Nyitó oldal Új Fontos

  R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

vissza >>

AZ ÉTKEZÉS, MINT SZERETETRITUÁLÉ

Egyik pilóta barátomat kellett napi szinten „istápolnom”, akit 5 év után (ebből 8 hónap együttélés), egy nevetésekkel és hancúrozásokkal teli tengerparti nyaralást követően hirtelen faképnél hagyott a barátnője.

 A srác teljesen összeomlott. Mit mondjak, lelkem kárörvendős szegletének jól esett látni, hogy egy pazar kinézetű pasi kétségbeesetten hullatja a könnyeit. Ráadásul voltam olyan szemtelen, hogy amikor a férfiú megkérdezte, hogy „Ugye nem baj, hogy sírok?” erre azt válaszoljam: „Dehogy is, tök jó nézni!”.

 Persze azért vigasztaltam és elmagyaráztam neki, hogy a sírással megtisztítja a lelkét, és sokat segít, ha kiengedi a fájdalmát. Miközben beszélgettünk, rákérdeztem a dolgokra, és saját magam is egy érdekes felfedezésre ébredtem rá. Sok közös vonást fedeztem fel ugyanis az ő kapcsolata és az én legutóbbi kapcsolatom között.

 A férfi és női energiákról már többször írtam, most azonban nem a női és férfi szerepeket akarom taglalni. Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos közös tevékenységek művelése vagy mellőzése megpecsételheti egy kapcsolat sorsát.

 Elgondolkodtak már azon Kedves Olvasóim, hogy miért van az, hogy mihelyst találkoznak valakivel, vagy amikor vendégül látják barátaikat azonnal itallal kínálják őket?

 Ha két ember összefut az utcán, többnyire beülnek valahová egy kávéra, teára, üdítőre, vagy egy pohárka egyébre. Vajon mi ez az ösztönszerű reakció, amikor beszélgetni akarunk valakivel?

 Nos, az ital fogyasztása működésbe hozza a veséket, mely a kapcsolatteremtés szerve. Sokkal jobban forog a nyelvünk, ha ihatunk közben.

Az emberi kontaktus elengedhetetlen velejárója a folyadékfogyasztás, mellyel így stimulálva van a szorosabb kapcsolatteremtésre való hajlam.

Ha valaki elutasítja a közös italfogyasztást, tudat alatt tulajdonképpen azt akarja közölni a másikkal, hogy nem óhajt szorosabb kapcsolatba lépni vele.

 A folyadék egy másik síkon a Holdhoz tartozik, így a befogadó, elfogadó, alkalmazkodóképességre is utal.

 És mi újság az étkezéssel?

Nos, az evés nem csak az élet fenntartását szolgálja, érzéki élvezet is egyben, és így a Vénuszhoz tartozik.

 Amikor az emberek együtt esznek, jóízűen falatoznak, akkor tulajdonképpen ez is egyfajta örömforrás, melyben a felek osztoznak. Nos, ez az a terület, ami modern korunkban teljesen figyelmen kívül marad.

 Ismerek olyan esetet, amikor a feleség őrült diétába kezdett, reformétkezést vezetett be, mellyel szép lassan a házasságát is lerombolta. Nem vette észre ugyanis, hogy a közös étkezésekben lakozó öröm helyett a szigorú kalóriaszámlálással, állandó ellenőrzésekkel teljesen lerombolta a kapcsolatukat is.

 Visszatérve hősünkhöz: nála például az volt az egyik alapvető hiba, hogy nem figyelt erre a területre. Nem fogta fel, hogy milyen mázlista, hiszen napjainkban alig akad olyan fiatal lány, aki odaadóan gondoskodna a partneréről, aki mos, vasal, takarít és imád főzni. A főzéssel a nő a szívét-lelkét tárja a pasi elé. Ősidők óta ez az a gesztus, ami jelzi, hogy „érted vagyok drágám”. Ha egy férfi hárítja a nőnek ezt a tevékenységét, akkor hosszútávon komoly lelki sérüléseket okozhat vele.

 Pilóta barátom sokat dolgozott, általában a repülőn étkezett, vagy ha nem volt kedvére való a fedélzeti kaja, akkor hazafelé „muszáj volt bekapnia valamit, mivel farkaséhes volt”. Nem fogta fel, hogy kedvese egész nap arra készült, hogy azt a pár órát, amit kettesben tölthetnek, a lehető legnagyobb harmóniában éljék át.

 Bevetett mindent, ami női. Kitakarított, mindent rendbe rakott, kicsinosította magát és finom falatokkal várta haza párját. Amikor pedig a várva várt kedves megérkezett, nem kért a kajából, és nem vette észre azt sem, hogy rend van. Ez egy nő számára a munkája semmibevételét jelenti. Egyszer-egyszer elviselhető, de hosszú távon már nagyon lélekölő, hiszen pont a nőiességét hárítja ezzel a partner.

 Mivel magam is voltam már szenvedő fele egy hasonló kapcsolatnak, elmondhatom, hogy ilyenkor mi nők egy idő után úgy érezzük magunkat, mintha a férfi csupán szex-tárgynak tekintene bennünket, hiszen a közös étkezések kihagyásával többnyire a meghitt beszélgetések is elmaradnak.

 Anno ugyan még én se bírtam megfogalmazni, hogy mi a bajom, de egyre frusztráltabbnak, visszautasítottnak és értéktelennek éreztem magam, miközben partnerem folyton azt hajtogatta, hogy ne fárasszam magam a főzéssel, ő nem akar engem ezzel terhelni… Nekem akart jót, közben mégis egyre távolabb kerültünk egymástól.

 Akkor magamat sem értettem, miért vagyok folyton kiborulva. Pilóta barátom történetét hallgatva azonban megértettem: nekem, mint nőnek egyszerűen lételemem a másikról való gondoskodás. Ha ezt valaki hárítja - legyen szó ételről, italról, ajándékokról, vagy egyéb lelki segítségről - engem hárít.

 Az, hogy egyes férfiak miért képtelenek befogadni az ily módon áramoltatott szeretetenergiát, már egy másik anyag témája lesz. Mindenesetre kérem, ne feledjék: ha valaki étellel vagy itallal kínálja önöket, gondolják át, mit nyernek vagy veszíthetnek azzal, ha elutasítják!

 

 

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!