Nyitó oldal Új Fontos

   R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 

 A pekingi Olimpia...

 Csak egy Antal-álom

 Az én IRÓDIÁM

 Hellboy

                                    

 Odaát

 Csak a testemen át

                                     

 Meditáció

 Sorozatok

 Ima-e az ima...

 A kiválasztott

 Homály a dohányfüst...

 Ösztön kontra tudatosság

  The Visition

                                      

  AFT

  Krisztus utolsó ...

  Constantin    

                                      

 A Dominik-ügy

 Kommunikációs zűrzavar

  Ghost

                                      

 Egy kis lélekmelegítő

  Luther

  K-Pax

 

 

 

 

 

vissza >>

                                                       

HELLBOY & THE GOLDEN ARMY

 Mike Mignola képregénye alapján

A forgatókönyvet írta és rendezte: GILLERMO DEL TORRO

Szereplők:

Hellboy                                    RON PERLMAN

Abe Sapien                  DOUG JONES

Johann Krauss            JAMES DODD

Nuada herceg             LUKE GOSS

Tüzes Liz                     SELMA BLEIR

  

Bevallom a film első részéből csak pár kockát láttam és elhamarkodottan úgy döntöttem, hogy ez egy bárgyú alkotás, nem vesztegetek rá időt. Nemrég azonban az unokatestvérem kamasz fia lelkesen újságolta, hogy megszerezte a filmet DVD-n. Ritkán találkozom az említett fiatalemberrel, annyit azonban tudok róla, hogy giccses vagy rossz filmre nem pazarolna se időt, se pénzt a lemezre.

 Ezek után igent mondtam barátnőmnek, aki mint prominens személyiség meghívást kapott a 2. rész premier előtti vetítésére, de mivel hivatalos elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a bemutatón, ezért átpasszolta nekem a jegyeket.

 A filmre biztos, ami biztos alapon egy olyan barátommal mentem, akire egyrészt támaszkodhattam abban az esetben, ha tolmácsra lett volna szükségem - mivel a film angol nyelvű, és amit nekünk vetítettek, azon még nem volt magyar felirat-, másrészt pedig, mivel egy meglehetősen jó kedélyű fickóról van szó tudtam, hogy személye garancia arra, hogy jól érezzem magam, ha netán mégis untatna a film.

 Rögtön a 2. sorba ültünk. Filmnéző partnerem megértő abban a rögeszmémben, hogy a film közelében akarok lenni, nem a többi néző hátát bámulni. Az első sorokban ülni olyan, mintha jelen lennék a történetben. Igaz, hogy csak szemlélődöm, de úgy érzem, én is benne vagyok a filmben. Igyekszem minden érzékszervemmel részt venni az alkotásban, így biztosítva érzékeim számára egyfajta emocionális fürdőt.

 Már többször is említettem, hogy ezen a bolygón, amin élünk nincsen fantázia.

Minden vers, dallam, festmény vagy film egyfajta emlékezés. Az alkotók előhozzák agyuk rejtett kamráiból azokat az emlékeket, amelyeket különböző galaxisokban tapasztaltak, és áthozzák ezeket az információkat a földi valóságba. Alkotásaikon keresztül láttatják velünk a másként érzékelés lehetőségeit. A művek egyben tanítások és élménybeszámolók arról, mennyi variációja van az életnek az univerzum különböző szegleteiben.

 Ez a bolygó, amin élünk egy olyan közeg, ahol többféle életforma is képes testet ölteni, ahol különböző fejlettségű humanoidok emberi alakot vesznek magukra.

Itt nagyjából hasonló fizikai adottságokkal, meghatározott számú végtagokkal, azonos formájú szervekkel rendelkezik mindenki. Persze vannak olyan bolygók, ahol sokkal színesebbek, sokkal változatosabbak azok az élőlények, melyek az uralkodó fajt alkotják. Nálam is megjelentek már például olyanok, akiknek kék volt a bőrük, vagy narancsszínű a hajuk.

 A Hellboy megálmodója valószínűleg valamelyik előző életében olyan bolygón teljesített szolgálatot, ahol a szokványos földi kinézet mellett többféle fizikai formája is létezett a humanoidoknak.

