AZ ÖNÁMÍTÁSRÓL

 Egyik anyagomban már olvashatták, hogy a 2008. 10. 23. végösszege 7, ami számmisztikailag azt jelenti, hogy vagy visszatérünk az alapokhoz, vagy teljesen új szintre lépünk. Hogy melyik vonatkozik ránk, ez attól függ, mennyire vagyunk tisztában önmagunkkal, mennyire látjuk reálisan a dolgainkat, esetleg beleestünk-e az önámítás csapdájába.

 Amikor ezt az anyagot írtam, még nem sejtettem mennyire aktuális e téma a saját életemben is. Az elmúlt években ugyanis beleestem abba a csapdába, hogy nem figyeltem oda saját egészségemre, nem törődtem a pihenőidő betartásával és azzal sem, hogy bizonyos esetek jóval több energiát igényelnek, melyek után nem volna szabad dolgoznom. Ráadásul nem kéne mindezt csupán szimbolikus összegért végeznem, hiszen a regeneráció kiadásait nem fedezi a bevétel.

 23.-án aztán szembesülnöm kellet saját önámításommal. Azt hittem, két dologgal is elbírok egyszerre. Új lehetőségek jöttek az életembe, és elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy az új munka mellett mindazt folytassam, amit eddig is csináltam.

A szervezetem azonban elég markánsan a tudomásomra hozta, hogy ezzel nem ért egyet.

 23.-án este a szüleimnél voltam, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem kapok levegőt. Hiába lélegeztem, olyan volt, mintha a levegőben nem lett volna oxigén.

Amikor már csak ülve tudtam levegőhöz jutni és azt is csak előre dőlve, bevittek az ügyeletre. Kissé a frászt hoztam a közelünkben lévő doktornőre, mivel a vérnyomásom ekkor már 210/110 volt. A légzést az orvos egy injekcióval hamar rendbe hozta, de a vérnyomásom nem változott.

 Kassához tartozó kórházba kerültem. Infúziók, 4 injekció és 4 tabletta a nyelv alá.

Próbáltam jelezni, hogy szerintem csak kimerült vagyok. Persze a dokiknak nem beszélhettem a képességeimről, sem arról, hogy ezek a képességek a vérben vannak, és hogy kissé nehéz munkáim voltak az elmúlt napokban. Egy héten belül ugyanis 3 lakástisztítását is bevállaltam. Az egyikből már egy hete kiköltöztek a lakók a zavaró jelenségek miatt, a másik ház pedig egy vallási szekta szomszédságában állt.

 Olyan kliensem is volt, akit egy másik szekta befolyása alól kellett kimenteni, és volt, akit a fekete mágia elől kellett megmenteni, közben több drogos, megszállott, skizofrén és alkoholfüggő energiáiba is bele kellett merülnöm.

 Sajnos nem vettem komolyan a pihenőidőket, ami a regenerálódásomhoz szükségeltetett.

A köhögő roham előtti napokban „valaki” állandóan rá akart beszélni arra, hogy ugorjak ki az ablakon a tizedik emeletről, és akkor az anyagi dolgaim is megoldódnak.

 A legdurvább az volt, amikor az utcán mentem a húgommal, és valaki az asztrális síkról elkezdte rángatni a karomat, hogy lökjem be a tesómat egy száguldó kamion alá. Mivel nem tettem meg, így engem próbált belökni, csekély eredménnyel.

 Sajnos elég gyakori jelenség, hogy negatív lények ilyen módon próbálnak ártani nekünk. Nekem az a mázlim, hogy csupán hallom őket, és hogy erős az idegrendszerem, az önkontrollom, így nem tudnak hatást gyakorolni a tetteimre.

Már arról is írtam, hogy Mindenszentek környékén átjárhatóvá válik a fátyol a világok között, így nem csak elhunyt szeretteink közlekedhetnek akadálymentesen közöttünk, hanem a gonosz szellemlényei is.

