1/1

Első atmoszferikus kör, első szféra.
Tudtam, bármit látok, nem szabad hogy érzelmileg megérintsen, vagy gondolatokat ébresszen bennem. Ebben az első világba azok kerülnek, akik a földön különböző szexuális perverziókat, csonkításokat hajtottak végre.
Óriási homokvihar tombol.
A testük, mint már említettem még meglehetősen materiális jelleggel bír, így az itt lakók érzékelik a fájdalmat, ahogy a homokot a bőrükbe égeti a szél.
A Földi életemben kedveltem a horror filmeket, mivel a spiritualitást ebben a műfajban lehetett elrejteni úgy, hogy az alkotók megússzák a különböző vallások követelőzését a film vetítésének betiltását illetően...
Rájöttem, ha a hangot kikapcsolom és csak a feliratozott filmet nézem, akkor érzelmileg nem kavarnak fel a rémisztő jelenetek, csak a számomra hasznos információkat veszem át. Remélem ezt a technikámat itt is tudom alkalmazni.
Hiába a különböző vérszomjas jelenetek, az orkán teljesen megsüketít engem is.
Mengele és tanítványai suhannak el mellettem kifacsart, furán összetákolt végtagokkal.
A Földi kísérletezést, a testek széttrancsírozását úgy látszik, tovább folytatják, de mint látom, most legalább nem ártatlanokon, hanem egymáson.
Ha egy- egy hozzájuk hasonló élet élő orvos érkezik, azonnal rávetik magukat, és az újonnan érkezetten munkálkodnak tovább.
Látok egy-két csuhás alakot is tovasuhanni. Nos a Földön a anyaszentegyházuk felmentette őket azon bűneiktől amikor gyermekeket zaklattak szexuálisan az Úr azonban nem kegyelmezett nekik, és a legalsó szintre száműzte őket.
Én a teremtőben hiszek, nem a papoknak, így nem foglalkozom velük tovább.
Vigyáznom kell, nehogy felvesse fejét bennem a félelem, ne veszítsem el a hitemet. Ha megijednék elveszíteném az intuíciómat, ami az egyetlen iránytűm ezen a helyen.
Haladok előre és viszonylag hamar el is érem az első átjárót.
 

1/2

A 2 szférában változik a tájkép.
Nedves, nyirkos levegő, halott táj.
Nincs sem növényzet, sem állatok.
Ide azok kerülnek, akik párbajokban öltek meg másokat, vagy katonai parancsnokokként, állami vezetőkként küldtek ezreket a biztos halálba.
Érzékelem a kíváncsi tömeget, de haladok tovább.
Egy pillanatra mintha Causescu arcát látnám kiválni a tömegből és láss csodát, mintha azt suttogná - könyörögj érettem?
Most ez nem az én dolgom, tilos sajnálkoznom is.
Majd ha visszatértem az életbe meglátom, mit tehetek érte.
Minden esetre ez meglepő fordulat, hogy eljutott addig a felismerésig, hogy bármikor kijuthat ebből a pokolból, csak kérnie kéne. Újra esélyt kapna a leszületésre az újra bizonyításra.
A pontos sorsát persze egy tanács írná elő, ami tele lenne próbatételekkel, az egyén szabad akarata csak nagyon minimálisan nyilvánulna meg.
Azonban ha alázattal viselné a Földi kihívásokat, a halála után magasabb szintre kerülhetnének.
Nos kedves diktátor uram, hajrá a jobb minőségű élet felé, nekem mennem kell. Most nem ez a feladatom, de megígérem, ha majd újra gyógyítóként járom az alsóbb szférákat és még mindig itt lesz, Önnel kezdem.
Már látom a 3 kaput.
 

