<<vissza

Az érettség kora (2007.07.24)

Mostanában többször találkoztam olyan statisztikai adatokkal, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy csökken a gyermekáldás száma, egyre kevesebben vállalnak gyermeket és ezért egyre fogy a lakosság létszáma.

Szinte mindenhol kivétel nélkül a nőket teszik felelőssé azért, amiért nem hajlandók gyermeket szülni. Még a KDNP is nyíltan kifejezte nemtetszését, amiért mi nők szabotáljuk a népesedést.

Nos, nem tudom, hogy van mindezzel Kedves Olvasóm, de én kapásból fel tudnám sorolni legalább 15 olyan hölgyismerősömet, kliensemet, - beleértve tulajdon húgomat, vagy időnként akár saját magamat is - akik mind-mind vágynak gyermekre, de a szeplőtelen fogantatást még nem találták fel hétköznapi emberek számára, a családalapításra alkalmas, felelősségteljes férfiakból pedig alig-alig akad néhány.

Most akkor, hogy is van? Miért minket, nőket tesznek felelőssé?

Számtalanszor elmondtam már, hogy a női energia passzív. A férfiaknak kell kezdeményezniük és bevenniük a várat. De a férfiak nagy része a nőkben családalapításra alkalmas társ helyett sajnos inkább pótmamát keres.

Manapság a gyermekvállalástól a legtöbb férfi retteg. A gyermekekben nem a saját lényük folytatását, utódjukat látják, hanem egy olyan személyt, akivel konkurálniuk kell egy nő figyelméért és rajongásáért.

A férfitársadalom nagy része egyszerűen nem nőtt fel az apaszerephez. Sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, pedig a válasz és a megoldás is egyszerű.

Ha a racionális ész mellett némi spiritualitás is helyet kapna az oktatásban, akkor közismert lenne, hogy emberi önvalónk tulajdonképpen 5 testre osztható:
1. fizikai testre - ez a látható
2. értelmi testre
3. érzelmi testre
4. energetikai testre és az
5. x-faktorra

Ez utóbbiról keveset tudunk, a hétköznapi életben egyelőre még nem alkalmazzuk. Ide tartoznak pl. a telepátia és az egyéb pszi képességek.

Képzeljenek csak el egy kamaszokból álló csoportot!
Lesz köztük, aki bár felnőtt testtel rendelkezik, de sem értelmileg, sem érzelmileg nincs összhangban fizikai testével. Viszont akad közöttük olyan gyermektesttel rendelkező is, aki bár biológiailag még csak 14 éves, felelősséget vállal a családjáért, gondoskodik róla, ellátja a háztartást.
Miközben vannak olyan hölgyek is, akiknek az idő írt már pár barázdát az arcára, mégis kényeskedő viselkedésükkel egy fruska benyomást keltik.

Fogadni mernék, hogy Önnek is van, Kedves Olvasóm olyan férfiismerőse, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik, esetleg egy vállalat vezetője, mégis amikor nem talál valamit, vagy szerettei nem úgy cselekszenek, ahogyan ő azt elvárja, azonnal hisztizni, ordítani kezd, mint egy pávián. Úgy viselkedik, mint egy 3 éves, aki nem kapja meg a játékát. Sőt, gyakran még azzal is bünteti női családtagjait, hogy elutasítja a megfőzött ebédet, ugyanúgy, mint ahogy egy duzzogó kisfiú "csakazértis" kiköpi az ételt.

Ugye ismerős a történet? Bármely hölgy ismerősömnek említettem az előbbi jelenséget, mindannyian sejtelmesen bólogattak, miközben szemükben is láttam a felismerést. Valószínűleg ők is anyuka szerepbe kényszerülnek párkapcsolatukban.

Az említett példákból remélem érthető, mennyire fontos, hogy minden szinten felnőttek legyünk. A fizikai érettségünkről automatikusan gondoskodik a szervezetünk. A mentális érettségünkkel -igaz csak úgy, ahogy -, de mégiscsak az iskolarendszer foglalkozik. Az energetikai testünkről a táplálék tisztaságával gondoskodhatunk. Az x-faktor spirituális fejlődésünkkel szintén növekszik. De mi a helyzet az érzelmi testünkkel? Miért van az, hogy az utóbbi időben oly sokan felejtenek el felnőni ezen a szinten, és éppen ezért képtelenek érzelmi elkötelezettség vállalására?

A lányok kicsit könnyebb helyzetben vannak azáltal, hogy abban a pillanatban kénytelenek érzelmileg felnőni, mihelyst menstruálni kezdenek. Senki sem fog a bugyijukba nézni, hogy mikor kell kimenniük betétet váltani. A vér látványa általában mindenki számára borzalmas, nos, a nők kénytelenek megtanulni ezt természetes módon kezelni. A vérzés folyton figyelmeztet bennünket arra, hogy íme, felnőttek lettünk.

De ki szól a fiúknak, hogy véget ért a gyermekkor? Régen ezt a célt szolgálták a különböző vallási rituálék. Keresztényeknél a bérmálkozás, a zsidóknál a bar micvo, még az indiánoknál is megvoltak a gyermekkort véglegesen lezáró ünnepségek.

