<< vissza

Mégis kinek az akarata?

Már szóltam arról, hogy a dolgok az elvárásaink szerint alakulnak, csak nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy akaratunkat felsőbb énünk milyen formában értelmezi és képezi majd le a fizikai valóságban.
Most néhány olyan esetet mondanék el, ahol csalóka lehet annak a meghatározása, hogy mégis, kinek az akarata írja a valóságot?

A jósok fontosságáról írtam már, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az illető jós miért választotta ezt a hivatást. Az őszinte segítségnyújtás vezérelte-e, vagy az, hogy jólesik az egójának, hogy másokra tukmálhatja saját akaratát. Sok jósnál felmerül ugyanis a gyanú, hogy a történéseket nem előre látja, hanem beprogramozza.

Az egyszerűség kedvéért egy hétköznapi példa:
Gyakran halljuk sopánkodó személytől, amikor egy kellemetlen szituáció bekövetkezik, hogy "Ugye megmondtam!". Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: "Esetleg nem beprogramoztad?"

Már említettem, a felsőbb én nem tud különbséget tenni, hogy félünk-e valamitől, vagy szeretnénk, mivel nem ismeri fel az érzelmeket, csak az információval dolgozik. Azt teljesíti, amibe több energiát fektetünk, amit folyamatosan szajkózunk. Így egy olyan emberről, aki folyton siránkozik nehéz elhinni, hogy látnoki képességekkel rendelkezne. Nyomorát inkább - szó szerint - kisírta a sorstól.

Visszatérve a jósokra. Fennáll a veszélye annak, hogy egy erősebb akarati energiákkal megáldott jós ahelyett, hogy előre jelezné a várható történéseket, rátukmálja kliensére a jövőt. Sokszor előfordul, hogy egy-egy kliensem ismertebb kártyajósokra panaszkodik, mert semmi sem lett igaz abból, amit a jós jövendölt. Nos, ezek a klienseim általában erős egyéniségek, és átírják a programozást.

Minden olyan esetben, amikor megkapunk egy jóslatot döntsük el, hogy jó-e nekünk vagy sem, elfogadjuk-e vagy sem. Ha nem tetszik, tegyünk érte, hogy a program átíródjon!

Ebben a témában a másik kedvencem: a multileveles rendszerben terjesztett csodaszerek és csodakencék.
Mivel soha nem ajánlok semmi olyat, amit nem ismerek, ezért először mindig mindent kipróbálok magamon. Hát, próbáltam már jó párat. Fizettem is jó sok tanulópénzt, és pórul is jártam már jó néhányszor!

Ezeknek a termékeknek nincs semmilyen különösebb összetétele. Ami hat, az a hipnózis, az a fanatizmus, amivel a terjesztők eladják a készítményeket. Aki nem fanatizálható, az a jótékony hatásból is jóval kevesebbet érzékel.

Én már híztam csodás fogyókúrás poroktól, kaptam fogínygyulladást mindent gyógyító fogkrémtől. Úgy kell nekem, hogy jövök én ahhoz, hogy drágaságuk ellenére nem hiszek bennük! Akkor nem is érdemlem meg, hogy hassanak rám!
Végül mindig a tizedannyiba kerülő, sarki patikában is beszerezhető készítmény lett a gyógyír bajaimra.

Én abban hiszek, amit az angyalok mondanak: "A természet mindig vigyáz az egyensúlyra. Ha szervezetünkben valami diszharmonikusan kezd el működni, azt azonnal kompenzálja azzal, hogy néhány kilométeres körzetben megjelenik az a gyógynövény, amely ezt a diszharmóniát helyreállítja".

A megoldás általában egy karnyújtásnyira van, de az nem elég menő. Ami nem drága, annak nincs is hitele. Így képzeljük, ezért hozta nekünk a sors az óceánon túlról a megváltó orvosságot. És ismét győzött az akaratunk! A kertben növő gyógynövények pedig majd a drága fűnyírónak adnak létjogosultságot!

