csapat színeiben, fekete a temetésre, elegáns a színházba, és nagyestélyi a bálba. A ruha jelzi a többiekkel való együtt rezgést. Egy húron pendülünk a helyzettel, egy csapatban játszunk. A kokárda viselése az együvé tartozást jelenti, különösen a határon túli magyaroknak. Azért sírunk a himnusz alatt, mert olyankor a lelkünk összeér minden magyarral, akik előttünk éltek, és akik még csak leszületőben vannak. A himnusz összeköt elhunyt és távol levő szeretteinkkel. Aki nem sír a himnusz alatt, annak nagyon alacsony az endorfin szintje. Nem tud együtt érezni a nemzettel.
Ugyan ez az együttérzés hiányzik azokból, akik nem szoktak adakozni, nem vesznek részt önkéntes munkákban.
Pedig mindenki megtapasztalhatja bármikor, amikor segít valakinek, amikor előzékeny valakivel, amikor szívességet tesz, vagy amikor ajándékot ad, olyankor melegség önti el a mellkasunkat. Mindig, amikor érezzük, hogy elönt a forróság, azt jelzi, hogy beindult az endorfintermelés. Az endorfin elengedhetetlen az immunrendszer működéséhez. Mindig, amikor önzetlenek vagyunk másokkal szemben, saját magunkat gyógyítjuk.
Amivel azonban leromboljuk ennek a hormonnak a termelését akár magunkban, akár másokban az a hazugság és az irigység. A hazugság olyan, mint egy vírus. Ha csak egyszer hangzik is el, nagyon nehéz visszafordítani, mivel mindenkitől visszhangzik. Ezért sem szerencsés tévéhíradót nézni! Első sorban a tudatos félrevezetésről beszélek, a hangulatingadozás miatti füllentések nem ide tartoznak. Ugyan ez érvényes, amikor álneveket használunk. Amikor nem vagyunk képesek arra, hogy felvállaljuk magunkat a világ előtt, becsapjuk magunkat, és másokat is. Olyan, mintha nem fogadnánk el azt az életet, amit az Istentől kaptunk. Az álnevekkel az egész közösséget verjük át, így az endorfin megszűnik termelődni. Egyre több vitánk lesz a szomszédokkal, egyre többen kötnek majd belénk.
Tudom nagyon nehéz különbséget tenni a között, hogy vágyunk valamire, amit egy ismerősünk birtokol, vagy irigyek vagyunk rá, minden esetre jobb, ha tudjuk, hogy a VÁGY egy alacsonyabb, romboló energia, az irigység meg leállítja az endorfintermelést. Tulajdon képpen így is úgy is visszahúzó energia.
A napokban kaptam egy olyan kérdést, hogy mi van akkor, amikor valaki imád sportmérkőzésekre járni, de nem adakozó, nem jár semmilyen kulturális rendezvényre, sem bálokban és segíteni sem szokott csak úgy.
Ez az írás a boldogság hormonok működéséről szól, nem az emberi természetről. Az, hogy hogyan viselkedünk a neurotranszmitterek arányától is függ, és az még csak megfigyelés alatt áll a részemről. Egy ilyen, az előbb említett esetben a becsvágy is szerepet játszik. Ha valakinek már túl magas a dopamin szintje, annak közönségre van szüksége. Ilyen esetekben az illető csak olyan rendezvényeken tudja megélni az eufóriát, ahol ő lehet a sztár. Nagyon izgalmas a számomra az emberi természet tanulmányozása, az, hogy mennyire függnek a reakcióink a kémiai összetételünktől. Számomra az egyes érzelmeknek konkrétan szaga van. Más a félelem, más a harag és más akár az előbb említett becsvágy. Ez a szag akkor is megjelenik, ha csak beszélnek valakiről, vagy telefonon hallom az illető hangját.
Az elején azt írtam, hogy ez az anyag a boldogsággal kapcsolatos hárításainkra, , a tagadásainkra épül, így a végére összefoglalom.
A KÁROMKODÁS, SZÁMON KÉRÉS, A LUSTÁLKODÁS, HALOGATÁS LEÁLLÍTJA A DOPAMIN TERMELÉST!
AMIKOR KRITIZÁLUNK, PLETYKÁLKODUNK, HA NEM TUDJUK ÉRTÉKELNI A MŰVÉSZETET, NEM SZERETJÜK A TERMÉSZETET , LEÁLL A SZEROTONIN TERMELÉSE!
A GŐG, A PANASZKODÁS, AZ ELUTASÍTÁS A SZERETTEINKKEL SZEMBEN, A DACOSKODÁS LEÁLLÍTJA AZ OXITOCIN TERMELÉST!
A HAZUDOZÁS, AZ ÍRIGYSÉG, A KÖZÖSSÉGI PROGRAMOK ELKERÜLÉSE, A MÁSOKNAK VALÓ SEGÍTSÉG ELUTASÍTÁSA LEÁLLÍTJA AZ ENDORFIN TERMELÉST!
