<< vissza

Álom kalandor

Nagyon nehezen eszmélek.
Érzem, hogy ágyban fekszem.
Hirtelen belém hasít a félelem,
Te jó ég! Mégsem sikerült?
Pedig én mindent megtettem!
Felpattantak a szemeim - még hogy a szemeim - hát igen, így is lehetne fogalmazni!
Ágyam mellett Szamuel állt bőszen vigyorogva és mellette Augustus kifürkészhetetlen arccal.
Ebben nincs semmi meglepő, mármint Szamuel vigyorgásában, ő akkor is ilyen, amikor perlekedem vele, vagy amikor csak azért is mást csinálok, mint amit javasol.
Augustus jelenléte kicsit meghökkentett, de egyben meg is nyugtatott. Ezek szerint még mindig ideát vagyok!
A kérdés csak az, hogy amott is vagyok e még!
Kicsit tudathasadásos állapot.
Őfényessége és Őbölcsessége szavai azonban megnyugtatnak Jól álltam a próbatételeimet, és szerencsémre a földi és az égi erők is a segítségemre voltak.
Akkor most hol a francban vagyok, és miért fekszem ágyban?
Mikor veszítettem el a kapcsolatot a fizikai testemmel?
Kérdő tekintetemet látva Szamuel biztatóan mosolyog.
Ő mellesleg az őrangyalom.
Évezredek óta összetartozunk. Ha nem őt rendelte volna el segítőmként a teremtő ebbe a rendszerbe való érkezésemkor, magamtól is őt választottam volna. Ugyan olyan lökött, mint én vagyok.
Amikor nem csak egy ragyogó energiaként jelenik meg nekem, akkor hosszú szőke hajú pasi alakját ölti magára.
Persze a szárnyait nem felejti el megmutatni, nehogy véletlenül valami rock sztárnak nézzem és beleszeressek...
Néha szerelmi bánatomban viccelődni szoktam vele, hogy igazán emberi formát ölthetne, mert akkor a köztünk lévő szeretetenergiákkal együtt számomra a tökéletes férfi lehetne.
Hisz kell e jobb, ideálisabb partner egy olyan lénytől, aki óvja minden léptemet, csak akkor lát el okosságaival, ha kérdem, mindig van vigasztaló szava hozzám, ha ki vagyok borulva és közben szabad bejárása van minden fontosabb helyre, még oda is, ahova emberi lény be sem teheti a lábát???
Ez Szamuel. Imádom és kész - már úgy általában azért imádom, csak néha nem. Néha nem válaszol - mi csak terelgethetünk! - szokta mondani, néha meg olyan dolgokat jelez előre - állítólag figyelmeztet - hogy az élettől is elmegy a kedvem.
Most a huncutul csillogó szemébe nézve pont visszahozta. Mármint az életkedvemet s vele az emlékeimet.


Az úgy kezdődött, hogy beléptem a kannibálok túlvilági telephelyére...

Nem, nem így kezdem, így senki sem érti meg azt, hogy önszántamból miért mentem oda.

Előbb kezdem.

Jelenlegi Földi inkarnációmat megelőzően úgy döntöttem, genetikus leszek megáldva némi extrasenz képességekkel.
Ezt nagyjából sikerült is megvalósítanom.
Egy nagymenő kutató központ alkalmazottja vagyok, 2030-at írunk.
Mostani testembe sikerült rengetek szellemi energiát lesugározni, így elég ismert vagyok az újításaim és a hitrendszereket leromboló tudományos munkáim által.
Jelenleg együtt dolgozom David és Daniel Boltonnal.
Ők ikrek és csodálatosak.
Már elmúltak 70 évesek - mindketten - de még mindig nagyon aktívak a kutatásban.
Zseniálisak, de a hétköznapi dolgokhoz, a sajtóval, szponzorokkal való kommunikációhoz nem értenek.
Ez az én feladatom.
Miért lettem az aszisztensük és adtam fel az önálló munkát, otthagyva a személyes siker lehetőségét?
Két oka volt.
Egyrészt mivel egy meghatározhatatlan szeretet energia fűzött hozzájuk, másrészt pedig azért, mivel egy az egész emberiséget érintő felfedezésen dolgoztak. Részt akartam venni benne.
A madár influenza az elmúlt években megtizedelte a bolygó lakosságát. Annyit már haladt előre a tudomány, hogy legalább elismerje azt, hogy vannak néha megmagyarázhatatlan dolgok. Az ember önteltsége, hogy mindent jobban tud, már egy kicsit szelídült.
Az orvosi szféra is felfogta már, hogy például a megszállott viselkedés, az alkoholizmus a drogfüggőség mögött az esetek nagy részében egy-egy rosszindulatú szellemlény bújik meg.
A gyógyszeres kezelések már csak nagyon kevés esetben hatékonyak, így kénytelenek más alternatív gyógymódokat alkalmazni, mely magába foglalja a mágiától a hipnózisig bármit, ami segíthet.
Olyan szavakat használnak már a fehérköpenyesek, hogy aura meg szellemi energia, meg életenergia.
Sajna azért a nyugati orvosolásra jellemző felsőbbrendűségi mániájuk még néha előfordul, de legalább már nem tekintik őrülteknek a látókat, médiumokat.
Az orvosok már maguk is elvégzik a természet gyógyász és bioenergetika tanfolyamokat.
Mekkora fejlődés!
Könnyebb volt a Holdra járó buszt megalkotni, mint a begyepesedett agyakat nyitottá tenni!
Nos ami a mi munkánkat illeti, tudtuk hogy a járvány kiváltó vírus az űrből érkezik.
Az én extrasenz képességeim és a professzorok kutatásait egybe kötve sikerült szintetikusan előállítani egy olyan anyagot, amit ha bejuttatunk az emberi szervezetbe, akkor az illető ellenállóbb lesz erre a sötét energiára. Mi több genetikailag az utódainak is át tudja adni.
Most már ugye érthető, miért volt fontos a munkánk!
Reméltem ez a felfedezésünk utat nyit a többi cifra kórok gyógyításához is.
Már minden elkészült, a tesztek sikeresek. Minden adat, anyag egy bonyolult biztonsági kódokkal ellátott páncélteremben volt elhelyezve. Mivel az egész komplexum a proffok tulajdona, és más munkákat is őriztek ott, így a belépő kódokat egyedül ők ismerték.
Nem mintha nem bíztak volna meg bennem, hisz lányukként kezeltek.
A munka sűrűjében egyszerűen még nem volt rá időnk arra, hogy engem is beavassanak a belépő rituálékba.
Engem mindig csak beengedtek, hiszen ők napi 18 órát is képesek voltak dolgozni. Irigyeltem munkabírásukat!
Ha a páncélterembe valaki erőszakkal próbált volna behatolni,
automatikusan megsemmisültek volna a benn lévő anyagok.
Bekövetkezett az a tragédia, amivel senki sem számolt.
Amikor egy egyenes úton, alig 80al száguldottak, hirtelen áttértek a másik oldalra és belecsapódtak egy tölgyfába.
Teljesen érthetetlen az egész, fák kb 50 méterenként voltak csak, mégsem tudtak kitérni, autók sem voltak, mivel egyrészt a birtokukra vezető mellékúton történt, másrészt hajnali 3 óra volt. A kocsi műszaki állapota kitűnő volt, hisz alig egy hete hozatták ezt a vadi új sportkocsit. Nem is értettem minek nekik, hisz a külvárosi részt, ami már szinte tanyaként hatott, mivel alig volt itt lakott terület, szinte sohasem hagyták el az utóbbi években.
A labor és a házuk közt alig 10 percnyi volt az út közepes tempóval.
Akkor, amikor 240 a megengedett sebesség, 80-al ütközni nevetséges.
Érthetetlen az egész baleset.
David a helyszínen meghalt.
Danielt nagyon összetörve és eszméletlenül vitték be a kórházba, de az orvosok szerint még a mostani technikai felszereltség és egyéb korszerű dolgok ellenére is kétséges a felépülése. Ő az egyetlen reményünk, hogy a sok munka, kutatás nehogy kárba vesszen.
Kipróbáltam minden technikát, telepatikus képességeimet is bevetettem, de a szellemével való kommunikáció csak azt engedte megtudni, hogy lelke nagyon messze jár, nagyon eltávolodott a Födi valóságtól és nehéz használható információhoz jutnom ezzel a módszerrel.
Úgy döntöttem utánuk megyek.
Gondosan osztottam, szoroztam, hogy pontosan meghatározzam azt a gyógyszeradagot, ami hozzásegít a halál közeli állapothoz.
Bíztam Szamuelben, hogy nem enged meghalnom az előtt, mielőtt eljött volna a Földről való távozásom, a halálom ideje.
Az időzítéssel volt a legtöbb gondom.
Egyszerűen nincs olyan barátom, akiben bízhatnék, hogy a megbeszélt időben érkezik. Mindenki mindig késni szokott.
Ha eleve a későbbi idővel számolok, akkor meg biztos, hogy előbb érkeznek és megint nem érem el a kellő hatást.
Nem volt más hátra, mint minden nehéz helyzetben csak az, hogy határtalanul bízzak Szamuelben. Segítenie kell még ebben az őrült tervemben is.
Ima - meditációba kezdtem.
Elmondtam a teremtőnek, mit miért teszek.
Szeretem az életem, nem eldobni akarom, hanem épp ellenkezőleg, megmenteni sok más ember életét, meg akarom kímélni őket a szenvedésektől.
Ezt az egy megoldást látom helyesnek, kérem, segítsen Daniel szellemét utolérnem!
Vettem egy mély levegőt, és bevettem egy pohár vízzel a kikészített gyógyszer adagot.
Hogy mi történt ezután a fizikai testemmel, nem tudom.
Őszintén szólva, nem is érdekel.
Ha visszatérhetek valaki, majd úgyis elmeséli.

Hirtelen Augustus előtt találom magam.
Ő egy hatalmas aranyszínben ragyogó szellemalak.
Tervem tehát sikerült.
Augustus ugyan nem a nagyfőnök, de nagyon megtisztelő számomra hogy éppen ő vette kezébe a sorsomat.
Örülök látványának, már csak azért is, hisz ez annak a jele, hogy nem minősítettek öngyilkosnak. Azok, akik önnön kezükkel vetettek véget életüknek, azok egy olyan világba kerülnek, ahol teljesen magukra vannak hagyatva - látszólag, mert őrangyalaik azért figyelemmel kísérik őket itt is, de nem avatkozhatnak közbe.
Védenceik maguk választották ezt a sorsot, így tiszteletben kell tartaniuk még akkor is, ha nagyon nehéz azt nézniük, amikor az, akit szeretnek, teljesen magába van zuhanva, elemészti a depresszió. Hát ez is a szabad akarat egyik megnyilvánulása.
.Ezek az emberek azt gondolták, ha elvetik az életet, a problémáik is megszűnnek.
Hát nagyon nem így van!
Az öngyilkosság bizonyos értelemben az élet erőszakos megszakítása ugyan úgy, mint a gyilkosság. Nem jár érte semmilyen jutalom!
Hiába akarnak a problémák elől halálba menekülni a felelősségvállalás helyett, nem lehet.
Az öngyilkosok az utolsó órák kétségbeesett perceit élik meg újra és újra.
Saját önpusztító gondolataik kavarognak.
Körülöttük sűrű ködöt képezve, így nem is látnak mást, csak saját nyavalygásaikat, problémáikat, ami miatt elvetették az életet. Ez a kiérdemelt jutalmuk, ez a kietlen világ.
Gyakran fordul elő, hogy ha valaki elveszít egy szeretett személyt, azt hiszi, ha öngyilkos lesz, akkor együtt lehetnek majd a halál után is.
Miután elkövette tettét, nem érti hová került és szenvedése még nagyobb lesz, hisz az elhunytat sem érte utol, és elveszítette a még élő szeretteivel való együttlét lehetőségét is. Hát!
Nem jó dolog a suicid hajlam!
Hogy mit beszélek, hisz ugyan ezt meg tettem én is!
Igen, így van.
Tudtam, mit kockáztatok, tudtam, hogy a tettem akár évszázadokra is olyan szintre helyez, amiből nagyon nehéz a kijutás.
DE meg kellett tennem, még ha csekély is volt a siker esélye.

