vissza >>

„MONDOM A MAGAMÉT” …és ami mögötte van

Állandó olvasóim megszokhatták, hogy olyan oldalukról világítom meg a dolgokat, amelyek eddig nem is tudatosultak bennük. Olyan igazságokra világítok rá, amelyek ott lapulnak mindannyiunk tudatalattijában, de még senkinek sem sikerült megfogalmaznia.

Amikor jelentkeztem az m1 csatorna fent említett műsorába – aki látta látta, aki nem, az megnézheti az m1 honlapján az archívumba – sokan kérdezték tőlem, nem degradáló-e számomra egy ilyen produkcióban részt venni? Mit szól hozzá a szellemvilág, hogy alacsonyabb vibrációs szintű műsorban szerepelek?

Megnyugtattam a kétkedőket, hogy nincsen mitől tartaniuk, szeretem megnevettetni az embereket. A humor nem alacsonyabb rendű, sőt! Gyakran emlegetem, hogy az tud igazán nevetni, aki túl van a megértés különböző szintjein. A szívből jövő nevetés pedig kimondottan gyógyító energiákat mozgat meg.

Ebben a gazdasági válsággal terhelt világban nehéz okosakat mondani és talán a humor az egyetlen, amivel még meg lehet érinteni az emberek lelkét. Mivel rengeteg vicces történetet tudok - saját tapasztalat, nem kitaláció -, és rengeteg olyan érdekes embert ismerek, akiknek szintén érdekes meglátásaik vannak a világról, akár órákig is el tudnám szórakoztatni a nagyérdeműt.

Olyan sokan osztják az észt a médiában, hogy az emberek már nem is tudják kire figyeljenek. Egyébként is, saját problémáikat illetően annyira le vannak kötve a gondolataik, hogy képtelenek a tudálékos információk befogadására. Jelenleg a hétköznapi emberek számára a humor az egyetlen, amit talán még képesek befogadni, ami kizökkentheti őket a borús gondolatokból. Ha pedig az emberek nevetnek, akkor megnyílik a szívcsakrájuk, és akkor a gyógyító energiákra is sokkal fogékonyabbak.

A versenyre való jelentkezésemnek volt egy ilyen nemes vonulata is, miközben azt is szerettem volna megmutatni, hogy miért nincsenek női humoristák.
Az első célom részletesre sikeredett, de a második felülmúlta az elvárásaimat. A műsor készítői százötven százalékig hozták azt a formát, amit eddig csak feltételeztem, de nem tudtam bizonyítani.

A megértéshez fontos ismerni a különböző energiák természetét.
Állandó olvasóim tudják, mennyit harcolok a jelenleg oly divatos adrogünitás és a túlzott merkúri energiák áramoltatása ellen. Olyan férfiak ellen, akik nem hajlandóak férfienergiákat áramoltatni, és olyan nők ellen, akik megcsúfolják saját nőiségüket azzal, hogy pasiként viselkednek.

A sok Merkúr egyfajta okoskodó, állandóan csipkelődő, másokat folyton kigúnyoló természetben nyilvánul meg. Sajnos ez a kereskedelmi rádiók reggeli műsoraiban jött divatba, és a humoristákat illetően is ez a jelenleg elfogadott szakmai magaslat.
Eltűnt az Uránuszi humor, ami az eredetiségről, a váratlan fordulatokról, a szokatlan szemléletekről szól, amikor a hallgató új látásmódot kap, „AHA” élményekkel gazdagodhat. Helyére az alpári humor került, ami tele van káromkodásokkal, szitkokkal és alacsonyabb vibrációkkal.

Amikor a Mondom a magamét műsort meghirdették, nagyon megörültem. A produkciót híres nevettetőkkel reklámozták, tehát méltán hittem azt, hogy végre teret kap megint a színvonalas, intellektuális humor és végre nem az olcsó poénoké lesz a főszerep. Gondoltam itt az ideje, hogy színre lépjen a női humor is, amely jóindulattal mutatja be a dolgok másik oldalát, elfogadásra, befogadásra tanít kicsit humorosabb formában. Feltárja a nehéz kivívásokban rejlő vicces megoldásokat, a bánat csacska oldalát, hogy a néző a nevetésen túl egyfajta feloldozást is nyerhessen.