 Azért írtam szolgálatot, mivel azok a művészek, akiknek az a feladatuk, hogy tudósítsanak más életformákról, egyfajta szolgálatot teljesítenek az adott bolygó lakossága felé. Műveikkel segítik az embereket abban, hogy legyőzzék félelmüket, viszolygásukat a számukra idegen létformákkal kapcsolatban.

 A film története egy olyan bolygón játszódik, ahol különböző kompromisszumokat kötve együtt él az emberiség és azok, akik mások.

Akik mások, azok nagyon mások, és ráadásul mindannyian más és mások.

 Az, hogy a történet New Yorkban játszódik, ne tévesszen meg senkit.

Mivel ugyanazok a szellemiségek inkarnálódnak bolygóról bolygóra - esetleg különböző létformákat öltve magukra -, az esszenciális énjük még ugyanaz marad, így az új világokban is a már megszokott mintákat hívják elő újra és újra.

Az építészek ugyanazt az épületet tervezik, az írók ugyanazt a történetet tálalják irodalmi formában, és a városatyák is általában ragaszkodnak egy-egy elnevezéshez.

A piramisok több bolygón is fellelhetők ugyanúgy, ahogyan a fővárosok pontos másai is, vagy egyes mitológiai alakok.

 Ebben a világban, amit a Hellboy ábrázol az emberek a föld felszínén élnek, míg a torzak, a démoni lények a föld alatt, az alvilágban. Ők az emberek számára láthatatlanok, mivel nem is akarják látni őket. Egyes különleges képességgel megáldott egyedek azonban segítik az embereket, hogy a békés egymás mellett élés lehetőleg zökkenőmentes legyen. A paranormális jelenségeket kutató intézetben viszont együtt dolgoznak emberek és démonok.

 Számomra nagy meglepetést okozott az, hogy a lények között volt néhány olyan forma, amelyekről tudom, hogy léteznek. De mivel nem vagyok mindent tudó, vagy mindent látó, így attól, hogy én még nem találkoztam mindegyik fajjal, melyek a filmben szerepelnek, attól még létezhetnek.

Az egyik ismerős lény, az Ábrahám névre hallgató vízi ember, aki egy kopoltyús telepata.

Hasonló faj a mi bolygónkon is létezik. Reptaliens-nek, kétéltűeknek hívják őket, mivel egyaránt képesek létezni vízben és levegős közegben.

Nálam is jártak már, sőt megmutatták a tengeralatti otthonukat is. Szeretik az embereket álmukban megfigyelni, de nem szeretnék őket kígyószerű arcukkal megijeszteni, ezért általában csuklyában járnak. Az emberek ilyenkor azt mesélik, mintha valami szerzetesféle látogatta volna meg őket. Persze néha ez így is van, de az esetek túlnyomó részében kétéltűt rejtett a csuha.

  magasabb technikai szinten állnak, mint mi, de két csoportjuk is létezik.

Az egyik keresi az emberek barátságát és segíteni akar nekünk, a másik csoport azonban lenéz bennünket, alacsonyabb rendűeknek és méltatlannak talál bennünket embereket az esetleges együttműködésre.

Többet nem tudok róluk jelenleg, mivel kértem, hogy ne zavarjanak, így is éppen elég irracionális dologgal kell együtt élnem, az ő jelenlétüket az én idegrendszerem pedig még nem bírja feldolgozni.

A filmben szerencsére ennek a fajnak a humánusabb csoportjába tartozó egyedeit mutatják be, akik magas intelligenciájuk mellett a mélyebb érzelmeket sem szégyellik kipróbálni.

A filmben egy másik kedves meglepetés volt számomra a gáznemű lény megformálása.

Viccelődni szoktam azzal, hogy ahhoz, hogy a szellemünk képes legyen megnyilvánulni a földi létben, kell egy szkafander a túléléshez. Az én olvasatomban a szkafander magát az emberi testet jelenti.

A filmbéli lény mivel légnemű, ha azt akarja, hogy érzékeljék a jelenlétét a többiek, kénytelen szkafanderbe bújni. Természetesen neki magának erre nem volna szüksége, hiszen természetes formájában is képes hatást gyakorolni a tárgyakra. Képes volt arra is, hogy elbánjon Hellboy-jal, szekrényajtókat mozgatva agyabugyálta el a macho főhőst.

