vissza >>

AZ EBADTA

Bevallom, pár napig nagyon haragudtam az angyalokra, amiért rábeszéltek arra, hogy tartsam meg a kutyámat. Úgy éreztem, a nyakamba sóztak egy lényt, amely meghatározza a napi tevékenységemet, folyamatosan alkalmazkodnom kell hozzá, nem tudok többé egyszerűen elutazni, és meglehetősen belenyúl a pénztárcámba is.

Amikor a szüleimnél karácsony második napján az előző kutyusunk kimúlt, akkori barátaink azzal leptek meg bennünket, hogy beszereztek nekünk egy labrador kölyköt és szilveszterre már le is szállították.
A család vegyes érzelmekkel fogadta.
Nehéz örülni egy kutyának, még ha tündéri is akkor, amikor még az előzőt gyászoljuk.

A kutyus 8 hetes volt, nem bírtam elképzelni, hogy olyan környezetben hagyjam, ahol nem tudnak vele mihez kezdeni, és a pincébe akarják bezárni. Elhoztam hát magammal Budapestre a panellakásba.
Sokan megszóltak érte, de azzal védekeztem, hogy itt még így is nagyobb a mozgástere, mint azoknak az ebeknek, amelyeket láncon tartanak egy udvaron, vagy kennelben tengődnek.
A kutyussal jól megvoltunk. Bár mindenki aggódott értem, mi lesz velem, hogyan fogok a még nem szobatiszta kutyával megbirkózni, ugyanis akkoriban naponta többször is visszakéredzkedett a felszínre az étel a gyomromból.
Az eb ráadásul olyan bélfertőzést kapott, amitől nagyon büdöseket és főleg nagyon hígat bocsátott ki magából főkén éjszaka. Éjjelente általában 15 kupacot kellett feltakarítani utána.

Elismerem, eleinte olyan is volt, hogy kívülről hánytam le a toalett ajtaját, mert már nem volt időm kinyitni. De egyszer csak azt vettem észre, hogy a szervezetem egyre kevesebbszer dobja ki magából az ételt. A kutyával való együttélés pozitívan hatott az egészségemre.

Mivel a kisasszony egyre jobban a szívemhez nőtt - egyre nehezebben tudtam elképzelni, hogy megváljak tőle, és az angyalok is a megtartására bíztattak -, úgy döntöttem szerzek még egy ebet.
Közben a kutyust az otthoniak is megkedvelték, és már várták, hogy végleg hazaköltözzön. Nem okozhattam csalódást nekik, ezért kinéztem a következő kedvencet.

Szerettem volna, ha a két kutya testvérként szereti egymást, így lett 5 olyan hetem, amely egyben életem egyik legjobban próbára tevő, ugyanakkor az egyik legszórakoztatóbb szakasza is volt.
A vidám perceket szerencsére sikerült megörökítenem.
Amikor aztán az otthoniakhoz hazakerült a kanadai fehér farkaskutya, és kettesben maradtam az én labradorommal, akkor tudatosult bennem, hogy ez a végleges változat.

A kutyát reggel-este ki kell vinni, és nem ám csak pár percre, mivel neki rengeteg mozgásra van szüksége. Gondoskodni kell a táplálékáról, az oltásokról, nem utazhatok el hosszabb időre stb.

Mint említettem, pár napig dühös voltam, hogy most aztán jól rászedtek az angyalok. Persze, azóta minden megváltozott.
Kaptam segítséget a sétáltatáshoz, és az ebet magára is lehet hagyni, miközben mindaz, amit tőle kapok egyszerűen megfizethetetlen. Naponta adok hálát a létezéséért. Egyszerre nyújt vigaszt, szórakoztat és gyógyít.

Abban az időszakban, amikor még asztmás rohamaim voltak, magától jelezte - anélkül, hogy ezt valaki megtanította volna neki - roham közeledtét. Ha nyüszögve hozzám bújt, akkor tudtam, hogy azonnal meg kell keressem az inhalátort. Nem is mozdult el mellőlem addig, amíg nem lettem jobban, amíg nem érezte, hogy már rendben lélegzem.

Több tanítás szerint a macskák hozzák az új energiát. Ez igaz, de a macskák képtelenek az együttműködésre. Hozzák az új energiát, de nem tudják átadni. Manapság a kutyák azok, amelyek tényleg az ember legjobb barátai. Energiát adnak át és átveszik gazdájuktól a betegségeket.
A macskák is tudnak gyógyítani, de csak nagyon kevés az olyan cica, amelyik áldozatra is képes a gazdiért.

„A kutya különleges lény, a legtöbb energiát képes átvenni az univerzumból, és átadni az embereknek. Persze csak ha jól bánnak vele, nem zárják ketrecbe, nem kötik meg, nem kínozzák, hiszen ez olyan, mintha egy embertársunkkal vagy saját magunkkal tennék. A rossz bánásmód visszaüt a gazdára, de a jót sokszorosan meghálálja a kutya akár azzal is, hogy magára veszi gazdája betegségeit.”
A fenti sorokat egy losonci látó embertől kölcsönöztem, Princz Sándortól. Magam is hasonlóan vélekedem, de gondoltam az információkat alátámasztom egy másik szempontból is.

Előző kutyánk, amely egy labrador keverék volt, sorra átvette anyukánk betegségeit. Amikor anyu agyvérzést kapott, őt is szélütés érte. Anyunak zöld és szürke hályog alakult ki a szemén, mire Jockynak is fehéren kezdett csillogni a szeme, majd végül meg is vakult. Még a cukorbetegséget is magába szívta.

Az én kutyám azonnal érzékeli, ha fel vagyok fázva. Ilyenkor szorosan hozzám simul, és mintha egy porszívót kapcsolnának hozzám, szinte fizikálisan érezni, ahogy kiszipókázza belőlem a fájdalmat.
Ha kimerülök, akkor energiát ad. Például amikor meghatódom egy romantikus filmen és elkezd csorogni a könnyem, akkor odaszalad, és nyalogatni kezdi a kezemet.

Ha lázas vagyok, akkor aggódva figyeli minden mozdulatomat.
Amikor ágyba fekvő beteg lettem, nem volt hajlandó sétálni menni nélkülem csak úgy, ha kikísértem az ajtóig, utána pedig az egész utat végigsírta.
Időnként úgy néz rám, hogy olyan érzésem van, mintha valamelyik elhunyt barátom nézne rám a kutyám szemein keresztül.

Nem múlik el úgy nap, hogy ne járulna hozzá valami pozitívummal az életemhez. Még a munkámban is segítségemre van. Pontosan jelzi ki a beteg és ki az, aki csak szimulál. Ki az elesett, a segítségre szoruló és ki az, aki csupán egy energia vámpír.

Van, akihez odabújik, de olyanok is vannak, akiknek nem engedi, hogy megsimogassák. Az utóbbiak általában alkohol befolyása alatt lévő, vagy megszállott, nem tiszta energiájú emberek.
Persze hasonló tulajdonságokkal bír a testvérem kutyája is.

Sokat törődünk velük, de meg is hálálják.
Életemben nem voltam annyit túrázni, mint amennyit a kutyákkal jártunk félév alatt. A kutya szelíden rávett az egészségesebb életmódra. Ha belenézek a sétáért könyörgő szemébe, egyszerűen nincs az a fáradtság, amit ne lehetne levetkőzni az eb kedvéért.

Ha meditációt tartok, nagyon vicces a kutyát figyelni, mert a tekintetével követi a szellemeket.
Mivel szinte állandóan együtt vagyunk azóta, hogy megkaptuk, egyre jobban együttműködik velem. A kutyák személyisége ugyanis nagyban összefügg azzal, hogy milyen a gazdája. Egy jóindulatú gazdának a kutyája is jámbor, a kiszámíthatatlannak a kutyája is hamis lesz. Az agresszív embernek harcias az ebe, míg a hisztérikáknál a kutyusuk is folyamatosan kiveri a balhét.

A gazdi személyisége beleépül a kutya természetébe, főleg az első hónapokban. 6-10 hónap alatt eldől, hogy milyen lesz az eb, éppen ezért szerencsés, ha minél fiatalabban kerül a gazdihoz. A későbbiekben már csak nagyon nehezen, kitartó munkával változtathatjuk meg a kutya beépült viselkedési mintáit.

Időnként jókat szórakozom azon, hogy amikor sokat vagyok távol tőle, kutyám azzal büntet, hogy nem engedi megsimogatni magát, vagy egyszerűen kisétál abból a szobából, ahol éppen tartózkodom.
Vajon kitől látta…?
Végül is, ő a skorpió jegyében születet, nekem pedig szintén bő kanállal mért ebből az energiából a Teremtő.

Egyébként a kutya a marsikus energiák képviselője az eb nemétől és fajtájától függetlenül. Ha nő a gazdi, akkor a kutyájával azt demonstrálja, hogy milyen típusú férfiakhoz vonzódik, milyen tulajdonságok fontosak a számára egy pasiban.

Az a hölgy, aki a nagy testű kutyák szerelmese - legyen az akár németjuhász, labrador vagy bernáthegyi -, azt jelzi a külvilág felé, hogy olyan férfit keres, aki megbízható, türelmes, lehet rá támaszkodni, és aki megvédi őt.

Az a hölgy, aki francia buldogot tart házi kedvencként az jelzi vele, hogy fontos számára a humorérzék, szüksége van arra, hogy lelkesedjenek érte, hogy kényeztessék és körülrajongják.

Ha egy nőt dobermannal, rottweilerrel látunk sétálni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az illető folyton meg akar küzdeni a férfiakkal, szereti a kihívásokat, és extrém dolgokat vár el a pasitól. Állandóan kihívás elé állítja a másikat, legyen az hegymászás, vagy ejtőernyőzés.

Azok a hölgyek, akik az apró ölebeket részesítik előnyben - amelyek gyávák, ugatósak és odamarnak a feléjük nyúló kéznek -, általában sokat követelnek a férfiaktól. Többet várnak el tőlük, mint ami reális lenne, és csak ritkán élnek boldog házasságban.

Nos, hogy a kutyák jelzik-e az állandó hisztijüket, vagy az ebek lesznek idegesek gazdájuk állandó hisztijétől - nehéz lenne megmondanom, de tény, hogy az apró kutyák gazdái általában kicsit gyávábbak és egyszerre idegesebbek is - ezt volt szerencsém tapasztalni a sétáim során.

Félni a kistestű kutyáktól kell, azok hamarabb odakapnak az ember lábának, mivel ingerlékenyebbek, alacsonyabb a tűréshatáruk, míg a nagyobb testű kutyák jámborabbak és toleránsabbak apró termetű társaiknál.

Egyik ismerősöm az ölebeket csak „macskakutyáknak” hívja.
A macska a női energia képviselője. Az apró termetű kutyákat kedvelő hölgyek pedig a női feladatok ellátását is többnyire a férfiaktól várják el.

A férfiak tudat alatt úgy választanak kutyát, hogy az állat hű tükörképe legyen a gazda lelkivilágának. Az eb definiálja a gazdát. A férfiak a kutyájukkal saját magukat mutatják meg a világnak.

Labradort, németjuhászt, bernáthegyit olyan férfi tart, aki maga is toleráns, jámbor, nehezen lehet kihozni a sodrából, jóságos és megbízható, lehet rá támaszkodni, és megvédi a szeretteit.

A hosszú szőrű kutyák, mint a colie vagy a retriewer szentimentális és sebezhető gazdit sejtet, aki aztán kritikus helyzetben megbátorodik és felveszi a falkavezér szerepét.

Rottweilert és egyéb nehéz természetű harci kutyát olyan férfi választ, aki szereti a küzdelmet, erős karakter, de jobban kedveli a magányt.

Ha egy férfi az apró termetű kutyához vonzódik, már maga a látvány is groteszkül hat. Elgondolkodtató, hogy az illető a saját férfiasságát kicsinyíti-e le, vagy egyszerűen csak azt jelzi a hölgyek felé, hogy szereti az erős női irányítást. A kutya termete ugyanis egyenesen aránylik a gazdi önbizalmával.

Persze az én szempontomból, teljesen mindegy, hogy nagy- vagy kistermetű-e, szép vagy kissé csúnya az eb, a lényeg, hogy pozitív energiákat áramoltasson.

Az a tény, hogy a lakótelepeken egyre több kutyát látok, örömmel tölt el. Ami azonban elszomorít, hogy a gazdik nagy része még nem nőtt fel a kutyatartás feladatához. Remélem, a média eleget foglalkozik majd a témával és a helyes kutyatartással!

Figyeljünk oda, hogy a kutyákról a többi, még nem kutyapárti embertársunknak ne csak az eltakarítatlan „kutyapiszok” jusson eszébe, hanem az a szeretetenergia, ami egy kutyatulajdonost körülölel. Egyszer talán mindenki számára ismert lesz a tény, amit már az elődeink is megállapítottak, hogy „A kutya tényleg az ember legjobb barátja”.