Nyitó oldal Új Fontos

   R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 Csak a testemen át

 Odaát

                                     

 Meditáció

 Sorozatok

 Ima-e az ima...

 A kiválasztott

 Homály a dohányfüst...

 Ösztön kontra tudatosság

  The Visition

                                      

  AFT

  Krisztus utolsó ...

  Constantin    

                                      

 A Dominik-ügy

 Kommunikációs zűrzavar

  Ghost

                                      

 Egy kis lélekmelegítő

  Luther

  K-Pax

 

 

 

 

 

vissza >>

                                                          C S A K  A  T E S T E M E N  Á T

  

Írta és rendezte: Jeff Lowell

Kate: Eva Longoria Parker

Henry: Paul Rudd

Ashley: Lake Bell

 Könnyed kikapcsolódást ígérő kedves vígjáték egy halálon túl is tartó birtokló szerelemről.

 A film néha nagyon pontosan, néha pedig meglehetősen gyatrán mutatja be azt a dimenziót, amelynek érzékelése csak kevesünknek adatott meg.

A filmbéli médium még csak kezdő a szakmájában, meg is jelennek mellette az ilyen esetekben kötelező kételkedők.

 Ebben a storyban a médium és kliense egymásba szeret. Az akadályt a férfi volt menyasszonya jelenti, aki a túlvilágról őrzi féltékenyen szerelmét.

Banális kis történet. Ami számomra mégis érdekessé tette a filmet például az a jelenet, amikor az elhunyt ara a köztes létbe kerül és számon kéri az angyalt.

 A vita tárgyát az képezi, hogy miért nincs az angyalnak szárnya? Közvetve ez okozza ugyanis a nő halálát.

A fő díszítő elemként szolgáló jégszobor egy szárnyak nélküli angyalt ábrázol. A hiányzó szárnyakat pedig az ara számon kéri az alkotón. A vita hevében aztán úgy alakulnak a dolgok, hogy a szobor ráesik a menyasszonyra és agyonnyomja.

 A köztes létben az igazi angyal viszont csak sejtelmesen mosolyog, a hisztiző ara szidalmaira pedig úgy reagál, hogy egyszerűen köddé válik.

 Én is gyakran tapasztalom, hogy minél jobban követelőzik egy-egy kliensem, kéri számon a szellemvilágot, annál kevésbé állnak vele szóba az égiek.

Az angyalokat nem lehet érzelmileg zsarolni, sem számon kérni. Sőt, arra sincs igényük, hogy meggyőzzenek minket a létezésükről. Ha készen állunk az együttműködésre, akkor rendelkezésünkre állnak, minden egyéb esetben hallgatásba burkolóznak.

Egyébként meg olyan alakot vesznek fel, amilyet csak akarnak, szárnyakkal vagy szárnyak nélkül, de akár energia gömb formájában is mutatkozhatnak, vagy csak egyszerűen felszívódnak.

 Kicsit kínos a számomra az a jelenet, amikor az elhunyt kliensként érkezik a médiumhoz, aki nem veszi észre, hogy elhunyttal van dolga.

Egyrészt kizárt, hogy egy médium ezt ne érzékelje, másrészt pedig egy elhunyt nem tud hús vér alakot felölteni. Ilyennel még nem találkoztam egyetlen irodalomban sem, és az angyalok sem tartják lehetségesnek. Persze én sem vagyok mindentudó. Attól, hogy én lehetetlennek tartom, még előfordulhat… Legalábbis ebben a filmben ez előfordul, és mint már említettem, a film alkotóit nem kötelezi semmi és senki sem arra, hogy csakis a hiteles valóságot vehetik vászonra.

Számomra kedves vonulata a filmnek a médium és kollégája kapcsolata.