1/3

Hát kérem szépen, ide kerültem volna, ha tettemet öngyilkosságnak minősítették volna. Szerencsére csak át kell haladnom. Nyomasztó látvány a sok magába roskadt lény, igyekszem nem foglalkozni velük. Lehet, hogy most szívtelennek tűnök, de tisztába vagyok jelenlegi képességemmel. Bármilyen módon figyelmet fordítok rájuk, saját küldetésemet kockáztatom.
Marad a teremtőbe vetett hitem, hogy Ő tudja a legjobban eme szférák szükségszerűségét és a próbatételek elkerülhetetlenségét.
Mintha John Lennon fénylő alakját látnám az egyik apátiába süppedt lélek mellett. Kedvenc számom az Imagine, a képzelő erőmre sem panaszkodhatom, de ez azért az én képzeletemet is felülmúlta, hogy pont itt láttam meg egyik kedvenc előadó művészemet.
Noná., hogy most is énekelt valami nagyon szívhez szólót, de nem szabad meghallgatnom, végül nem is nekem szól SZERENCSÉRE.
Hálát adok, hogy nem ide kerültem. Valószínűleg már csak azért sem, mert még élek.
Ugyan kómában vagyok az emberek számára, de még nem jött el a halálom pillanata.
Meg is van a negyedik kapu.
 

Ami a kapukat illeti, elmondanám, hogyan is működnek, legalábbis az én számomra.
Akiket a saját világuk fogva tart, azok számára a kapuk láthatatlanok, nem is tudnak a létezésükről.
Nekem megengedték, hogy olyan vibrációt vegyek fel, amivel közlekedni tudok a különböző szférák között.
Az ajtók gondolat átvitelre működnek, de mint mondtam csak a magasabb szintekről érkező tudja ezen a módon használni.
Lenyílik egy keskeny palló, és ki kell sétálni rajta a világűrbe.
Ott lenyitható a következő szféra ajtója - pallója.
A két palló sajna nem ér össze...
Át kell ugrani, miközben körülöttem a sötétség mély bugyra, a végtelen űr.
Látni a fénylő csillagokat, az elsuhanó űrszondákat és néha ismeretlen, földön kívüli járműveket is Mivel nincs fizikai testem, lelkemnek ez a közeg is természetes.
Miért kell vigyáznom, hogy nehogy mégis kiessek?
Nagyon egyszerű!
Kieshetek a rendszerből melynek jelenleg elkötelezettje vagyok!
Ez egy jó hely, még ha sokan a leszületésük után elfelejtik, és folyton elvágyakoznak innen.
A világűr 70 százalékát gonosz erők uralják. Egy gyengébb lelket azonnal eltájolnának. Ezek az erők folyton folyvást igyekeznek a Földet is az uralmuk alá hajtani, gyakran megkörnyékezik a hatalomra vágyó, öntelt ezoterikusokat a tanításaikkal.
Szerencsére, amíg sokan vagyunk olyanok, akik hűséget fogadtunk a teremtőnek, és fogadalmunkat betartjuk, addig a nagyfőnök vigyáz ránk, és nem engedi át ezeknek az erőknek a Földet és a Földet körülölelő világokat.
Azzal tartja edzésben ébrenlétünket, hogy megengedi ezeknek az erőknek, hogy itt-ott letáborozzanak egy-egy nagyravágyó embertársunk lelkében és figyeli, mit hozunk ki a szituációból Az emberek azt hiszik, hogy azok a világok, melyeket most bejárok, az a pokol.
Á, dehogy!
Ezek a helyek csak lehetőségek a jobbuláshoz, emberi példával ezek úgymond edzőtáborok. Ha egy ilyen alacsonyabb rezgésű lény, mint akik az általam bejárt szinteken tartózkodnak, kikerülnének a világűrbe, azonnal beszippantaná őket egy fekete lyuk.
Csak az 5atmoszférikus körből lehet biztonsággal lébecolni akár egyedül is az űrben. Eredetileg én is egy magasabb szintről származom, de ezt most inkább nem kockáztatnám, nem tudom, hogy jelenlegi földi cselekedeteim alapján hová sorolnának. Igyekszem inkább pontosan ugrani a 4 kapun is.
 