 Az angyalok szerint a megerőltetéstől ment fel a vérnyomásom, és tényleg agyvérzést kaphattam volna. Sürgős eseteknél nem elég az egyéb tudás, az orvosi szerek elsősegélyként ilyenkor nélkülözhetetlenek.

Ott a Dalai Láma példája. Egy láma csak akkor kap kolostort, ha már bebizonyította, hogy elsajátította a gyógyítás tudományát. Az elmúlt napokban Őszentsége mégis az orvosokra bízta magát kövei eltávolítását illetően.

Az én tudásom sehol sincs az övéhez képest, ezért talán megbocsátható, ha időnként én is rászorulok mások segítségére.  

 Nézzük a kórházba menetelem napját.

Amikor már tudtam lélegezi, elkezdem tanulmányozni a környezetemet. Fájdalomcsillapítót küldtem egy jajgató bácsinak, és összesen 23(!) lelket kellett átsegítenem a másik dimenzióba.

 Ezek után kissé a frászt hoztam a dokikra, mivel a fentebb felsorolt finomságok magamhoz vétele után - persze közben dolgoztam is – a vérnyomásom felment 210/130-ra…

Gondoltam, most már talán tényleg nem kéne dolgoznom.

 Mint mondtam, a képességek a vérben vannak. A frissen kiontott gőzölgő vér pedig magához vonzza a megnyilvánulni szándékozó szellemeket. Ezt általában a fekete mágiánál használják többnyire állati vérrel, de annak idején akadt példa az emberáldozatra is.

 Összesen háromszor sikerült a véremet ontaniuk a nővéreknek. Nem hibáztatom őket, tudom ki lökte meg a kezüket. Azért nem kellemes hallani, ahogy a saját vérem sercegve fröccsen a bútorokra, vagy a földre.

 Rögtön az első éjszaka az ágyam lett lucskos a véremtől. Akkor még hallottam a hangját annak, aki kipécézett magának. Persze megint rá akart venni, hogy ugorjak ki az ablakon.

Később, amikor már erőre kaptam, hiába fröccsent a vérem, elég erős voltam ahhoz, hogy hárítsam a betolakodót.

 Érdekes volt, amikor úgy pattantak el az ereim, hogy egy kereszt alakja rajzolódott ki a karomon. Jót mosolyogtam rajta, hogy a sors ily módon mutat fityiszt az engem támadónak, aki mivel közvetlenül már nem tudott ártani, más megoldás után nézett. Megtalálta azt a kliensemet, akire az elmúlt évben meglehetősen haragudtam, és rajta keresztül próbálkozott.

 Mindenki azt tesz az életével, amit csak akar, én nem avatkozom bele. Azonban ha valaki az ostobaságával egy gyermek egészségét kockáztatja, azt nem tudom szó nélkül hagyni még akkor sem, ha az illető ezt a saját gyermekével teszi.

Hősnőnk pedig kitűnő szemléltető eszköze annak, hogy az ÖNÁMÍTÁS milyen ravasz módon képes beépülni a mindennapjainkba.

 Több mint egy éve érkezett hozzám azzal, hogy kisbabát vár és az orvosok azt állapították meg nála, hogy gyermeke down-szindrómában szenved, ezért tanácstalan volt. Én azt mondtam neki, hogy nem érzékelem a megállapított tünetet, de sajnos a baba nem egészséges. Mivel volt már ilyen esetem és tudom, hogy a magzati kor ideje alatt át lehet kódolni a születési rendellenességeket, így kértem, hogy jöjjön minél gyakrabban, hogy segítsünk a babán.

 Megjött egyszer-kétszer és soha többet.

Mivel a testvére is járt nálam, megüzentem vele, hogy vegye komolyan, amit mondtam, de rám sem hederített.

 Amikor a kisfiú megszületett és jött a kétségbeesett sms, hogy baj van, nem tudtam sajnálkozni felettük, csupán konstatáltam, hogy én szóltam időben.