Hál Istennek - és tényleg neki - nem ide kerültem.
Augustus állt előttem szigorú arccal.
Közli őrültség, amit tettem, de már megszokták előző életeimből ezt a kamikaze viselkedést. Az úr megengedi, hogy utána menjek Daniel lelkének, de végig kell járnom az összes túlvilági szférát.
Segítséget nem kapok, de lelkem tisztasága megmarad.
Hogy meg tudom e őrizni az utam során, nos ez a próbatételem lényege, hogy a pokoli helyeken az ott lévő lelkek magukhoz vonzanak e vagy sem.
Mennyire tudom elkülöníteni magam a látványtól, a tapasztalatoktól.
Ítélkezés mentesen tudom e szemlélni az eseményeket.
Okoskodnom, érzelegnem nem szabad, mert akkor beleragadok abba a valóságba, ahol épp járok, és értékes időt veszíthetek a jobbik esetben, a rosszabbikat meg inkább nem is gondolom végig.
A kapuk kinyitásának képességét meghagyták, a szférák közt szabadon tudok közlekedni, de az utat végig kell járnom, nem mehetek automatikusan oda, ahol Daniel lelke jelenleg tartózkodik.
Hideg zuhany és öröm egyszerre.
Szóval az úr sem tartja lehetetlennek az ötletemet!
De hogy végig kell járnom az összes atmoszférikus kör minden egyes szféráját...
A hideg is kirázott.
Igaz megjártam már valamennyit vagy ezerszer is, de mindig csak egyesével, amikor gyógyítani mentünk egy, egy lemaradt testvérünket, aki elveszett az ösztönök viharában a Földi élete során és halála után az energia szintje csak egy alacsonyabb szinten való létezést engedett meg neki.
Mindig több angyallal, vagy magasabb szellemlényekkel jártam eme világokat, egyedül soha.
Most meg végig kell mennem kísérő nélkül az összesen!
Még jó, hogy Szamuel utánam szólt, ne feledd, a Teremtő csak annyi feladatot mér rátok, amit teljesíteni is tudtok!
Most akkor ez a mondat az én hamuba sült pogácsám a tarisznyámba.
Szóval meg tudom csinálni?
Lássuk!
A pogácsára való asszociációm nem volt véletlen.
Az alsó 3 szinten lévők még rendelkeznek némileg materiális jellegű testtel és megmarad az éhség és a szomjúság érzete, de ezeken a szinteken nincs semmi, amivel csillapíthatnák.
Ha valaki az életében dohányzott, az majd meg veszik egy kis dohányfüstért.
A volt alkoholisták meg...
Sajna, eme szféra lakói szabadon mászkálhatnak az élők között.
A kocsmák, szórakozó helyek - főleg ahol nagy az alkoholfogyasztás telis tele ilyen lelkekkel. Alig várják, hogy be tudjanak bújni egy, egy gyengébb akaratú ember testébe és ismét hódolhassanak szenvedélyüknek.
Nem hiába szokták egyesekről azt mondani, hogy jó ember az csak ne igyon, mert olyankor nem tud magáról, és tör, zúz maga körül.
Hát igen, pontos a megfogalmazás!
Ha egy test alkohollal, vagy drogokkal szennyeződik, akkor az illető lelke nem bírja ezt a vibrációt, és szó szerint kihajol belőle. Nos ezt a pillanatot várják az alantas lelkek, azonnal elfoglalják a félig megüresedett testet, és olyan dolgokat művelnek vele, amit az a test gazdája, ha majd kijózanodik, nem akarja elhinni, hogy mindezt ő tette.
Minél többet iszik valaki, annál többet teszi ki magát annak, hogy mások használják. Amíg gyógyszerekkel akarják gyógyítani az alkoholizmust, nem is lesz ebből kiút a szerencsétlen áldozatoknak.
A lelküket kell meg erősíteni, és meg kell tanítani nekik, élvezni az életet, hogy ne az alkohol legyen az egyetlen örömük.
Az étel, ital, cigaretta, drogok - mind, mind csak fizikai testben élvezhetők.
Ha valaki a halál után ezekbe az alsóbb szférákba kerül, a vágy világát nem sikerült leraknia, az ösztönei megmaradtak, azok számára lettek ezek e pokoli helyek teremtve.
De nézzük csak sorjában őket, hisz végig kell haladnom valamennyin.

Akkor kezdjük

1/1


Első atmoszferikus kör, első szféra.
Tudtam, bármit látok, nem szabad hogy érzelmileg megérintsen, vagy gondolatokat ébresszen bennem. Ebben az első világba azok kerülnek, akik a földön különböző szexuális perverziókat, csonkításokat hajtottak végre.
Óriási homokvihar tombol.
A testük, mint már említettem még meglehetősen materiális jelleggel bír, így az itt lakók érzékelik a fájdalmat, ahogy a homokot a bőrükbe égeti a szél.
A Földi életemben kedveltem a horror filmeket, mivel a spiritualitást ebben a műfajban lehetett elrejteni úgy, hogy az alkotók megússzák a különböző vallások követelőzését a film vetítésének betiltását illetően...
Rájöttem, ha a hangot kikapcsolom és csak a feliratozott filmet nézem, akkor érzelmileg nem kavarnak fel a rémisztő jelenetek, csak a számomra hasznos információkat veszem át. Remélem ezt a technikámat itt is tudom alkalmazni.
Hiába a különböző vérszomjas jelenetek, az orkán teljesen megsüketít engem is.
Mengele és tanítványai suhannak el mellettem kifacsart, furán összetákolt végtagokkal.
A Földi kísérletezést, a testek széttrancsírozását úgy látszik, tovább folytatják, de mint látom, most legalább nem ártatlanokon, hanem egymáson.
Ha egy- egy hozzájuk hasonló élet élő orvos érkezik, azonnal rávetik magukat, és az újonnan érkezetten munkálkodnak tovább.
Látok egy-két csuhás alakot is tovasuhanni. Nos a Földön a anyaszentegyházuk felmentette őket azon bűneiktől amikor gyermekeket zaklattak szexuálisan az Úr azonban nem kegyelmezett nekik, és a legalsó szintre száműzte őket.
Én a teremtőben hiszek, nem a papoknak, így nem foglalkozom velük tovább.
Vigyáznom kell, nehogy felvesse fejét bennem a félelem, ne veszítsem el a hitemet. Ha megijednék elveszíteném az intuíciómat, ami az egyetlen iránytűm ezen a helyen.
Haladok előre és viszonylag hamar el is érem az első átjárót.

1/2


A 2 szférában változik a tájkép.
Nedves, nyirkos levegő, halott táj.
Nincs sem növényzet, sem állatok.
Ide azok kerülnek, akik párbajokban öltek meg másokat, vagy katonai parancsnokokként, állami vezetőkként küldtek ezreket a biztos halálba.
Érzékelem a kíváncsi tömeget, de haladok tovább.
Egy pillanatra mintha Causescu arcát látnám kiválni a tömegből és láss csodát, mintha azt suttogná - könyörögj érettem?
Most ez nem az én dolgom, tilos sajnálkoznom is.
Majd ha visszatértem az életbe meglátom, mit tehetek érte.
Minden esetre ez meglepő fordulat, hogy eljutott addig a felismerésig, hogy bármikor kijuthat ebből a pokolból, csak kérnie kéne. Újra esélyt kapna a leszületésre az újra bizonyításra.
A pontos sorsát persze egy tanács írná elő, ami tele lenne próbatételekkel, az egyén szabad akarata csak nagyon minimálisan nyilvánulna meg.
Azonban ha alázattal viselné a Földi kihívásokat, a halála után magasabb szintre kerülhetnének.
Nos kedves diktátor uram, hajrá a jobb minőségű élet felé, nekem mennem kell. Most nem ez a feladatom, de megígérem, ha majd újra gyógyítóként járom az alsóbb szférákat és még mindig itt lesz, Önnel kezdem.
Már látom a 3 kaput.

1/3


Hát kérem szépen, ide kerültem volna, ha tettemet öngyilkosságnak minősítették volna. Szerencsére csak át kell haladnom. Nyomasztó látvány a sok magába roskadt lény, igyekszem nem foglalkozni velük. Lehet, hogy most szívtelennek tűnök, de tisztába vagyok jelenlegi képességemmel. Bármilyen módon figyelmet fordítok rájuk, saját küldetésemet kockáztatom.
Marad a teremtőbe vetett hitem, hogy Ő tudja a legjobban eme szférák szükségszerűségét és a próbatételek elkerülhetetlenségét.
Mintha John Lennon fénylő alakját látnám az egyik apátiába süppedt lélek mellett. Kedvenc számom az Imagine, a képzelő erőmre sem panaszkodhatom, de ez azért az én képzeletemet is felülmúlta, hogy pont itt láttam meg egyik kedvenc előadó művészemet.
Noná., hogy most is énekelt valami nagyon szívhez szólót, de nem szabad meghallgatnom, végül nem is nekem szól SZERENCSÉRE.
Hálát adok, hogy nem ide kerültem. Valószínűleg már csak azért sem, mert még élek.
Ugyan kómában vagyok az emberek számára, de még nem jött el a halálom pillanata.
Meg is van a negyedik kapu.

