Nyitó oldal Új Fontos

   R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 

 

 

 

 

 

 

vissza >>

MÁS VILÁG




Írta és rendezte: Alejandro Amenábar
Szereplők: anya (Grace Stewart) - Nicole Kidman


A történet a Channel szigeteken játszódik 1945-ben.
Egy vidéki kúrián vagyunk, ahol Grace - mivel férje nem tért még vissza a frontról - egyedül neveli két gyermekét. Az asszony felfogad segítségnek három „új” cselédet: egy dajkát, egy kertészt és egy néma szobalányt.



1
A ház asszonya arra panaszkodik, hogy egy hete, mintha csak köddé váltak volna, hirtelen eltűntek a szolgálóik.
Nem búcsúztak el, nem kérték a fizetségüket, csak eltűntek minden magyarázat nélkül.

A házban nincsen se telefon, se rádió, nem szabad zongorázni, fontos, hogy csend legyen.
A függönyöket behúzzák, mivel a gyerekek fényérzékenyek. Orvosi diagnózis szerint ugyanis fényallergiájuk van, a napfény felhólyagosítja a bőrüket.

2
A dajka elmondja, hogy néhány éve már dolgozott a házban.
Az anya figyelmezteti, ne figyeljenek oda a gyerekek képzelgéseire.

3
Grace a gyerekekkel a pokol szintjeiről beszélget.
A pokol tornáca, az elátkozottak pokla, a purgatórium, és Ábrahám keble a jóknak. Az anya az öröklétről mesél gyermekeinek, hogy milyen az, amikor a fájdalom örökké tart. Nem engedi játszani őket, folyton tanulniuk kell.
A gyerekek félnek a különszobában való tanulástól, főként attól tartanak, nehogy szellemet lássanak.




4
Grace azt tanácsolja a fiának, hogy amikor fél, szorítsa meg az imafűzért, és kezdjen imádkozni.

5
Az anya síró hangokat hall, azt hiszi a gyermekei azok, de ők jól vannak.
Kislánya elmondja, hogy a hang Viktoré volt, aki nem hagyja tanulni. Viktor nem akar a házban lakni.
Este a kislány öccse, Nicolas is érzékeli, hogy valaki más is van még rajtuk kívül a szobában. Viktor dühös, amiért a gyerekek az ő ágyát foglalják el.
A függönyt ki-be húzogatják.
Az anya kiakad a kislány képzelgéseitől.
Meg akarja büntetni, amiért hazudik.
A kislány váltig állítja, ő nem hazudik.
Anne-nek büntetésből a bibliából kell hangosan felolvasnia.

6
A házra köd borul.

7
Az anya újra hangokat hall. Kérdőre vonja kislányát.
Anne nem akar válaszolni, hiszen most is az „igazság” miatt van büntetésben.

8
Az emeleten a bútorok le vannak takarva.
Az anya nem érti ki tette ezt és miért.
Hallja a hangokat, ahogy róla beszélnek.
Nyílik az ajtó.
Mindenhonnan zaj hallatszik.

9
A kislány megmutatja, hogy egy idős nénit lát a leggyakrabban.
Az idős hölgy pedig állandóan kérdezgeti.

10
A kislány panaszkodik a dadusnak, hogy anyja tiltja a szellemekről szóló könyvek olvasását. Azt állítja, hogy azok hazugságok, közben pedig elvárja, hogy a gyerekek elhiggyék a biblia minden egyes sorát.
Anne elmondja a dadusnak a kételyeit. Például azt, nem hiszi, hogy a galamb szent lenne, hiszen lekakilja az ablakukat!

11
Az anya régi fényképeket nézeget. A képeken mindenkinek csukva van a szeme.
Megkérdezi a dadust, hogy miért alszanak mind?
A dadus elmondja, ez a Halottak könyve, a múlt században képek készültek az elhunytakról. A nő szerint kegyetlen dolog elhunytakat lefényképezni, mire a dadus azt válaszolja, hogy egy szeretett személy feletti gyász a legkülönösebb dolgok megtételéhez vezethet.