Nekem az a részt tetszik, amikor német akcentussal beszélő Johann Krauss pár percre magát megosztva életre kelt egy harcos lényt, hogy információkat nyerjen tőle, pedig a lény már kimúlt néhány órája.

A filmben úgy látszik, mintha valamiféle energianyaláb hatolna bele a fogfej lény testébe, így az életre kel, és el tudja mondani, honnan származik.

Ezt a technikát, mint már említettem úgy hívják, hogy a mágus megosztja magát a másik lénnyel.

Ilyen módon kommunikálnak velem általában a földönkívüliek is.

Ha nekem akarnak megmutatni valamit, akkor a tudatom egyesül valamelyikük tudatával, ha pedig rólunk, emberekről akarnak megtudni valamit, akkor az ő tudatuk egyesül az enyémmel.

Fizikailag nem találkozunk, de szinte minden érzést, infót át tudunk adni egymásnak úgy, mintha ott lettünk volna az adott történéseknél.

 

Fura volt megszoknom, hogy néha nem egyedül nézek ki a fejemből, hogy a szemeimet más is használja. Ilyenkor nem oda nézek, ahova én szeretnék, hanem ahogyan ők irányítanak. Kissé robotszerű ilyenkor a mozgásom is, de általában csak néhány percig tart.

 Nézzük a filmet!

Az alap story egy ősi törvényre épül, amit az emberek folyton folyvást elfelejtenek, miszerint, ha valamit elnyomunk, akkor az előbb utóbb feltámad ellenünk.

Az egyik alvilágba száműzött nagyúr, Nuada herceg megelégelve az emberek hatalmát úgy dönt, hogy életre hívja az elpusztíthatatlan arany hadsereget.

 Ebben a filmben egy egészen újszerű teremtéselméletről hallhatunk. (Magát a történetet nem mondanám el, az a film dolga.) Mindenesetre Krauss a harcnál sem azt a technikát alkalmazza, hogy szembe áll a támadóval, hanem egyesül vele és felhasználja saját céljaira. Egy Aranyharcost használ fel a társai ellen.

 A filmben feltűnik Oroszlán Szonja arca is. Tökéletes választás a hisztis nő szerepére.

Állandó olvasóimnak már elmagyaráztam, hogy a kissé kancsali szemek a kompromisszum készség hiányára utalnak, az illető magán kívül nem tűr meg semmilyen felsőbb hatalmat, és persze hiszti és hiszti a reakció mindenre.

 A film tele van szépen kidolgozott képekkel és számomra a zenéje is kellemes élmény volt.

A dallamok megtámogatták a mondanivalót, nem terelték el a figyelmet, de segítettek abban, hogy az a bizonyos borzongás a kellő helyeken fokozottabb legyen.

 issé morbid fricskának éltem meg azt a jelenetet, amikor egy rusnya alak oldalán egy kedves baby szóba elegyedik főhősünkről és kiderül, hogy a bájos csöpség nem gyermek, csak egy tumor a rút lény testén.

 Egy másik jópofa fricska a sorstól az, hogy a pokolfajzatot játszó színész civil neve Perlman, ami gyöngyembert jelent. Nos, a Nomen Est Omen - mármint hogy a név kötelez - itt úgy nyilvánul meg, hogy hősünk külseje pokolfajzathoz illő, de a lelke mélyén gyöngyként bújik meg a jóság és a szeretet.

 Az egyik grandiózus jelenetnél kedves barátom megjegyezte, lehet, hogy a rendező utálja a vegetáriánusokat? Az egyik babszemből ugyanis egy növényi démon kelt életre, elkezdte szétverni a házakat és autókkal dobálózott mindehhez.

 Az érzelmek színes palettáját képes előcsalogatni a nézőkből az alkotás.

A film nálam elérte azt a hatást, amit elvárok minden egyes műtől, amelynek feladata a tanítás, az üzenetközvetítés -, hogy pár napig a bűvöletében tart.

Remélem, alkotójának tovább finomodnak érzékelései, és a tudattalanból további olyan emlékeket csalogat majd elő, amelyek megfilmesítésével nézők millióit lesz képes ismét ámulatba ejteni.

 

 

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!