P.S. OPHELIE

Az eltűnt francia lány esete - mint ahogy már említettem - komoly kihívást jelentett nekünk, extraszenzeknek. A 2009-es év elején többen is azért imádkoztunk, hogy mihamarabb kerüljön elő Ophelie - akár élve, akár halva -, csakhogy megnyugodhassanak végre a franciák Magyarország ellen lázongó kedélyei.

Már többször is említettem, ahhoz, hogy valakinek a történetébe, energiáiba belekukkanthassunk feltétlenül szükséges az illető, vagy legalább valamelyik családtagjának az engedélye. Minden egyéb esetben a kutakodás, a jóslatok súrolják a fekete mágia küszöbét és inkább ártanak, mint segítenének.

Tőlem is többen érdeklődtek az eset iránt, de csak azt mondhattam, amit érzékeltem. Most - miután a lány teste napvilágra került - lett világos számomra is egyes információknak az értelme.

Folyamatosan kértem a lány lelkét segítsen, hogy segíthessek neki.

Általában hajnal 3 körül lehetett leginkább érzékelni. Hol piszkos, zöld színű vizet láttam, hol hullámzott velem a szoba. Később egy összetört testet mutatott és sótlan rizs ízét éreztem a számban. Volt, amikor hajók alját láttam, melyekre hínár és kőtörmelék tapadt, majd ismét arcokat mutatott.

Amikor megkérdeztem meghalt-e, újra és újra életjeleket sugárzott.

Mindezek alapján nem mondattam azt, hogy nem él, hiszen még ha halványan is, de ott voltak az életjelek.

Elmondtam az érdeklődőknek, hogy ez azt is jelentheti, hogy él, ám kómában van, de azt is, hogy a lelke nem akarja tudomásul venni a halált.

Mindezektől függetlenül, ha a magyar rendőrséget kritizáló tömegre hangoltam, akkor azt láttam, hogy kínosan érzik magukat az emberek és bocsánatot szeretnének kérni meggondolatlanságukért. Ebből azt feltételeztem, hogy a lány eltűnéséhez semmi köze sincsen magyar állampolgárnak, sőt, a közrendészet sem hibázott.

Kíváncsian vártam, miként alakulnak a dolgok.

A tévében leadott interjú után felgyorsultak az események, a lány lelke pedig meglehetősen drasztikusan folytatta a velem való kommunikációt.

Fulladásos rohamaim lettek. Többször is az ügyelet jött ki hozzám, egyszer pedig kórházba is bevittek.

Az orvosok nem találtak szervi hibát, de a fojtogatástól néha a hangom is megváltozott.

Amikor már másodszor ébredtem arra, hogy „fuldoklom a saját hányásomban” - kezdett világossá válni számomra, hogy állapotom összefügg a francia lánnyal. Kértem, engedje, hogy megtalálják!

A legnehezebb éjszaka mégis az volt, amikor bejelentették, hogy előkerült a holteste.

Lelke dühös lett rám, nem akarta elfogadni a halál tényét. Egész éjszaka alig kaptam levegőt, olyan volt, mintha valami nehéz súlyt helyeztek volna a tüdőmre. Lelki gyötrelmét a lány teljes mértékben átadta nekem.

Kicsit kevés volt francia tudásom ahhoz, hogy megértessem vele, mi történik. Az elhunytak általában telepatikusan kommunikálnak, így mindegy milyen nyelvet használunk. Ophelielelke azonban még túlságosan élő volt, így csak azokon a nyelveken értett, amelyeken életében is beszélt.

Péntek 13.-án kihasználva a magasabb vibrációkat egy amerikai, mélyen spirituális beállítottságú hölgy segítségét kértem ahhoz, hogy távozásra bírjuk a lányt. Nehezen, de megértette. Elmenni azonban még így sem akart. Végül abban maradtunk, hogy amikor a temetésére kerül a sor, küldök neki olyan energiát, hogy elhagyhassa ezt a dimenziót.

…és remélhetőleg én is levegőhöz jutok ezután végre!

Természetesen a rosszindulatú, vagy éppen csak felszínes emberek – nem is tudom melyik veszélyesebb – előszeretettel dörgölik az orrom alá, hogy tévedtem, és még a tévében is lenyilatkoztam a hibás következtetésemet.

Egyáltalán nem tévedtem!

Nem hinném, hogy magyarázkodnom kéne azért, mert becsülettel bevallottam, amit éreztem. A Lánchídon állva tényleg nem lehetett erőszakot érzékelni.

Most már könnyebb a lány lelkével beszélni.

Hányt, ezért lement megmosni a kezét és ruháját a Dunában, de sajnos megcsúszott és beleesett a vízbe.

Bármit is állapítson meg a rendőrség, ez a lány verziója.

Nem érezhettem azt, hogy a hídon erőszak történt, hiszen nem is történt.

Mégis mi volt az autóval és miért éreztem életjeleket?

Ahogyan a napokban megtudtam az egyik spirituális iskola vezetőjétől, a víz konzerválja az éteri testet, amely ilyenkor nem bomlik le, tehát továbbra is életjeleket sugároz.

Ezt a törvényt eddig én sem ismertem, különben nem tudott volna megtéveszteni.

A nemzetközi segélyhívó rövidítése , az SOS is azt jelenti MENTSÉTEK MEG LELKEINKET.

Vajon miért ez lett a hivatalos szöveg, miért nem a mentsetek meg minket?

A régiek is ismerték ezt a jelenséget, hogy az, akinek az élete a vízben ér véget, annak a lelke a víz foglya marad évszázadokra.

Újra és újra át kell élnie a saját halálát.

A francia lány egy különlegeseset minden szempontból, mivel a lelke elhagyta a testét közvetlenül a halál beállta előtt, így tudott két hely között közlekedni.

Mint már említettem, a lány lelke nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy meghalt. Elhagyta a testét még mielőtt az végleg elmerült volna, és a lelke egy arra sétáló nőhöz csatlakozott. Ez a nő volt az, aki autóba szállt, vele történt mindaz, amit a lány nekem mutatott. Én pedig hol a fizikai testét érzékeltem - ilyenkor a vizet láttam -, hol pedig a lelkét, amely arról számolt be, amit ott érzékelt, ahol éppen tartózkodott.

Hol a víz tartotta fogva a lelkét, hol a lelke szállt meg egy halandót.

Ha találkozhattam volna valamelyik hozzátartozójával, akkor egyszerűbb lett volna a dolog, hiszen a lány elvesztése megmutatkozik a szerettei aurájában.

Sajnos a médiumi üzeneteket a sajtó is felületesen kezeli – tisztelet a kivételnek – így nem csoda, ha a közvélemény kamunak tartja a munkánkat. Az üzenetek azonban mindig pontosak, csupán nehéz dekódolni őket!

Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb kialakul az a közeg, amely lehetőséget ad hasonló helyzetek tisztázására, és előbb-utóbb megtanuljuk helyesen kezelni és használni azextraszenz képességeket!

Ophrelienek köszönöm az áldozatot, hogy ilyen sokat tanulhattunk általa.

Remélem, lelke végső nyugalomra talál, és a jövőben nem zavarja egyikünk álmát sem!