12
A nő hallja, ahogy valaki zongorázik.
Beront a zeneszobába és lecsukja a zongora tetejét.
Amikor az ajtót kinyitja, érzi, hogy tolja valaki a másik oldalról. Aztán az ajtó becsapódik méghozzá olyan erősen, hogy a nő is elesik.
Elrohan a szoba kulcsáért, és amikor újból kinyitja, látja, hogy a zongora teteje megint nyitva van. Azon morfondírozik, hogy talán más is van a házban.
A dadus megnyugtatja, hogy ő hisz a másvilágban, és néha a holtak világa összekeveredik az élőkével.
A nő tiltakozik, szerinte Isten nem engedné ezt a keveredést.

13
Grace elindul a papért, hogy megáldja a házat.
Utasítja a kertészt, hogy keresse meg azoknak a sírját, akik előttük itt éltek.
A kertész aggódik a nőért, de a dadus megnyugtatja, hogy a ködtől úgyse jut messzire.
A kertész megkérdezi, mikor mondják el az igazat, mire a dadus leinti, hogy mindent a maga idejében. Majd figyelmezteti a férfit, hogy az elsárgult levelek alól kilátszik az egyik sírkő, le kéne takarni.

14
A ködből egy alak bukkan elő, mint kiderül, ő Charles, az apa, aki eddig a háborúban harcolt. A férfi elmondja, nagyon sokáig kereste az otthonát, és hogy néha még most is vérzik.
A gyerekek boldogan ölelik magukhoz az apjukat.

15
Anne ismét összetűzésbe kerül az anyjával, amiért az asszony nem akar tudomást venni a „betolakodókról”. A dadus vigasztalja, hogy ő is látta „azokat”, de a kislány anyja csak abban hisz, amit tanult. A dadus arra biztatja Annne-t, hogy higgyen benne, előbb utóbb az anyja is látni fogja „őket”. Változások lesznek hamarosan.

16
A dadus megbeszéli a többiekkel, hogy nagyon makacs az anya, nehéz lesz meggyőzni. Szerinte az apa azt sem tudja hol van, ő sincs „tisztában az igazsággal”.

17
Anne az elsőáldozós ruháját próbálja. A fátylat arra használja, hogy kísértetest játsszon.
Amikor anyja leszidja, hogy miért ült le a földre, a lányában egy idegen nőt pillant meg, majd letépi a ruháját.
A kislány azt állítja, anyja meg akarta ölni.

18
Charles depressziós.
Nem eszik, nem vesz részt a család életében. A feleségét faggatja egy bizonyos napról.
A nő nem érti a kérdést, de bocsánatot kér. A férfi rászól, hogy a gyerekektől kéne bocsánatot kérnie.
Charles elmondja, hogy csak búcsúzni jött, visszamegy a háborúba. A nő nem érti, hiszen már véget ért a háború.

19
A kislány panaszkodik, hogy anyja megint megbolondult, mint „azon a napon”.

20
Arra ébrednek, hogy eltűntek a függönyök. A nap ugyan nem süt be, mivel köd van, de mindent betölt a nappali fény. A nő azt hiszi, ez a szolgák műve, és el akarja űzni őket.
A dada úgy dönt, elege van a nő hisztijéből, és felfedik a sírköveket.
Grace minden szekrényt átkutat a függönyökért.

21
A kislány kilóg az ablakon, hogy apja után menjen. A kisfiú utána mászik.
A gyerekek megtalálják a sírokat.
Közben az anya olyan fotókat talál 1891-ből, amelyen a három szolgáló látható behunyt szemekkel.
A sírokon is az ő neveik olvashatóak.
Közben a három szolgáló egyre közeledik a gyerekek felé.
A kislány felfogja, hogy halottakkal van dolguk, és figyelmezteti értetlenkedő testvérét. A gyerekek az anyjuk felé rohannak, aki egy puskával indul a három alak ellen. A szolgák a lövöldözés ellenére egyre csak közelednek.
A dadus rászól a nőre, hogy ne fárassza magát, hiszen a tuberkulózis már elvégezte a dolgát több mint fél évszázaddal azelőtt.
Grace bezárja az ajtót, a gyerekeket felküldi a szobájukba.
A gyerekek bezárkóznak egy szekrénybe, de hangokat hallanak, majd egy nő kinyitja a szekrényt.
Grace hangosan imádkozik, aztán a gyerekek után indul.

