vissza >>

„ISTEN SZOLGÁI”?!

Bevallom ennek az anyagnak már évekkel ezelőtt nekifogtam, de mindig halasztgattam a megírását.
Érdemes volt várnom, mert közben a történések igazolták – sajnos – mind az égiektől kapott információt, mind a személyes véleményemet.

Még évekkel ezelőtt azt az üzenetet kaptam, hogy az egyházak képviselőinek 70 százalékát a sötét erők uralják. Akkor még nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a kinyilatkoztatással, hiszen környezetemben rengeteg a templomba járó ember, nem akartam megbántani őket. Mára azonban az egyházak képviselői szolgáltak elegendő bizonyítékkal arra, hogy bizony az égiek figyelmeztetése valós volt.

Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen számtalan történet került hozzám, amelyek mind-mind a papok rosszindulatáról, hatalomvágyáról és istentagadásáról szólnak.
Szerintem a felszentelt papok nagy része nem is hisz Istenben, mert ha hinne, akkor nem merné mindazt cselekedni, amit most leírok.

Mint már említettem párszor, Kassa vidékéről származom. Élnek nálunk katolikusok, reformátusok és néhány zsidó is. Minden egyházi közösségnek megvan a saját plébánosa, aki felel a körzetéhez tartozó hívekért.
Az első történetek a szepsi református pap különcségeiről szólnak.

Pár hete meghalt egyik rokonom szomszédja. Református hívő, szlovák anyanyelvű férfiről van szó, akinek rokonai a Tátra környékéről származnak, és egyetlen szót sem tudnak magyarul.
Az elhunytnak a felesége szlovák misét kért, hiszen a férfi testvérei, rokonai szlovákok és a nő részéről is csak kevesen beszélnek magyarul.
A „tisztelendő úr” viszont kijelentette, hogy ő akkor is magyar misét tart!
Az özvegy erre azt mondta, jó, akkor máshonnan hozatnak papot, mire a „tisztelendő úr” közölte, hogy arra ő nem ad engedélyt…

A következő történet az én szomszédom esete.
A rokonok kérték, hogy papnő temethesse a halottat, aki egy tornai származású ember felesége, ám a „tisztelendő! úr” erre sem adott engedélyt.
A nagyobb gond viszont az volt, hogy a temetésen ő maga sem jelent meg.
Képzeljék csak el! A temetésre a fél falu kivonult, de nem volt, aki elbúcsúztassa az elhunytat. Micsoda Tisztelet a tisztelendő úrtól!
Még jó, hogy a gyászolók között akadt egy pap, aki a mobiltelefonjában talált egy bibliai idézetet, és azt felolvasva adta meg a végső tisztességet az elhunytnak.
Vajon létezik-e olyan személy, vagy olyan lény, aki ezek után tisztelni tud egy ilyen „tisztelendő urat”?
Kit, vagy mit szolgál az ilyen pap?

Nem kell elkeseredni, a katolikusok sem jártak nálunk jobban.
Én azért szeretek Karácsonykor templomba menni, mert ilyenkor elhunyt szeretteink is lehetőséget kapnak arra, hogy részt vegyenek az éjféli szertartáson.
Néha nagymámat, néha elhunyt barátaimat érzékeltem. Jó volt, még ha csak pár pillanatra is érezni a jelenlétüket a szeretet ünnepén.

Amikor az előző „Tisztelendő Úr” elhunyt, új pap került a régiónkba.
Ahogy a templomba beléptem, életembe először éreztem azt, hogy szeretnék letérdelni, olyan erővel volt jelen Jézus és a Szent Lélek szellemcsoport.
Azt hittem új csodát látok.
Aztán bejött az új pap…, és minden magasabb rendű szellemlény kivonult a templomból.
Most már csak akkor vannak jelen, ha bizonyos személyek a templomon kívül tartózkodnak.

Van még rengeteg kellemetlen élményem az „Új Pappal” kapcsolatosan, de most csak azt említem, ami a házunk táját érinti.
Tisztánlátó és tisztán érzékelőként azonnal érzékelem, ha energetikai változás történik egy házban. Tavaly amikor egyszer hazalátogattam, már a bejáratnál olyan érzésem volt, mintha egy tövises bokorba léptem volna. Éjszaka rémálmok nyomasztottak, de csak két álmatlan éjszaka után jutott eszembe a házat kitisztítani és levédeni. Olyan volt, mintha valami zsíros mosogatólébe nyúltam volna.