Egyébként több olyan ismerősöm is van, akik évek óta gyógykészítményeken élnek, mégsem úszták meg a különböző cifra szövődményeket, operációkat, betegségeket - mégis kinek az akarata győzött?
Elárulom, a Sorsé.

A betegségeket azért találtuk ki, hogy figyelmeztessenek bennünket, ha letérnénk arról az útról, amely erre az életre feladatunk. Csupán "kotyvalékok" fogyasztása még nem biztosíték arra, hogy jól csináljuk dolgainkat. Arra azonban kiválóan alkalmasak, hogy elnyomják a szervezet apró jelzéseit, a "Hé, vigyázz, ezt most nem jól csinálod!" figyelmeztetéseket.

És akkor megint szót kér a figyelmeztető fájdalom, és megint nyakon öntjük a "szent nedűvel". Aztán egyszer csak megunja a felsőbb akarat, és odacsap egy komolyabb betegséggel, hogy most aztán már tényleg tessék komolyan venni a problémát!

Lehet hinni a csodaszerekben, de a felsőbb akarat dönti majd el, mikor elég a függőségből - úgyis borítja az egész rendszert!
Legyen szó gyógyszerről, alkoholról, drogról, rituálékról, tárgyak térben való bizonyos rendszer szerinti elhelyezéséről, gyógyító kotyvalékokról ? ezek mind-mind megszállottá tesznek, amennyiben nélkülük képtelenné válunk az életre.

Elfogadhatóak, amennyiben úgy használjuk őket, mint egy botot a hegymászáshoz. Ekkor elmondható, hogy akaratunk megvalósításában segítenek. Azonban ha mankóvá avatjuk őket, és nélkülük járásunk teljesen elsatnyul, akkor már ők uralnak bennünket! Legyen az akár egy jóslat, akár egy félelem.

Nagyon veszélyesnek tartom azt is, amikor megszállottan követni kezdünk egy olyan irányt, amelynek szellemi vezetőiről semmit sem tudunk csupán azért, mert az trendi lett, és okosságait bölcsnek ítéljük.

Bőszen elkezdjük átrendezni lakásunkat egy olyan tanítás szerint, amely nem erre a földrajzi területre lett kitalálva, nem erre a mentalitásra, és főleg nem erre a népre!

Persze, ha kellő hitet fektetünk egy tárgyba, magunkba szuggeráljuk, hogy eme tárgy pontosan egy meghatározott helyre való elhelyezése befolyásolhatja sorsunkat, átmenetileg segíthet. A sors azonban hosszútávon nem engedi, hogy becsapjuk magunkat. Pusztán a bútorok "megfelelő" elhelyezése, mágikus tárgyak felhalmozása nem mentesít bennünket az alól a felelősség alól, hogy sorsunkat gondolataink és tetteink irányítják, nem pedig a tárgyak.

A szárított növényekről szóló elméletemet már olvashatták. Ugyanaz a rendszer, ami a szalmavirágot "halott energiának" titulálja, a yukkáról, kaktuszról pedig azt állítja, hogy agresszivitást vált ki.

Ismerek olyan galamblelkű embereket, akik kaktuszgyűjtők - valószínűleg ők még nem olvasták az előbb említett rendszer tanításait, mert már bőszen dobálnák a kaktuszos cserepeket! Nagy a gyanúm, hogy kedvelt virágaik helyett az ilyen ostobaságokról szóló könyveket dobták ki inkább.

Angyalaim gyakran megkérdezik a keleti kultúrák fanatikus híveit, hogy "Nem gondolod Kedvesem, hogy oka volt annak, hogy ide születtél, ebbe a kultúrába? Akkor miért majmolsz idegen eredetű tanításokat, miért nem fedezed fel inkább az itteni ősi tudást?". Miért nem?!

Minden rendszer, ami tele van szabályokkal korlátoz, manipulál. A feng-shuira azt mondták az angyalok, hogy "Az a különbség, hogy az energia lépcsők helyett liften jön. De különben is nem mindegy, ha te nem vagy elég tiszta a fogadásukra?".