A lány egy cateringet üzemeltet egy meleg fiúval közösen. Az események folyamán aztán kiderül, hogy a meleg fiú nem meleg, sőt nem is szeret főzni. Öt éve él és dolgozik a lány mellett és halálosan szerelmes belé, de nem meri megmondani, mivel a lány úgy tudja, hogy homoszexuális.

 A félreértés abból adódott, hogy már egy hete jártak együtt, de a fiú még nem igazán közeledett, így a lány éppen akkor, amikor a fiú végre meg akarta csókolni kijelentette, hogy milyen boldog, amiért most már neki is van egy „süti” barátja.

 A fiú belement a játékba, csak hogy el ne veszítse a lányt. Belevetette magát a konyhaművészetbe, holott utál főzni, színes ingekbe jár, amit szintén utál, és sok pénzt költ olyan frizurára, amit nem szeret. De ezt az áldozatot is meghozza, csakhogy megfeleljen a lány által felállított image képnek.

A fiú tehát mindent feláldoz, csak hogy a lány mellett lehessen. Önfeláldozása mégis úgy tűnik hiába való volt, hiszen a lány másba szeret bele.

 Gyakran előfordul, hogy klienseim azon siránkoznak, mi értelme megtenniük mindent egy bizonyos személyért, ha ő végül mégsem fogja viszonozni a belé fektetett érzelmeket.

Nos, ilyenkor igyekszem rápirítani a delikvensekre, hogy az önzetlen szeretetnek, az érdek nélküli segítségnyújtásnak nem lehet köze sem a számításhoz, sem az agyaláshoz. Vagy szívből jön, és akkor nem foglalkozom azzal, hogy mit kapok vissza a másiktól, vagy ha csak azért teszek az ügy érdekében, mert elvárásaim vannak az illetővel szemben, akkor csupán egy sima üzletkötésről van szó, ahol ellenértéket várok a munkámért, de ehhez az őszinte szeretetnek semmi köze sincs.

 Manapság sokan hiszik azt, hogy ha emberségesen viselkednek, akkor elvárhatják a jutalmazást lehetőleg azonnal és abban a formában, ahogyan ők azt elképzelték.

Az emberséges, szeretetteljes viselkedés azonban nem egy hőstett, hanem az emberi természet magában rejlő lehetősége.

 Sokszor próbálom elmagyarázni kisebb sikerrel, hogy azért legyünk jók, mert jó jónak lenni, nem pedig a lehetséges jutalomért.

Az akció-reakció törvénye szerint: amit kisugárzok, azt kapom vissza. Ha valaki folyamatosan dolgozik magán, hogy jobb ember lehessen, gyakorolja az elfogadás és az önzetlen szeretet képességét, az előbb utóbb bevonzza azt a személyt, aki vele is hasonlóképpen bánik. Lehet, hogy nem azt, akit kiszemelt magának, aki inspirátora volt jobbá válásának, hanem valaki olyat, aki alkalmas arra, hogy harmonikus párt alkothassanak együtt.

 Ez történik a szerelmes ifjúval is. Nem kéri számon az éveket, csak elmondja tényszerűen mindazt, amit a lány eddig nem vett észre. Nem kér számon, nem alkalmaz érzelmi zsarolást. A sors pedig megjutalmazza önzetlen szeretetéért, és villámcsapásként az útjába küldi élete párját, akiért már nem kell megküzdenie.

 Tudom, hogy egyes ezoterikus fórumokon nagyon lehúzták a filmet. Részemről csak annyit jegyeznék meg, hogy aki a szívcsakrán keresztül érzékeli a világot az mindenben és mindenkiben a jót, a szépet, a tanítást keresi, a dolgoknak a magasabb rendű értelmét látja. Aki viszont az alsóbb csakrákból érzékel inkább ítélkezik, mintsem dicsérne vagy értékelne.

Az olvasó maga döntheti el, hogy melyik szemléletmód kedvesebb számára.

 A film nem egy spirituális durranás, de azért kellemes időtöltést nyújthat a nézőknek.

 

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!