1/4

Ha filmrendező lennék és meg akarnám filmesíteni eme kalandozásaimat a különböző szinteken, ez lenne a kedvenc jelenetem.
Ez az illúziók világa, ide a hazugok és a tolvajok kerülnek.
Itt minden percben, minden helyzetben a hazugság tényével kell szembesülniük az itt lakóknak. Ha egy gyönyörű virágért nyúlnak, de az, az érintéstől elporlad.
A zöld fűbe szeretnének leülni, de az közben mocsárrá változik.
Ha valaki a kristálytiszta forrás vizét akarná megkóstolni, ürülékké alakul, ahogy hozzáérnek. És ahogy az itt lévő lelkek kinéznek!
Hát az is egy érdekes látvány!
Annyi ránc van rajtuk, amennyiszer hazudtak az életükben.
A ráncokba bele vannak tetoválva a füllentéseik.
A tolvajoknak pedig az aurájukban látható mindaz, amit elloptak az alatt az idő alatt, amíg a Földi életük tartott.
Labirintusok minden felé.
Hamis utak, hamis irányok.
Kíváncsiságom előhozott egy olyan gondolatot, hogy vajon hogyan néznek ki azok a politikusok, akik a szocialista korszak végén egész vállalatokat tulajdonítottak el, hogyan férnek el a gyárak, az üzemek lenyomatai az aurájukban?
Lehet, hogy azért nem is látom őket, mivel nem bírják cipelni ezt a terhet, és magukba roskadva töprengenek azon, vajon mit rontottak el, miért bánt el velük a sors ilyen mostohán.
Persze tetteikért a felelősséget itt sem vállalják ugyan úgy, ahogyan a földi létükben.
Mindig másra mutogattak, miközben a tejfölt mindig ők habzsolták le. Vigyáznom kell a gondolatokkal!
Veszélyes lenne eltévedni a labirintus kanyargós folyosóiban!
Annyit okoskodtam, hogy el is tévedek rendesen.
Pánikba esem, de idejében észbe kapok. Kételkedésemmel, félelmeimmel az energiáimat is visszafelé pörgetem.
Jobb híján egy régi filmből ismert úttörő dalt kezdek dúdolni.
Volt valami ezekben az indulókban, teljesen fellelkesülök tőle.
Beindítja a marsikus energiáimat, az induló ütemére lépkedem, amíg csak az 5 kapu elé nem érek. Megint jön az ugrás.
Hogy én ezt hogy utálom!
A vonaton is mindig féltem, ha át kellett mennem két kocsi között és láttam a suhanó síneket. Különben is! Tériszonyom van!
Ja, az most nincs.
A fóbiák élvezéséhez is kell egy fizikai test. Speciel erről most lemondanék.
Sajna már megint gondolkodom, s ami még rosszabb, a félelmeimen gondolkodom.
Amin sokat gondolkodom, azt feltöltöm energiával és megvalósul.
Ok!
Imádom a szédítő magasságot, legalább a szédült tyúk, jelzőt is felvehetem a jellemrajzomba.
Mélylevegő - azaz ilyenkor mély levegőt szoktam venni, de hogy itt mi volt az.
Amit belélegeztem, meg ne kérdezze senki, mert speciel erről fogalmam sincs - és ugrottam.
 

1/5

Már itt kinn is hallani azt a pusztító orkánt, ami ebben a szférában tombol.
Olyan sűrű itt a közeg, mintha egy nyálkás pókháló ragadna rám.
Ide azok az anarchisták kerülnek, akik folyton tüntettek valaki vagy valami ellen. Lelki vakságuk itt szó szerint realizálódik. - vakok ténylegesen.
Egymásba ütközve káromkodnak, szidalmazzák egymást és az egész világot. Néha egy-egy jelszót hallok kántálni, távolról mintha még a hajrá Fradit is hallanám.
Hát igen!
Már egyre kevesebb a diktátor, a zsarnok uralkodó, a zsoldos hadseregek sem kellenek már senkinek, így az ilyen dühöngő lelkek futbaldrukkerekként folytatják a harcot saját indulataikban elveszve.
Nem tisztelnek sem istent, sem embert.
Egy- egy futballcsapat iránti lojalitásuknak is csak az az apropója, hogy kell egy csapat azért, hogy gyűlölhessék a többit.
Csodálkoznom is tilos, megy az idő. Peregnek a homokszemek a képzeletemben levő homokórában.
Hja, egyéb időről amúgy sincs fogalmam.
A hatodik ajtónál vagyok.
 

