vissza >>

SEJTELMES ŐS-SEJTEK

Amikor évekkel ezelőtt labrador kutyánknak kölyke született nagyon örültünk annak az egyetlen labrador formájú pici kutyusnak. Reméltük, hogy anyukájára fog hasonlítani, mivel ugyanolyan volt a pofija és éppen olyan kicsi hurka volt, mint azok a fajtiszta kölykök, amelyek a fotókon heverésznek egy kupacban.

Unokatestvérem gondos gazdiként a legfinomabb falatokkal látta el a csöppnyi ebet, ám ahogy növekedett meghökkenve néztük, hogy mi lesz belőle.
Azt éppen gondoltuk, hogy nem lesz túl nagy termetű, hiszen apjának egy kicsi lyukon kellett átpréselnie magát ahhoz, hogy az anyukánál tiszteletét tehesse, amiből nyilvánvalóan következik, hogy egy kisebb méretű ebről van szó.

Noki – ahogy a kölyköt elneveztük – azonban minden képzeletet felülmúlt.
Apró, izmos lábai lettek, melyek egy boxernek is becsületére válnának, rövid, barna szőrzet borította (anyja színe bézs, az apát pedig hosszú fekete szőr fedte), hosszú hegyes orr, apró hegyes fülek, hosszú test, széles mellkas - vagyis a kutyus látványát szó szerint szokni kellett. (Persze a külseje mit sem vont le kedvességéből.)
Kicsit elgondolkodtam az eb kinézetén, vajon ezt a külsőt hogyan sikerült így összehoznia?

Teljesen mindegy, hogy állatról vagy emberről van szó, ha a szerveinket lebontjuk, ugyanolyan sejteket kapunk. Külön-külön megvizsgálva májunkat, karunkat, körmeinket – mind ugyanolyan sejtekből épül fel. De vajon honnan tudja az a bizonyos megtermékenyített petesejt, hogy amikor elkezd osztódni, akkor melyik sejtből minek kell kifejlődnie?
Ki utasítja őket, hogy „Leendő mellkas balra, epesejtek jobbra, szívizom sejtek előre tarts!”?
Honnan tudták Noki sejtjei, hogy nekik egy ilyen különleges külsejű kutyát kell létrehozniuk?
Ki volt az őrmester, aki levezényelte az akciót?

A morpho-genetikai mező fogalma sokak számára ismeretlen, holott már a tudomány is foglalkozik vele, létezését egy bizonyos Rupelt Sheldrake nevű brit tudós be is bizonyította.
A morpho-genetikai mező egy olyan finom szubsztancia, amely körülöleli az éppen keletkező élet aprócska sejtmagját és folyamatosan irányítja, rendezgeti a fizikai test növekedését.
Ez a mező egyfajta emlékeztető mátrix, amely biztosítja, hogy a fajtiszta kutyáknak a pontos másuk, míg keverékek esetében a legváltozatosabb formák jöhessenek létre.
Ugyanígy működik a dolog az embereknél is, ezért fordulhat elő, hogy a gyermekek hasonlítanak a szüleikre.

A morpho-genetikai mező tulajdonképpen a lélek maga. (Ez a mondat már nem a tudósoktól származik, hanem szellemi vezetőimtől.) És a lélek az, ami irányítja leendő fizikai burkának az épülését.

Ez a mező ugyanakkor egyfajta kommunikációs eszköz is a sejtek között, amely nem csak az egyénre vonatkozik, hanem képes más lények sejtjeivel is kommunikálni.
Ha napi kapcsolatban vagyunk valakivel és kellő időt szentelünk a közös gondolkodásnak, a közös csendes pillanatoknak, akkor ez a mező segít abban, hogy kitaláljuk egymás gondolatait.

Ez a mező akár különböző lények között is közvetít.
Egyik kedvenc példám a következő: Vidéken, egyik ismerősömnél ahogy álltam fel a kanapéról hirtelen egyensúlyomat veszítve arra a helyre estem, ahol az előbb még egy kölyök macska heverészett. Gondolatban már láttam is, amint agyonnyomom a szerencsétlen állatot.
Ahogy végigfutott bennem a gondolat, abban a pillanatban ott termett a nagymacska és a fotel mögé bámult. Szerencsére csak egy hajráfot sikerült laposra formáznom. Az állat reakciója viszont nagyon érdekes volt számomra. Azonnal reagált arra, amit gondoltam, levette a félelmemet.

Mesélhetnék még hasonló eseteket és biztosan Önök is Kedves Olvasóim. A lényeg, hogy a morpho-genetikai mezőn keresztül mindannyian kapcsolatban vagyunk mindenkivel. Ez a mező az, amely a növekedésünknél megmondja a fizikai testnek mit hova és hogyan kell növesztenie, minek hogyan kell működnie.

Az őssejt tulajdonképpen egy program, amely képes bekódolni, átírni a hibás sejtműködést. A morpho genetikai mező – vagyis a lélek - pedig az, amely megírja a programot. Néha hibákat ejt, de csak azért, hogy az ember tanulhasson általuk.
Már csak az a kérdés, hogy az emberiség valóban elég érett-e ahhoz, hogy megállapítsa, mi nevezhető hibásnak és mi az, ami az emberiség fejlődése szempontjából elkerülhetetlen változás?

Ami viszont számomra már aggasztó az az, hogy bár a tudomány mindezt felismerte, mégis a tudósok anélkül, hogy a lehetséges következményeket végiggondolták volna elkezdték alkalmazni az őssejt beültetéseket. Elkezdtünk istenekre játszani anélkül, hogy tudnánk mit jelent embernek lenni, egyáltalán mi is az emberi faj küldetése.

Mi van akkor, ha egy leukémiás beteg olyan őssejtet kap, amely bár meggyógyítja a leukémiát, de annak, akitől a sejt ered az a programja, hogy 25 évesen szívinfarktust kapjon?
Mi van, ha esetleg hajlamosít az öngyilkosságra, alkoholizmusra, egyebekre?
Mi történik akkor, ha egy fiú női sejtet kap női programmal?
…az idő majd válaszol a kérdéseimre…

Szerencsére egy évvel ezelőtt a tudomány már annak is megtalálta a módját, hogyan lehet reprodukálható sejteket nyerni a beteg saját sejtjeiből. Ezzel a módszerrel legalább mindenki a saját elrendelt programja szerint működhet tovább.

Remélem, idővel a tudomány azt is figyelembe veszi, ami túlmutat az anyagon, és akkor feltárulnak előttünk a morpho genetikai mező lehetőségei is.
Egyszer, amikor már a lélek kerül előtérbe, az emberek talán nyitottak lesznek arra, hogy megnyíljon a kapu más dimenziók, más létformák felé, és akkor megismerhetjük a sejtek fejlődésének további lehetőségeit is.