22
A szobában több ember is tartózkodik.
Körbe ülnek egy asztalt, egy különös tekintetű nő ír valamit, amit egy férfi hangosan felolvas.



Egyértelmű, hogy egy szeánsz tanúi vagyunk, ahol az idős nő éppen transzban van, és Anne-nel próbál kapcsolatba lépni.
Amikor megkérdezi tőle hogyan haltak meg, a gyerekek elkezdenek kiabálni, hogy „nem haltunk meg, nem haltunk meg”.
A papíron is ezek a szavak jelennek meg.
A ház lakói úgy döntenek, inkább elköltöznek.

23
Grace számára hirtelen minden világos lesz.
Elmondja, hogy egy párnával megfojtotta a gyerekeket, és utána fejbe lőtte magát.
Közben imádkozott, hogy az Úr segítsen neki újra kezdeni, hogy jobb anya válhasson belőle. A lövés eldördül, de nem történik semmi.
Legalábbis Grace számára nem történik semmi.
Hallja, ahogy a gyerekek sikongatnak a szobában, és azt hiszi, csak látomás volt a gyilkosság.

24
A dadus megnyugtatja őket, hogy minden rendben lesz. Biztos jönnek még új betolakodók, de ők majd megvédik az otthonukat. A házat senki sem fogja tőlük elvenni, ez az ő házuk.

Csak a film végén derül ki, hogy a szereplők mind halottak.
Gyakran előfordul, hogy ha valaki hirtelen hal meg - akár gyilkosság, akár baleset következtében -, nem is veszi észre, hogy átlépte a küszöböt.

Én is találkoztam már hasonló esetekkel.
Az egyik szomszédom például összeesett az utcán és meghalt.
Majd hazament a családjához és nem értette, hogy azok miért sírnak. Hiába kérdezte őket ki halt meg, nem válaszoltak neki.
Ott élt tovább köztük, végezte a mindennapi teendőit egészen a temetése napjáig.
Akkor egyrészt szembesülnie kellett azzal, ki is fekszik a koporsóban, másrészt a szertartás kezdetekor én is elküldtem érte a segítőimet.
De találkoztam már olyan esettel is, amikor nekem se hitte el az elhunyt szelleme, hogy nem tartozik már az élők sorába.
Azért számoztam meg a jeleneteket, hogy a magyarázatokat egyszerűbb legyen hozzájuk rendelni.

1
A hirtelen halál miatt a ház lakói nem tudtak egymástól elköszönni, ezért a nő úgy érzékeli, mintha a szolgálók mentek volna el.
Mivel tagadja, hogy meghalt, ezért nem is érzékeli az élőket.
Gyakori, hogy amikor valaki nem fogadja el, hogy meghalt, akkor más elhunyt lelkeket küldenek el hozzá, hogy lassan ráébresszék, már átlépett a „másik világba”.

2
Ha valaki úgy hal meg, hogy nem is veszi észre, akkor megmarad az eredeti hitrendszere.
Ugyanazok maradnak a szellemi korlátai, ugyanannyi tudással rendelkezik, mint amikor még élt, és természetesen süket minden olyan nézetre, ami nem fér össze a hitrendszerével.

3
Természetesen a túlvilágról alkotott kép mindig viszonyul az adott társadalomhoz, az adott korszakhoz és az adott vallási szemlélethez.
Rengeteg pokol-elmélet van, mint ahogyan napjainkban is egyre több teremtés elmélettel találkozunk. Nem lehetünk biztosak abban melyik a pontos elmélet, hiszen 3 dimenzióban akarjuk megmagyarázni azt, ami legalább 18 síkon létezik, legyen szó akár a teremtésről, akár a pokolról, vagy a túlvilági szintekről.
Én arról beszélek a megjelenő könyvemben, amit nekem mutattak, de nem állítom, hogy az enyém a tuti, hiszen eleve figyelmeztettek, hogy én is csak annyi információt kapok, amennyit jelenleg tudhatunk.

