Nyitó oldal Új Fontos

   R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 

 

 

 

 

 

 

 

vissza >>

                                 MÉRLEGEN A SZLOVÁK-MAGYAR VISZONY

 Ennek az írásomnak látszólag semmi köze sincs az általam tanítottakhoz, mégis közzé teszem, mivel naponta teszik fel a kérdést, hogy mi a véleményem az adott témában.

 Nem akarok ítélkezni, mivel mindkét nemzettől kaptam már hideget és meleget is, csak a tényeket sorolom fel, és az olvasóra bízom ki az, aki számára hitelesebb.

 Mindjárt ama bizonyos dunaszerdahelyi futballfiaskóval kezdeném. Az események ismertek a médiából.

 A történet idején éppen Szlovákiában tartózkodtam, így figyelemmel kísérhettem mindkét ország híradóit.

A Markíza tévé is hírt adott arról a bizonyos budapesti tüntetésről, amelyen szlovák zászlót égettek, és szó szerint lefordították az egyik tüntető hölgy szavait, aki azt ordítozta a szlovák tévé kamerájába, hogy: „Ti senkik vagytok, Szlovákia nincs is, rasszisták és fasiszták vagytok mindannyian!”

 Jogos lenne minden nemzet felháborodása, melyet ilyen mondatokkal illetnek.

A szlovák riporter szó szerint fordított, majd azt mondta: ezt a hölgyet nem kell komolyan venni. Ott van minden tüntetésen, mindenhol ordibál és a VÉLEMÉNYE NEM AZONOS A MAGYAR NÉP VÉLEMÉNYÉVEL!

 Amikor a magyar csatornák számoltak be a szlovákiai magyarellenes tüntetésekről, akkor a híradós a következőket mondta: „Ezeket a szavakat inkább nem fordítanánk le.”

Hogy mi a különbség? Lehet, hogy egyeseknek nem esik le azonnal, de amíg a szlovák híradó nyugtatott, nyugalomra intett, addig a magyar provokált. Ezt már több ügy kapcsán is észrevettem, nem ez volt az első eset.

 Más!

Nem tartozik kedvenceim közé Robert Fico. Nem túl választékos a stílusa, ráadásul az orra alatt beszél, nehéz megérteni, amit mond, mivel csak mormog. Ám amikor azt láttam, hogyan harcol a gázáremelés ellen, akkor meghatódtam tőle.

Nálunk a gázművek 39 százaléka van állami tulajdonban, a többit 2 külföldi cég birtokolja. A kormányfő határozottan kijelentette, hogy a befektetők elégedjenek meg a meglévő profitjukkal, ne terheljék tovább a lakosok számláját.

 Én a magyar médiából ahhoz voltam szokva, hogy a politikusok a népet zsarolják, a népet teszik felelőssé azért, hogy nincsen pénz az államkasszában. Nagyon megdöbbentem, amikor egy félrebicsaklott fejű, ájtatos képű egyén arról beszélt a kórházi vizitdíj kapcsán, hogy csak az embereknek van pénzük, az államnak nincs, így az embereknek kell felvállalniuk a kórházi költségek rendezését.

 Mennyire más érzés azt látni, hogy egy politikus harcol az érdekeimért, mint azt, hogy azért próbál meg érzelmileg hatni rám, mert még több pénzt akar kicsalni a létminimumon tengődő emberekből.

 S ha már a kórháznál tartok, pár szót a rendszerről.

Mint már írtam, magas vérnyomással kórházba kerültem. Légzési rendellenességgel mentem az ügyeletre, ahol a doktornő elmagyarázta, hogy a légzésem egy injekciótól rendbe jön, ám ennél veszélyesebb a 200/110-es vérnyomásom. Lelkiismerete pedig nem engedi, hogy hazamenjek, mivel bármikor agyvérzést kaphatok.

 A kórházban nagyon kedvesek voltak velem. A magyar nyelv használatának problémáiról károgóknak üzenem, hogy a szobámba behallatszott, ahogyan a folyosón beszélgettek. A kommunikáció kétharmada magyar nyelven folyt, és senki sem szólt rájuk.

A takarítónő minden nap szlovákul köszönt be nekem, majd amikor magyarul válaszoltam ő is magyarul folytatta.

 Mivel régen használtam a szlovák nyelvet, némely szó nem jutott azonnal eszembe az orvosokkal folytatott konzultációk során. Ilyenkor az orvosok magától értetődő módon fordultak a nővérekhez segítségért, akik többsége tudott magyarul.