Persze az sms-t nem az anyuka írta, hanem a testvére. Ha eddig nem vállalt felelősséget a dolgok alakulásáért, akkor most ugyan miért tenné?

 Közben a testvérét megismertettem a gyógyító cd-k áldásos hatásával és azzal, milyen egyszerű és kényelmes eszköz. Pár hónappal később a hölgy megkeresett, hogy esetleg lehetne-e a cd-vel segíteni az unokaöccsén?

 Persze az anyuka most sem vette a fáradságot, hogy tegyen valamit, másokra bízta a sorsát. Tipikus mártír szerep. Ő nem tehet semmiről, minden mások hibája, ezért másoknak kell a megoldást keresniük.

 A cd-k más országokban kb. 36 ezer forintba kerülnek. A magyarországi forgalmazó lemondott saját nyereségéről addig, amíg nincs minden hivatalosan elintézve. A cd-ket klienseim körében terjesztjük, és egyelőre 15 ezer forintért kaphatók.

 Gondoljanak bele, postán küldjük, nem kell érte elmenni sehova. Csak egyszer kell megvenni, nem havonta, mint a gyógyszereket és egyéb csodaszereket. Nem kell sorba állni, nem kell utazni. Az ismertebb természetgyógyászoknál gyakran egyetlen kezelés is meghaladja a cd árát.

Gondoltuk, igazán méltányosan forgalmazzuk. Nem így hősnőnk.

Számon kérte rajtam, hogy miért nem jeleztem, hogy ez ilyen drága - ugyanis voltunk olyan szemtelenek, és a postaköltség árát is felszámoltuk, így 16 ezer forintot kellett fizetnie.

Mindezt pont akkor kérte számon rajtam, amikor a legrosszabbul voltam.

Megírtam neki, hogy nem a legjobb a dolgokhoz való hozzáállása, küldje vissza a cd-t, és visszakapja a pénzét. Figyelmeztettem, hogy amíg az anyagiak fontosabbak a baba egészségénél, addig ne várjon változást.  

Vajon mi volt erre a hölgyike reakciója? Természetesen lefeketemágusozott!

Esélyt adtam neki arra, hogy esetleg belássa, mennyire ostoba volt anno és most is. Lehetőséget kapott hibái felismerésére, aminek az árát jelenleg a gyermeke fizeti. Erre jobban, még jobban megkeverte a dolgokat.

 Világossá vált számomra, hogy semmi értelme dolgozni vele, hiszen az egója még mindig fontosabb számára, mint gyermeke élete. Az önmagáról alkotott hamis kép olyan önbecsapáshoz vezette, amely miatt nem ismeri fel, hogy min kéne változtatnia.

 Most valószínűleg keresni fog egy olyan kollégát, aki azt mondja majd neki, amit hallani szeretne, nem pedig azt, amin változtatnia kéne. Isten őrizz, hogy össze kelljen törnie az önmagáról alkotott képet, és hogy felelősséget vállaljon a tetteiért!

 Talál majd egy olyan kollégát, aki megértően hallgatja beszámolóját arról, hogy milyen méltatlanul bántam vele. Közösen jól megmondják a véleményüket az „ilyenekről”, mint én, aztán ha a baba állapota esetleg romlani kezd, akkor majd azt is kisütik, hogy biztosan én küldtem rá rontás.

Jó bármi vagy bárki, csak ne kelljen felelősséget vállalnia!

Elég felütni az ezoterikus újságokat, százával hirdetik magukat azok, akik boldogan támogatják klienseiket az önámításban.

 Én a sajátomat lassacskán felszámolom.

Befejezem az angyalok közvetítését, legalább is a mindennapokban.

Csak olyanokkal dolgozom ezután, akik tömegek sorsára vannak hatással, éppen ezért fontos számukra a tisztánlátás, és csakis azokkal az esetekkel, amelyekre az angyalok utasítanak.

 Azt kérdik, mivel foglalkozom manapság? Nos, a jövőben ez is kiderül majd az oldalamon.