4
A különböző kegytárgyaknak pont annyi erejük van, mint amennyivel felruházzuk őket. Ha valaki hisz bennük, akkor segítenek, ha azonban hitetlen kezébe kerülnek, akkor csupán tárgyak maradnak.
A kisfiú hitre volt nevelve, ezért a rózsafüzér jobban megnyugtatta, mint a gyógyszerek.

5
A gyerekek mindig érzékelik a házban maradt lelkeket.
Sajnos a felnőttek csak nagyon ritkán veszik komolyan, amit a gyerekek mondanak. Félnek szembesülni a valósággal, így inkább meghazudtolják saját gyermeküket.
A legtöbb esetben az apukák azok, akik nem hajlandóak szembesülni a valósággal, és kiteszik gyermekeiket annak, hogy továbbra se tudjanak nyugodtan aludni.
Ilyenkor a gyermek lelke kétszeresen is sérül.
Egy: nem tud hinni annak, amit lát, kettő: az a személy, aki annak idején azt ígérte neki, hogy vigyázni fog rá, megszegi ezt az ígéretét.
Minden estben az anyuka felelőssége, hogy segítsen a gyermekén.
A férj tiltakozása ellenére, vagy akár a férj tudtán kívül - forduljon szakemberhez.
Segítsen azoknak, akik beleragadtak ebbe a dimenzióba, segítse saját gyermeke egészséges fejlődését, és ne engedje, hogy valakinek a gyávasága lerántsa a tudatlanságba.

6
Gyakori jelenség, hogy egy ködfelhő takarja el a lelki vakságban szenvedők elől a valóságot.

7
Annak, aki fél és hitetlen, könnyebb a másikat hibáztatnia, mint beismernie, hogy tévedett.

8
Azok, akik a halál után egy alacsonyabb rezgésszintre kerülnek, azok számára a tárgyak is valóságosak maradnak.
Gyakran megesik, hogy a régiségkereskedésekben a tárgyak mellett ott vannak a volt tulajdonosok lelkei is. A különböző recsegő bútorok is a régi tulajdonos jelenlétét jelzik.

9
Az idős nő a médium, akit a család felfogadott. Azért kérdezgeti őket, hogy kapcsolatot teremthessen velük.

12
Ennél a résznél megállt a film, leblokkolt a számítógép.
Akárhányszor próbáltam, mindig ott állt le, ahol a két világ közti átmenetről beszélnek. Számomra ez azt jelezte, hogy miközben a filmet néztem, valaki más is nézte velem együtt odaátról.

13
Mint már említettem, azoknak az elhunytaknak, akik nem tudják magukról, hogy meghaltak, a személyiségük is megmarad. Azért nem lehet rájuk rontani ajtóstul, mert nem fognak hinni nekünk. Az igazságot a megfelelő módon, apránként adagolva kell tálalni nekik.
Ha valaki még nincsen kész az igazságra, az nem is fogja csak úgy elfogadni, különösen akkor, ha az életében is egy öntörvényű, makacs egyéniség volt.

14
Az apuka megjelenése egy újabb szabályra hívja fel a figyelmet.
Életünk során egy finom energiaszálat hagyunk magunk után mindenfelé, ahol valaha jártunk és éjszakáztunk. Mielőtt végleg elhagyhatnánk ezt a dimenziót, ezt a szálat fel kell göngyölítenünk. Mindenhová el kell mennünk, ahol az életünk során megfordultunk.
Az apuka lelkének is haza kellett térnie, hogy elmehessen.

15
Az élők világában is gyakran előfordul, hogy a gyermek érettebb a szüleinél.

16
Sokan vannak ezzel így. Ha valami nincsen benne a mindenkori iskolarendszer tanításaiban, akkor az nem is létezik, még akkor sem, ha saját szemükkel látják.
Amit a hatalom állít, az a valóság.
Ritkán fordul elő, hogy a szolgalelkűek képesek legyenek másban is hinni, mint ami elő van írva.

17
Amikor a kislány felpróbálja a ruháját és a fátyol mögé bújik, éppen akkor sikerül a médiumnak ráhangolnia.
Az élők világában azt, amikor egy szellemlény belép egy ember testébe, megszállottságnak hívjuk. Ugyanez játszódott le a filmben visszafelé. A médium energiái mutatkoztak meg a kislány szemeiben.

