Nyitó oldal Új Fontos

   R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 

 A pekingi Olimpia...

 Csak egy Antal-álom

 Az én IRÓDIÁM

                                    

 Odaát

 Csak a testemen át

                                     

 Meditáció

 Sorozatok

 Ima-e az ima...

 A kiválasztott

 Homály a dohányfüst...

 Ösztön kontra tudatosság

  The Visition

                                      

  AFT

  Krisztus utolsó ...

  Constantin    

                                      

 A Dominik-ügy

 Kommunikációs zűrzavar

  Ghost

                                      

 Egy kis lélekmelegítő

  Luther

  K-Pax

 

 

 

 

 

vissza >>

                                                       

A pekingi Olimpia, és ami mögötte van

   Számomra ez a sportrendezvény a világ legmagasztosabb dolga, és sajnos az egyetlen bizonyítéka annak, hogy az emberiség érett a békés együttműködésre.

Ez egy olyan alkalom, ahol nincs jelentősége sem a nemzeti hovatartozásnak, mindegy, hogy a bőrszín barna, fehér-e vagy sárga, nem játszik szerepet sem a vallási meggyőződés, sőt a nemi identitását sem firtatják egyetlen résztvevőtől sem.

 Minden Olimpia egyben egy óriási örömünnep is, ahol ugyanúgy megünneplik a győzteseket, mint a bátrakat. Mindegy milyen győzelmi zászló kerül a legmagasabb rúdra, a közönség ugyanolyan tisztellettel áll fel minden ország himnuszára.

Nincs még egy ilyen alkalom, ahol ennyi ország képviselője gyűlne össze, és nincs még egy ilyen rendezvény, melyet a világ minden sarkába közvetítenének a tévécsatornák.

 Minden Olimpián hatalmas pozitív energiagömbök kelnek útra, megszilárdítva a győztesek honfitársainak és a sportrajongóknak a lelkét.

A sajtó legalább pár napig pozitív energiákat közvetít, mindenki lelkes és elfelejti napi gondjait.

 Mivel érzékelem ezt az energiát, így számomra teljesen természetes, hogy nem csak azokat könnyezem meg, akikért szorítottam, hanem minden egyes olyan sportolót is, akin látom, hogy szívvel-lélekkel harcolt.

Hihetetlen módon képes feltölteni ez a rendezvény, kár hogy négy évet kell várni a következőre, és csak 2 hétig tart.

 Ezek után talán megérti Kedves Olvasóm, hogy négy évvel ezelőtt miért voltam mérhetetlenül felháborodva, amikor mindebbe a pozitív áramlásba belerondított a jelenlegi kormányfő.

 Nem értettem, miért az olimpia napjait választotta elődje leváltására, miért nem tette meg azt egy héttel a rendezvény előtt, vagy várt volna még pár napot. Hamar rájöttem azonban, hogy mindez tudatos volt a részéről.

 Tudatosan használta ki ezt a fokozott pozitív lelkiállapotot saját célja elérésének érdekében.

A szemembe szó szerint megbecstelenítette a sportvilágot azzal, hogy négy évvel ezelőtt nem engedte meg a magyar nemzetnek azt, hogy megünnepelje az olimpikonjait, mivel az újságok, a tévéhíradók ővele voltak tele. Pedig oly rövid ideig tart egy sportoló dicsősége egyébként is. A média inkább kreál magának sztárokat, mintsem azokkal foglalkozna, akik tényleg letettek valamit.

 Nos Gy. F. ezt a rövid dicsőséget sem engedte meg a magyar sportolóknak, magának követelte a címlapokat.

Nem engedte meg, hogy a nép ünnepelhessen egy kicsit, magáénak akarta a nép figyelmét.

Kihasználta azt, hogy amikor az emberek örömteli várakozással fordultak a sajtó felé, amikor a győzteseket akarván látni felfokozott pozitív hangulatban nyitották ki az újságokat, ültek le a híradó elé, akkor ebből a pozitív energiából az ő újságban megjelenő fényképén keresztül neki is kijusson.

Amit a nép a sportolók felé küldött, azt ő nyúlta le.

 Megjegyzem hasonló technikákat hírhedt hadvezérek is alkalmaztak az emberiség történelmében.

Nem volt véletlen, hogy amikor megtette, amit tett, sorra buktak le a magyar sportolók olyan vétségek miatt, melyek inkább voltak kreáltak, mint valósak.

 Semmivel sem doppingoltak többet azok az atléták, akiktől elvették az érmeket, mint a többiek.

Egyszerűen azért lettek a győztesekből vesztesek, mert az az energia, ami a csúcsra juttatta őket hirtelen a semmibe veszett.

 Sajnos ezeket az összefüggéseket nagyon kevesen látják, és az illető személyét dicsőítők tábora most valószínűleg engem is negatív színben tüntet majd fel, de vállalom ennek a kockázatát, hiszen számomra a tisztánlátás és a tisztán láttatás minden egyébnél fontosabb.

 Sajnos jelenleg a magyar sportolók pont annyi tiszteletet kapnak a világban, mint amennyit a kormányfő mutatott irántuk.

A magyarok szereplése a pekingi Olimpián egyértelmű bizonyítéka annak, hogy mi történik akkor, ha valaki visszaél a teremtő energiával.

Az a szeretetenergia, amit a lelkes nép az oly sok aranyat szerző sportolók felé áramoltatott, hirtelen megrekedt, és visszazuhant.

 Jelenleg lehetetlen pozitív energiát küldeni a sportolóknak, mivel egész máshová folyik el róluk.

Hiába imádkozunk értük, nem érinti meg őket, nem ér el hozzájuk a segítő energia. A múltban megrekesztett, lezárt áramlás szinte áthatolhatatlan falat képez. Olyan nyúlós, ragacsos trutyi veszi körül a magyarokat, amin egyszerűen lehetetlen áthatolni.