1/6

Változik a táj, a hó és jég birodalmába kerültem.
Nagyon találó a Jéghercegnőről szóló mese, az ő birodalma is így nézhet ki.
Egy rideg, szívtelen önző lélek energiáinak a kivetülése.
Ide azok kerülnek, akik a jéghercegnőhöz hasonlóan önzők voltak, mindenkit kihasználtak a saját maguk javára és képtelenek voltak a szeretet áramoltatására. Lelkük ridegsége a tájat is rideggé formálta.
Tornyok és házak, de mind mind jégből.
Látok hintát, tavat, de mind befagyva.
A leheletem is, már ha lenne, azonnal megdermedne.
A szempilláim és szemöldököm is zúzmarás lett.
Gyorsan kell haladnom, nehogy én is idefagyjak.
Most jól jön a sok jég, hisz csúszkálva gyorsabban haladok.
Csontot úgysem törhetek, így az sem baj ha szokás szerint mint minden ilyen sport teljesítménynél orra bukom itt ott.
Azt hiszem itt sem lennék egy Katarina Witt.
Azért csak eljutok a 7. kapuig.
 

1/7

Szerintem ez a legdurvább szféra mindegyik között.
Az állatemberek hazája.
Némely vallás azt tanítja, hogy ha megeszel egy állatot a következő inkarnációdba azzá az állattá válsz.
Látszik, hogy emberi elme alkotta, és elsősorban a megfélemlítést szolgálta.
Augustus szerint, és ő már csak jól tudja, az emberi lélek sohasem inkarnálódik állati testben!
Igaz ugyan, hogy a lélek használhat állatot arra, hogy valamilyen módon jelzést adjon a még élőknek, de nem azonosul az állattal.
Az angyalok is néha embereket használnak üzenetközvetítésre, de ettől még nem vállnak emberré.
Nézve ezt a szférát, örülök, hogy nem került ide egyik ismerősöm sem.
Az itt lakókat az állati ösztönök uralják. Éhségüket úgy csillapítják, hogy egymásból harapnak ki...
Meghalni nem tudnak, hisz már azok.
Rengeteg vicsorgó, több sebből vérző torz alak rohangál körülöttem.
Szerencsére vibrációm jóval magasabb az övékénél, így engem csak átlátszó lényként érzékelnek.
Úgy morognak rám, mint egy kutya, amikor szellemet lát...

Megtalálom a kijáratot.

Itt most meg kell várnom azt az eszközt, ami segít átjutnom a következő szintre.
Meg kell várnom, míg felszippantanak a következő atmoszférikus körbe.
A szintek közti átjárás automatikus képességét ezek szerint elvesztettem.
Remélem csak átmenetileg.
Jöhetne már, kicsit kellemetlen itt álldogálnom a semmiben.
Már látom, hogy egy tátongó szájként beszippant.
Na tessék, ilyen lehet megszületni!
Szűk hely, nem kapok levegőt, de csak kilyukadok majd valahol.
 