Ami a kapukat illeti, elmondanám, hogyan is működnek, legalábbis az én számomra.
Akiket a saját világuk fogva tart, azok számára a kapuk láthatatlanok, nem is tudnak a létezésükről.
Nekem megengedték, hogy olyan vibrációt vegyek fel, amivel közlekedni tudok a különböző szférák között.
Az ajtók gondolat átvitelre működnek, de mint mondtam csak a magasabb szintekről érkező tudja ezen a módon használni.
Lenyílik egy keskeny palló, és ki kell sétálni rajta a világűrbe.
Ott lenyitható a következő szféra ajtója - pallója.
A két palló sajna nem ér össze...
Át kell ugrani, miközben körülöttem a sötétség mély bugyra, a végtelen űr.
Látni a fénylő csillagokat, az elsuhanó űrszondákat és néha ismeretlen, földön kívüli járműveket is Mivel nincs fizikai testem, lelkemnek ez a közeg is természetes.
Miért kell vigyáznom, hogy nehogy mégis kiessek?
Nagyon egyszerű!
Kieshetek a rendszerből melynek jelenleg elkötelezettje vagyok!
Ez egy jó hely, még ha sokan a leszületésük után elfelejtik, és folyton elvágyakoznak innen.
A világűr 70 százalékát gonosz erők uralják. Egy gyengébb lelket azonnal eltájolnának. Ezek az erők folyton folyvást igyekeznek a Földet is az uralmuk alá hajtani, gyakran megkörnyékezik a hatalomra vágyó, öntelt ezoterikusokat a tanításaikkal.
Szerencsére, amíg sokan vagyunk olyanok, akik hűséget fogadtunk a teremtőnek, és fogadalmunkat betartjuk, addig a nagyfőnök vigyáz ránk, és nem engedi át ezeknek az erőknek a Földet és a Földet körülölelő világokat.
Azzal tartja edzésben ébrenlétünket, hogy megengedi ezeknek az erőknek, hogy itt-ott letáborozzanak egy-egy nagyravágyó embertársunk lelkében és figyeli, mit hozunk ki a szituációból Az emberek azt hiszik, hogy azok a világok, melyeket most bejárok, az a pokol.
Á, dehogy!
Ezek a helyek csak lehetőségek a jobbuláshoz, emberi példával ezek úgymond edzőtáborok. Ha egy ilyen alacsonyabb rezgésű lény, mint akik az általam bejárt szinteken tartózkodnak, kikerülnének a világűrbe, azonnal beszippantaná őket egy fekete lyuk.
Csak az 5atmoszférikus körből lehet biztonsággal lébecolni akár egyedül is az űrben. Eredetileg én is egy magasabb szintről származom, de ezt most inkább nem kockáztatnám, nem tudom, hogy jelenlegi földi cselekedeteim alapján hová sorolnának. Igyekszem inkább pontosan ugrani a 4 kapun is.

1/4


Ha filmrendező lennék és meg akarnám filmesíteni eme kalandozásaimat a különböző szinteken, ez lenne a kedvenc jelenetem.
Ez az illúziók világa, ide a hazugok és a tolvajok kerülnek.
Itt minden percben, minden helyzetben a hazugság tényével kell szembesülniük az itt lakóknak. Ha egy gyönyörű virágért nyúlnak, de az, az érintéstől elporlad.
A zöld fűbe szeretnének leülni, de az közben mocsárrá változik.
Ha valaki a kristálytiszta forrás vizét akarná megkóstolni, ürülékké alakul, ahogy hozzáérnek. És ahogy az itt lévő lelkek kinéznek!
Hát az is egy érdekes látvány!
Annyi ránc van rajtuk, amennyiszer hazudtak az életükben.
A ráncokba bele vannak tetoválva a füllentéseik.
A tolvajoknak pedig az aurájukban látható mindaz, amit elloptak az alatt az idő alatt, amíg a Földi életük tartott.
Labirintusok minden felé.
Hamis utak, hamis irányok.
Kíváncsiságom előhozott egy olyan gondolatot, hogy vajon hogyan néznek ki azok a politikusok, akik a szocialista korszak végén egész vállalatokat tulajdonítottak el, hogyan férnek el a gyárak, az üzemek lenyomatai az aurájukban?
Lehet, hogy azért nem is látom őket, mivel nem bírják cipelni ezt a terhet, és magukba roskadva töprengenek azon, vajon mit rontottak el, miért bánt el velük a sors ilyen mostohán.
Persze tetteikért a felelősséget itt sem vállalják ugyan úgy, ahogyan a földi létükben.
Mindig másra mutogattak, miközben a tejfölt mindig ők habzsolták le. Vigyáznom kell a gondolatokkal!
Veszélyes lenne eltévedni a labirintus kanyargós folyosóiban!
Annyit okoskodtam, hogy el is tévedek rendesen.
Pánikba esem, de idejében észbe kapok. Kételkedésemmel, félelmeimmel az energiáimat is visszafelé pörgetem.
Jobb híján egy régi filmből ismert úttörő dalt kezdek dúdolni.
Volt valami ezekben az indulókban, teljesen fellelkesülök tőle.
Beindítja a marsikus energiáimat, az induló ütemére lépkedem, amíg csak az 5 kapu elé nem érek. Megint jön az ugrás.
Hogy én ezt hogy utálom!
A vonaton is mindig féltem, ha át kellett mennem két kocsi között és láttam a suhanó síneket. Különben is! Tériszonyom van!
Ja, az most nincs.
A fóbiák élvezéséhez is kell egy fizikai test. Speciel erről most lemondanék.
Sajna már megint gondolkodom, s ami még rosszabb, a félelmeimen gondolkodom.
Amin sokat gondolkodom, azt feltöltöm energiával és megvalósul.
Ok!
Imádom a szédítő magasságot, legalább a szédült tyúk, jelzőt is felvehetem a jellemrajzomba.
Mélylevegő - azaz ilyenkor mély levegőt szoktam venni, de hogy itt mi volt az.
Amit belélegeztem, meg ne kérdezze senki, mert speciel erről fogalmam sincs - és ugrottam.

1/5


Már itt kinn is hallani azt a pusztító orkánt, ami ebben a szférában tombol.
Olyan sűrű itt a közeg, mintha egy nyálkás pókháló ragadna rám.
Ide azok az anarchisták kerülnek, akik folyton tüntettek valaki vagy valami ellen. Lelki vakságuk itt szó szerint realizálódik. - vakok ténylegesen.
Egymásba ütközve káromkodnak, szidalmazzák egymást és az egész világot. Néha egy-egy jelszót hallok kántálni, távolról mintha még a hajrá Fradit is hallanám.
Hát igen!
Már egyre kevesebb a diktátor, a zsarnok uralkodó, a zsoldos hadseregek sem kellenek már senkinek, így az ilyen dühöngő lelkek futbaldrukkerekként folytatják a harcot saját indulataikban elveszve.
Nem tisztelnek sem istent, sem embert.
Egy- egy futballcsapat iránti lojalitásuknak is csak az az apropója, hogy kell egy csapat azért, hogy gyűlölhessék a többit.
Csodálkoznom is tilos, megy az idő. Peregnek a homokszemek a képzeletemben levő homokórában.
Hja, egyéb időről amúgy sincs fogalmam.
A hatodik ajtónál vagyok.

1/6


Változik a táj, a hó és jég birodalmába kerültem.
Nagyon találó a Jéghercegnőről szóló mese, az ő birodalma is így nézhet ki.
Egy rideg, szívtelen önző lélek energiáinak a kivetülése.
Ide azok kerülnek, akik a jéghercegnőhöz hasonlóan önzők voltak, mindenkit kihasználtak a saját maguk javára és képtelenek voltak a szeretet áramoltatására. Lelkük ridegsége a tájat is rideggé formálta.
Tornyok és házak, de mind mind jégből.
Látok hintát, tavat, de mind befagyva.
A leheletem is, már ha lenne, azonnal megdermedne.
A szempilláim és szemöldököm is zúzmarás lett.
Gyorsan kell haladnom, nehogy én is idefagyjak.
Most jól jön a sok jég, hisz csúszkálva gyorsabban haladok.
Csontot úgysem törhetek, így az sem baj ha szokás szerint mint minden ilyen sport teljesítménynél orra bukom itt ott.
Azt hiszem itt sem lennék egy Katarina Witt.
Azért csak eljutok a 7. kapuig.

1/7

Szerintem ez a legdurvább szféra mindegyik között.
Az állatemberek hazája.
Némely vallás azt tanítja, hogy ha megeszel egy állatot a következő inkarnációdba azzá az állattá válsz.
Látszik, hogy emberi elme alkotta, és elsősorban a megfélemlítést szolgálta.
Augustus szerint, és ő már csak jól tudja, az emberi lélek sohasem inkarnálódik állati testben!
Igaz ugyan, hogy a lélek használhat állatot arra, hogy valamilyen módon jelzést adjon a még élőknek, de nem azonosul az állattal.
Az angyalok is néha embereket használnak üzenetközvetítésre, de ettől még nem vállnak emberré.
Nézve ezt a szférát, örülök, hogy nem került ide egyik ismerősöm sem.
Az itt lakókat az állati ösztönök uralják. Éhségüket úgy csillapítják, hogy egymásból harapnak ki...
Meghalni nem tudnak, hisz már azok.
Rengeteg vicsorgó, több sebből vérző torz alak rohangál körülöttem.
Szerencsére vibrációm jóval magasabb az övékénél, így engem csak átlátszó lényként érzékelnek.
Úgy morognak rám, mint egy kutya, amikor szellemet lát...

Megtalálom a kijáratot.

Itt most meg kell várnom azt az eszközt, ami segít átjutnom a következő szintre.
Meg kell várnom, míg felszippantanak a következő atmoszférikus körbe.
A szintek közti átjárás automatikus képességét ezek szerint elvesztettem.
Remélem csak átmenetileg.
Jöhetne már, kicsit kellemetlen itt álldogálnom a semmiben.
Már látom, hogy egy tátongó szájként beszippant.
Na tessék, ilyen lehet megszületni!
Szűk hely, nem kapok levegőt, de csak kilyukadok majd valahol.