Tudom, hogy az egyéb stand up műsorokban erre nincsen igény, de talán méltán bizakodhattam az m1-ben, hiszen ennek a csatornának a köz érdekeit kell képviselnie a kereskedelmi csatornák kommersz műsoraival szemben.
Nem állíthatom, hogy nem számoltam a férfi egó jelenségével, de meglepett, hogy a stáb mindent elkövetett azért, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljek a fiúkkal szemben.

Én a női energiákat képviselem kívül is, belül is, így automatikus ellenfélként kezeltek, akit mindenáron le kell győzni, meg kell alázni. A merkúri energia már csak ilyen.
Tessenek megfigyelni, az ismertebb humoros fiúkák mind úgy beszélnek feleségeikről, barátnőikről, mintha e hölgyek csupán arra lennének teremtve, hogy kiszolgálják őket. Rólunk, nőkről csak mint kiszolgáló személyzetről beszélnek.
Vicceikben a hölgyeket mindenhol lealacsonyítják, így valószínűleg személyes sértés lenne számukra, ha egy Nőt kollégaként kellene tisztelniük.
Ők egy nőt maximum megnéznek és jól kibeszélnek, de hogy meghallgassanak… Az már túlnő a képességeiken.

Mint mondtam, ez a jelenleg divatos olcsó humornak köszönhető. Alázzunk meg, tiporjunk le mindenkit, és lehetőleg még nő is legyen az illető, mert a pasik között él a falkaszellem, ők összetartanak.

Ha férfi viccelődik férfin az nem baj, hiszen a „mi kutyánk kölyke”, de ha egy nő meri tenni ugyanezt, abban a pillanatban ellenséggé válik.
A férfiak - legalábbis azok a férfiak, akik nem tudnak férfienergiákat áramoltatni – gyűlölik, ha egy nő mesél vicceket, mert ilyenkor automatikusan azt képzelik, hogy őket kritizálja. Ezzel szemben nekünk, nőknek hangosan kacagnunk kell az anyósvicceken, pedig mindannyiunknak van édesanyánk, mi is személyeskedhetnénk.

Igazából azért nincsenek női humoristák, mert a férfiaknak nincsen humorérzékük. Mindenen megsértődnek, amit egy nő mond.

Engem is megbüntettek rendesen.
Miért csak engem, és miért lett sikeres a másik hölgy?
Nos, az első probléma, hogy nem nevezném hölgynek a másik női versenyzőt, Kormos Anettet. Személy szerint engem irritál, hogy ugyanabba a csoportba sorolnak minket.

A női mell a nőiesség szimbóluma. Hogy mennyire fejlettek egy nő keblei azt szimbolizálja, hogy milyen viszonyban áll az illető az anyaság, az elfogadás, a befogadás energiáival.
Ha egy nőnek nincsenek mellei, az azt jelenti, hogy ebben az életben az a legfőbb feladata, hogy megtanuljon jó anya lenni.

Az anyaság fogalma szent. Azért vannak a természeti katasztrófák, mert az emberiség nem tiszteli magát a Földanyát sem.
Mindig nagyon bosszantott, ha valaki ezen a témán gúnyolódott, de hogy éppen egy nő fog ilyet tenni és a zsűri még lelkesen tapsol is hozzá, nos, ezt a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam volna.
Kíváncsi lennék, mit szólna ahhoz Nagy Bandó András, ha arra építené lánya, Natália a karrierjét, hogy kicsúfolja a pici unokáját. Vajon őt is tovább juttatná a döntőbe?

