SZÜKSÉGSZERŰ VESZTESÉGEK

2008. március elején szüleimnél töltöttem pár napot. Ez alatt valaki vagy valakik betörtek hozzám.

Készpénzt, ékszereket, parfümöket vittek el, és iszonyatos rendetlenséget hagytak maguk után. Minden fiók kiborítva, a szekrények kirámolva. Még az ágyneműmet is kidobálták a helyéről. 

Ismerőseim, sőt a helyszínelő rendőr is mindjárt azzal kezdte, hogy miért nem éreztem meg előre? Hol voltak az angyalok, miért nem védtek meg?

Gondoltam ez is egy jó történet arra, hogy megmagyarázzak bizonyos dolgokat.

Éppen a napokban beszélt Joshi Barath arról, hogy hiába lát sok mindent, a saját dolgaiba tilos belenéznie. Még idézett is egy indiai tanmeséből, amely arról szólt, hogy egy ifjú megkapta azt az áldást, hogy beleláthasson a jövőbe, de nem láthatta a saját dolgait, és csak akkor figyelmeztethetett másokat, ha erre megkérték.

Egyszer testvéreivel együtt egy olyan házban kellett aludniuk, amelyről a fiatalember tudta, hogy le fog égni, de mivel senki sem kérdezte a véleményét, nem szólhatott róla, így aztán a többiekkel együtt ő is bement a házba.

Ami az angyalokat illeti, nem az a feladatuk, hogy megóvjanak bennünket a próbatételektől, hanem az, hogy segítsenek túljutni rajtuk. Csakis akkor avatkozhatnak közbe, ha az életünk kerül veszélybe. Minden egyéb esetben hagyniuk kell, hogy magunk nézzünk szembe a próbatételeinkkel.

Gondolják csak el, mekkora hatalom lenne, ha valaki belelátna a saját dolgaiba!

Mindig ott lenne, amikor valaki valamit kidob, és mindig ő lenne az a szerencsés, az az x-edik vásárló vagy látogató, aki éppen ajándékot kap. Tudná a lottószámokat, ezért minden lottóhúzást ő nyerne meg, uralná a tőzsdét stb.

Az ilyen képességek világhatalomra predesztinálnának, és az illető inkább magával, mintsem mások megsegítésével foglalkozna.

A próbatételek, a veszteségek időnként szükségszerűek, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk általuk. Nekem is szükségem van a fejlődésre ugyanúgy, mint bárki másnak.

Egyébként pár héttel korábban már érzékeltem a közeledő veszteséget. Többször is úgy tértem vissza, hogy görcsbe rándult a gyomrom, és azután múlt csak el a feszültség, hogy mindent rendben találtam. Amikor szembesültem a betörés tényével, igazából megkönnyebbültem, hogy végre túl vagyok rajta.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy néhány nappal korábban már olyan meditációkat végeztem, amelyek során azt kértem, segítsenek az égiek a lehető legegyszerűbb módon megszabadulnom azoktól az energiáktól, amelyek gátolják a fejlődésemet.

Ha ebből a szempontból nézem a dolgokat, akkor a betörők tulajdonképpen szívességet tettek nekem, hiszen a takarításnál is szelektáltam, kidobtam végre néhány tárgyat és iratot. Egyszerű módon és gyorsan sikerült megszabadulnom a régi energiáktól.

A gyűrűk, amiket elvittek ezüstből voltak ugyan, de igazából a bennük lévő kövek voltak értékesek. Biztos vagyok abban, hogy letöltötték nálam az idejüket, és lesz még rá lehetőségem, hogy mindegyiket pótoljam.

Az anyukámtól kapott - egyik írásomban is említett - akvamarinos gyűrűmet szintén elvitték, amiért tulajdonképpen még hálás is vagyok. Nem tetszett. Csupán azért nem cseréltem le, mert ajándék volt.

Gyűrűt még kaphatok a szüleimtől, a tolvaj pedig megoldotta a gyűrűvel kapcsolatos dilemmámat is.

Szóval csupa öröm számomra ez a betörés.

Még a parfümjeimből is csak azokat vitték el, amelyeket már nem kedveltem, vagy elillant az illatuk.

Egyébként, amikor beléptem azon az ajtón, amelyiknek eltörték a zárát, azonnal bevillant egy arc. Tudom, hogy egy olyan személy hatolt be hozzám, akit ismerek. Több tisztánlátó barátom is megerősítette a gyanúmat.

A tolvaj igazából bosszantani akart. Azt akarta bebizonyítani, hogy nem ér semmit a képességem, hiszen semmit sem tettem azért, hogy a tettét megelőzzem.

Mint már említettem, bizonyos események szükségszerűek. Az, hogy érzem a veszteség közeledtét, még nem jelenti azt, hogy el is tudnám törölni. Csupán enyhíteni tudom az események hatásait. Ez meg is történt a véletlenek különös - ??? – sorozatával.

Volt például egy kliensem, aki elfelejtett fizetni. Az ő pénze is ott lett volna a fiókban, ha akkor ideadja.

Vagy. A félretett kéthavi lakbért két nappal a betörés előtt váratlanul, amolyan hirtelen felindulásból befektettem. Igaz, utána nem aludtam, mert soha életemben nem passzoltam még el ekkora összeget 5 perc leforgása alatt, miközben csupán pár ezer forint maradt a pénztárcámban.

Később persze megköszöntem saját magamnak, mivel e meggondolatlannak tűnő befektetéssel a tolvajok elől halásztam el a pénzemet.

Jelezném a gúnyolódó cinikusoknak, hogy a képességeim nem hagytak cserben! Pontosan úgy cselekedtem, hogy minimálisra csökkentsem a veszteségeimet.

Később aztán az is kiderült, hogy először volt életemben olyan bolygóállás, amely egy elkerülhetetlen támadást és veszteséget jelzett.

Nos, ez volt az ég akarata. Nekem pedig lehetőségem nyílt arra, hogy helyzetbe hozva is bizonyítsam a képességeimet. Szó szerint elégedett vagyok magammal, képtelen vagyok ugyanis haragudni a tolvajokra. Igazából inkább sajnálom őket, mivel nem tudják, mit kapnak ezért. 

Érzékeltem a csalódásukat, amikor rájöttek, hogy a pénzzel teli tárcámban csupán német márka, francia frank és csehszlovák korona volt.

A csillogó gyűrűk fele bóvli, bijou, melyek bolti értéke is éppen hogy meghaladja az ezer forintot. (Azon gondolkodom, felajánlok értük pár ezret, hogy kárpótoljam a rablókat az általam okozott csalódásért.)

Az ellopott tárgyakkal azok az energiák távoztak az életteremből, amelyek a későbbiekben esetleg betegséget vonzottak volna be, vagy egyéb módon blokkolták volna az életemet. Jó, hogy elvitték, mivel magamtól nem dobtam volna ki őket.

Még egy dologban a segítségemre voltak a betöréssel. Sokáig nem bírtam eldönteni, hogy az ablakot vagy az ajtót cseréljem-e le? Nos, segítettek ennek az eldöntésében is.

Köszönöm, hogy betörtek hozzám, az ég jutalmazza meg őket méltóképpen!