<<vissza

TERMÉSZETEMNÉL FOGVA... (2007.06.19)

" TERMÉSZETEMNÉL FOGVA HAJLAMOS VAGYOK ELHALLGATNI ÉS ELTORZÍTANI AZ IGAZSÁGOT..."?!


A hozzám közel állók tudják, hogy rengeteg időt, energiát és pénzt fordítok önmagam folyamatos fejlesztésére.
Minden évben igyekszem legalább egy-két olyan tanfolyamot elvégezni, amely segít a világ újabb megközelítésében, meghallgatok másfajta világnézeteket, és legalább havonta egyszer igénybe veszem valamelyik kolléga segítségét is. Néha természetgyógyászhoz járok, néha jós, vagy asztrológus tanácsát kérem ki.

Ismerik a mondást, miszerint "más szemében a szálkát, a sajátjában viszont a gerendát sem látja meg". Nagyképűség lenne kivonni magam ez alól az emberi törvényszerűség alól, így igyekszem másokat is meghallgatni arról, mit látnak bennem, mit kellene javítani magamon.
Persze kizárólag azok véleménye érdekel, akiket szabadon választok. Azokat, akik erőszakosan akarnak verdiktet alkotni rólam természetesen hárítom, még ha van is igazság alapjuk.

Számomra a legkedvesebb személyiségfejlesztő technikák azok, amelyek egyszerre foglalkoznak a lélek sérüléseivel, a szellem programjaival és az energiákkal. Ilyen a kineziológia, az NLP, vagy az erőtér-technika (AFT).

Az angyalok szerint mihelyst abbahagyjuk a tanulást - elkezdünk haldokolni. A tanulás pedig nem csak a könyvek olvasását, a tanfolyamokon szerzett új ismeretek integrálását jelenti. Önmagunk felfedezése is egy komoly tanulási feladat.

Akkor is tágul a tudatunk, amikor újat tanulhatunk magunkról azzal, hogy mikor, miért reagálunk dolgokra úgy, ahogyan.
Miért jelez a testünk fájdalommal bizonyos szituációkban?
Miért blokkolunk le egy egyszerű helyzetben?
Miért nem vagyunk képesek szeretetteljes kommunikációra családtagjainkkal?
Egyes kollégákkal miért vagyunk kedvesek, másokkal pedig ellenszenvesek?
Megannyi kérdés, melyek mind megérnek némi tanulmányozást.

Nos, mindezt nem elég elméletben végiggondolni, kell egy partner is, egy terapeuta, aki segít a problémák kibogozásában.
Kell a szakember, hogy segítsen az energiák folytonos, akadálymentes áramoltatásában, hisz a folytonosság az, ami életben tart bennünket, és késlelteti az öregedést, az agysejtek pusztulását.

A címben idézett mondatot a tulajdon húgom tesztelte ki, amikor az AFT módszerrel dolgozott velem...
Mondanom sem kell, hogy amikor kimondta - miközben bocsánatkérően nézett rám - majd hanyatt estem a székről.
Végigfuttattam az agyamon az információt és pár másodperc múlva el kellett ismernem, hogy ez az állítás rólam - tökéletesen igaz!
Tényleg hajlamos vagyok elhallgatni és eltorzítani az igazságot.

Sokszor hallok olyan információkat az angyaloktól, amelyeket még nem lehet közölni a klienssel.
Ha az illetőt ugyanis felkészületlenül érné a közlés, akkor vagy úgysem hinné el, és engem szidna a "valótlan" hírért, vagy idegileg összeroppanna. Szerencsére szellemi vezetőim általában jelzik, hogy kinek mit és mennyit szabad elmondanom.

Azonban néha valóban előfordul, hogy - kímélendő a kliensemet - egy-egy üzenetet nem adok át szó szerint, csak finomítva.
Utólag belátom, hogy ez a humanitáriusnak szánt cselekedetem egyszer sem vált be. Hiába volt a kímélő szándék részemről, valahogy mindig kibukott a dolog, és azok, akiket védeni próbáltam, hirtelen ellenem fordultak.