Amíg lépcsőn jön, legalább van időd felkészülni rá. Így meg a sok energetikailag lezárt ember körül lifteznek az angyalok, a gyógyító energiák, csak senki sem vevő a segítségükre.

A mágikus tárgyakba való befektetés helyett talán ha magunkba fektetnénk be a pénzenergiákat! Sokkal jobban járna mindenki, ha nem a tárgyakra hárítanánk a munkát!

Nagy kérdés, hogy a rendszer irányít-e minket, vagy rendszerszerűen irányítjuk magunkat? Nem mindegy!

Érdekes, annak ellenére, hogy tele a kirakat ilyen jellegű könyvekkel, még egyet se olvastam olyanokról, akik ismernék a rendszer megalkotóinak szellemiségét. Miből gondolják, hogy ez a rendszer jobb és többet tud, mint az ősrégi hazai?

Egyébként is, mi van, ha a feng-shui szabályai szerint berendezett szobában az ágy éppen egy vízérre, ne adj? Isten egy Hartmann-hálóra kerül? Akkor ki győz, a feng-shui vagy a vízér?

Én tudom a választ.
Amiben az ott lakó személy hisz.

A sok mérés helyett, hogy mit hova helyezzünk, talán egyszerűbb lenne úgy megemelni saját energiáinkat, hogy mindegy legyen.

El kéne dönteni ki irányít: a rendszer, vagy én magam vagyok a rendszer!?

Ha valaki a tárgyak elhelyezésétől teszi magát függővé az ugyanolyan függőség, mint a dohányzás. Nem kéne rá olyan fenemód büszkének lennünk, és másokat a helyességéről meggyőznünk. Elfogadom, ha valaki csak korlátok közt tud boldog lenni, de hagyja élni azokat is, akiknek erre nincs szükségük! Ez az akarat legyen már szabad, ha kérhetném!

Egyébként van fogalmuk arról, hogy emberek ezreit betegíti meg az a cigarettás dobozon lévő felirat, amely szerint kötelező tüdőrákot kapnia annak, aki él vele?

Aki a feliratot meg sem látja, arra nem is hat. Kíváncsi lennék, vajon hány nem dohányzó dohányárus halt már bele abba, hogy a "jóindulatú" feliratok arra programozták, meg fog betegedni!?

Végül még egy történet a jobb megértés kedvéért.
Sok kliensem úgy képzeli el a spirituális fejlődést, hogy különböző fanatikus programok követése révén éri majd el a megvilágosodást. Egyikük a víztisztító berendezésektől remélte ezt.

Meditációs csoportomból többen meg is jegyezték: "annyira függővé teszed magad a tiszta víztől, hogy ha egyszer olyan helyre kerülsz, ahol nem lesz víztisztító berendezés, még a végén belehalsz".

Tanfolyamomnak gyakran része egy olyan gyakorlat, amit vízben kell elvégezni. Amikor kijöttünk a medencéből kliensem teste tele volt nyílt sebekkel - sikerült ugyanis átkódolnia magát úgy, hogy szervezete azt a vizet, ami nem haladt át az ő általa megszokott tisztító rendszeren savként kódolta, és annak megfelelően reagált rá.

Nos, itt most kinek az akarata érvényesült?
- A víztisztító berendezést árulóé - hisz ő azt szajkózta, milyen veszélyes dolog a víz;
- a csoportbeli lányé, aki megjósolta, hogy ha függővé válik, egyszer még pórul jár;
- vagy a férfié, aki mindenáron be akarta bizonyítani, hogy ő más, mint a közönséges halandók?
Hát, ez sikerült is neki!

Ugye nem baj, ha most az egyszer ítélkezem? Az ilyen embert "különleges" helyett én inkább hülyének mondom.

Hálás vagyok a sorsnak, amiért a szabad akaratot ilyen változatos formában tárja elénk!

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.