Spirituális szkander

Nézzenek csak körbe Kedves Olvasóim, mit hozott a világra az, hogy a spirituális vezetők csak férfiak: erőszakot, korlátokat, a nők elnyomását. Míg ha a férfiak csupán irányító munkát végeztek volna és egyenrangú partnerként kezelték volna a nőket, akkor az emberek most sokkal vidámabbak, harmonikusabbak lennének, mint például némely bennszülött törzsnél, vagy mint a Krisna-tudatúaknál.

Az inkvizíció idején vajon miért féltek a férfiak a női intuíciótól? Félelmükben olyan furfangos próbatételeknek alá vetették a nőket, melyeket lehetetlen volt túlélni. (Előbb összekötözött kézzel és lábbal bedobták a "bűnöst" a mélyvízbe - ha meghalt, pechje volt, ha túlélte, ezzel is bizonyította cimboraságát az ördöggel -, utána biztos, ami biztos, máglyára vetették a túlélőt.)

Mi az, amitől tulajdonképpen féltek ezek a férfiak?

A hatalmi pozíciók elvesztésétől, mivel e szenzitívebb hölgyek átláttak álszentségükön.

A férfiak mindent irányítani akarnak...

A minap megjelent egy cikk a neten, mely különböző világvallások vezetőinek különböző nézeteit hasonlította össze: a homoszexualitást, a világbékét és a nők szerepét.
Életemben ennyi szűklátókörű megnyilvánulást még nem olvastam egy oldalon. Ami a leginkább felháborított, az az a kijelentés, hogy a nők alkalmatlanok a spirituális munkára. Ezt én egészen másként tudom! Mind szellemi vezetőim magyarázatai, mind különböző tanulmányaim, mind a saját tapasztalataim ellent mondanak ennek.

R. Steiner is több munkájában megemlíti, hogy a nők voltak azok anno, akik énekükkel segítségért folyamodtak az istenekhez, ők keresték először a lelki támaszt, dúdoló hangokat kiadva.

Aki járatos az asztrológiában, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az az anyag, amiből a nőt gyúrják, eleve nélkülözhetetlen a finom energiák felfogásához, megértéséhez. A férfiaknál csak az lesz képes a szellemvilág érzékelésére, akiben van elegendő ebből az energiából, míg a nőknek ez a nemüknél fogva általában velük született tulajdonság.

Mégis, mi történt, hogy mindenhol férfiak a különböző vallások vezetői?

Nagyon egyszerű. A nők eme képességüket elsősorban a családjukban lévő béke megteremtésére és gyógyításra használják, míg a férfiaknak a hatalom gyakorlása a legfontosabb. Míg egy nő a lelkét kiteszi a másikért, hogy az meggyógyuljon, addig egy férfi gyógyító elsősorban utasítgatja a betegét.

Jó, ha három olyan spirituális férfitanítót ismerek, aki tényleg szívéből végzi munkáját, a többi általában csak hatalmi pozícióból dirigál. Égi vezetőim szerint, míg egy férfi médium lehoz | | ennyi információt, és azt rá akarja kényszeríteni az egész emberiségre, addig egy női médium lehoz \ / ennyi információt, ám ő megvárja, amíg odajönnek hozzá, és csak azoknak mondja el az üzeneteket, akik kérik.

Tehát látó szemmel ez így néz ki:



Én személy szerint egy-egy új tanításnál meg szoktam kérdezni, hogy férfi vagy nő hozta-e le az információt. Ha férfi, nem szoktam az időmet vesztegetni az elolvasására.
Azok a férfiak ugyanis, akiknek munkáit hitelesnek tartom, és lúdbőrözik mindenem írásaik olvastán, általában homo- vagy biszexuálisak, hisz ők rendelkeznek azzal a többlettel, ami a nőknek megadatik.

Csak kivételes esetekben fordul elő, hogy egy férfi képes legyen az egóját lerakva olyan alázatos viselkedésre, hogy tényleg magasabb vibráció nyilvánuljon meg általa. Minden ellenkező esetben a férfiakon keresztül (persze azokon a nőkön keresztül is, akik képtelenek lerakni egójukat) elsősorban olyan energiák szólalnak meg, melyek irányítani akarnak, és semmi közük az "élni és élni hagyni" -elv betartásához.