Nekem nem kellett végül segítség, kissé csúsztatva ugyan, de eszembe jutottak a szakkifejezések, és ahogy áthallatszott, a többi magyarul beszélő beteg sem kapott negatív kritikát, amiért nem beszéli a hivatalos nyelvet.

 Mennyivel más érzés volt, hogy embernek néztek! Nem így Budapesten.

3 évvel ezelőtt is volt már ilyen magas a vérnyomásom. Egyik korábban élsportoló barátom elvitt csapatuk orvosához, aki mellesleg főorvos volt a belgyógyászaton, és étkezési tanácsadóként is hirdette magát. Meglepett, fogalma se volt például arról, hogy a fokhagyma csökkenti a vérnyomást.

 A másik kellemetlen meglepetés az volt, hogy miután megmérte a vérnyomásomat, ami 210/115 volt, hazaküldött minden gyógyszer és injekció nélkül. Őt nem furdalta a lelkiismeret, hogy esetleg agyvérzést kapok.

Elvette a 10 ezer forint csúszópénzt, majd berendelt a magánklinikájára, ahol 9 ezer volt az EKG, 18 ezer a szív ultrahang, és 8 ezer a kezelés. Csak ezek után volt hajlandó gyógyszert felírni.

 Kissé más a hozzáállás nemde?

Egyéb kálváriámat a magyar egészségüggyel most nincs kedvem ecsetelni. Otthon az egészségem nagyobb biztonságban van, mint itt.

 Más.

Amikor pár napot otthon töltök, sokat nézem a szlovák tévét. Olykor az a határozott érzésem támad, mintha nálunk jobban tisztelnék a nézőket. A műsorok készítői mintha magasabb intelligenciaszintet feltételeznének a szlovák nézőket illetően, mint a magyaroknál.

 Szlovákiában azok a sztárok, akik tényleg letettek valamit az asztalra, és nem a médiakreatúrák. Talkshowkba színészeket, operaénekeseket, zenészeket esetleg tudósokat hívnak meg, a műsorvezetők pedig nem félnek attól, hogy a vendégnek esetleg magasabb a műveltsége, nagyobb a tudása, mint a szerkesztőknek.

 Amikor tévés barátaimnak elmesélem, milyen műsorokat láttam, mindig irigykednek, amiért ők nem vehetnek részt hasonló produkciókban.

Nem hinném, hogy a szlovák nép értelmesebb lenne, ezért jobb műsorokat érdemel. Érdemes lenne utána nézni, vajon ki a felelős a magyar csatornák silány műsoraiért?

 Gyermekkoromban sokszor beszóltak nekünk a szlovák iskolások magyarságunkat becsmérelve. Most, a falutévé műsorát nézve szinte mulatságosan hat, ahogyan a szlovák iskola tanulói a halloweeni felvonuláson vidáman fecsegnek egyfajta szlovák-magyar keveréknyelven. Sőt, gyakran a pedagógusok is hol az egyik, hol a másik nyelven szólnak hozzájuk.

 Persze ostobák és nacionalisták mindig voltak és valószínűleg lesznek is.

A Slota jelenség is a szlovákiai magyaroknak köszönhető. Évtizedekkel ezelőtt és sajna azóta is Duray Miklós nacionalista – mert a magyar nacionalizmus is nacionalizmus, bármennyire is meglepő - beszólásai hívták életre a szlovák nacionalista pártot és Slota személyét.

 A pártvezér csak reakció a magyarok hepciáskodására. Az lenne a legjobb, ha nem is figyelnénk oda arra, amit mondanak, akkor nem kapnának energiát és abbahagynák végre.

A szlovák-magyar konfliktus jól jön mindkét ország kormányának, mivel eltereli a nép figyelmét a fontosabb dolgokról.

 Szellemi vezetőim szerint, valós az az állítás, hogy a legtöbb viszály a politikusok megrendelésére jön létre. Ne engedjük manipulálni magunkat, ne a konfliktusokat keressük, hanem az együttműködést!

A folytonos múltba tekingetés, hogy mely terület kié volt, fölösleges energiapazarlás. A jövővel kéne foglalkoznunk, a jövővel, amely az egységről szól és nem az elkülönülésről.

 Hogyan akarjuk felvenni a kapcsolatot földönkívüli lényekkel, ha a szomszédokkal sem tudunk együtt élni?

Acsarkodás helyett inkább tanuljunk egymástól és így akár a gazdasági válságot is megúszhatjuk.

   

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!