2/1-7

Halleluja!
Íme a második atmoszférikus kör - a vallási fanatikusok szférái.
Ide azok kerülnek, akiknek az életét a vallási rituálék töltötték ki.
A szent írások mögé bújva elfelejtették élni az életet, sőt másokat is erre kényszerítettek.
Másokkal is betartatták örültnél örültebb és életellenesebb szabályaikat.
Rájuk is elmondható, hogy nem tisztelték, sem Istent sem az emberiséget.
Nem fogadták el más vallások tanításait.
Az élni és élni hagyni elv teljesen távol állt minden tevékenységüktől...
Nem a teremtőben hittek, hanem a dogmákban.
Nem részletezem, gyorsan haladok.
Iszlám, buddhizmus...
A kereszténység szférájában egy hittérítőnek sikerült elém állnia a bibliát szorongatva és fennhangon Szent Pál a khorintosziakhoz címzett a szeretetről írt leveléből kezdett el idézni.
Ezt most nem bírtam szó nélkül, sajnos!
Megkérdeztem, hogy mond csak, méltó vagy e rá, hogy eme szavakat a szádra vedd?
Élted e a szeretetet?
Becsülted é és szeretted é a feleséged, aki gondoskodott rólad?
Szeretted e gyermekeidet annyira, hogy megengedted kiformálódni a saját egyéniségüket vagy saját képmásodat erőszakoltad rájuk?
Tisztelted és szeretted e azokat, akik a te hitedtől eltérően vélekedtek istenről?
Szeretted e a szomszéd kisfiút, aki nem volt tudatában annak hogy rosszat cselekszik és ellopta néha a termésed finom falatjait?
És szeretsz e engem annyira, hogy engedsz utamra, hogy teljesíteni tudjam a küldetésemet?
Meghökkenve nézett rám.
Láttam mondanivalóm nem hatolt el a tudatáig, de azt felismerte, hogy egy pogánnyal van dolga.
Segítségért kiáltott, gyorsan megtérítendőt látott bennem, de sikerült tovább mennem.
A pallón egy kicsit leültem.
Lábaimat belelógattam a semmibe és elfilozofálgattam azon, hogy mekkora csapdának vannak kitéve a médiumok abban az esetben, ha elkötelezik magukat valamelyik vallás mellett
Mert tegyük fel, ha indián a szentem, mármint a médium és hisz a Manituban akkor ebbéli hite egy olyan elhunyt lelkével kapcsolja össze, aki tényleg a nagy vadászmezőkön tartózkodik és lehet, hogy épp együtt vágtázik a Nagy Fehér Szellemmel. - Ezt mondjuk soha sem értettem, miért fehér a rézbőrűek szellemi vezetője...
Az itt tartózkodók más világot nem érzékelnek, így beszámolójuk a médiumnak hiteles, hisz arról beszélnek, ahol vannak. Pontosabban csak arról a túlvilágról tudnak beszámolni, ami a lelkük tartózkodási helye. Nem tudják, hogy vannak más szférák, sőt más, magasabb szintek is ahol egészen különböző létformák vannak.
Ha egy vakhitű keresztény fordul segítségért a túlvilághoz, akkor neki is a 2atmoszferikus szinthez tartozó a keresztény vallásnak megfelelő szféra lakója fog válaszolni. Természetesen minden itt tartózkodónak magától érthetődően, jár a SZENT megszólítás.
Ezt a szférát szentek lakják na!
Nekem azért kicsit hamiskásak, de tilos ítélkeznem, mert akkor azonosulok velük
és az katasztrófa lenne a világnak.
Imák, rituálék, szenténekek körbe-körbe. Innen is egy médium csak azt kapja, ahogy az ő felekezeti felebarátai a túlvilágot megalkották saját elvárásaiknak megfelelően.
Felekezet, felebarát az egységről meg fogalmuk sincs!
Lehet, hogy féleszűek is!
Istenem segíts, nem akarok ítélkezni. Egyszerű tényként kell kezelnem, hogy itt szent szavakkal gaztetteket lehet igazolni - lásd inkvizíció vagy a New Yorki ikertornyok.
Ezek a próbatételek is szükségszerűek az emberiség számára.


Jöjjön már az az átjáró!
Itt teljesen másként telik az idő.
Fogalmam sincs, hogy a földi mérce szerint mennyi ideje vagyok itt.
Nekem maximum egy órának tűni, de nem tudhatom, hogy az okoskodásaim által mennyire ragadtam le a jelenben.

Szippantyú és tyű, már át is jutottam a harmadik szintre.
 

3/1

Szféra- egy gyönyörű tájra érkezem.
Buja trópusi növényzet, csicsergő madarak.
Látva a növényzetet, megijedek, hogy ezen most, hogy jutok át.
Ez a gondolat még generálja is a félelmem kivetülését és mintha még meg is nőnének a növények.
Kiűzöm a félelmet minden porcikámból, és azonnal meglátom az ösvényt.
Sok-sok alakot látok mélyen elmerülve valamiféle kutatásban, vagy épp valamilyen állat tanulmányozásában...
Egyébként minden szintre jellemző, hogy életterük hasonul a lelki és gondolatvilágukkal.

Az első szinten az alantas ösztönök uralkodtak az ott lakókon így a közeg, az életterük is ehhez idomult.
A második szint lakóinak, a vallási fanatikusoknak a rituálék voltak az éltető elemeik.
A különböző vallási kegytárgyakon nem is volt ott más semmi az emberre, illetve emberségességre jellemző dolgokból..
Ez a 3szint valamivel kellemesebb, legalább is ez az első két szféra.
Ide az első szférába azok a természettudósok kerültek, akik tagadták isten létezését, míg a .szférába azok a filozófusok, akik logikátlannak tartották és ezért tagadták Isten létezését.
Mindkét helyre jellemző, hogy az ott lakók nem kommunikálnak egymással.
Erre nincs is idejük, annyira leköti őket saját elméleteikben való gyönyörködés.
A földön is gyakran találkoztam olyan emberekkel, akik azt állítják magukról, hogy nincs szükségük senki tanácsaira, ők maguk fejlesztik saját magukat...
Nos ezek az emberek legfőképp saját egójuk fényezésén, csiszolásán szoktak elsősorban dolgozni.
A lelki fejlődéshez azonban a hibáink meglátása és felismerése elengedhetetlen. Ehhez azonban kell egy másik személy is, aki megtartja a görbe tükröt és ellenőrzi,
hogy bele is nézzünk, ne csak elsunnyogjunk előtte.
Ahhoz, hogy elfogadjuk vagy legalább is meghallgassuk egy másik ember tanácsait, ahhoz alázat kéne.
Sajnos az alázat mibenlétéről fogalmuk sincs nem hogy rendelkeznének vele sem az előbb említett emberek sem e két szféra lakói.
 