MEGÉRI???
És egy adalék, a feromon, a boldogság, ami a testi gyönyörből fakad.
Nem élek nemi életet.
Nem szeretem, ha bókolnak nekem.
Nem szeretem látni mások intimitását..
Nem szeretem, ha látom, hogy valaki szexuálisan kíván engem.
Nem szeretem, ha látják rajtam, hogy vonzódom valakihez.
A tudomány mindig azt kutatja, amiért fizetnek neki, és úgy tárgyalja, úgy magyarázza a kutatandó területet, ahogyan a megrendelő kívánja.
Engem ezért senki se fizet. Az írásaimat ingyen tárom a világ felé. Az én főnökömnek a tisztán látás az elsődleges szempontja, nincs semmilyen üzleti érdek, így arról írok, amit az extraszenz képességeimmel érzékelek. Többször is előfordult már, hogy amit írtam nem egyezett a tudományos világ nézeteivel, de pár éven belül abba az irányba hajlott a tudományos álláspont, amit én érzékeltem.
A feromonról részletesebben is fogok írni. Itt csak annyit, hogy ez az a szikra, ami lángra lobbantja a másik felet, a másik, de esetenként akár a saját nemet.
Független a fizikai külsőtől. Aki bővelkedik vele, annak sok az udvarlója. Akinek nincs, az nem is vágyik szexuális kapcsolatra. Gyakran okoz problémát, ha azok, akik hosszú éve élnek együtt, de nem egyformán változik a feromon szintjük.
Többnyire azért csökken le ez a hormon, mert nem termelődik a többi boldogság hormon. Ha ügyelünk rá, hogy mind a 4 előbb említett hormon optimálisan működjön, az biztos, hogy beindítja a feromon termelését is.
Igaz ez fordítva is. A szexuális aktus képes beindítani az összes hormon termelését, de csak akkor, ha legalább fél óráig tart, és minkét fél kielégülésre talál. Azonban hosszú távon csak a szex szó szerint elégeti a többi hormont. Nem az aktusok száma adja meg a minőséget, hanem az aktusok minősége az, ami beindítja a hormonokat. Amikor ügyelünk rá, hogy különleges legyen. Említettem a főzés, az alkalomhoz illő ruha jelentését. Fontos a helyszín és a megelőző közös program, az összehangolódás, az együttrezgés.
Lehet a feromon nélkül élni, hisz rengeteg a magányos ember, még mindig sok az apáca, a szerzetesek, akik cölibátusban élnek, ők ezt választották, és attól még teljes életet élhetnek, ráadásul lehet, hogy boldogabbak, mint sok párkapcsolatban élő ember.
A szex semmivel sem több vagy kevesebb, mint az egyéb tevékenységek. A feromon se nem fontosabb, se nem értéktelenebb a többi boldogságot okozó hormonnál.
Sok férfi, akinél túlteng a dopamin, de nincs meg a többi hormon, a szexet jutalomnak éli meg, ami kijár az ő csodás férfiasságának minden alkalommal, amikor ő úgy gondolja. Minden nőt, aki feromont áramoltat zsákmánynak tekinti. Úgy éli meg, hogy ha egy nő csinosan van felöltözve, az azt jelenti, hogy nyitott az ő közeledésére. Személy szerint rengeteg zaklatást éltem meg olyan közéleti személyiségektől, akiket mindenki tisztességes embernek tartott. Nem mertem szólni senkinek sem, mert csak én maradtam volna szégyenben. Inkább felszedtem magamra jó pár kilót, hogy ezzel védekezzek, de ez sem segített. Szerencsére most már büntetik a szexuális zaklatókat, de ez még nem megoldás a jelenségre.
Meg kell érteni, hogy a szörnyetegként viselkedő embertársainknak az a problémája, hogy boldogtalanok. Már vannak olyan injekciók, gyógyszerek, amelyek képesek beindítani az egyes boldogság hormonokat. Ítélkezés helyett, bűntudatkeltés helyett, hazudozás, önbecsapás helyett ideje megmozdulni a jobb, boldogabb létért.
Ami engem illet, megtanultam a feromont visszafogni, így nem provokálok fölöslegesen, és legalább a munkámban sem zavar.
Minden esetre az a bizonyos felhőtlen boldogság csak akkor adatik meg, ha tudatosítjuk, hogy nem függ a külső körülményektől, sem a fizikai külsőtől, hanem attól, hogy mennyit vagyunk hajlandóak tenni érte.
Most akkor nézzünk bele a görbe tükörbe!
Kedves olvasóm, ha megszámolta hányszor értett egyet a kijelentésekkel, akkor pontos eredményt kapott arról, hogy hány százalékban boldogtalan!
Ha nem tetszik az eredmény, lehet tenni ellene.
|