Az elmúlt évtizedek férfijainak sajnos nem szólt senki, hogy ideje lenne felnőniük, így érzelmileg kényelmesen benne ragadtak a gyermekkorban. Miért is jönnének ki onnan, hisz így mindenért másokat lehet hibáztatni, nem kell semmiért sem felelősséget vállalni, lehet a hölgyeket ugráltatni, el lehet várni a kényeztetést anélkül, hogy ezért bármit is adniuk kellene cserébe. Sőt, még az anyagi biztonságot is a nőktől lehet elvárni!

Mondják meg őszintén, ha valaki egy ilyen partnert fog ki magának, hogyan legyen energiája ahhoz, hogy még egy gyermeket is bevállaljon?

Az, hogy érzelmileg nem mindenki volt képes felnőtté válni, nemcsak a partnerkapcsolatokban mutatkozik meg. Komoly problémát okoz az oktatásban is azzal, hogy a pedagógusok nem tudják fegyelmezni a tanulóikat. Kettőn áll a vásár itt is.

A gyerekek deviáns magatartásáról majd egy másik cikkben írok, most a felnőttséget nem vállaló szülők mellett a fegyelmet kivívni és fenntartani képtelen pedagógusokról szólnék néhány szót.

Egyszer egy ismerősöm, aki iskolaigazgató-helyettes volt arra panaszkodott, hogy nem érti a testnevelő tanárt és két kolléganőjét, akik képtelenek fegyelmet tartani az osztályukban. Az ismerősömnek 34 éves kora ellenére elég volt kiállnia az iskola tanulói elé, máris csönd lett anélkül, hogy megszólalt volna, míg a testnevelő tanár a maga 52 évével hiába ordítozott, nem lett csend és fegyelem.

Kiteszteltük, ki hogyan is áll a különböző testek korát illetően, ki hány évesre kapcsol vissza, ha fegyelmeznie kell.
Nos, a barátom annyi volt, amennyi, felnőtt volt minden szinten, míg a testnevelő tanár érzelmi érettsége egy 12 évest mutatott. Nos, nem csodálkozom, hogy a kamaszok fittyet hánytak egy ordibáló, 12 éves energiáit áramoltató tanárra.

A két kolléganő 8 és 7 éves korba való visszacsatolása szintén azt eredményezte, hogy a gyermekek nem vették komolyan őket. Nos, ezek a hölgyek kivételek az alól, amit a nők érettségéről írtam. Sajnos a tampon bevezetése sok nőnél eredményezte az érzelmi visszamaradottságot. (Erről bővebben egy másik anyagban.)

Remélem, a fentiekben leírt történetek Önt is gondolkodóba ejtették, és ha hibát érez saját rendszerében, kérem, forduljon bizalommal kineziológus kollégáimhoz segítségért!

A boldog párkapcsolat és a harmonikus élet eléréséhez fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a következő kérdésekben mennyire vagyunk felnőttek.

Hány évesre kapcsolok vissza érzelmileg, ha szerelmes vagyok?
Hány évesre kapcsolok vissza érzelmileg, ha szexre kerül a sor?

Volt egy olyan esetem, ahol a hölgy válni készült a férjétől, mivel az többször is megcsalta. Kiderült, hogy amikor a hölgy szexről kezdett beszélni, 3 évesre kapcsolt vissza. Nem csoda, ha a férj kereste a felnőtt, vagy legalábbis felnőttebb kapcsolatokat.

Hány évesre kapcsolok vissza, ha érzelmi elkötelezettséget vállalok?

Ebben a témában általában 3-7 évesre kapcsolnak vissza a klienseim. Nos, ebben a korban érzelmi zsarolásokkal tesszük biztonságossá az életünket. A kapcsolatok 90 %-a sajnos felnőtt korban is így működik.

Hány éves korba kapcsolok vissza, amikor fegyelmeznem kell?

Szülőként nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e felnőtt módon nevelni gyermekünket vagy sem.

Hány évesre kapcsolok vissza, ha nincs igazam?

Erre az hiszem, nem kell példát mondanom.
Az ordítozó főnök jelenségét mindenki ismeri.

Hány évesre kapcsolok vissza, ha az, akit szeretek,
megtagadja tőlem azt, amit akarok?

Nos, ez az a sarkalatos kérdés, amin a népesség növekedése múlik. Hiába követelőznek ugyanis egyes honatyák a gyermekvállalást illetően, ha arra sem fordítanak figyelmet, hogy az oktatási intézmények pedagógusai minden szinten felnőtt, felelős személyek legyenek. De az is lehet, hogy maguk a honatyák sem nőttek még fel minden testi szinten.

Mindenesetre remélem, hogy legalább azok, akik elolvassák eme irományomat, figyelmet fordítanak arra, hogy teljes mértékben felnőtt energiákat áramoltassanak, és segítik a felnövésben mindazokat, akiket szeretetük odaajándékozására kiválasztottak maguknak!

  Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.