Gyakran kerültem konfliktusba, amikor egy-egy férfi kliensem mindenáron médium akart lenni, de semmi ilyen nem volt a feladatai között, csupán az egója vágyott rá. Hiába valók voltak finom figyelmeztetéseim, hogy nem kéne erőltetni, mert végül olyan csatornát nyit majd meg, amit nem fog tudni irányítani. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor megszűnnek hozzám járni, mondván, én féltékeny vagyok rájuk.

Volt, aki öngyilkos lett, mert állandóan démonok üldözték, volt, aki csak diliházban végezte, és volt olyan, akinek démona időnként olyan üzeneteket sugallt, hogy attól már nekem is kettéállt tőle a fülem, pedig nagyon sok minden furcsaságot hallottam már.

Ha valaki egóból és nem alázatból nyílik meg a szellemvilág felé, olyan csatornává válik, ami meglehetősen beszennyezi a közös energiamezőket. Sajnos azt, hogy az előbb említett urak képesek lettek ennek az erőnek a csatornává válni az én munkámnak köszönhetik, én nyitottam meg őket. Ezért úgy döntöttem, hogy az ilyen férfiakat inkább mindjárt az elején elküldöm, mintsem hogy vállaljam azt, hogy felelőtlenül megnyitom őket, miközben alkalmatlanok a spirituális munkára.

A hölgyeknél egészen más a helyzet, mivel mint mondtam, már születésüknél fogva alkalmasabbak a spirituális munkára. Ami nagy veszély náluk, az az önbizalom hiány, a félelemorientált hitrendszer, hogy elvesznek az érzelmek viharában, így nem tudnak odafigyelni az intuícióikra.

A női emancipáltság sajnos magával hozta azt a divatot, hogy a nő is egója erősítésével akar érvényt szerezni, és ez - mint már említettem - azt a veszélyt hordja, hogy a szellemvilág agresszívabb csoportja gyűlik majd köré.

Az angyalok szerint, míg a férfiak 80%-a az egóját fényesíteni jár a különböző látókhoz, gyógyítókhoz és csak 20%-a alkalmas arra, hogy egyáltalán megértse a szellemvilág üzeneteit, miközben ennek a 20%-nak csak az ötöde rendelkezik olyan alázattal, ami alkalmassá tenné őt a magasabb rezgések áramoltatására, addig a nőknél ez a mostani társadalomban 50-50%. Én eddig igazi médiumi tehetséget csak hölgyeknél láttam, de ők mind féltek tőle.

Állítólag a partnerkapcsolatokban ha csak a nő fordul segítségért a szellemvilághoz, csak a nő imádkozik a teremtőhöz, a kérés meghallgattatik és a férfi segítséget kap. Míg ha csak a férfi hisz a szellemvilágban a nő pedig nem, a férfi már nem tudja megtenni partneréért ugyanezt. A nő képes spirituálisan emelni a társát, fordítva azonban nem lehetséges.

Nézzenek csak körbe Kedves Olvasóim, mit hozott világra az, hogy a spirituális vezetők csak férfiakból álltak: erőszak, korlátok, a nők elnyomása. Míg ha a férfiak csak irányító munkát végeztek volna és egyenrangú partnerként kezelték volna a nőket, az emberek sokkal vidámabbak, harmonikusabbak lehetnének, mint például némely bennszülött törzsnél, vagy mint a Krisna-tudatúaknál.

A férfiak mindent irányítani akarnak, miközben nincs semmi szociális érzékük. Még II. János Pál is (akit egyébként a világ legnagyobb béketeremtőjének tekintek, de a homoszexualitásról és az abortuszról alkotott véleménye számomra elfogadhatatlan) utasította (!) a nőket, hogy szüljék meg nem kívánt gyermeküket! Holott a pápa soha nem volt olyan helyzetben, hogy valakiről is gondoskodnia kellett volna, így nem is volt képes megérteni azt, ha valaki nem tud felvállalni egy gyermeket.