Az elmúlt évtizedben rengeteg fóbiával találkoztam már gyermekeknél, melyek mind-mind az anya gondatlan és tudatlan viselkedésére, elszólásaira voltak visszavezethetők.
De az, hogy egy nő viccet csináljon saját gyermekeiből méghozzá a tévé nyilvánossága előtt!! - ez mélységesen felháborított.

Lényegtelen, hogy különben szépek-e azok a gyerekek, mint ahogy az is, hogy még picik. Sokszor említettem már, a gyermek 7 éves koráig össze van kötve egy energetikai szálon az anyjával, és legyen akár a Holdon is, minden, amit az anya mond vagy tesz, kihat a gyermek lelkére is.
A felnőtt talán viccesnek talál egy-egy kijelentést, de a gyermek felsőbb énje még nem dolgozik az érzelmekkel csak az információval, így szó szerint veszi azt, amit az anya mond róla.

Őszintén remélem, hogy a gyerekek idővel megkapják majd azt a segítséget, ami kioldja belőlük azokat a traumákat, amelyeket az anyjuk ostoba viccelődései okoztak!
Számomra azonban ez a személy se nem nő, se nem humorista.

Szomorú, hogy az általam eddig mélyen tisztelt zsűritagok továbbjutatták ezt a produkciót. Remélem a hölgy észhez tér majd és helyrehozza mindazt, amit saját dicsősége érdekében a gyermekei ellen tett és inkább nekik szenteli az életét ahelyett, hogy továbbra is lealacsonyító, nőiséget megalázó energiákat áramoltatna a színpadról.
Persze ezzel a produkcióval belopta magát a férfiak szívébe, hiszen műsora teljes mértékben megfelelt a jelenlegi trendnek.
Én kilógtam belőle.

Egyébként már akkor gyanús lett, hogy bunda van a dologban, amikor az első elődöntőben szereplő hölgyet úgy reklámozták, hogy „női stand up-os először”. Mintha én nem is lettem volna. Valószínűleg az volt a koncepció, hogy „női előadó először és első”, amibe én már nem fértem bele, zavartam valakinek az elképzelését, amit mindenáron keresztül akart vinni.

Persze tisztánlátóként éreztem, hogy teljesen fölösleges elmennem, hiszen anélkül, hogy látták volna a produkciómat a dolgok már eldőltek. Nem is akartam részt venni, az utolsó pillanatig az járt a fejemben, hogy minek menjek, hiszen csak tölteléknek kellek.
Végül meggyőzött, amit a szellemi vezetőim mondtak, hogy menjek, és áramoltassam, amit áramoltatni tudok.

Próbáltam valami értéket is átadni, hogy a poénokon kívül a nézők többet is kapjanak. Persze a stáb mindent megtett, hogy ebben megakadályozzon.
Kezdődött a hajammal.
Szimbolikusan a haj a hatalom szimbóluma, a dicsőség, az erő hordozója.
Többször is megkérdeztem, hogy elkészítsem-e a frizurámat, vagy lesz fodrász, aki megcsinálja? Biztosítottak afelől, hogy én vagyok az egyetlen nő, így bőven jut majd rám idő. Mivel a felvétel napján hullott a hó, értelmetlen lett volna otthon megformázni a hajam, így megbíztam a tévé fodrászában. A helyszínen aztán kiderült, hogy nincsen fodrász.
Az egyik sminkes végül felajánlotta, hogy ő elkészíti a hajamat, de csak akkor, ha ezt külön kifizetik neki.
Kissé megalázó volt, ahogyan a fejem fölött zajlott a vita, mintha én csak egy tárgy lennék.

Engem raktak első fellépőnek a műsorba valószínűleg azért, hogy mielőbb túl legyenek rajtam. A hajam még csak félig volt készen, de már hárman is jöttek értem, hogy azonnal mennem kell a stúdióba. Nem is készült el a frizurám teljesen, mivel elrángattak a székből.