3/3

Folytatom utamat a nagystílűek szférájába.
Ide azok kerülnek, akik a Földön a nagyvilági életnek hódolta, a felső tízezerbe tartoztak.
Grófok, bárók, hercegek, olajmágnások, szálloda láncok tulajdonosai, média sztárok, akik csak dőzsöltek ételben, italban, orgiákban.
Mások munkájából éltek.
Még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe, ha az nem az ö érdeküket szolgálta.
Nem hittek semmilyen vallásban, de Istenben sem.
Lekezelték a vallási irányzatokat, magukat ezeknek az ostobaságoknak - őket idézem - fölé helyezték.
Bizonyos szempontból ez még érthető és igaz is.
Hiszen az a szint, ahol ők vannak, tényleg elhelyezkedésben a vallási szférák fölött van.
Sajna ez azonban nem jelenti azt, hogy lelkük tisztasága is kiemelkedő lenne..
A szanszárából még nem tudtak kijutni.
Ja!
Egy újabb dolog, ami kicsit kiakaszt a földön.
Egyesek azt hirdetik, sőt tuti biztos módszerük van arra, hogyan kell a karmát kitisztítani, az újraszületések láncát megszakítani.
Értetlenül állok ezen tanítások előtt..
Mi az, hogy már nem kell erre a bolygóra visszatérni???
Ha már valakibe megannyi energiát és bizalmat belefektetett a teremtő, hogy emelkedni tudjon, mi az hogy nem jön vissza segíteni a többieknek???
Ezt az önzőséget!!!
Mivel létezésem több millió évre datálható, megéltem már pár dolgot.
Én is hajkurásztam a megvilágosodást, bejártam pár bolygó rendszert.
A fejlődésem során eljutottam addig, hogy együtt ragyoghattam az egyik nappal.
Na és akkor mi van?
Pár ezer év után az is unalmassá válik!!!
Ugyan most per pillanat nem emlékszem mindenre, de biztos vagyok benne, hogy ez a bolygó, melynek rendszerének leköteleztem magam az egyik legszórakoztatóbb hely a világon!
Vannak ugyan olyan galaxisok, ahol fejlettebb a technika, de sekélyesebbek az érzelmek, az ott lakók túl racionálisak és túl egyformák.
Ahol megtévedtek a karma tisztítást bőszen hajszolók, az onnan ered, hogy az első 3. atmoszférikus kör lakóinak ki kell várni az engedélyt, hogy megszülethessenek, és mint már említettem kötelező próbatételeknek kell megfelelniük földi létük során.
Nos ez az a mókuskerék, amiből ki kéne szállni végre.
Mindent megtenni azért, hogy megtisztuljunk azon tulajdonságainktól, amelyek az alsóbb szintekre juttatnának.
Nos ezt a karmát tényleg le kéne tenni.
Majd ha a felsőbb világokba kerülünk, onnan akkor és oda inkarnálódhatunk, ahova csak jól esik, akár más bolygókra, de akár a Földre is visszatérhetünk, hogy segítsük elesett szeretteinket a fejlődésben!
Hoppá!
Már megint elveszítettem az irányt.
Úgy látszik, a filozófusok szférája mégis befolyásolta a gondolatvilágomat, talán pont azért filozofálgatok, mert nem akartam velük külön vesződni..
Nos még mindig itt vagyok a nagystílűek szférájában.
Jól ide ragadtam, biztos elveszítettem pár napot!
Hiába, azért az én egómnak is jól esik néha az, hogy mások butaságainak tükrében visszaigazolni lássam saját zsenialitásomat. Ha, ha!
Nagyon nyomasztó ez a hely.
Mint a vihar előtti csend.
A szféra egyik jellemzője, a fatamorgána jelenség.
Mind az a luxus, ami az itt lakók Földi életében megvolt, kivetítődik a vágyaik által, de soha nem lehet megérinteni semmit, mert ahogy haladunk felé, egyre távolodik.
Az itt lakóknak meg kell tapasztalniuk, hogy amikor még éltek milyen távoli volt a szegény emberek számára az a pompa,
amiben nekik, gazdagoknak részük volt a Földön.
A vagyonukat nem, de annak ábrándképét átmentették ide is, de nem sok hasznot húznak belőle, hisz most már számukra is elérhetetlen a fényűzés.
Már a 4 szféra felé haladok, amikor látom, hogy az egyik magába roskadt alak mellé angyalok hada érkezik.
Valószínű valamelyik még életben lévő rokona nagyon buzgón imádkozhat a lelki üdvösségéért.
Az imák mindig elindítják az angyalok egy-egy felmentő csoportját, csak az emberek ahhoz túl ostobák, hogy ezt elhiggyék.
Így eszükbe sem jut kérni ilyesmit.
Pedig az angyalok nem merészkednek oda, ahová nem hívták őket.
Megnézném, hogy most mit kezdenek a bánatos arcúval, de fogy az időm.
Igaz nem tudom mihez képest, de ez most mellékes.
 

