Őszintén szólva ebben az anyagban, pontosabban a 2013. március 15-ei időjárással kapcsolatban nem tudok semmi olyat mondani, amit már ne mondtam volna el az előző írásaimban. Itt csak ismételni tudom önmagamat, de hát ha kell, akkor legyen.
Maga az ÍTÉLKEZÉS, az emberiség legnagyobb hibája, amit legjobb lenne inkább a Teremtőre bízni, mert ha magunk akarjuk ezt gyakorolni, akkor a Teremtő kénytelen lesz súlyosabb csapást mérni ránk, hogy figyelmeztessen.
Ez a csapás a természeti katasztrófák által a leglátványosabb.
A természeti katasztrófákról az egész világ tudósít, így a legszélesebb nyilvánosság is értesülhet róla. Érdekes módon azonban a nagy hírcsatornák valahogy éppen arról nem tudósítanak, hogy vajon mik a szándékai a Teremtőnek a természeti anomáliákon keresztüli figyelmeztetésekkel.
Már megírtam párszor, ismerőseimnek is elmondtam, hogy nem szabad a politikusokat szidni, bírálni, mert akkor sorra hozzák a rossz döntéseiket.
A politikai félreintézkedésekért maga a nép a felelős!
Elmondtam, hogy konkrét célja van a jelenlegi kormány döntéseinek. Sok népszerűtlen, érthetetlen intézkedést kell meghozniuk a végső változások érdekében. Mégis - még azok is, akik amikor erről beszéltem nekik, akkor megértették - berzenkednek.
Csak egy naiv ember képzelheti, hogy a sors épp a nemzeti ünnep napjára időzítette a szélvihart. Az emberek lelkében tomboló düh materializálódott a hó alkotta dűnékben.
Élveztem, hogy az időjárás csak azért is újra összehozta az embereket a bajban, politikai nézeteiktől függetlenül. Ez azonban csak egy figyelmeztetés volt. Szerencsére nem követelt emberi áldozatokat, nem okozott visszafordíthatatlan károkat.
Sajnos az emberek reakcióit figyelve nem sokat értettek meg a leckéből.
Egyes politikusok ahelyett, hogy felelősséget vállalnának saját nem cselekvésükért, inkább támadják azokat, akik menteni siettek.
Mindenhol a hóban ragadtak nyavalygását lehet hallani, sehol egy hálás köszönet azoknak, akik hóban-fagyban, szélviharban küzdöttek az utak takarításán.
Egyébként kizárólag azok akadtak el, akik hazugságban élnek, és valami álszent módon többnek gondolják magukat társaiknál.
Azokat hagyta az Úr magára, akiknek már éppen itt volt az ideje, hogy megmutassák, milyen erős a hitük.
Mindegyikükről gondoskodott a Teremtő. Volt meleg, enni- és innivalójuk, senki sem fagyott meg a hidegben, vagy halt éhen. Egyszerűen csak azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy igenis hisznek abban, hogy valaki kimenti őket.
A mentés meg is történt, de mindenkitől csak a kritikát hallani mondván, senki sem tájékoztatta őket.
Egyszerűen nem értem ezt a hozzáállást!
A rádió, a tévé folyamatosan beszámolt az eseményekről, az autóban mindenkinek van rádiója, sőt, ma már mobiltelefon nélkül sem látni senkit. Lehet, hogy a hóban ragadtaknak még barátaik sincsenek, akiket felhívhattak volna a friss hírekért?
Ismét a bal agyfélteke tündöklésének lehettünk tanúi.
A hit a jobb agyféltekében van. Aki mélyen hisz, annak nem kell információ.
A tények, az adatok a bal agyfélteke táplálékai. Azok, akiknek Isten azért küldte ezt a próbatételt, hogy végre megszilárdítsa a hitét, ha információhoz jutottak volna, akkor ismét csak a bal agyféltekéjük uralta volna a helyzetet.
Hát igen, ez a bal agyfélteke kényszerképzete, muszáj uralni a helyzetet.
Muszáj uralni az időjárást, a politikusok döntéseit, szeretteink szokásait.
A jobb agyfélteke - bízván Istenben - megengedné, hogy történjenek a dolgok, de sajna a jó dolgok nem tudnak megtörténni a sok bal agyféltekés uralom miatt.
Ha valaki csak egy kicsit is hisz az Úrban az tudja, hogy a dolgok okkal történnek.
Siránkozás, ítélkezés, kritizálás helyett magunkba kéne nézni és megkérdezni, mit kell tanulnom ebből a próbatételből?
Ha erre nem vagyunk képesek, nem tanuljuk meg a tanulnivalókat, akkor jön majd a következő katasztrófa.
Semmi baj a tévedéssel, csak tanuljunk belőle!
Végül is, a jó pap is holtáig tanul, a bal agyféltekések meg majd a következő életben.