Majd fél órát álltam az ajtóban, huzatban, mivel a műsorvezető még nem volt készen.
A többiek mindeközben nyugodtan készülődhettek. Nekem azonban esélyem sem volt gyakorolni a felvétel előtt. Csoda-e, ha az elején remegett egy kissé a hangom az ingerültségtől?
Vajon én miért nem kaphattam meg ugyanazt az esélyt a nyugodt felkészülésre, mint a srácok?

Nem néztem meg a műsort, de nagyon nehezen tértem magamhoz, amikor kiderült, hogy milyen durván nyúltak az anyagomhoz. A jobb poénokat kivágták, egy másik poénomnak pedig levették a bevezetését. Mindenkinek feltűnt, hogy az én produkcióm volt a legrövidebb. Valaki mindent megtett azért, hogy hátrányba hozzon a fiúkkal szemben.
Egyébként meg hogyan lehetséges, hogy egy tehetségkutató versenyen önkényesen megvágják a produkciót? Mintha a Megasztárban kivágták volna a zenei számok renfréjeit, vagy a Csillag születik műsorban a táncosok bizonyos lépéseit.

Tavaly többször is elhangzottak már a szlovák tévé műsoraiban magyar szavak. A szlovák sajtó ellenáll ugyanis a politikusok nacionalista húzásainak. Persze erről a magyar csatornák nem tudósítanak.

Azt hiszem, a világon mindenhol szilveszter éjszakájának éjfél előtti pár perce a legértékesebb pillanat, ekkor adásba kerülni dicsőségnek számít bárhol. Szlovákiában 2008 szilveszterén éppen ebben az éjfél előtt pár percben szólaltak meg magyarul az ország legnagyobb kereskedelmi csatornáján.

Nagyon boldog voltam, hogy Karácsony előtt egy nappal kerül adásba a fellépésem, reméltem, hogy visszaadhatom ezt a gesztust. Mondanivalómban volt egy csokornyi vicces szlovák szó, ezzel akartam kifejezni tiszteletemet a szlovák nép iránt.
De kivágták!!!
Minden egyes szlovák szót!
Akkor most ki is a nacionalista?
A szlovák sajtó a népet szolgálja, szembeszáll a politikusok esztelen törvényeivel. De kit szolgál az m1???

Egyébként, ami a stáb tagjait illeti, tudom, hogy nehéz helyzetben vannak. Bizonytalan a létük, sokan hónapok óta nem kaptak fizetést. De az a fásultság és közöny, amivel a műsort kezelték, már szinte fájt.

Olyan emberek kerültek alacsonyabb pozíciókban, akik korábban megszokták, hogy utasítgatnak és most látványosan nehezükre esett, hogy dolgozniuk kellett.
Érdekes, hogy az m1 egykori dolgozói jelenleg is színvonalas műsorokat hoznak létre másik csatornán. Lehet, hogy magán a Magyar Televízión van olyan sötét energia, amely nem engedi, hogy áttörjön a fény a felszínességen?

Valószínűleg a pénz hiánya miatt nem futotta közjegyzőre sem, ezért követték el a következő hibát, amely megint engem hozott hátrányos helyzetbe.
Minden olyan versenyen, amelyen külföldi szereplő is indul, a szavazáshoz olyan formában is meg kell adni a telefonszámot, ahogyan azt az adott országból tárcsázni kell.

Egész Európában áttértek már a körzetből való kilépéshez a 0 kódra, a 00 pedig az országból való kilépést jelenti. Azt hiszem Magyarország az egyetlen ország, amely még a 06-ot használja. Aki viszont nem szokta Magyarországot hívni külföldről, ezt nem tudhatja.

Húgom elmondta, egész este csörgött a telefon, mert a falubeliek nem tudták, hogyan kell szavazni rám.
A szlovák tévé tehetségkutató versenyében a magyar anyanyelvű versenyzők magyarul is bemondhatták azt a telefonszámot, amelyen a nézők rájuk voksolhattak. A „magyar királyi tévé”, amely elvileg az egész magyarságot hivatott szolgálni ezzel szemben még azt az esélyt sem adta meg egy határon túli magyarnak, hogy legalább a honfitársai – akik, mellesleg lehet, hogy többet nézik az m1 műsorait, mint az anyaországban élők - szavazhassanak rá!

