vissza >>

A TISZTÍTÓ OLYMPIAI LÁNG

Már többször írtam arról, hogy amikor az emberiség bizonyos százaléka egyszerre koncentrál egy bizonyos dologra - egyszerre imádkozik, egyszerre fordul a szellemvilág felé - nagyon komoly pozitív változásokat tud elérni a Föld energiaszintjét illetően.

Sajnos az Olympia az egyetlen olyan világméretű rendezvény, ahol különböző vallású és nemzetiségű emberek találkoznak, versengenek, ünnepelnek, és amit a tévécsatornáknak köszönhetően egyszerre több százmillió ember követ figyelemmel.

Nagy a jelentőségük a megnyitó ceremóniáknak is, hiszen nézettségi rekordokat döntögetnek. Milliók figyelik ilyenkor lélegzet visszafojtva a zászlók felvonását, a sportolók bevonulását. Mire sor kerül a láng meggyújtására, a nézők szíve már együtt dobban a fáklyát vivő sportolóval, és ez az együttrezgés érezhetően harmonizálja a bolygó lakóinak kaotikus energiáit.

A láng egy olyan tisztító szimbólum, amely a harcok, viadalok beszüntetésére szólít fel. Hírvivőként a vendéglátó ország minden egyes szögletébe eljuttatja a tisztító tüzet, és mire a nyitó ünnepség helyszínére ér feltöltődik egy egész ország szeretetenergiáival jelezve a világnak, íme, eljött az a pillanat, amikor együtt ünnepelünk.

Erre a pillanatra sajnos csak kétévente kerül sor, éppen ezért hatalmas a jelentősége. Csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik spirituális lényeknek tartják magukat, mégsem veszik észre ennek a pillanatnak a jelentőségét és nem is vesznek részt benne.
Kíváncsi vagyok arra, hogy azok, akik közös imádkozásokra buzdítanak különböző emailekben vajon érzékelték-e már, hogy mennyivel erőteljesebb egy ilyen nemzetek közötti összefogás, mint azoknak az imaköröknek a tevékenysége, amelyek csak egy adott nemzet jobblétével foglalkoznak?

Anyukámhoz hasonlóan pár nappal az Olympia kezdete előtt már visszaszámoltunk, hányat kell még aludni a megnyitó ünnepségig, nehogy lemaradjunk.
Balga fejjel bíztam az m1 programajánlójába, amely szombat délutánra hirdette az ünnepség közvetítését. Kicsit fura volt ugyan, és nem is igazán értettem, hogy akkor miért péntekre írták a kezdést? Utólag persze kiderült, elfelejtették jelezni, hogy a megnyitót nem élőben, hanem felvételről közvetítik és azt sem a végéig. Még szerencse, hogy éjszaka felébredtem és érzékeltem a különös vibrációkat. Igaz a megnyitót élőben már nem láthattam, de így legalább biztos lehettem abban, hogy a pozitív vibrációk akkor is érzékelhetők, ha nem készülök rájuk.

Amikor aztán megnéztem a műsort, további kellemes meglepetésekben volt részem.
A felvételen keresztül is érzékelhető volt az a szeretet, amellyel Kanada őslakosai fogadták a sportolókat.
Tudom, hogy a Kanadában rendezett előző két Olympián is szerepet kaptak az indiánok, de a mostaninál egyértelműen, mint „házigazdák” jelentek meg. A négy indián törzsfőnök ugyanolyan tiszteletben részesült, mint az államfő vagy az olympiai bizottság elnöke, Jaques Rogge.

A főbb törzsek képviselői köszöntötték a világot és tánccal, énekkel fogadták a sportolókat. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy eljött az a pillanat, amikor az indiánok megbocsátottak a fehéreknek, amiért erőszakkal behatoltak a területükre.
Azzal, hogy a világ tiszteletet mutatott az indiánok felé, ők is befogadták a világot. Biztosak lehetünk benne, hogy az indián szellemek ezek után kiterjesztik a figyelmüket az egész világra és az ő segítségükre is számíthatunk.

Számomra a „prérik népe” indiánjainak a tánca volt a legerőteljesebb energetikailag. Szinte kézzel tapintható szeretetenergiákat varázsoltak nekünk, a ruhájukat borító színes madártollakkal pedig úgy éreztem, mintha a lelkemet simogatnák.

De volt még pár megrendítő pillanata ennek a megnyitónak.
A hírekből gondolom mindenki számára ismert, hogy a megnyitó előtt pár órával edzés közben meghalt egy grúz sportoló, Nodar Kumaritasvili, egy alig 22 éves szánkó versenyszámban induló fiatalember.
Diana hercegnő és Fehér Miklós halála kapcsán írtam már arról, hogy milyen jelentősége van energetikailag annak, ha egyszerre imádkoznak valakiért. De ami most történt, még sohasem fordult elő az emberiség történetében!

Még soha sem volt olyan sztár, politikai személyiség vagy vallási vezető, aki iránt ekkora tömeg nyilvánított volna ki egyszerre a tiszteletét.
II. János Pál temetését bár sokan nézték és sokan imádkoztak is érte, a szertartást többnyire csak azokban az országokban közvetítették, ahol keresztények élnek.
Az Olympia viszont nem ismer sem vallási, sem nemzetiségi határokat.

Szellemi vezetőim azt mondták, hogy ez a fiatalember egy olyan hadvezér reinkarnációja volt, akit méltatlanul ítéltek el a történelemírók. Több olyan mészárlást is összefüggésbe hoztak a nevével, amelyekhez a valóságban semmi köze sem volt, csupán ellenségei terjesztették róla, az igazság viszont nem derült ki soha.

Lelke csapdába került, amelyből nem tudott földi síkon tovább lépni, pedig nagy dolgokra volt hivatott. Azzal viszont, hogy oly sok ember tisztelgett egyszerre a személye előtt, rehabilitálták a lelkét, és az emberiség is megtisztította a kollektív tudatot ettől a saját butasága által gerjesztett torz energiától.
A fiú lelke aranyló madárként szárnyalt tovább és remélem, mielőbb újjá születik, hogy a benne rejlő hatalmas teremtő energiát ismét az emberiség javára fordíthassa!

Elmondhatom, hogy a 21. téli Olympia tele volt olyan spirituális meglepetésekkel, amelyekre csak nagyon ritkán adódik lehetőség. Mindenki, aki nézője volt a megnyitónak, energetikailag is támogatta a rendezvényt, ezért méltón lehet büszke saját magára.
Aki mindezt nem látta, az se búsuljon, a pozitív változások szerencsére nem tesznek kivételt az Olympiát nézők és nem nézők között.

Kár, hogy nincsen több ilyen világméretű rendezvény!
Jelenleg ugyanis csak a katasztrófák és a sportrendezvények képesek összefogást kiváltani az emberiségből. Kár, hogy nem becsülik ezeket annyira, amennyire megérdemelnék!
Persze nem lehet stopperrel vagy centiméterrel megmérni, hogy melyik vallás a legvallásosabb, melyik nemzet a legnemzetibb. Az ilyen összehasonlítások általában háborúkhoz vezettek. A felgyülemlett marsikus energiák sportolásban, szurkolásban való kiélése azonban a háborúzásnál sokkal emberségesebb lenne.

Sajnos még sokára lesz, mire az emberiség ezt megérti.
Addig is, minél nagyobb az érdeklődés az ilyen rendezvények iránt, annál többen lépnek a hivatásos sport ingoványos útjára.

Megható a számomra, hogy olyan állandó csatározásaikról híres nemzetek, amelyek említése pár évvel ezelőtt még a frászt hozta rám, erre az alkalomra a sportolóikat helyezték előtérbe, így ők is kivívták méltó helyüket az olympiai családban.

Azok a nemzetek pedig, ahol eddig hátrányos helyzetben voltak a nők, most úgy jelezték a világ felé pozitív szándékukat, hogy nemzeti szimbólumukat, a nemzeti zászlót egy nő kezébe adták.
Egy sportoló életében - az aranyérmeken kívül - az olympiai zászló vitele a legnagyobb dicsőség. Büszkeségükről híres és néha hírhedt muzulmán férfiak ezt a dicsőséget most a nőknek adták át. Néhány évvel ezelőtt ilyen gesztus még elképzelhetetlen lett volna. Ez is egy hihetetlen fejlődést mutat.

Remélem ezzel a rendezvénnyel mosolyt csaltunk égi figyelőnk szellemi arcára, az emberiség bebizonyította, érdemes a megmentésre, és talán az a sok baljós jóslat, ami az emberi faj pusztulásáról szól, enyhíthető.

Hasonló rendezvényekkel pozitív változásokat hozhatunk létre az energiamezőkben. A maják által megjósolt világvége előtt pedig lesz még egy nyári Olympia is!
Rajtunk is múlik, hogy mit hozunk ki belőle.