3/4

Vár a 4szféra, ahova azok az újságírók és ügyvédek, politikusok kerülnek, akik többre tartották magukat a többinél-
Hogy ezt bebizonyítsák, nem általloták akár piszkos módszerekhez is fordulni.
Áthágták mind az isteni mind az emberi tőrvényeket.
Még saját családjuk, szeretteik sem tudták visszatartani éket.
A karrier mindenek felett!
O, ó!
Ez most szíven talált.
Nekem is a munka a mindenem.
Inkább nem gondolkodom!
Nem gondolkodom, nem gondolkodom. Vagy az hogy azt gondolom állandóan, hogy nem gondolkodom is, gondolkodásnak számít?
Megjelent a kapu.
Akkor mégsem gondolkodtam, amikor azt gondoltam, hogy gondolkodom, egyszerűen csak nem gondolkodtam. Legalább is ezt gondolom.
Istenem! Ugye nem kerülök vissza a filozófusok szférájába, hisz én hiszek benned!!!
 

3/5

Íme az esküszegők szférája!
Telis tele van olyan magukat spirituális nagymestereknek hirdetőkkel, akik megszegték az Istennek tett ígéretüket. Képességeket könyörögtek ki maguknak, gyógyítani, tanítani érkeztek a földre, e helyett manipulálták az embereket. Energetikailag magukhoz láncolták őket, hogy függővé váljanak a gyógyításuktól, tanácsaiktól.
Mindenbe beleszóltak erőszakosan. Kéretlenül osztották az észt mindenhol és mindenkinek.
Jézus - aki mellesleg most az univerzum egy távoli szegletében munkálkodik, egyszer azt nyilatkozta:
Vigyázzatok, a Sátán is tud gyógyítani.
Ne emeljetek piedesztáléra azokat, akiknek a szolgálat a feladatuk!
A jó gyógyítók mindig szerények és névtelenek.
Akik jelenleg a médiákban ünnepeltetik magukat azoknak semmi közük az emberek megsegítéséhez, ők kizárólag a hatalom miatt foglalkoznak a spiritualitással...
Azért Jézust is bírom, mond néha jó dolgokat.
Kicsit haragszom rá, amiért még nem rehabilitáltatta a Földön Júdást, de egyszer csak hátha jut majd arra is ideje..
Ami pedig a jövőbe látókat illeti, sokan jóslataikkal rémületbe kergették klienseiket, mivel egyszerűen élvezték a hatalmat, amivel rendelkeztek a hiszékeny emberek felett.
Gyakran a sötét erőknek dolgozva, nyilvánosan meghurcoltak egy-egy valódi médiumot, megelőzvén azt, hogy a médium nehogy leleplezze sötét tetteiket.
Egy hosszú fekete hajú és körmű alak rám bökött - hé Te!
Dübörög az ajtódon a szerelem, nyiss már ki neki!!!
Egy kéretlen jóslat.
Legalább ez nem rosszindulatú.
Ha majd lesz rá időm, érte is gyújtok egy gyertyát, hogy lángja megfényesítse a lelkét.
A kapu előtt toporgok, már kiléptem rajta.
 

***

Most egy másfajta tömlőt látok, ami a leszületéshez készülő lelkeket viszi magával.
Egy pillanatra megrémülök.
Mégis meghaltam, és a protekciómnak köszönhetően máris újra leszülethetek?
A félelem léptemet is megingatta. Elvesztettem az egyensúlyomat a keskeny pallón és zuhanni kezdtem.
Egyenesen bele egy óriási tartályba, ami telis tele volt nyálkás, ragadós, szúrós szagú energiával.
Abban a tartályban landoltam, ahova a szennyezett energiát gyűjtik addig, amíg nem kerül sor a megtisztításukra.
Ezt az energiát a Földön a gyógyítók a pacienseikről szedik le, és itt halmozódik.
Hé!
Ideje lenne elkezdeni a megtisztítást, mert én teljesen el fogok merülni benne!
Minden erőmmel kapaszkodom, kapálódzom, de hiába, mélyen lehúz a dzsuva.
Lehet, hogy én leszek az első, aki fizikai test nélkül belefullad saját ügyetlenségébe?
Eszméletemet vesztem, rám borul a sötétség.



Ezután jön az, amiről már beszéltem.
Augustus és Szamuel áll mellettem.
Épp egy rózsát szagoltatnak velem.
Ismerős rituálé.
Én is szagoltattam már ezt a speciális kék rózsát társaimmal.
A rózsa a teremtőt szimbolizálja minden formában, akár fényképen vagy hímzéseken is,
Ide a 7szférába - közben felismertem, azok a lelkek kerülnek, akik már elhagyhatják az alsó 3 szintet.
Kiállták a nehéz próbákat és a rózsa illatával beszippantják Isten leheletét, ami azt hivatott szimbolizálni, hogy az illető hajlandó eggyé válni Isten akaratával.
Semmi hangzatos ígéretek, vagy csindadratta.
Mindenki tudja, hogy a rózsa szagolása az egységbe való beilleszkedést jelenti.

Most akkor mi van?
Én hol tartok?
Augustus elmondja, hogy amikor elmerültem a trutyiban a fizikai testem is feladta pár pillanatra az életet.
Szerencsére egy fiatalember, pont jókor érkezett és szeretetével erőt lehelt belém, imáival pedig útnak indította az angyali felmentő sereget.
Milyen fiatalember???
Hisz annyira lekötött a kutatás, hogy évek óta nem voltam szórakozni.
Amikor barátnőmtől azt kaptam szüli napi ajándéknak, hogy befizetett egy jósnőnél, arra is csak úgy voltam hajlandó, hogy a jósnő jött a lakásomra.
Azt jósolta, hogy nem egészen egy éven belül anya leszek...
Röhögő görcsöt kaptam, ettől a képtelenségtől.
Napokig hangosan pufogtam a hallottakon.
Még hogy gyermekáldás, 40 évesen! Mellesleg mind ehhez honnan vegyek egy pasit, akitől megfoganna, mi több esetleg segítene a nevelésben..?
Interneten mégsem rendelhetek egyet.
Utána jártam, ismerkedni lehet, de nincs rá garancia, hogy elsőre találok megfelelő apukát.
Nekem kellene letesztelnem, hogy minden rendben van e a férfiasságát és a megbízhatóságát illetően.
Nos erre nincs sem időm, sem energiám, hogy kétes pasikkal vesződjek.
Augustust azért nem mertem kiröhögni.
Ő tényleg mindent jobban tud.
Azt mondja, hogy amíg nem voltam tudatomnál, az alatt az idő alatt a 6szférát is megjártam.
Oda azok kerülnek, akik megszállottság hatására lettek öngyilkosok.
Végül is ez rám is mondható.
Amit én csináltam, az is egyfajta megszállottság volt és mivel kb 2 percre tényleg meghaltam automatikusan abba a szférába vittek.
Az egy nagyon kellemes, szanatórium jellegű közeg.
Bájos lények szorgoskodnak, kellemes, nyugtató zene szól és tele a levegő finom virágillattal.
Itt gyógyítgatják a megfáradt lelkeket, akik végre megszabadulhattak fogvatartóiktól.
 

***