18
A férfi úgy érzi, itt az ideje, hogy menjen.
Előtte azonban kérdőre vonja a feleségét azért, amit a gyerekekkel tett.
A nő mellébeszél, a férj pedig ráhagyja.
Hiába tudta ugyanis az igazságot, hiába volt tisztában azzal, amit a neje tett, nem mondhatta el neki.
Amikor rákérdezett, a nő nem értette a kérdését. A férfi látta, a nő még nem emlékszik rá, hogy mit tett, ezért nem is firtatta tovább.

19
A gyerek emlékszik, hogy mi történt, de bölcsen hallgat.

20
A tárgyak fontosak az elhunytak számára.
Azt hinnénk, hogy a sírba nem vihetünk magunkkal semmit.
Nos, ha átlépjük a küszöböt, tényleg nem vihetünk magunkkal semmit, de azoknak, akik itt ragadtak, a tárgyaik valóságosak.

21
Ebben a jelenetben is jól látható, hogy miután meghaltunk nem lettünk sem okosabbak, sem bátrabbak.
A halottaktól a történet főszereplői is ugyanúgy félnek, mint amikor még éltek.
A félelem a sok évezredes tudatlanságból fakad. Abból, hogy az emberekkel a Büntető Isten szemléletet próbálták meg elhitetni, így a másvilág egyben a büntetéstől való félelemmel jár együtt, az elhunytakra pedig, mint valami pribékekre tekintünk.
Szinte minden ember fél attól, hogy esetleg kiderül, valaki figyel minket, valakik olyan dolgokat is látnak rólunk, ami kellemetlen, és félünk ezzel szembenézni.

22
Fontos momentum, hogy Grace imádkozik.
Eleinte számomra nagyon zavaró volt, hiszen az imádság mindig angyali segítőket vonz be, akik segítenek a továbblépésben.
A film ismételt megnézésekor jöttem rá, hogy Grace imái igenis meghallgatásra találtak.
Ő ugyanis azt kérte, legyen arra esélye, hogy bebizonyíthassa, ő jó anya.
Egyszer sem kért segítséget a továbblépésre, vagy a mennyországba való belépésre. Csak a házat és a gyerekeit akarta. Kegyes volt hozzá a teremtő, mivel meg is kapta.

23
Hirtelen ráeszmél az igazságra, hogy mi is történt velük, de továbbra is ragaszkodik a megszokott életükhöz.
Nem ismeri, hogy mi történhetne velük, így még mindig az ismeretlentől való félelme vezérli és ragaszkodik a megszokotthoz.

24
A ház lakói a költözés mellett döntenek, meg sem próbálják a lelkeket elküldeni.
Ezzel én is így vagyok.
Ha engedélyem van rá, akkor segítek átkelni, de ha azt érzékelem, hogy ennek nincsen itt az ideje, vagy egyszerűen nincsen rá engedélyem, akkor szólok, hogy egyszerűbb lenne elköltözni, vagy legalább a lakóknak elkülöníteni magukat a másvilági lakótársaktól.

A film egyik producere Tom Cruiz volt. Akkor már a scientológiai egyház vonzásában élt. Kíváncsi lettem volna az ő nézeteire az elhunyt lelkeket illetően, de ez ebből a filmből nem derült ki. Remélem egyszer még lesz alkalmunk olyan alkotást látni tőle, ami erre is kitér!

A film úgy ér véget, hogy nincsen vége. Nem történik semmilyen változás.
Nem kérik az égieket, hogy segítsenek tovább menniük, nem világosítják fel a gyerekeket az állapotukról, nem változtatnak semmin.
A nő úgy döntött, hogy ott maradnak az idő és a dimenzió csapdájában.
Ezt is szabad!
Ez a szabad akarat bolygója, tisztelnünk kell a döntését.
Persze ott bujkál bennem, hogy kimondjam, micsoda ostobaság, milyen felelőtlenség a gyerekekkel szemben, milyen vakhitűség, a szolgák részéről, micsoda szűklátókörűség!
Énem egy része mondaná, de nem tehetem, mivel az már ítélkezés lenne, és az nem az én hatásköröm.


  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdõlapom!