<< vissza

Requiem az ezotériában megboldogultakért

Meglehetősen bizarr, és egyben szomorú tényt kellett újra tudomásul vennem egyes olvasóim e-mailjeinek olvastán: egyre több ember esik bele abba a csapdába, hogy az élet kihívásai elöl megfutamodva az ezotériába menekül.

A spiritualitást nem a fejlődésükhöz, hanem elsősorban egójuk növelése érdekében veszik "kézbe". Teljesen elvesznek a különböző gondolatmenetekben, mindenre azonnal van egy nagyon bölcsen és misztikusan hangzó magyarázatuk, kész válaszuk vagy tanácsuk.

Tudásuk - egyáltalán ha ezt tudásnak lehet nevezni - nem saját tapasztalataikon alapul, csak a könyvekben olvasott, tanfolyamokon hallott mondatokat szajkózzák.

Hatalmas lexikális tudást halmoznak fel, de ennek minimális részét sem képesek hasznosítani az életben. A rengeteg információban és tanításban már teljesen felolvadt a személyiségük: egyszerűen elvesztek a Nagy Misztikumban.

Elfelejtették, kik is ők valójában, mert saját személyes életük odaveszett.
Sokszor azt sem tudom kivel beszélek, mivel az ezoterikus tudást hajszolók valóban megszállottak lettek.

Megszállta őket a vágy, hogy ők is Nagy, Mindenki Által Tisztelt Tanítók legyenek, és ennek elérését abban látják, hogy mindig mindenhol mindenkit kioktatnak. Az lett életük célja, hogy nem hagyják a másikat élni: mindenkit át akarnak formálni saját felfogásuk szerint.

Kéretlenül sorolják a könyvcímeket, látogatandó weboldalakat. Normális beszélgetést lehetetlen velük folytatni, mert minden mondatunkra valamilyen idézettel reagálnak.
Az ember már teljesen eltűnt, csak okosan csengő mondatok maradtak belőle.

Mivel érezni, hogy e gondolatok nem saját élettapasztalatokon alapulnak, hanem az illető mások tudásával kérkedik, úm. idegen tollakkal páváskodik, ezért azok az energiák, amiket kisugároz meglehetősen zavarosak, és akár fizikai rosszullétet is okozhatnak.

Sajna nekem is kijutott belőlük éppen elég! Kioktatnak, hogy mit szabad és mit nem szabad írnom.

Az egyik hölgy - pedig megkértem rá többször is, hogy szálljon ki az életemből - kérésem ellenére igazságosztó bíró szerepében tetszelegve úgymond "jóváhagyja" írásaimat. Folyamatosan megírja, hogy mely gondolat az, amivel egyetért, és mi az, amin szerinte változtatnom kéne.

Nem értem, ezek az emberek honnan veszik, hogy azért, mert elolvastak néhány könyvet joguk van ahhoz, hogy kioktassanak!?

Már elmondtam egy párszor: kizárólag a Teremtőnek tartozom felelősséggel!
Azt adom közre, amire szellemi vezetőim utasítanak. Nagyon ostoba ember lehet az, aki azt hiszi, mindezt felülbírálhatja!

Nem érdekel ki mit írt! Ha valamit el kell olvasnom, azt jelzik az angyalok.

Az egyik legmegdöbbentőbb esetem az volt, amikor egy úriember kioktatott a szférákat és a médiumitást illetően, ráadásul meglehetősen hiányosan.
Öt éve tartok erről tanfolyamokat! Nem akarom elhinni, hogy ennyire ostobának tart, hogy én mindezt nem tudom!
(Az Előkészületben-rovatban ráadásul jeleztem is, hogy ez is felkerül majd az oldalra!)

A mai napig nem értem, hogy mi volt ezzel a szándéka, ha csak az nem, hogy jólesett egójának az, hogy kioktathatott. Megírtam minden ilyen levélküldőnek, hogy A DUMA NEM ÉRDEKEL, TETTEIKKEL BIZONYÍTSANAK!
Azt mondják, mit tettek le az asztalra az emberiség szebb jövője érdekében, ne pedig azt, hogy kitől mit olvastak!

