<< vissza


Újságírói tévelygések

Nagyon fontos, a szellemvilág mindig igyekszik megfelelni elvárásainknak.

Ha hittel, bizalommal vagyunk az Univerzum iránt, pozitív energiákat sugárzunk kifelé, akkor kellemes, pozitív dolgok történnek velünk. Ha tudatunk besötétül, állandóan panaszkodunk, embertársainkat folyton becsméreljük, kibeszéljük, akkor ennek a romboló vibrációnak megfelelő negatív eseményeket vonzzuk be.

Ez minden szituációban érvényes?

Megdöbbent, amikor TV-ben látom egy-egy szerkesztő tudatlanságát, amire általában még büszke is. Gyakran esnek áldozatul kollégáim rosszindulatú riportereknek.

Különben is, hol van ma Magyarországon olyan riporter, aki megtiszteli beszélgető partnerét azzal, hogy odafigyel a válaszaira?

A riportalanyok általában csak díszletül szolgálnak ahhoz, hogy a riporter elmondhassa véleményét az adott témáról!

Mint említettem már párszor, mi, médiumok csak egy eszköz vagyunk a szellemvilág számára. Rajtunk keresztül kommunikál az Univerzum azokkal az emberekkel, akik önmaguktól képtelenek fogni az ilyen finom rezgéseket.

Ha tehát egy stáb eldönti, hogy lejárat valamilyen jóst, látnokot, az általában sikerül is neki, hiszen ez volt az óhaja, és az Univerzum teljesítette kívánságát!
Ha azonban tisztelettel, alázattal és becsületes szándékkal, őszintén kérné a segítséget, meg is kapná!

Én is estem már hasonló csapdába.
Egy tévéműsort készítettünk elő, és ehhez egy ismert tévés személyiség segítségét kértük. Nem vártam azonnal, hogy elfogadja a nézeteimet, de a mód, ahogyan hátba támadt, bevallom meglepett. Feleségét küldte el hozzám ?terepszemlére?, aki nagyon titokzatosnak igyekezett látszani. Több jelzést is kaptam, hogy vigyázzak, a hölgy nem becsületes, én balga mégsem reagáltam.

Előtte egy súlyosan beteg kislánnyal dolgoztam, és a munka felettébb kimerített. Nagyon nagy szükségem lett volna egy óra pihenőre, de mondanom sem kell, hogy hősnőnk 45 perccel korábban érkezett a megbeszélt időpontnál, nem tisztelve magánéletemet!

Öltözékét látva az inkvizíció jutott eszembe: fekete szerelés, fekete bőrnadrág; felsőruházata mélyen látni engedte öregedő, ráncos, agyonszoláriumozott bőrét, mely mind-mind a szaturnuszi energiákat volt hivatott demonstrálni.
Bármit kérdeztem tőle, összeszorított ajkakkal hallgatott.

Beszélgetésünk elején rögtön egy róka jelent meg az auráján, de erre a figyelmeztetésre sem reagáltam. Próbáltam kedvesen csicseregni, mosolyogni, de meglehetősen lenézően reagált rá.

Mivel nem volt hajlandó lelkét megnyitni előttem - ráadásul azért jött, hogy lejárasson -, meglehetősen szűkszavú információkat kapott, melyeket én is csak utólag értettem meg.
Azóta is azt híreszteli rólam, őt idézem: "A hitelesség százas skáláján csak nyolcat érnék el?"!!!

Őszintén szólva, ha mindazt elmondtam volna neki, amit láttam, akkor igencsak megsértődött volna: egy önző, mások ötleteit eltulajdonító, rosszindulatú embert mutattak az Égiek nekem!!! Nem akartam megbántani, és inkább hallgattam.

Azóta találkoztam olyan asztrológussal, aki elmondta, nála is járt a hölgy, és mindazt, amit mondott neki, később könyvében, mint saját gondolatait adta elő.
Megértettem, hogy amikor nálam járt, miért hallgattak az Angyalok.

Egy másik eset, ahol hiába próbált a szellemvilág rajtam keresztül segíteni?

Szintén médiában (milyen meglepő!), a hírek világában dolgozó hölgyről van szó. Az ő külsején is már jól láthatók voltak a szaturnuszi jelek - csont és bőr, legalább 10 évvel öregebbnek látszott koránál. Összeszorított, lefelé konyuló száj és rosszindulatú megjegyzések.

Ahhoz, hogy az Angyalokkal kapcsolatba tudjak lépni, szívből jövő szeretet-energiákra volna szükség. Nos, ez a hölgy ilyesmivel nem rendelkezett, egy csipetnyivel sem.

A jövőjében sem láttam mást, csak magányt, keserűséget és betegségeket. Próbáltam vidám történeteket mesélni, melyeknek lényege az volt, hogyan lehet gyökeresen szemléletmódot és ezzel életmódot is változtatni, de lelke süket és vak volt.

Lehet, hogy az a sok szörnyű hír, melyekkel munkája során nap mint nap találkozik tette ilyenné?
Próbálkozásom hiábavaló volt.
Persze neki is az első dolga az volt, hogy elpanaszolja közös ismerőseinknek, hogy milyen "hiteltelen" vagyok, holott a lehető legtöbbet kapta: lehetőséget a változásra! De ezt nem vette észre?

Ilyenkor elszomorodom, és tanácstalan vagyok: ha az igazat mondtam volna, azt, amit láttam, akkor engem gyűlölt volna meg egy életre, vagy ha maradt némi lelkiismerete, akkor esetleg a Dunának ment volna.
A legkevésbé rossz megoldásnak az tűnt, ha inkább engem tartanak hiteltelennek.

Szeretet-energiámat mindkét hölgy elutasította, sőt, egyenesen kikérték maguknak.
Sajnálnom sem lehet őket, mert akkor lenyomom energiaszintjüket; ha haragudnék rájuk, akkor pedig felerősíteném vele a mindkettejüket amúgy is körülvevő romboló energiákat.

Így nem tehetek mást, mint rábízom őket a jóságos és bölcs Univerzumra, tudva, hogy nem fogja hagyni elveszni őket, és megtalálja majd a megfelelő módot arra, hogy észhez térjenek.
Én pedig azzal, hogy kiírom magamból e történetet útjukra engedem őket...

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.