vissza >>

IN MEMORIAM Dr. FABIAN
…egy tisztánlátó nézőpontjából

A szocializmus utáni új-kor hajnalán volt egy szlovák államelnök, akit egészségi állapota miatt kórházba kellett szállítani. A kórházban jeles szakemberek dolgoztak, akik hivatásuk magaslatán álltak, mégis az elnöknek, az ország első emberének a kezelését elszúrták. Az elnököt végül életveszélyes állapotban egy osztrák kórházba szállították, ahol megkapta a megfelelő ellátást.

A világsajtó tele volt a botránnyal. Az elnök családja naponta többször is lenyilatkozta az őket ért sérelem miatti felháborodásukat. Mindenki a főorvost hibáztatta és megvetően beszéltek arról az intézményről, amelyben dolgozott.

Az elnök felépülése után még egy könyvet is kiadott az őt ért méltatlan bánásmódról, amelyben részletesen ecsetelte az intézmény dilettantizmusát és becsmérelte az egészségügyi intézmény dolgozóit. .
Egyesek olyan fontos dokumentumnak vélték az elnök egészségüggyel kapcsolatos kálváriáját, hogy magyar nyelvre is lefordították, hogy minél többen szörnyűködhessenek rajta, minél több negatív energia kavaroghasson általa.

A főorvost beperelték, akinek katonai bíróság előtt kellett, kellett volna felelnie a tetteiért.
Ez a hivatalos verzió, ahogyan a nép elé tárták az ügyet.
A valóság persze egészen más!

Abban az időben egy nagyon közeli ismerősöm is a kórház alkalmazottja volt, de rajta kívül több embert is ismertem az osztályon dolgozók közül. Mivel az intézmény a belügyminisztériumhoz tartozik, ezért az ott dolgozókat hallgatási szerződés köti, s nem beszélhettek nyilvánosan arról, amit személyesen tapasztaltak.
A főorvos katonai rangban volt, őt is csak katonai bíróság hallgathatta ki, másnak nem nyilatkozhatott. Az elnököt és a családját viszont nem kötötte semmilyen eskü, így azt állíthattak, amit akartak.

De vajon tényleg nem követett el esküszegést az elnök?
Meg sem vizsgálták a körülményeket, ki sem hallgatták a szemtanúkat..
Az elnök az ország és népe megvédésére esküdött fel. Ehelyett megalázta, rosszhírbe hozta az egészségügyi dolgozókat anélkül, hogy ténylegesen kivizsgálták volna az esetet. Ez egy nagyon komoly népárulás volt a részéről .

A második árulást az elnök lánya követte el.
Elfelejtette megemlíteni, hogy ő akadályozta meg azt, hogy az orvosok közbeléphessenek apja életének megmentése érdekében, ugyanis mindent felülbírált, mindenbe belekötött.
Azok a személyek, akik jelen voltak tanúsíthatják a hölgy arrogáns és lekezelő magatartását, aki szinte a testével védte apja testét. Gyermekorvosi diplomával rendelkezvén úgy érezte, joga van felülbírálni a szakorvosok döntéseit. Valahogy nem bírta felfogni, hogy egy sürgős esetnél erre nincsen idő.

Segítségére volt az akadékoskodásban az elnök orvosa is, aki a végzettségét tekintve balneológus, vagyis a gyógyvizek egészségügyi hatásainak a szakértője, de szakismeretének az elnök akkori betegségéhez szintén semmi köze sem volt.

Az orvosokat minden újság kibeszélte, amiért nem nyújtottak kellő időben segítséget, de azt, hogy mindezt ki akadályozta meg, az valahogy mindenhonnan lemaradt.
Ismerősöm még azokban a napokban beadta a felmondását, amikor az intézmény elleni rágalomhadjárat elindult, mondván nem tud ilyen hazug rendszernek dolgozni.
Mindenki abban reménykedett, hogy a főorvos hallgatása megtörik a katonai bíróságon, és kiderül végre az igazság. De a főorvos egy szép napon kómába esett, és senki sem tudta meg, hogy mi is történt valójában.