Hogyan döntene Ön, Kedves Olvasóm például a következő esetben? Mennyit mondana el egy gyermekre vágyó kliensének, ha a következő lenne a szituáció?

Az angyalok többször is figyelmeztettek, hogy az említett hölgynek - aki mellesleg bőrgyógyász - azért nem lehet egészséges kisbabája, mert olyan erőszakos energiákat áramoltat, amivel komoly betegségeket képes bekódolni saját betegeibe. Amíg nem változtat a természetén, addig sérült, erőszakos energiái csakis egy torz magzatot képesek életre hívni.

A hölgy több éve volt a kliensem, és többször is meggyőződhettem róla, hogy képességeimet, tudásomat semmibe veszi. Csak azért járt hozzám, hogy egyfajta lelki szemetesládának használjon, és hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, lám, tesz magáért valamit.

Tanácsaimat soha sem fogadta meg, nem volt hajlandó beismerni saját korlátait, hibáit, így természetesen - saját nézetei szerint - rajta nem is kellett dolgozni, csak a környezetén.
Mindig, mindenért a környezetét hibáztatta.
Ezek után nem mertem átadni a konkrét üzenetet, nem akartam, hogy engem hibáztasson, amiért az angyalok nem azt mondják, amit hallani szeretne.

Mivel több szépészeti módszert is alkalmaz arra gondoltam, ha én is járok hozzá páciensként, akkor többször leszünk együtt, és talán veszi a finom jelzéseimet és elkezd magán dolgozni.

Többféle módszert bevetettem - mindent hárított.
Adtam neki különböző gyakorlatokat házi feladatként, amivel fejlesztheti az energiaszintjét. Természetesen állandóan elfelejtette, vagy nem volt rá ideje. (A gyakorlatok kb. tízpercesek voltak). Legutóbb pedig egyszerűen közölte velem, hogy az ő intuíciója azt súgja, ez a módszer neki nem megfelelő???!!!

Kérdőre vontam, hogy mióta ilyen megbízható az intuíciója, hiszen az égvilágon mindig mindenhonnan elkésik? A késés pedig a hátsó szívcsakra erős akarati energiáira utal, ami azt jelzi, hogy az illető állandóan a környezetére kényszeríti az akaratát, képtelen az együttműködésre.
Persze a környezet ellenáll az erőszakosságának, ami a fizikai síkon úgy nyilvánul meg, hogy számtalan dolog akadályozza, így állandóan késik.
Egy ilyen hibásan működő szívcsakránál tehát nem az intuíció az, ami működik, hanem az, hogy ki, mennyire engedi magát manipulálni a hölgy által.

Mondanom sem kell, hogy mihelyst nem az ő elvárásai szerint reagáltam, egója fényesítése helyett kérdőre vontam - lecsapta a telefont, és azóta szóba se áll velem.
Azzal pedig, hogy eltorzítottam az információt, egy óriási torzulást hoztam létre a kapcsolatunkban is.

Egy másik ilyen esetem, ahol gondban voltam, hogyan mondjam meg az igazat, szintén egy hölgy kliensem volt.
Amit nem mondtam el neki, az volt, hogy az az anyagi jólét, amelyben ekkor éltek, a férje tisztességtelen üzleti húzásainak volt köszönhető.

Kezeltem a hölgyet, emeltem az önbecsülését, hisz párja meglehetősen lekezelően bánt vele, kezeltem gyermekét, aki bukásra állt, de fél év alatt négyes-ötös tanuló lett, kezeltem szeszélyes csecsemőjét, akiből egy életvidám, kedves baba lett, és tisztítottam a lakásukat a negatív energiáktól.