2/1-7


Halleluja!
Íme a második atmoszférikus kör - a vallási fanatikusok szférái.
Ide azok kerülnek, akiknek az életét a vallási rituálék töltötték ki.
A szent írások mögé bújva elfelejtették élni az életet, sőt másokat is erre kényszerítettek.
Másokkal is betartatták örültnél örültebb és életellenesebb szabályaikat.
Rájuk is elmondható, hogy nem tisztelték, sem Istent sem az emberiséget.
Nem fogadták el más vallások tanításait.
Az élni és élni hagyni elv teljesen távol állt minden tevékenységüktől...
Nem a teremtőben hittek, hanem a dogmákban.
Nem részletezem, gyorsan haladok.
Iszlám, buddhizmus...
A kereszténység szférájában egy hittérítőnek sikerült elém állnia a bibliát szorongatva és fennhangon Szent Pál a khorintosziakhoz címzett a szeretetről írt leveléből kezdett el idézni.
Ezt most nem bírtam szó nélkül, sajnos!
Megkérdeztem, hogy mond csak, méltó vagy e rá, hogy eme szavakat a szádra vedd?
Élted e a szeretetet?
Becsülted é és szeretted é a feleséged, aki gondoskodott rólad?
Szeretted e gyermekeidet annyira, hogy megengedted kiformálódni a saját egyéniségüket vagy saját képmásodat erőszakoltad rájuk?
Tisztelted és szeretted e azokat, akik a te hitedtől eltérően vélekedtek istenről?
Szeretted e a szomszéd kisfiút, aki nem volt tudatában annak hogy rosszat cselekszik és ellopta néha a termésed finom falatjait?
És szeretsz e engem annyira, hogy engedsz utamra, hogy teljesíteni tudjam a küldetésemet?
Meghökkenve nézett rám.
Láttam mondanivalóm nem hatolt el a tudatáig, de azt felismerte, hogy egy pogánnyal van dolga.
Segítségért kiáltott, gyorsan megtérítendőt látott bennem, de sikerült tovább mennem.
A pallón egy kicsit leültem.
Lábaimat belelógattam a semmibe és elfilozofálgattam azon, hogy mekkora csapdának vannak kitéve a médiumok abban az esetben, ha elkötelezik magukat valamelyik vallás mellett
Mert tegyük fel, ha indián a szentem, mármint a médium és hisz a Manituban akkor ebbéli hite egy olyan elhunyt lelkével kapcsolja össze, aki tényleg a nagy vadászmezőkön tartózkodik és lehet, hogy épp együtt vágtázik a Nagy Fehér Szellemmel. - Ezt mondjuk soha sem értettem, miért fehér a rézbőrűek szellemi vezetője...
Az itt tartózkodók más világot nem érzékelnek, így beszámolójuk a médiumnak hiteles, hisz arról beszélnek, ahol vannak. Pontosabban csak arról a túlvilágról tudnak beszámolni, ami a lelkük tartózkodási helye. Nem tudják, hogy vannak más szférák, sőt más, magasabb szintek is ahol egészen különböző létformák vannak.
Ha egy vakhitű keresztény fordul segítségért a túlvilághoz, akkor neki is a 2atmoszferikus szinthez tartozó a keresztény vallásnak megfelelő szféra lakója fog válaszolni. Természetesen minden itt tartózkodónak magától érthetődően, jár a SZENT megszólítás.
Ezt a szférát szentek lakják na!
Nekem azért kicsit hamiskásak, de tilos ítélkeznem, mert akkor azonosulok velük
és az katasztrófa lenne a világnak.
Imák, rituálék, szenténekek körbe-körbe. Innen is egy médium csak azt kapja, ahogy az ő felekezeti felebarátai a túlvilágot megalkották saját elvárásaiknak megfelelően.
Felekezet, felebarát az egységről meg fogalmuk sincs!
Lehet, hogy féleszűek is!
Istenem segíts, nem akarok ítélkezni. Egyszerű tényként kell kezelnem, hogy itt szent szavakkal gaztetteket lehet igazolni - lásd inkvizíció vagy a New Yorki ikertornyok.
Ezek a próbatételek is szükségszerűek az emberiség számára.

Jöjjön már az az átjáró!
Itt teljesen másként telik az idő.
Fogalmam sincs, hogy a földi mérce szerint mennyi ideje vagyok itt.
Nekem maximum egy órának tűni, de nem tudhatom, hogy az okoskodásaim által mennyire ragadtam le a jelenben.

Szippantyú és tyű, már át is jutottam a harmadik szintre.

3/1


Szféra- egy gyönyörű tájra érkezem.
Buja trópusi növényzet, csicsergő madarak.
Látva a növényzetet, megijedek, hogy ezen most, hogy jutok át.
Ez a gondolat még generálja is a félelmem kivetülését és mintha még meg is nőnének a növények.
Kiűzöm a félelmet minden porcikámból, és azonnal meglátom az ösvényt.
Sok-sok alakot látok mélyen elmerülve valamiféle kutatásban, vagy épp valamilyen állat tanulmányozásában...
Egyébként minden szintre jellemző, hogy életterük hasonul a lelki és gondolatvilágukkal.

Az első szinten az alantas ösztönök uralkodtak az ott lakókon így a közeg, az életterük is ehhez idomult.
A második szint lakóinak, a vallási fanatikusoknak a rituálék voltak az éltető elemeik.
A különböző vallási kegytárgyakon nem is volt ott más semmi az emberre, illetve emberségességre jellemző dolgokból..
Ez a 3szint valamivel kellemesebb, legalább is ez az első két szféra.
Ide az első szférába azok a természettudósok kerültek, akik tagadták isten létezését, míg a .szférába azok a filozófusok, akik logikátlannak tartották és ezért tagadták Isten létezését.
Mindkét helyre jellemző, hogy az ott lakók nem kommunikálnak egymással.
Erre nincs is idejük, annyira leköti őket saját elméleteikben való gyönyörködés.
A földön is gyakran találkoztam olyan emberekkel, akik azt állítják magukról, hogy nincs szükségük senki tanácsaira, ők maguk fejlesztik saját magukat...
Nos ezek az emberek legfőképp saját egójuk fényezésén, csiszolásán szoktak elsősorban dolgozni.
A lelki fejlődéshez azonban a hibáink meglátása és felismerése elengedhetetlen. Ehhez azonban kell egy másik személy is, aki megtartja a görbe tükröt és ellenőrzi,
hogy bele is nézzünk, ne csak elsunnyogjunk előtte.
Ahhoz, hogy elfogadjuk vagy legalább is meghallgassuk egy másik ember tanácsait, ahhoz alázat kéne.
Sajnos az alázat mibenlétéről fogalmuk sincs nem hogy rendelkeznének vele sem az előbb említett emberek sem e két szféra lakói.

3/3


Folytatom utamat a nagystílűek szférájába.
Ide azok kerülnek, akik a Földön a nagyvilági életnek hódolta, a felső tízezerbe tartoztak.
Grófok, bárók, hercegek, olajmágnások, szálloda láncok tulajdonosai, média sztárok, akik csak dőzsöltek ételben, italban, orgiákban.
Mások munkájából éltek.
Még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe, ha az nem az ö érdeküket szolgálta.
Nem hittek semmilyen vallásban, de Istenben sem.
Lekezelték a vallási irányzatokat, magukat ezeknek az ostobaságoknak - őket idézem - fölé helyezték.
Bizonyos szempontból ez még érthető és igaz is.
Hiszen az a szint, ahol ők vannak, tényleg elhelyezkedésben a vallási szférák fölött van.
Sajna ez azonban nem jelenti azt, hogy lelkük tisztasága is kiemelkedő lenne..
A szanszárából még nem tudtak kijutni.
Ja!
Egy újabb dolog, ami kicsit kiakaszt a földön.
Egyesek azt hirdetik, sőt tuti biztos módszerük van arra, hogyan kell a karmát kitisztítani, az újraszületések láncát megszakítani.
Értetlenül állok ezen tanítások előtt..
Mi az, hogy már nem kell erre a bolygóra visszatérni???
Ha már valakibe megannyi energiát és bizalmat belefektetett a teremtő, hogy emelkedni tudjon, mi az hogy nem jön vissza segíteni a többieknek???
Ezt az önzőséget!!!
Mivel létezésem több millió évre datálható, megéltem már pár dolgot.
Én is hajkurásztam a megvilágosodást, bejártam pár bolygó rendszert.
A fejlődésem során eljutottam addig, hogy együtt ragyoghattam az egyik nappal.
Na és akkor mi van?
Pár ezer év után az is unalmassá válik!!!
Ugyan most per pillanat nem emlékszem mindenre, de biztos vagyok benne, hogy ez a bolygó, melynek rendszerének leköteleztem magam az egyik legszórakoztatóbb hely a világon!
Vannak ugyan olyan galaxisok, ahol fejlettebb a technika, de sekélyesebbek az érzelmek, az ott lakók túl racionálisak és túl egyformák.
Ahol megtévedtek a karma tisztítást bőszen hajszolók, az onnan ered, hogy az első 3. atmoszférikus kör lakóinak ki kell várni az engedélyt, hogy megszülethessenek, és mint már említettem kötelező próbatételeknek kell megfelelniük földi létük során.
Nos ez az a mókuskerék, amiből ki kéne szállni végre.
Mindent megtenni azért, hogy megtisztuljunk azon tulajdonságainktól, amelyek az alsóbb szintekre juttatnának.
Nos ezt a karmát tényleg le kéne tenni.
Majd ha a felsőbb világokba kerülünk, onnan akkor és oda inkarnálódhatunk, ahova csak jól esik, akár más bolygókra, de akár a Földre is visszatérhetünk, hogy segítsük elesett szeretteinket a fejlődésben!
Hoppá!
Már megint elveszítettem az irányt.
Úgy látszik, a filozófusok szférája mégis befolyásolta a gondolatvilágomat, talán pont azért filozofálgatok, mert nem akartam velük külön vesződni..
Nos még mindig itt vagyok a nagystílűek szférájában.
Jól ide ragadtam, biztos elveszítettem pár napot!
Hiába, azért az én egómnak is jól esik néha az, hogy mások butaságainak tükrében visszaigazolni lássam saját zsenialitásomat. Ha, ha!
Nagyon nyomasztó ez a hely.
Mint a vihar előtti csend.
A szféra egyik jellemzője, a fatamorgána jelenség.
Mind az a luxus, ami az itt lakók Földi életében megvolt, kivetítődik a vágyaik által, de soha nem lehet megérinteni semmit, mert ahogy haladunk felé, egyre távolodik.
Az itt lakóknak meg kell tapasztalniuk, hogy amikor még éltek milyen távoli volt a szegény emberek számára az a pompa,
amiben nekik, gazdagoknak részük volt a Földön.
A vagyonukat nem, de annak ábrándképét átmentették ide is, de nem sok hasznot húznak belőle, hisz most már számukra is elérhetetlen a fényűzés.
Már a 4 szféra felé haladok, amikor látom, hogy az egyik magába roskadt alak mellé angyalok hada érkezik.
Valószínű valamelyik még életben lévő rokona nagyon buzgón imádkozhat a lelki üdvösségéért.
Az imák mindig elindítják az angyalok egy-egy felmentő csoportját, csak az emberek ahhoz túl ostobák, hogy ezt elhiggyék.
Így eszükbe sem jut kérni ilyesmit.
Pedig az angyalok nem merészkednek oda, ahová nem hívták őket.
Megnézném, hogy most mit kezdenek a bánatos arcúval, de fogy az időm.
Igaz nem tudom mihez képest, de ez most mellékes.

3/4


Vár a 4szféra, ahova azok az újságírók és ügyvédek, politikusok kerülnek, akik többre tartották magukat a többinél-
Hogy ezt bebizonyítsák, nem általloták akár piszkos módszerekhez is fordulni.
Áthágták mind az isteni mind az emberi tőrvényeket.
Még saját családjuk, szeretteik sem tudták visszatartani éket.
A karrier mindenek felett!
O, ó!
Ez most szíven talált.
Nekem is a munka a mindenem.
Inkább nem gondolkodom!
Nem gondolkodom, nem gondolkodom. Vagy az hogy azt gondolom állandóan, hogy nem gondolkodom is, gondolkodásnak számít?
Megjelent a kapu.
Akkor mégsem gondolkodtam, amikor azt gondoltam, hogy gondolkodom, egyszerűen csak nem gondolkodtam. Legalább is ezt gondolom.
Istenem! Ugye nem kerülök vissza a filozófusok szférájába, hisz én hiszek benned!!!