A tévé nem adta meg nekem azt az esélyt, hogy támogathassanak az otthoniak. Ez tulajdonképpen egy olyan konkrétum, amiért akár be is perelhetném őket.
A többi meg a műsor készítőinek az erkölcsi bizonyítványa.

Elnézést kérek mindazoktól, akik költöttek rám azzal, hogy szavaztak, de mindezek után nincsen értelme részt venni a produkcióban. Ami a műsor számára érték, az számomra szégyen és szomorú valóság, nem akarok beállni ebbe a sorba.

Mindenesetre megérte jelentkeznem, mivel most már konkrétumokkal tudom bizonyítani, hogy a média részéről nincsen igény női humoristára.
Ha Önök Kedves Olvasóim másként látják, akkor kérem, hogy tegyenek érte. Tiltakozzanak, írjanak, de ne legyen közömbösek!
Kérjék ki bátran maguknak azt, hogy a média ennyire lenézi Önöket.
Higgyék el, ez csak Magyarországon van így. A környező országok csatornái csak úgy ontják a színvonalasabbnál színvonalasabb szórakoztató műsorokat.

A nevetés egy magasabb formája az energiáknak. Nem akkor, amikor másokon nevetünk, hanem amikor valamit megértettünk. Nagy örömmel léptem fel a műsorban, még ha nem is értékelték, és tenném újra, mert ez egy új és izgalmas formája a magasabb energiák áramoltatásának. De csak akkor tudom mindezt megtenni, ha van rá igény.
Remélem, ez az írásom segítségemre lesz abban, hogy megteremtődjön egy olyan közeg, ahol befogadják és elfogadják azt a humort, amit képviselek.

Tisztában vagyok azzal, hogy a felszínesen gondolkodók elolvasván írásomat, azt fogják majd állítani, hogy „savanyú a szőlő” és mindezt azért írtam csak le, mert nem jutottam tovább. Mellesleg nem érdekel, hogy a felszínes emberek mit gondolnak rólam, másrészt pedig őszintén, ki a francnak van kedve együtt dolgozni olyanokkal, akik nem tisztelik sem a személyemet, sem a mondanivalómat?

Ami versenytársaim döntős műsorait illeti, a produkciók telve voltak olyan poénokkal, amiket különböző filmekből már ismertem – tisztelet a kivételnek. Valószínűleg a zsűri tagjai nem olyan filmfanatikusok, mint én, ezért nem vették észre. Talán egy újabb műsor, egy újabb vetélkedő témája is lehetne az új „humoristák” poénjai eredetének a megkeresése.

Én személy szerint azt hittem, hogy különböző témákban is összemérhetjük majd az erőinket, ki mit tud kihozni egy-egy szituációból, történetből. Reméltem, hogy ez a műsor olyan megmérettetés lesz, amelyben kiderül, hogy ki milyen storykészlettel, sokoldalúsággal és lélekjelenléttel rendelkezik.
Egy ilyen jellegű vetélkedő igazi kihívás lett volna, tényleg megmutatta volna, hogy ki a humorista, ki igazi előadóművész egész lényéből és ki az, aki csak összelopkodta a poénokat.
Remélem, talán egy ilyen műsor is létrejön majd egyszer. Valószínűleg egy másik csatornán, más alkotókkal, és akkor végre tényleg szívből kacaghatnak majd a nézők.

A Mondom a magamét műsorban szereplő versenytársaimnak és a műsor készítőinek pedig azt kívánom, hogy jussanak el a fejlődés azon fokára, amikor az, ami most van, már nekik sem lesz elég.

Ami engem illet, én továbbra is mondom a magamét a magam módján és maradok az, ami a honlapom címlapján és a névjegyemen mindig is szerepelt: MESÉLŐ…