A víz szerencsére némileg semlegesíti ezt az energiát, így legalább Cseh László és a kajakosok hozták a formájukat.

 A birkózó srácnak az volt a szerencséje, hogy szó szerint itthonról a kutya sem törődött vele, így nem kötötte gúzsba a honi átok, és haladt előre. Persze amikor már döntőt játszott és többen figyelemmel kísérték, már ő is beleragadt a trutymóba.

 Ugyanez volt Pars Krisztiánnal. A selejtezőben óriásit dobott, amikor viszont már figyelték, nem tudott teljesíteni.

…és sorolhatnám a többieket is, de minek.

 Bevallom, én többeknek szóltam - mármint a sportolók környezetében lévőket -, hogy vigyázat, mert egy olyan átok övezi őket, amely blokkolja a teljesítményüket.

Sajnos senki sem vett komolyan, és íme az eredmény.

 Most mindenhol a felelősöket fogják keresni, menesztenek pár szakvezetőt, csak éppen az igazi felelőst nem kéri számon senki. Azt, aki négy éve belekapaszkodott az akkor lelkes nép pozitív energiáiba, és azóta is ebből az energiából tartja fenn magát.

A sportolók meg örüljenek, hogy világot láttak.

 Egyébként is, miért pont a sportolóknak kellene kimagaslóan teljesíteniük egy olyan országban, ahol nem működik sem az egészségügy, sem a gazdaság?

Látva az anyagi gondokkal küszködő óvodákat, úri hívságnak tűnik holmi sportok űzése.

A médiumokról nem is szólva, melyek sokkal több teret adnak a siránkozásnak, a rosszindulatnak, mint a pozitív információknak.

 Ahol pedig nem divat az ünneplés, a jókedv, ott nem is jönnek a pozitív események. Az ország apátiája a sportolók eredményeit is befolyásolja.

Persze azért van némi történelmi ráhatás is. Ne feledjük, hogy a kínaiak a Nagy falat a hunok ellen építették, ezért nem csoda, ha a hunok leszármazottainak „nagy falat” lett Peking.

 Néhány szót még az időzítésről.

Többen megkérdeztek, valóban olyan jelentőségteljes volt-e a dátum, a sok nyolcas?

Nos, a számmisztika tényleg csupa jót predesztinált 2008-08-08-ra, ugyanakkor az asztrológiai előrejelzések baljós árnyakat mutattak.

Kérdeztem az angyalokat, mi lesz, hogyan lehet, hogy mást mutat a számmisztika és teljesen mást az asztrológia, melyikben higgyünk?

Mire jött a már jól ismert válasz: SZABAD AKARAT.

Amiben többen hisznek, az fog teljesülni.

 Kínában hisznek a számmisztikában, így szerencsére jól alakultak a dolgok.

Oroszországban és Grúziában valószínűleg semmiben sem, így a csillagok alakították az eseményeket.

 Ki miben hisz, azt kapja.

Kár, hogy már a magyarok sem képesek hinni semmiben, ezért ilyen kemény a sors velük minden szempontból.

 Jó lenne végre tudomásul venni és felelősséget vállalni azért, hogy nekünk magunknak kell eldöntenünk azt, hogy ki és mi irányítsa a sorsunkat, milyen események legyenek formálóak az életünkre.

Szabad akarat!

 UI.:

 Az, hogy mennyire nem mindegy, hogy egy ország milyen energiákat áramoltat sportolói felé, azt a kínai gátfutó, Liu Xiong esete is bizonyítja.

Ő volt a plakátokon, ő népszerűsítette a rendezvényt a televíziós műsorokban, vele adták el a kínaiak az Olimpiát.

Túl nagy teher egyetlen személy vállán, amit a fizikai teste nem is bírt elviselni. Pedig több ezer kínai csakis miatta vett jegyet az atlétikai stadionba, de csalódniuk kellet. Liu miatt visszalőtték a rajtot, mivel megrándult a bokája, legalább is hitelesen eljátszotta a sántikálást. (Engem ugyan már a rajt előtt is zavart, hogy látványosan, mondhatni némi teátralitással fogdosta a combját, nem is értettem miért teszi, hiszen sérülést a fizikai testén nem érzékeltem.)

 Később rájöttem, lelkileg nem bírta a terhet, amit ráraktak. Nem az emberek bizalmát, buzdítását élvezte, hanem az elvárást, hogy teljesítenie kell. Inkább bevonzott egy ficamot, mintsem ne teljesítsen. A fizikai teste nem bírta el a nyomást és inkább kiszállt a versenyből.

 Egy másik példa arra, milyen fontos a hozzáállás.

A kézilabdás lányok koreaiaktól kapott 11 gólos veresége után azt mondta a szövetségi kapitány, hogy inkább játsszanak 8 lánnyal, de nem akar a pályán fancsali képet vágó, vállakat rándítgató, fejeket csóváló játékosokat látni, akik a testbeszédükkel azt sugallják, hogy feladták. Azt is mondta, hogy most lesz egy kis kiabálás az öltözőben.

 És teljesen igaza volt!

A vesztésre álló csapatnak biztatásra van szüksége, és nem legyintgetésre, amit oly sok tévé előtt üldögélő néző tesz, ha csapata vesztésre áll. A hátrányban lévő játékosokat így éppen a saját drukkerei taszítják még mélyebbre.

 Ezek után érthető, hogy a szurkolók hozzáállásán is múlik a játék kimenetele.

Siránkozó, legyintgető, degradáló vibráció helyett pozitív, biztató, a játékosokban töretlenül bízó energia elengedhetetlenül szükséges a végső győzelemhez.

 

 

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!