Ha a pápa nő lett volna, akkor a szociális érzékenysége is nagyobb lett volna ? talán -, és ezt a problémát akár úgy is megoldhatta volna, hogy azt mondja, ?szüljétek meg a gyermekeiteket, és mivel az egyháznak hatalmas a vagyona, majd felneveli őket?. Csak hát II. János Pál férfi volt, így csak utasításokat adott. Nem megoldani akarta a problémát, csupán hatalmat gyakorolt.

A férfiakra pont a lelki dolgok megértése nem jellemző. Érdekes, hogy ennek ellenére pásztorkodni akarnak a lelkek felett. A férfiuralom meglehetősen rányomja a bélyegét a társadalomra. Nézzük csak meg, milyen gondok vannak az egészségügy, az oktatás területén, hogy a roma problémáról ne is beszéljek. Mind-mind olyan terület, ahol az utasítgatások nem jöttek be.

A beteg magától is meggyógyulna, ha kellő empátiával fordulnának felé, de az orvosok úgy bánnak velünk, mint tárgyakkal a futószalagon.
Az iskolákban is fontosabb lett a szabályok betartása, mint a testi-lelki növekedés.
A roma kérdést is lerázták a segélyek kifizetésével, pedig nekik arra lenne szükségük, hogy végre emberszámba vegyék őket.
Az egész társadalom belebetegedett a férfiúi okoskodásokba. Uraim, jó lenne, ha már a hölgyekre is hallgatnának, és így megnyílhatna Önök számára is az érzékenység fokozottabb formája!

Kérem, rakják le egójukat, nem kell mindig a győztes hadvezért játszani! - Főleg, hogy a csatát már régen elvesztették.

Kezdjék el tisztelni a hölgyeket elnyomásuk helyett! Engedjék meg nekik, hogy szívükben újra fellángolhasson a vágy a Teremtő segítsége után, és ha sikerül intuíciójukat újra kifejleszteni, hallgassák meg őket!
Már eleget irányította a férfi-egó a világot ? látjuk hova vezetett, a hölgyek is ezt kezdték el követni. Ne harcoljunk úgy, hogy egymást próbáljuk lenyomni!

Uraim, a fizikai világban lévő feladataikat csak úgy tudják sikerrel teljesíteni, ha fejet hajtanak a női intuíció előtt. Higgyék el, a hölgyek nem vágynak vezetői pozíciókra, csak akkor, amikor azt látjuk, hogy a férfiak milyen bezárt szívvel akarnak irányítani - vagyunk kénytelenek átvenni az irányítást.

A legtöbb nő egyenrangú kapcsolatra vágyik, ahol a férfié a vezető szerep, a nőké pedig a lelki dolgok. Sajnos a férfiak általában a nők lehurrogásával, elnyomásával tudják csak magukat igazi férfiként elképzelni, pedig milyen paradicsomi világban élhetnénk, ha mindenki a saját szerepét játszaná! A férfiaké lenne a teremtés, a fizikai megvalósítás, a nőké a lélek emelése, az érzelmek áramoltatása - és mindez kölcsönös tiszteletben!

Gondolom, Ön is elvégzett pár iskolát Kedves Olvasóm. Volt olyan tantárgy, ahol mindezt megtanították volna? Ilyen gondolat csak nőnek jutna eszébe, hogy nem is hallott róla - természetesen egy férfiirányítás alatt álló társadalomban ilyesmikkel nem foglalkoznak.

Az volna a természetes, ha a férfiak dominanciájukat a fizikai világban megvalósított tetteikkel bizonyítanák, nem pedig észosztással, kritikával.
Míg a hölgyek ahelyett, hogy irányítani akarnák a férfiakat inkább az érzéseikkel (nem hisztivel), gondoskodásukkal próbálnának hatni társukra.

Ha egy férfi képes lenne fizikai síkon megteremteni a biztonságot, és nem szekálná a neje folyton, ha a hölgyek biztosítanák férjüknek az érzelmi hátteret - sokkal produktívabbak lennének.

Egymás hibáinak kutatása helyett jó lenne, ha magunkba néznénk, hogy tényleg eleget teszünk-e annak a szerepnek, amit a Teremtő szánt nekünk erre az életre!