Anyukámat meg is kérdeztem, hogy ki járt a házban olyan személy az elmúlt hetekben, aki korábban még nem volt nálunk?
Anyu először azt mondta senki, de később rájött, hogy a „pap volt házat szentelni a múlt héten”…
Hát, én gratulálok neki, ha ennyi a tudása!

Sosem értettem, hogyan mehet olyan ember papnak, aki nem érzékeli a szellemvilágot. Az ókorban az egyiptomiaknál, görögöknél, mayáknál, inkáknál és még sorolhatnám az ősi nemzeteket, csakis olyan személy válhatott vallási vezetővé, aki rendelkezett a médiumitás, tisztánlátás és a gyógyítás képességével. Az egyházak mai képviselőinek elég a hatalomvágy és rengeteg önhittség ahhoz, hogy az égiek földi képviselőiként hirdessék magukat.

De haladjunk csak tovább az egyházi ranglétrán!
Pár hónappal ezelőtt Ukrajnában az egyik pópa utasítást adott 4 kolostornak, hogy betegséget kérjenek az Úrtól az egyik újságíró családjára…
Az újságíró ugyanis cikket mert írni arról, hogy miért kell fizetni az egyházi szertartásokért - temetés, keresztelő, esküvő, ünnepi mise, gyászmise stb. -, amikor azok állítólag ingyenesek? Ha pedig fizetni kell értük, akkor az egyház miért nem adózik a bevételeiből?
Azt hiszem ez az egyházfő sem tart az égi számonkéréstől.
A link, ha többet szeretnének tudni az ügyről:
http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=3124&id=24907&aai=0&s=0

Most jöjjön egy történet a katolikus egyház fejéről.
Többször is említettem, hogy én a szándék dimenzióját érzékelem, így teljesen mindegy, hogy milyen szavakkal próbálnak ködösíteni, ugyanis látom, hogy az illető mit akar elérni.
A jelenlegi pápa nyomában sem ér sem energetikailag, sem emberségben, sem emberszeretetben II. János Pál pápának. Néha meggondolatlanul olyan kijelentéseket tesz, amelyekkel lerombolja mindazt, amit elődje áldozatos munkával elért.

2006. szeptember12.-én a regensburgi egyetemen tartott beszédében egy olyan idézetet használt II. Manuel bizánci császártól, amellyel megsértette a muzulmán világot. Az idézet a következő:
„ Mohamed nem hozott létre semmi újat! Nem találnál nála mást, csak gonoszságot és embertelenséget, mint azt a döntését, hogy karddal erősítse a hitet, amit prédikál.”

XVI. Benedeknek valószínűleg pillanatnyi emlékezet kiesése volt, vagy nem volt jelen azokon a történelemórákon, amikor az inkvizícióról és a keresztes háborúkról tanultak. Egy olyan egyház, amely maga is karddal, véres küzdelemmel térített híveket nem ítélkezhet Mohamed módszerei felett!

A pápai kijelentés után az egész világ felháborodott.
A mohamedánok keresztény közösségeket támadtak, katolikus templomokat rongáltak. A pápának pedig bizony nem igazán akaródzott bocsánatot kérnie.
Persze amikor látta, hogy hány ártatlan szenved meggondolatlanságának köszönhetően, megemberelte magát és bocsánatot kért, de az elszabadult indulatok, csak nagyon nehezen csitultak el.
Bővebben: http://www.antidogma.hu/node/151

Pár hónappal ezelőtt történt egy olyan dolog, ami szintén ékes bizonyítéka a vallási vezetők határtalan önteltségének.
2010 januárjában egy olyan földrengéssorozat zúdult Haitire, ami több százezer ember életét követelte. Haitiben a lakosság túlnyomó része a wudu vallás követője. Ez nem tetszett Pat Robertsonnak, aki egy amerikai keresztény lelkész, és a következőket nyilatkozta: „A pusztító földrengéssorozat Isten büntetése volt azért, mert a haiti emberek paktumot kötöttek az ördöggel.”
Robertson műsorait egyébként az ATV is sugározza.
Bővebben: http://hvg.hu/velemeny/20100125_HAITI_vudu

És végezetül megemlíteném a pedofil papokat. Róluk nem szükséges bővebben írnom, hiszen a sajtó folyamatosan buktatja le a magas rangú méltóságokat.
Gondoljunk csak bele, milyen hatalmas rombolást végeznek az áldozataik lelkében! A gyerekek bizalommal, tisztelettel fordultak feléjük, hiszen ők Isten földi képviselői, aztán pedig egy életre megbélyegezték őket azzal, hogy szexuálisan bántalmazták őket.
Valószínűleg ezek a papok azért nem félnek Isten büntetésétől, mert nem is hisznek benne.

Mint említettem, én a szándék dimenzióját érzékelem. A papok között jó, ha 10 százalékuk választja ezt a hivatást azért, mert tényleg hisz Istenben. A többségük egyszerűen hatalomra vágyik. Tudja, hogy a reverendával egy életre bebiztosítja magának mind az ellátást, mind a tiszteletet.

Politikusként harcolnia kéne a szavazatokért, papként automatikusan jár a titulus. Politikusként számolnia kellene az ellenfelekkel, papként mindenképpen saját templomot kap, ahol ő az egyeduralkodó.
Politikusként számon kérhető lenne, papként maximálisan az Istentől kéne tartania, de abban meg úgysem hisz.
A reverenda elrejti a homoszexualitást és a bűnös hajlamokat.
Papként kéretlenül bele lehet szólni mások magánügyeibe és a közügyekbe.

Engem mélységesen felháborít az egyik katolikus ima szövege, amely az Úrhoz intézve a szavakat így szól: „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.”
Nos, ez egy óriási pofátlanság az egyház részéről, hogy ezt merte és meri elhitetni a mai napig is a híveivel!

Minden egyes embernek joga van akkor és ott fordulnia a Teremtőhöz, ahol neki éppen megfelel, vagy ahol számára szükségszerű.
Az előbbi állításra az egyháznak azért volt szüksége, hogy legalizálja, és egyben teljhatalommal ruházhassa fel papjait azt sugallva, hogy Istenhez kizárólag rajtuk keresztül vezet az út.

Nem állítom, hogy minden egyes pap gonosz, mivel magam is ismerek olyat, aki méltó az isteni szolgálatra. Amit sajnálok, hogy miért a keresztény egyházak dogmáit választják, miért nem inkább arra használják a tudásukat, hogy olyan gyülekezeteket hozzanak létre, amelyek tiszteletben tartják az emberi szabad akaratot.

Ahol a másság tiszteletére nevelnek, ott nem akarnak felsőbbrendűek lenni a többi vallásnál, hanem olyan energiákat áramoltatnak, amelyek gyógyírként hatnak testre és lélekre egyaránt.

Lehet, hogy az én elképzelésem csak egy utópia, mindenesetre sokkal közelebb áll az isteni vibrációhoz, mint a jelenleg hatalmon lévő egyházak álszent képviselőinek cselekedetei.

U.i.
2010. március14.-én kissé megváltozott az álláspontom. Részt vettem ugyanis egy márciusi ünnepségen, amit Torna régi temetőjében tartottak.

Kissé elhúztam a számat, mikor láttam, hogy a helyi katolikus pap is jelen van, sőt, még beszéddel is készült. Aztán valahogy megérintett valami jobbféle energia, és észhez tértem.

Bizonyos szempontból sokkal többet tudok, mint ő. Azért, mert az egyháza nem fogadja el a munkámat, attól nekem még nem feltétlenül kell elutasítanom őt. Valakinek meg kell tennie az első lépést, ha pozitív változást akarunk.

A háta mögé léptem - lehetett, mivel a sírok között nem álltunk sorban -, így a csakráink egy vonalba kerültek. Arra kértem szellemi vezetőimet, hogy ha lehet, csatolják össze az energiáinkat, hogy a körülöttem lévő gyógyító angyalok energiái a papon keresztül is áramolhassanak anélkül, hogy ő ennek a tudatában lenne.

A csatlakozás elsőre nem sikerült, de megígértem az égieknek, hogy meditációimon mindig küldök majd számára is energiát, hiszen a falum béliek közül sokan járnak a miséire, és így talán őket is megérintheti a magasabb vibráció.

A műsor végén, amikor a tömeg már szétszéledt úgy alakult, hogy szembe találtam magam a fiatalemberrel. Amikor kezet nyújtott felém megértettem, hogy ez a helyes út.
Eddig dühös voltam, amiért egy 3000 lakosú településről már 4 fiatal választotta hivatásul a papi pályát, de ez volt az a pillanat, amikor megértettem, lehet, hogy ők már az újkor hírnökei.

Belőlük lehetnek majd azok, akik ledöntik a dogmákat és kilépve az álszentség szerepköréből az emberek lelki segítőivé válnak.
Akik felismerik, nem az a feladatuk, hogy ők legyenek az egyetlen Istenhez vezető út, hanem az, hogy segítsenek az embereknek rátalálni saját, a Teremtőhöz vezető útjukra.
Persze lehet, hogy részemről ez is csak egy utópia…