Az orvos akkor 54 éves volt. Alig pár hónapja veszítette el a feleségét, lányai pedig még iskolába jártak. Évek teltek el és az orvos ott feküdt mozdulatlanul, tudatlanul, munkatársai pedig szeretettel és mélységes tisztelettel gondoskodtak róla. Nem tudott arról, milyen rágalomhadjárat indult személye és az intézmény ellen. Az elnök és lánya azt állíthatott, amit akart, senki sem merte megcáfolni.

Később bírósági tárgyalásra is sor került, ahol az elnök ismét bizonyította rosszindulatát. Nem akarta elhinni ugyanis, hogy a főorvos kómában fekszik, külön szakértőket küldött, hogy megvizsgálják.
Az igazságot pedig senki se merte elmondani máig.

Nemrégiben egy próbát tettem, hogy mi lenne, ha mindezt megírnánk egy könyvben? Hatalmas felháborodást és ellenállást váltott ki egyesekből. Bizonyos emberek ugyanis a mai napig szentírásnak tekintik azt, amit a sajtó leközöl.

2009. október 2.-án Dr. Fabian teste feladta az életet.

Az intézmény felett is eljárt az idő.
A következő hónap elsejétől másik épületbe költöznek, más intézményekkel vonják össze őket.
A főorvos már nem költözik velük, megspórolta ápolóinak a költöztetésével együtt járó herce-hurcát.

Úgy éreztem, ez a megfelelő alkalom, hogy beszéljünk róla.
Az intézmény felé áramló rosszindulatú energia több olyan embert is megbetegített, akik közel álltak a főorvoshoz. Az orvos lelkét olyan sűrű negatív energia vette körül, hogy lehetetlen volt kapcsolatot létesíteni vele, vagy kihozni onnan. Áldozatokra volt szükség. Olyan áldozatokra, akik nem az egészségügy dolgozói – ők alkalmatlanok voltak a feladatra, mivel a köznép megvetése blokkolta az energiáikat –, de mégis közük van valamilyen módon az intézményhez.

Informatikus, házastárs, gyermek és fiatal emberek haltak meg, árvákat hagyva maguk után.

Ki a felelős mindezért?
Emberként nem ítélkezhetek az elnök és a családja felett, de legalább a köztudatba bevihetek egy másik nézőpontot.
Ha egy negatívnak beállított eseményt igaznak könyvel el egy kritikus tömeg, akkor az általuk generált negatív energia tragédiák sorozatát vonja maga után. Ilyenkor fiatal emberek vesznek búcsút az élettől azért, hogy felajánlhassák az el nem használt életenergiájukat a dolgok tisztázására, helyrehozatalára.

Az események kissé furán alakultak, hiszen maga az intézmény megszűnik. Az áldozatok talán mégsem voltak hiába valóak. A hely és a dolgozók is remélhetőleg megtisztultak.

Ami pedig az elnököt és a lányát illeti…
Spirituális szempontból nagyon veszélyes esküt tennünk akkor, ha nem tudjuk betartani. Az elnök ahelyett, hogy védte volna országa becsületét és az egészségügy dolgozóit - ahogyan esküjében is ígérte -, helyette nemzetközi fórumokon alázta meg azokat, akik az életét szerették volna megmenteni.
Az elnök lánya orvosi esküjében az emberi élet megmentésére esküdött fel, nem pedig arra, hogy tönkreteszi mások életét.
Hibát követtek el azok is, akik fenntartások nélkül elhitték, és hiszik még ma is a rágalmakat.
Rosszindulatuk életeket oltott ki!

Nos, a felsorolt személyek közül a főorvos volt az egyetlen, aki betartotta esküjét, hiszen nem nyilatkozott akkor sem, amikor védenie kellett volna saját magát és a dolgozóit. Védte az elnök jó hírét még annak az árán is, hogy erre ráment a saját élete.

R.I.P. Dr Fabian! Köszönet és hála Gogonak, Nórikának és a többieknek az áldozatukért!