3/5


Íme az esküszegők szférája!
Telis tele van olyan magukat spirituális nagymestereknek hirdetőkkel, akik megszegték az Istennek tett ígéretüket. Képességeket könyörögtek ki maguknak, gyógyítani, tanítani érkeztek a földre, e helyett manipulálták az embereket. Energetikailag magukhoz láncolták őket, hogy függővé váljanak a gyógyításuktól, tanácsaiktól.
Mindenbe beleszóltak erőszakosan. Kéretlenül osztották az észt mindenhol és mindenkinek.
Jézus - aki mellesleg most az univerzum egy távoli szegletében munkálkodik, egyszer azt nyilatkozta:
Vigyázzatok, a Sátán is tud gyógyítani.
Ne emeljetek piedesztáléra azokat, akiknek a szolgálat a feladatuk!
A jó gyógyítók mindig szerények és névtelenek.
Akik jelenleg a médiákban ünnepeltetik magukat azoknak semmi közük az emberek megsegítéséhez, ők kizárólag a hatalom miatt foglalkoznak a spiritualitással...
Azért Jézust is bírom, mond néha jó dolgokat.
Kicsit haragszom rá, amiért még nem rehabilitáltatta a Földön Júdást, de egyszer csak hátha jut majd arra is ideje..
Ami pedig a jövőbe látókat illeti, sokan jóslataikkal rémületbe kergették klienseiket, mivel egyszerűen élvezték a hatalmat, amivel rendelkeztek a hiszékeny emberek felett.
Gyakran a sötét erőknek dolgozva, nyilvánosan meghurcoltak egy-egy valódi médiumot, megelőzvén azt, hogy a médium nehogy leleplezze sötét tetteiket.
Egy hosszú fekete hajú és körmű alak rám bökött - hé Te!
Dübörög az ajtódon a szerelem, nyiss már ki neki!!!
Egy kéretlen jóslat.
Legalább ez nem rosszindulatú.
Ha majd lesz rá időm, érte is gyújtok egy gyertyát, hogy lángja megfényesítse a lelkét.
A kapu előtt toporgok, már kiléptem rajta.

***


Most egy másfajta tömlőt látok, ami a leszületéshez készülő lelkeket viszi magával.
Egy pillanatra megrémülök.
Mégis meghaltam, és a protekciómnak köszönhetően máris újra leszülethetek?
A félelem léptemet is megingatta. Elvesztettem az egyensúlyomat a keskeny pallón és zuhanni kezdtem.
Egyenesen bele egy óriási tartályba, ami telis tele volt nyálkás, ragadós, szúrós szagú energiával.
Abban a tartályban landoltam, ahova a szennyezett energiát gyűjtik addig, amíg nem kerül sor a megtisztításukra.
Ezt az energiát a Földön a gyógyítók a pacienseikről szedik le, és itt halmozódik.
Hé!
Ideje lenne elkezdeni a megtisztítást, mert én teljesen el fogok merülni benne!
Minden erőmmel kapaszkodom, kapálódzom, de hiába, mélyen lehúz a dzsuva.
Lehet, hogy én leszek az első, aki fizikai test nélkül belefullad saját ügyetlenségébe?
Eszméletemet vesztem, rám borul a sötétség.

Ezután jön az, amiről már beszéltem.
Augustus és Szamuel áll mellettem.
Épp egy rózsát szagoltatnak velem.
Ismerős rituálé.
Én is szagoltattam már ezt a speciális kék rózsát társaimmal.
A rózsa a teremtőt szimbolizálja minden formában, akár fényképen vagy hímzéseken is,
Ide a 7szférába - közben felismertem, azok a lelkek kerülnek, akik már elhagyhatják az alsó 3 szintet.
Kiállták a nehéz próbákat és a rózsa illatával beszippantják Isten leheletét, ami azt hivatott szimbolizálni, hogy az illető hajlandó eggyé válni Isten akaratával.
Semmi hangzatos ígéretek, vagy csindadratta.
Mindenki tudja, hogy a rózsa szagolása az egységbe való beilleszkedést jelenti.

Most akkor mi van?
Én hol tartok?
Augustus elmondja, hogy amikor elmerültem a trutyiban a fizikai testem is feladta pár pillanatra az életet.
Szerencsére egy fiatalember, pont jókor érkezett és szeretetével erőt lehelt belém, imáival pedig útnak indította az angyali felmentő sereget.
Milyen fiatalember???
Hisz annyira lekötött a kutatás, hogy évek óta nem voltam szórakozni.
Amikor barátnőmtől azt kaptam szüli napi ajándéknak, hogy befizetett egy jósnőnél, arra is csak úgy voltam hajlandó, hogy a jósnő jött a lakásomra.
Azt jósolta, hogy nem egészen egy éven belül anya leszek...
Röhögő görcsöt kaptam, ettől a képtelenségtől.
Napokig hangosan pufogtam a hallottakon.
Még hogy gyermekáldás, 40 évesen! Mellesleg mind ehhez honnan vegyek egy pasit, akitől megfoganna, mi több esetleg segítene a nevelésben..?
Interneten mégsem rendelhetek egyet.
Utána jártam, ismerkedni lehet, de nincs rá garancia, hogy elsőre találok megfelelő apukát.
Nekem kellene letesztelnem, hogy minden rendben van e a férfiasságát és a megbízhatóságát illetően.
Nos erre nincs sem időm, sem energiám, hogy kétes pasikkal vesződjek.
Augustust azért nem mertem kiröhögni.
Ő tényleg mindent jobban tud.
Azt mondja, hogy amíg nem voltam tudatomnál, az alatt az idő alatt a 6szférát is megjártam.
Oda azok kerülnek, akik megszállottság hatására lettek öngyilkosok.
Végül is ez rám is mondható.
Amit én csináltam, az is egyfajta megszállottság volt és mivel kb 2 percre tényleg meghaltam automatikusan abba a szférába vittek.
Az egy nagyon kellemes, szanatórium jellegű közeg.
Bájos lények szorgoskodnak, kellemes, nyugtató zene szól és tele a levegő finom virágillattal.
Itt gyógyítgatják a megfáradt lelkeket, akik végre megszabadulhattak fogvatartóiktól.

***


Kiálltad a próbát, mondja Augustus. Beleestél ugyan pár kísértésbe, amikor érzéseiddel, gondolataiddal, félelmeiddel energiáidat visszafelé kezdted áramoltatni, de szerencsére mindig időben korrigáltál. Szamuel figyelte minden egyes léptedet és szólt, amikor a végén bajba kerültél.
Most már szabadon közlekedhetsz a szintek között.
Remélem legközelebb ebben a formában, már csak akkor látsz engem, ha véget ér jelenlegi Földi léted.
Bízom benne, hogy jó sokára lesz az, és helyt állsz az új kihívásoknál is.
Hidd el, szeretteidet egy egész gárda vigyázza majd, nem kell újra ilyen őrültséghez folyamodnod.
Álmodban bármikor hívhatsz, megjelenek neked vagy küldök valakit magam helyett. Ne feledd, soha nem hagyunk magadra.
Rám kacsintott.
Rám kacsintott???
Ezt soha sem gondoltam volna, hogy a szigorú szellemi vezérnek is van humora - és ellibbent.
Ők már csak így közlekednek, hogy egy pillanat alatt ott teremnek, ahol csak akarnak. Időt spóroló és olcsó közlekedési forma.
Ezt én is tudtam, illetve már újra tudom.
Mégis arra kérem Szamuelt, hogy most már menjünk végig a többi szférán is, hátha találok ismerőst.

Azok a világok, melyeket eddig megjártam mind egy-egy kontinensnyi méretűek, hisz milliónyi lelket számlálnak. Számomra azonban a képzeletem a valóságot csak legfeljebb egy nagyobb tér nagyságúnak képezte le, hogy gyorsabban haladhassak.

Most olyan világokba megyek, ahol nagyon kellemes a vibráció, csupa kedves, mosolygós harmonikus lélek lakozik és remélem, ha csak egy pillanatra is, de láthatok pár ismerőst.
A testem közben egy sokkal finomabb rezgést vett fel.
Minél kevésbé materiális valaki annál magasabb a rezgése és így, áttetszővé vagy teljesen láthatatlanná válik még a harmadik szemmel érzékelők számára is.
Ezért nem látják az emberek a fizikai szemükkel az angyalokat sem a szellemi vezetőket, de még az elhunytakat sem csak azok, akik saját vibrációjukat képesek kiemelni a materiális korlátokból.
Az angyalok jóval magasabb frekvenciával rendelkeznek mint az emberek, ráadásul egyszerre vannak jelen több időzónában , így még a látók is csak egy-egy villanásra láthatják őket.
Ők nem szoktak emberi alakban leszületni.
Igaz fel tudják venni az emberi formát is, de nem azért, hogy egy teljes életet töltsenek el benne, hanem csak azért, mert emberi alakban könnyebb védenceiket figyelmeztetni némely veszélyes helyzetben.
Bizony megesik, hogy különféle szellemlények társaságában töltjük Földi napjainkat, ott toporognak és várják, hogy kérjük a segítségüket, nekünk embereknek meg fogalmunk sincs róluk.
Sopánkodunk, hogy az ég nem válaszol imáinkra, közben meg az orrunk előtt a segítség.
Az angyalok, ha épp nincsenek védelmezőként kirendelve valakihez a Földön, akkor a hatodik atmoszférikus körben tartózkodnak, ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő szférában.
Most remélem, nem kell egész addig mennem, előbb megtalálom a választ a kérdésemre.

Most át kell haladnom egy olyan szerkentyűn, ami a repterek detektoros kapuira emlékeztet, ami megnöveli a vibrációmat, hogy látni tudjam a többieket, és hogy az ő számukra is érzékelhető legyek. Szamuel kicsit izgatottan várakozik.
Érzem, mondani akar valamit, de végül meggondolja magát, és csak fejével mutatja az irányt, merre haladjunk

Most már csak úgy suhanunk, annyira éterikus lett a testem, mint Szamuelé.

4/1


Először abba a szférába kukkantunk be, ahol azok a lelkek tartózkodnak, akik a Földön a mások szolgálatával foglalkoznak. Ők általában egészségügyi nővérként, szociális gondozókként munkálkodnak majd. Ezekre a tevékenységekre tényleg elmondható, hogy erre születni kell. Csak az tud helytállni, aki tényleges hivatásának érzi a másokról való gondoskodást.
Erre a nehéz és sajnos a hivatalok által egyáltalán nem becsült munkára csak az képes, aki bőségében van az alázatnak és a szeretet energiák áramoltatásának. Nos őket itt készítik fel, ezen a helyen, hogyan tudnak majd ápolni, etetni, pelenkázni, bekötni a fekélyes sebeket, vigasztalni, és hitet adni. Ezen a helyen gyülekeznek, esetleg előre barátságot kötnek, hogy a Földön kollégaként is egymást támogathassák, és itt várják a megfelelő pillanatot a leszületésre. Sok mosolygós arcot látok, remélem, ha szembesülnek a Földi nehézségekkel is megmarad az optimizmusuk.