Nagyon nehéz eset volt, hisz maga a férj volt a negatív energiák gerjesztője, amire a gyerekek viselkedési zavarai figyelmeztettek. Tudtam, mindezt így konkrétan nem mondhatom meg, mivel csak magamra haragítanám az igazság kimondásával.

Azzal, hogy a húgom kioldotta belőlem ezt a tyúkanyós, a kliensem lelkivilágát féltő rossz szokásomat, hirtelen óriási igényem lett mindenkinek megmondani az igazat. Azonban hiába terveztem meg az "igazság pillanatát", mindig úgy alakult, hogy a hölggyel való találkozásunkat valami megzavarta. Hol sokan jöttek vele hozzám, hol idő nem volt egy komolyabb beszélgetésre.
Az angyalok figyelmeztettek, hogy baj lesz abból, ha folyton védelmi energiákat küldök a családra, amikor már itt van a fizetés ideje!

Mivel öt éve dolgoztam a hölgyön, és érzékenysége valamelyest kifejlődött, levette, hogy valami nincs rendben. Ellenséges vibrációkat kezdett áramoltatni felém, reagált arra a negatív információra, amit még csak készültem átadni neki. Az utolsó pillanatban lemondta az előtte háromszor is megbeszélt találkozót, egy meglehetősen lekezelő sms-ben.

Mikor jelezni próbáltam, hogy ne kezeljen úgy, mint egy vasalónőt -hogy most van vasalni való, most nincs, ne gyere! -, kikérem magamnak, hogy úgy rángasson, mint egy marionett bábut, - ugyanis kivételesen hozzájuk kijártam annak ellenére, hogy sokkal fárasztóbb úgy dolgoznom, ha nem élvezhetem a szentélyem védelmét.

Erre megsértődött, és írt egy búcsúlevelet, melyben szintén olyan hangot használt, mint amikor egy főnök elbocsátja alkalmazottját.
Puff neki! Most hogyan fogom átadni az üzenetet?

Bízván a hölgy józan eszében és intelligenciájában, megírtam neki, hogy nem értem a viselkedését, és hogy meg akartam vele beszélni - mivel közben utánajártam földi síkon is -, hogy nincs jó híre a férjének a szakmában.

Reakciója elképesztő volt. A közös ismerősök szerint úgy viselkedett, mint aki megőrült. Vihorászva beszélt rólam és arról, milyen jól beolvasott nekem, és hogy fokozza a dolgokat, rám uszította a férjét, aki megfenyegetett, hogy rám küldi az embereit, amiért belegázoltam a becsületébe. (?)
Kicsit fura elképzelése lehet a becsületről annak, aki fenyegetőzik...

Abban a pillanatban, amikor a hölgy ellenem fordult, lerombolta mindazokat a védelmi energiákat, melyeket évek alatt építettünk fel, és megtámadták őket a démoni lények. A hölgy szó szerint megszállott lett. Ami szomorúbb, hogy más klienseimet is ellenem uszítgatja.
Nagyot hibáztam tehát, hogy nem szóltam előbb.

Most mindenkit, aki ismeri őt arra kértem, hogy imádkozzanak érte, mivel azért valahol még mindig bízom abban, hogy az a szeretet, amit a hölgy az elmúlt években felém mutatott nem csak képmutatás volt, és ha ez újra az eszébe jut, akkor ismét képes lesz a normális kommunikációra!

Jót akartam, és jól megkaptam.
Tanulságos lecke volt, mindkét esetben.
Eddig is sokan utáltak a szókimondásomért, ezentúl viszont soha többé nem leszek kapható arra, hogy valaki csak arra használjon, hogy az egóját fényesítsem, vagy hogy megnyugtassa a lelkiismeretét.

Természetemmé vált, hogy hajlamos legyek megmondani az igazat, és hogy felhívjam klienseim figyelmét az esetleges hamis önképükre!

Most ehhez épp a bátorság energiáit fejlesztem magamban.
Ígérem, ennek az eredményét is megírom majd.