Szívemből sajnálom ezeket az embereket, de nincs rá se időm, se türelmem, hogy foglalkozzam velük. Ők annyira sémák szerint gondolkodnak, hogy nagyon nehézkessé válik a velük való kommunikáció, mivel mindent állandóan katalogizálnak az általuk tanultak szerint. Nem hogy együtt élni, még barátkozni is meglehetősen fárasztó velük!

Velem emberükre akadtak rendesen, ugyanis itt is, mint mindenhol az életben, alkalmazom az egyenrangúság elvét, miszerint: ha kioktat, én is kioktatom, ha lealáz, visszaalázom, ha lenyom, vissza lenyomom - tükröt tartva neki.
Ha tiszteletet akar a részemről, legyen tisztelettudó velem szemben - ez az én életfilozófiám az egyenrangúságról.

Különben is, aki folyton az ezotériáról akar beszélni, az még csak ismerkedik vele. Aki már elsajátította a bölcseleteket, az az életben alkalmazza, és bölcsen hallgat, mert tudja, hogy mindenkinek mindezt saját magának, egyedül kell felfedeznie - kibicek nélkül!

Ezek a kibicelők gyakran áltatják magukat azzal, "Hiszen én csak jót akartam!". Tényleg a szívükből cselekednek, a baj csak az, hogy szívcsakrájuk érzelmi oldala teljesen blokkolt, amíg az akarati oldal ezerrel pörög.

Az ilyen szívcsakra szerkezetű emberekre jellemző, hogy úgy szeretnek, hogy akaratukat rányomják a másikra. Érzelmi ráhangolódás helyett, irányítanak (erről többet majd a csakrákról szóló fejezetben).

Ezért nem értik mi a bajom velük, hisz a szívük diktálta, amit tettek, és csak jót akartak. Akkor tegyenek jót azzal, hogy ne nyúzzák le az energiáimat, inkább imádkozzanak értem! Ja, az nem megy? Valóban, ahhoz a szívnek az érzelmi oldalon is működnie kéne?

Kár, hogy az a sok info, amit bevittek, erre a problémára nem volt megfelelő tapasz. Alázat kéne, hogy beinduljon! Én imáimban ezt szoktam kérni az ő érdekükben.

Nagyon veszélyes, amikor ezoterikus tanok ilyen emberek kezébe kerülnek, mert azokat teljesen kiforgatva, saját egójuknak megfelelő értelmezésben adják tovább.

Minden tan lényege a feltétlen szeretet (Jézus szívével kezében való ábrázolása is erre figyelmeztet), de csakis jól működő szívcsakrával vagyunk erre képesek. Ilyenkor már elvész a szavak jelentősége, mert a szeretetenergiák a csendben is tudnak áramolni úgy, hogy ne építsenek korlátokat. Nos, a folyton okoskodó emberek szavaikkal pont azt korlátozzák le, hogy ez az energia szabadon áramolhasson.

Jó lenne, ha ezek az emberek visszatérnének az életbe és ahelyett, hogy folyton az elméjükben gyönyörködnek, hozzálátnának végre az élethez, hogy requiem helyett inkább köszönteni és dicsérni lehessen őket!

Egyébként írásaimban folyton jelzem, hogy akit irritál, ne olvassa tovább!
Komolyzenei koncertre is csak az megy el, aki képes csendben engedni, hogy a zene hullámai átjárják. A rendbontókat, folyton közbekiabálókat az ilyen koncertekről kiutasítják.

Merem remélni, hogy írásaim a zenéhez hasonlóan különböző érzéseket váltanak ki, segítenek a disszonáns akkordokat behangolni. Akinek nincs füle az ilyen finom rezgésekre, ne keresse őket, de főleg ne akarjon dirigálni! A karmesteri pálca az arra legméltóbb kezében van, úgysem tudja elvenni tőle senki!

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.