4/2


Átmegyünk a 2szférába.
Ez nekem a kedvenc helyem.
Olyan, mint egy nagy telefonközpont és tv állomás egyben.
A Földi monitorokhoz hasonló szerkezeteken meg lehet figyelni minden egyes embert.
Ha valaki már eltávozott az életből, de kíváncsi az otthon maradottakra, itt tud híreket kapni felőlük.
Ide kerülnek azok az üzeneteink, amit az elhunyt szeretteinknek üzengetünk, és ők át tudják venni, ha erre járnak.
Ezért érkezik néha egyes fohászunkra olyan soká a válasz, mert a kérdezettnek egész más szférában van éppen dolga..
Ide kell visszatérnie minden léleknek, ha kommunikálni akar a Földiekkel.
Azonnal on-line kapcsolatot tud létrehozni.
Persze az élők szellemével akkor tudnak érdemben kommunikálni, ha az illető teste és tudata ki van kapcsolva.
Ilyenkor szokták az emberek azt mondani, de szépet álmodtam az elhunyttal, olyan jót beszélgettem vele, mintha még élne.
Az az igazság, hogy nem mintha élne, hanem él is, csak más formában.
Az álmainkon kívül ide futnak be az imáink is.
Itt osztályozzák, hogy kérésünk mennyire helyénvaló, mennyire teljesíthető, és itt jelölik ki azokat az angyalokat, akik majd a fohászaink teljesítésén munkálkodnak. Meglehetősen nagy káoszt okoz az , hogy az emberek általában nem is fogják fel, mi az amit kérnek a teremtőtől.
Sokszor előfordul, hogy amikor sok vesződség árán sikerül az angyaloknak egy-egy extrémebb kívánságot teljesíteni, akkor az aki kérte nem is értékeli sőt megköszönni is elfelejti. Pedig az angyaloknak is szükségük van a szeretetünkre, ők is érző lények.
Szerencsére azonban megértőek, és mindig mindent elnéznek nekünk..
Ebben a szférában tevékenykedők munkáját dicséri az a sok szinkronicitás, ami a Földön szórakoztatóbbá tudja tenni az életet.
Ez főleg azokkal az emberekkel fordul elő, akiknek fejlett a szív csakrájuk.
Pld az hív fel, akit mi is akartunk hívni, azt az ajándékot kapjuk, amit szeretnénk, barátaink, ismerőseink kívánsága megegyezik a miénkkel.
Pont akkor szabadul fel egy parkoló a ház előtt, ahova megyünk, amikor épp megérkezünk.
A nyitott szívcsakrájú emberekkel tökéletesen tud együtt működni az egész 4. atmoszferikus kör.
Az intuícióink, a sugallataink is innen származnak, ahogy az álmainkat is innen irányítják.

4/3


Átlibbenünk a 3 szférába.
Csodálatos lények vesznek körül bennünket. Ragyogó színekben pompáznak az itt lakók. Béke és harmónia honol mindenütt.
Lelkük ragyogása a Földön is kivívta a figyelmet, így függetlenül attól, hogy milyen hivatást választottak, színes személyiségük híressé, ismertté tette őket.
Miután az adott tevékenységi körben kivívták az elismerést és a hírnevet, alkalmassá váltak arra, hogy a béke követei legyenek hadban álló nemzetek között.
Van, aki színészként érte el a hírnevet, van, aki sportolóként de vannak egészen különleges sorsok is, mint pld II. János Pál, aki vallási vezetőként érte el ugyan ezt.
Alig ismerek a Földön olyan személyt, aki ennyi jót tett volna az emberiség megbékéléséért, és aki ugyan akkor ennyire megbéklyózta volna a személyi szabadságot.
Feladata azonban a népek közötti béke megteremtése volt.
A melegek, az abortuszt vállalók, a házasságon kívül élők meg vívják ki a jogaikat saját maguknak.
Automatikusan visszatérhetett volna erre a 4-3-as szintre, de már a temetése napján kérte a visszaszületését.
Még aznap megfogant egy párnak – persze házasságon kívül, akik a Szent Péter téren tartózkodtak és egy olyan életet vállalt, melyben homoszexuálisként még nagyon fiatalon - de természetesen ismét híres emberként - AIDSben hunyt el.
Így kiegyenlítette a tartozását.
Sikerült megugrania azt a lécet, amit pápaként nem mert.
Egyébként elnézték volna neki, mármint azt, hogy abban a pozícióban, amit betöltött, nem mert kiállni a másság mellett, hisz szíve szerint ezt tette volna, de ahhoz hogy az legyen ami, el kellett fogadnia annak az egyháznak a dogmáit, amit képviselt .
Egyszerűen a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, ezért vállalta ezt a második életet, ahol híres sportoló lett, és abban az életben is sokan tisztelték és szerették kivételes adottságai miatt, emberségéért és jószívűségéért.
Ott is nagyon sokan siratták a távozását.
Látom most már nagyon elégedett.
Épp missziós munkára készül a 2szintre. Ajaj!
Megnézném, hogy melyik alakjában mutatja majd meg magát ott.
A Szentatya alakjában, sokat elérhetne, de ismerem milyen bevállalós!
Tuti, hogy nem fog élni ezzel a lehetőséggel és olyan alakot ölt, ami a szerénységéhez a legméltóbb, egy egyszerű, régimódi falusi tanító alakját,.
Itt van még Audrey Hepburn, Ronald Reagen de innen származik Nobel is, habár ő már alig várja a lehetőségét annak, hogy visszatérhessen az emberi létbe.
Most egy ismerős közeledik felém.
Kicsit zavarban vagyok, mivel hol egy görög filozófus, hol Diana hercegnő arcát látom.. Zavarodottságomat látva, felnevet.
Nem ismersz fel, kérdi – pedig találkoztunk már mindkét formámban, igaz utóbbi életemet csak újságokból ismered, de az ókorban volt pár közös jelenésünk a Földi létben.
Nem akarlak zavarni a múlttal, hallottam küldetésedről, csak jelezni akartam szorítok neked, hogy sikerrel járj.
-mondta és tovalibbent.

4/4


Kellemes érzésekkel lépek tovább a 4 szférába.

Tele vagyok várakozással, hiszen itt azok tartózkodnak, akik a Földre új felfedezéseket, új technikai eszközöket hoznak.
Nekem itt olyan, mintha otthon vagy a laboratóriumban lennék.
Kémcsövek, petri csészék, mérő eszközök, nagyítók, mikroszkópok és megannyi kütyük, melyek számomra is ismeretlenek.
Ez a leendő génkutatók, vegyészek és biológusok mekkája.
Innen már az ókorban is inkarnálódtak, de mindig csak ép annyi tudást víve a Földre, amit az akkori fejlődés, az akkori gondolkodás képes volt befogadni.
Az ókorban is volt már agykutatás, csak nem beszélhettek még róla.
Az egyik csoport, a 21 kromoszóma átprogramozásán dolgozik.
Ez az a kritikus kromoszóma, ami a mongol idiotizmust okozza.
Szerintem jó nagy idiótaság így elnevezni azokat, akik bevállalják, hogy olyan speciális szeretet energiáknak lesznek a hordozói, melyet az alacsonyabb rezgésű fizikai test, csakis eme torzulással tudja elviselni.
Ezt a kihívást általában olyan lelkek vállalják, akinek nincs különösebb karmikus feladatuk, egyszerűen szeretetet visznek oda, ahol hiányába vannak az egymásra való figyelésnek, elfogadásnak.
Bevállalós lelkek, ha az emberek maguktól nem engednek, akkor egyszerűen ki követelik maguknak a szeretetet.
Remélem Danielt és Dávidot is itt lelem.
Sajnos Szamuel hamar lehűtötte a kedvemet, mivel figyelmeztetett, hogy ne reménykedjek a két úriember már felsőbb szintre lépett, tudom jól!
Kicsit összezavarodottam!
Mint már említettem, én is bejártam már és kipróbáltam valamennyi szintet és szférát, de mindez most még csak egy sötét massza, most a jelen életem valósága köti le a tudatomat, nem tudom a régit visszaidézni, de erre most nincs is idő, meg amúgy sincs ezekre az információkra szükségem feladatom végrehajtásánál.

4/5


Az 5.szférában járunk.
Megannyi bábaasszony sürög, forog persze angyali külsővel, nem holmi bibircsókos parasztasszony alakjában.
Ők segítik – persze, csak ha kérjük őket, a megtermékenyítést és a boldog, fájdalommentes szülést.
Meglehetősen nehéz dolguk van.
Mindezt úgy kell elképzelni, mármint azt, hogy hogyan is csatlakozik egy lélek, hogyan válassza ki a megfelelő szülőket, mintha minden családnak megvolna a maga kis zenei kompozíciója.
Mondjuk az apuka az ütős hangszer – végül is a férfi az, aki a tempót diktálja, az anyuka a gitár – legalább is a formája szerint, és ugyan olyan finoman kell bánni egy nővel, mint a gitár húrjaival, mivel egy erőszakosabb húzástól elpattannak a nő idegei csak úgy, mint a gitár húrjai.
A gyerek pedig legyen a zongora.
Az hogy a fogantatás létre jöjjön, ahhoz ugyan azt a dallamot kéne játszaniuk mind hármójuknak.
Magyarán szólva, egy húron kell pendülnie mindannyijuknak Van, akiknek könnyen megy az összjáték, de akadnak olyanok, akiknek évekbe telik még összehangolnak.
Sokszor fordul elő, hogy egyes párok akár évekig is próbálkoznak, néha meg egy röpke etűdből is új élet sarjad.
A könnyed kis dallam, egyszerűen jön össze. A symphoniához idő kell.
Sajnos olyan párok is akadnak, akik képtelenek együtt zenélni, így semmilyen lélek sem tud hozzájuk csatlakozni.
Egyes gyermekek viszont maguk írják a dallamot és finom, szálakon keresztül egymás irányába terelik leendő szüleiket. Ilyenkor fordul elő az, hogy egy éjszakás kalandból megfogan az új élet úgy, hogy a szeretkező pár utólag nem is érti, hogyan jöhettek össze.
Mindez átíródik a színek nyelvére.
Pompás színkeverékek adják vissza minden egyes lény vibrációját.
A zenei skálát színskálára transzformálják.
Ezért szeretnek az angyalok is színekben és zenei hangokban kommunikálni.
A szavak félre vezethetnek, a színek, a hangok pontos és komplex információkat adnak át.
Amikor az emberek szeretkeznek, a legváltozatosabb fény orgonák jönnek létre.
A színek gyógyító hatását felismerve, a megfelelő színvariációt alkalmazva akár a meddőséget vagy a szexuális zavarokat is lehetne gyógyítani.
Igen tudom. Itt!
Mármint itt tudom, de visszatérve el fogom újra felejteni, mert most nem ez a szakterületem.
Kár!
Valószínűleg majd legközelebb ezt is bevállalom, a szexuális problémák színekkel való gyógyítását.
Azért reménykedem, hogy majd ha visszatérek a mostani életembe azért találok olyan gyógyítót aki már most is megtanítja mindezt az embereknek.
Meglehetősen nagy ez a szféra.
Azok is itt tartózkodnak, akik fény effektusokkal gyógyítják az alsó 3 szint lakóit.
Számukra a változás lehetőségének a felismerése olyan, mint egy ujjá születés.
Itt a magnetikus, az elektromos és az ód energiák szakértői irányítják a munkát.
Látom Edisont, ahogyan bőszen számolgat valamit.
Azt mondja, tudja már hová születik.
Egy olyan bolygóra készül, ahol megint feltalálhatja a villanykörtét.
Fogadott Einsteinnel, hogy most 7ooo kísérlet helyett már 5ooo után sikeres lesz.
Miért? – néz rám kérdőn – Eiffel már a hetedik bolygón építi ugyan azt a tornyot, nekem még ez csak az ötödik bolygóm lesz, ahol én viszek fényt az ott lakók otthonába.
Szerencsét és áldást kívánok neki és haladunk Samuellel az oldalamon a 6. szféra felé.

4/6


Ez a béke és a nyugalom szférája.
Ide azok a médiumok, orvosok, gyógyítók, tanítók kerülnek, akik Isten igazi küldöttei voltak.
Őket a Földi lét során többször is megalázták, gúnyt űztek belőlük, anyagilag ellehetetlenítették.
Ők mindezeket a próbákat kiállták, és töretlenül bíztak a teremtőben és az elszenvedett bántások ellenére is tovább végezték az embereket segítő munkájukat.
Amikor Földi küldetésük véget ér, ide térnek vissza, hogy lelkük megpihenjen a megpróbáltatások után, hogy aztán újra kezdhessék munkájukat az alsóbb szintek lelkeinek gyógyításával, tanításával, vagy újra emberi szkafandert öltenek magukra és visszatérnek a Földre vagy más bolygókra.
Júdás alakját látom közeledni.
Nagy örömmel üdvözlöm.
Mindig is bántott a Földön, amiért negatív alakban tüntetik fel egyes írásokban, pedig ő csak bevállalta hogy segít Jézusnak beteljesíteni a küldetését.
Ahogy a Dallas sem jöhetett volna létre Jockey Ewing nélkül, úgy Jézus sem boldogult volna Júdás nélkül.
Egyébként az óta a bizonyos eset óta Júdás inkarnálódott már párszor, csak inkognitóban.
Imád feltűnni rock sztárok alakjában.
Nekem mindig is gyanús volt a Merilyn Manson gyerek, hogy ő is Isten titkos ügynöke, akinek az a feladata, hogy provokálja az emberek befogadó, elfogadó képességét valamint, hogy leleplezze az álszenteket.
Mensont most itt nem látom, de sokatmondó a számomra Júdás kaján vigyora a szája szegletében…
Nem gondolkozom, suhanok tovább.

4/7


A 7szférában járunk
Nagy itt a sürgés, forgás, izgatott párbeszédek, vitatkozás- ez a nagy tervek szférája.
A nagy dolgok elő próbája.
Itt mindent a puszta gondolattal tudnak teremteni.
Az építészek itt próbálják ki leendő alkotásaikat egy a Földinél jóval könnyebb szerkezetű anyagból, amit majd a materiálisabb közegben realizálhatnak.
A leendő mérnökök minden féle fura masinákat, gépeket állítanak elő, hogy megtalálják a legmegfelelőbb, legoptimálisabb formát, ami a Földön a leghatékonyabban tud működni.
Persze néha előfordul, hogy attól, hogy valaki innen, egy magasabb szintről inkarnálódik a fizikai létbe való lemerülésekor elfelejti honnan jött, megtagadja a teremtőt és ilyenkor hiábavaló volt a gondos előkészület az égben maradt társak nem tudják segíteni, így munkája nem szolgálhatja a fejlődést.
Sorra kudarcai lesznek addig, amíg magához nem tér is ki nem tárja a szívét, újra megtanulja kérni az angyalok segítségét
Amennyiben ezt nem tudja megtenni, nem ismeri fel mit rontott el, akkor nem tud majd ide visszatérni.
Ebben a szférában nagy a tömeg.
Mint a Földön itt is a legújabb autó modellek körül tolonganak a legtöbben.
Itt mindent ki lehet próbálni, amit majd a Földön akarunk létrehozni
Ez a jövő szférája.
Egy előre betervezett konfliktust is itt lehet begyakorolni.
Az is lehet a Földi próbatételünk, hogy a megbocsájtást kell gyakorolnunk.
Ehhez a legjobb a leendő közeli hozzánk tartozókkal előre megbeszélni, hogy ki mivel fog sértegetni, mire leszünk érzékenyek, hogy utána lehetősünk legyen a megbocsájtás gyakorlására.
Az hogy milyen sokáig kell egy-egy ilyen helyzetben lennünk, teljesen tőlünk függ. Csakis addig, amíg fel nem ismerjük, hogy mind mindig minden, úgy a viszályos helyzeteket is magunk terveztük magunknak, így minél előbb elfogadjuk, annál előbb leszünk túl rajta.
Innen származik a Deja vu – mintha már láttam volna… kifejezés.
Nos, ez ezért van.
Mivel a szituációkat előzőleg tényleg átéltük már.
A próba lényege, hogy azt, amit egy magasabb vibrációjú lényként, olyan tökéletesen tudtunk kezelni, megismételve egy olyan közegben, amikor józan ítélő képességeinket befolyásolja a hitrendszer és az ösztönök, vágyak uralják érzelmeinket, nos ilyen nehezített közegben is képesek leszünk e nagyvonalúságra, egymás elfogadására.
Ezt akár egy egész életen át gyakorolhatjuk, újra meg újra.
Nem az a dicsőség, ha sohasem bukunk el, hanem az, hogy mindannyiszor felállunk, és újra próbálkozunk.
Mint említettem, magunk tervezzük be magunknak, ki lesz az, akivel folyton veszekedhetünk, sőt mi több, mi magunk kérjük meg rá az illetőt, hogy majd legyen undok velünk.
Csak a próbatételek sikeres megoldása által juthatunk magasabb szintekre, így az élet letelte után lehet, hogy pont a legfőbb ellenségünknek leszünk hálásak, mivel pont őáltala tanultunk a legtöbbet önmagunkról, neki köszönhetően lettünk toleránsak, elfogadók, türelmesek. Ezek a fő jellemzője a felsőbb szférák lakóinak.
Örülök, hogy újra láthattam ezt a szférát, de most már haladnom kell, és intek Szamuelnek.

Átlibbenünk az 5 atmoszferikus körbe.

5/1


Az 1. szféra.
Tulajdon képen, nincs nagy különbség az előző szféra és az e között a szféra között, mindössze annyi, hogy az itteni munkálatok specifikusabbak.
Például azon dolgoznak, hogy A Földön miként volna lehetséges egy olyan készülék létrehozása, amin keresztül az emberek foghatnák egy speciális frekvencián az elhunyt szeretteik hangját, vagy eszmecserét folytathatnának saját őrangyalukkal, vagy a nagyobb csoportokért felelős személyek akár az arkangyalok tanácsát is kikérhetnék.
Nagy megkönnyebbülés lenne ez a médiumok számára.
Ezt a feladatot eddig ők látták el. Ők voltak Isten valódi papjai, de az emberek mindig Jobban értékelik, jobban elfogadják a technikai csodákat, mintsem hogy elismernék azt, hogy valaki rendelkezik ilyen nem mindenki számára elérhető képességekkel.
A médiumok fizikai teste nagyon törékeny, hisz csakis így tudja felfogni azt a finom frekvenciát, amin az angyalok kommunikálnak, így természetesen egyben nagyon sérülékeny is. A különböző vibrációkra való átváltás nagyon megterhelő a szervezetnek. Ezt az emberek egyáltalán nem fogják fel, és elvárják a médiumoktól, hogy napi 24 órát és heti 7 napot álljanak az emberek rendelkezésére.
Ezekkel a készülékekkel, aminek a fejlesztésén ebben a szférában dolgoznak, mindenki maga hallózhatna bele az élet utáni létbe – persze, csak ha megtanulta már az alázatot, a tiszteletet, képes a szeretet energiák megosztására és áramoltatására és fejlődése eljutott odáig, hogy ezt a kiváltságot megkaphatja.
Ebben a szférában még azokon a járműveken is dolgoznak, amelyek lehetővé teszik az emberek számára a bolygók közti biztonságos utazást.
Mi csak a szomszédba mennénk.
Egyelőre!
Tovább libbenünk.

5/2


Íme a 2 szféra
Ez a földrészek felfedezőinek a hazája.
Itt Kolombus és különböző sarkkutatók tartózkodnak.
Nekik a Földön ez volt a feladatuk, hogy megmutassák az emberiségnek, milyen irányban tudnak még terjeszkedni.
Eddig azt hittem, nincs már felfedezni való, a satelitek mindent látnak, de kiderült tévedtem.
Az itt lakók elmondása szerint kiemelkedőben van egy új kontinens az Atlanti óceánon és Afrikában is vannak még fehér foltok, ahol még nem járt ember.
Például felfedezésre vár az a törzs is a sivatag mélyén, akik még mindig Oziris és Íziz kővetői, hófehér a bőrük és fogalmuk sincs arról, mi van a nagyvilágban.
Mikor megkérdeztem, hogy a magasságokban járó és mindent látó műholdak hogyhogy még nem fényképezték le őket, erre azt a választ kaptam, hogy olyan speciális energiagömb védi ezt a területet, amit a műszerek nem érzékelnek és a képernyőn csak az egyhangú homokkal teli táj jelenik meg.

5/3


Ez a csillagászok, természettudósok tartózkodási helye – Galilei, Tycho de Brahe. Sok-sok ismerős arc.
Rám köszönnek, és megkérdik, hogy állok az új bolygók energiáinak a befogadásával, jó nagy a felfordulás az asztrológusok körében, mi?
Gondolom – mondja az egyik – nehéz lehet annak, aki évekig tanulmányozta a rendszert most beismernie, hogy az újszülöttekre már a régi horoszkópos elemzések nem érvényesek. Hiába, ahogy tágul az univerzum, úgy tágulnak a lehetőségek, a tudat határai az emberek számára is. Ahogy kívül, úgy belül. Minden szinten érzékelhető a változás.
Nyugi, még vagy 5o év és minden újra elrendeződik.
Haha! Ezt most tán nem itt várnám meg. Irány a 4 szféra.

5/4


A zeneszerzők szférájában járunk.
Számomra ez egy nagyon izgalmas hely.
Már alig várom, hogy végre valaki választ adjon arra a kérdésemre, hogy miért nincsenek női zeneszerzők?
Legalább is a komolyzenét illetően.
A zsenialitás eme formája miért csak a férfiaknak adatott meg?
Beethovent látom közeledni, fel akarom tenni a kérdésemet, de megelőz.
Na, hogy van Robert? – kérdi, útban vannak már az örökösök?
Szamuelre nézek, de ő csak felhúzza a vállát
Ja! Még nem tartasz ott? – néz Beethoven csodálkozva.
Tudod innen nehéz meg állapítani, hogy éppen hol tartasz a megvalósításba.
Tudom, hogy amikor leszülettél, csak azt tervezted meg, hogy mit akarsz tenni az emberekért, a személyes boldogságod nem szerepelt a megvalósítandó tevékenységek között.
Én segítettem Robertnak megtervezni a közös jövőtöket.
Te úgy 14 éves lehettél, amikor utánad ment. Mostanra, ha minden a tervek szerint alakult, már híres énekes-színész lett belőle.
Már biztosan keres téged, a szíve küldi a hívogató jeleket a térbe.
Láttam az álmait és hallom az imáit, már nagyon vágyik saját családra.
Hogyhogy te nem tudsz róla, hisz a műszerek azt jelzik, hogy legalább már egy éve a közeledben van.
Hogy lehet az, hogy még nem ismertétek fel egymást.
A szíved nem jelzett kedvesem?
Kizárt, hogyha egymás szemébe néztek, nem jönnek fel újra az érzések, hisz egymáshoz tartoztok már évezredek óta, még akkor is ha időnként más-más partnerrel is kipróbáltátok már a Földi létet.
Nem emlékszel?
Közvetlen ezelőtti életetekben ő egy nagyon híres színes bőrű gitáros volt a rock and roll műfajában, csak korán kiszállt, kábítószer túladagolás vetett véget a sikeres életnek. Azért kérte a visszahívását, mert a hírnév a fejébe szállt és nagyon sokat bántott téged. Nem tudta megbecsülni a szeretetedet, állandóan megcsalt és megalázott, sőt fizikailag is bántalmazott.
Ezért lett visszahívva, hogy ne rontsa tovább a helyzetet.
Téged úgy hagyott ott, hogy épp gyermeket vártál, de szükségszerű volt a halála, mert még több volt a jó, ami a zenéje okozott, mint az, amit a magánéletben nem tudott kezelni, így még visszatérhetett erre a szintre. Persze a teljes megtisztulásért kénytelen volt bevállalni pár szenvedésekkel teli életeket, melyek korai halállal végződtek.
Hogy lelkét megtisztítsa, akkor, amikor te már a leszületéshez készülődtél, akkor ő még egy 7 éves leukémiás kisfiúként tengette életét, akit az édesapja gyakran brutálisan megvert, végül meg is ölt..
Szomorkodott, amiért nem vártad meg és nem volt rá alkalmatok, hogy az új életeteket együtt tervezzétek meg.
Sok évet kellett várnia, amíg megtalálta azt a szülőpárost, akiknek DNS-e megfelelő fizikai testet biztosíthatta számára, ezért van ez a 14év csúszás.
Most jóvá akarja tenni mindazt, amit azelőtt ellened elkövetett. Mindenben a segítségedre lesz és mint nő, mosta csak te létezel majd a számára.
Azért választott olyan közeget, ahol sok a kísértés, hogy bebizonyíthassa azért van veled, mert veled akar lenni, és nem azért, mert nem volna más.
Most meg akarja mutatni, hogy a híres körülrajongott szépfiú is képes a példás családfői szerepre.
Egyébként meg tudod, hogy a férfiak előbb halnak meg, így hogy fiatalabb nálad valószínű, hogy öregségedben sem hagy magadra, nem kell újra megélned azt, hogy elveszíted.
Ámultan néztem rá!
Már el is felejtettem, mit is akartam kérdezni tőle.
Kicsit azért mélyen legbelül tiltakozom.
Még hogy egy ünnepelt sztár!
Aki ráadásul hajlamos a hűtlenkedésre legyen a partnerem…
Ezt nem gondolhatják komolyan!
Nem lehetne ezt a programot felülírni, esetleg visszavonni?
Most azonban előbb Danieléket szeretném megtalálni.
Igaz ugyan, hogy Mozarttól is meg szerettem volna kérdezni, hogy szerinte hányan fogták fel a Varázsfuvola üzenetét, de most e nélkül az információ nélkül is megleszek valahogy. Egyébként, meg ami a művet illeti, ha agyilag nem is fogták fel az emberek, azért a lelkük rezonált a zenére és valahol mélyen biztos mindenkinél megszólalt egy hang, hogy minden a teremtő akaratából történik, ez a zene újra hittel tölti fel az embereket.
Szemem sarkából látom, hogy Lennon visszaérkezett.
A várakozóknak felmutatja v betűt formáló ujjait.
Ezek szerint sikerült a missziója.
Az bánatos lélek, akinek énekelt az alsóbb szinten, valószínűleg magához tért és már a 3/7en gyógyítgatják.
Sietek és suhanok, mint a szél tovább.

5/5


Már az 5 szférában járunk.
Ez az irodalmárok tartózkodási helye, akik műveikkel segítettek rávilágítani a hétköznapi csodákra, megénekelték a világ szépségét, megható történetekkel segítettek megnyitni az emberek bezárt csakráit, írásaikban megmutatták a teremtő sokszínűségét és ezzel az emberek felé magát az Istent közvetítették.
Shakespeare, Schiller, Gogol, Milton, József Attila, Madách…
Ők a huszadik – huszonegyedik században filmrendezőkként is vállaltak életet.
Szép kis társaság.
Tudnák kérdezni tőlük is, de most csak főhajtással köszöntjük egymást.
Hirtelen hiányérzetem támad.
Szamuel most is tanúságot tesz arról, hogy mennyire rám van kattanva minden sejtével, és a távolba mutat.
Hirtelen olyan dolog történik, mint amikor zoomol a kamera.
Egy távolabbi zug hirtelen előttem terem.
Meg lep, és egyben melegséggel tölt el a látvány.
Egy sakk-tábla féleség köré görnyedve számomra kedves alakokat látok.
A táblán a sakkfigurák helyett irodalmi alakok faragott másai láthatóan, és úgy tűnik ezt a játékot többen is játszhatják.
Az asztal körül négyen ülnek.
Jót mosolygok azon, hogy Kisfaludy meghagyta Földi mását, és most is mind mindig zokni nélkül papucsban, de persze elegáns zakóban üldögél, vele szemben Joseph Heller- nem is értem hogy miért, de keleti kaftánba öltözve és egy maharadzsa küllemét magára öltve, ül töprengő arccal, az ő jobbján Spilberg dobolgat az ujjaival az asztal sarkán, még vele szemben Kerouac ül ábrándos tekintettel.
Kisfaludy fölött Villon áll, és úgy tűnik kíbicelni szeretne az öregúrnak.
Gyurka bá rászól, most én irányítok, ez most az én időm, nem a tied.
Hát ezek jól összejöttek!
Meglehetősen hitrendszereket romboló műveikkel, sok nehéz percet okoztak a begyepesedett agyú embereknek. Munkásságukat, a teremtő is nagyra tarthatta, ha most ebben a szférában tartózkodnak.
Most már elégedett vagyok, hogy őket is láthattam.
Folytathatom utamat.

5/6


6 szféra.
Ez a géniuszok szférája.
Remélem, itt találom Dávidot és Danielt, hisz itt azok tartózkodnak, akik több dologban is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.
Daniel a kutatómunkán kívül néha festegetett.
Csodás képekben örökítette meg Velence gondoláit, az Alpok csúcsait vagy a Grand Kanyon rézszínű szikláit, ahogy a nap szikrázó fénye megcsillant rajtuk
Daniel imádta a fény és az árnyék játékait megjeleníteni.
Mindig kihangsúlyozta, hogy az egyik nem lenne meg a másik nélkül.
Ezzel a véleményével is az egységet akarta érthetőbbé tenni.
Dávid verseket írt.
Mindig csodálkoztam rajta, hogy hogyan volt képes olyan hitelesen leírni egy szerelmes férfi érzelmeit, amikor legjobb tudomásom szerint soha sem volt nős.
Hja kedvesem, mondta egyszer – a plátói szerelem az, ami igazi szárnyakat ad a képzeletnek és dalra fakasztja az érzelmeket. Meglepett, hogy mennyi romantika, mennyi érzelem áradt műveikből.
Mindketten több hangszeren is játszottak, gyakran még a laboratóriumba is behozták hol a hegedűt, hol a furulyát, sőt volt egy gitár is, ami kimondottan csak laborgitárnak hívtak, mivel a labor klímájához voltak igazítva a gitár húrjai, melyek valamiféle speciális anyagból készültek, melyeket szintén ők fejlesztettek ki.
Állítólag az utca zenészeket akarták segíteni, akik napsütésben, télvíz idején egyaránt kint zenélnek, és hogy legalább az időjárásra érzékeny húrokat ne kellessen állandóan hangolgatniuk.
Sokat sportoltak, úsztak, lovagoltak. Már kora gyermekkoruk óta folyton ügyködtek valamin.
Szóval polihisztorok voltak a javából.
Látom Michelangelót, Rembrandtot de Davidot és Danielt sehol.
Megkérdezem az egyik angyalt, megtudom, hogy a keresett lelkek már a 7 szférában tartózkodnak.

5-7


Nosza, suhanás.
Ebben a szférában azok tartózkodnak, akik missziós munkákat vállalnak más bolygó rendszerekben, vagy a más galaxisból érkező, de a Földre vágyó lelkeket itt készítik fel.
Gyakran meglehetősen óriási különbségek vannak, mint felfogásban, mint szokásokban. Fontos az előkészítés azok számára, akik a Földre még csak először akarnak leszületni.
Ezért van az, hogy gyakran úgy érezzük, hogy egyes embertársunk tán nem is ember
Nos ilyenkor ez így is van.
Állítólag minden 5o.ember, aki a Földön emberi testet öltött, más rendszerekből érkezett, csak leszületés előtt nullázták az emlékeit.
Persze az ösztönök szintjén azért maradtak némi emlék nyomatok, így nem csoda, ha egyesek hajmeresztő dolgokat képesek kiokoskodni a Földön.
Az emberek vágynak a földönkívüliekkel való találkozásra, közben pedig lehet, hogy pont a saját anyósuk is az, és lehet hogy pont az a feladata, hogy kipróbálja az emberek tűréshatárát.
Az autisták személyében is gyakran egy távoli civilizáció küldötte bújik meg, aki csak megfigyelő szerepét vállalja, így nem is óhajt részt venni a gyarló emberiség csetlésében, botlásában, egyszerűen csak jelen akar lenni.
Kicsit félelmetes ez a szféra, a végtelen űr leheletét érezni.
Steve Howking ragyogó alakja szökdel felém bőszen integetve.
Csupa energia, csupa elevenség.
Hát, a Földről nem így emlékszem rá!
Testét megnyomorította a Föld sűrű energiája.
Az ő finom rezgéseinek, nagyon nyomasztó volt a bolygó sűrű matériája.
Annak ellenére, hogy tolószékbe kényszerült és fájdalmakkal teli életet élt, zsenialitása mégis híres csillagásszá emelte.
Egyébkét, erről a szintről csak nagyon ritkán vállalnak Földi életet, mivel az ő szellemi energiájukat, a nagyon magas frekvenciát, amit kibocsájtanak, a fizikai test csak nagyon nehezen tudja elviselni.
Egyébként Howkingt illetően, nem is ismerek rajta kívül senki mást, aki képes lenne teljesen megközelíteni, sőt bele is merészkedni egy-egy fekete lyukba, a nélkül hogy az ne szippantsa magába.
Danielt és Dávidot keresitek – kérdi, sajnos már eltávoztak a Núrius csillagrendszer egyik külső bolygójára, az Altheára, hogy új információkkal gazdagodjanak.
Azért volt muszáj őket sürgősen visszahívni, mivel pont indult oda egy gyorsjárat és nem akartak lemaradni.
Hagytak neked üzenetet a 4 per 2n keresztül! Szamuel nem mondta?
Szamuel nem mondta!
Szamuel! Miért nem mondtad!?
Miért? – kérdezte Szamuel – Kérdezted?
Tudod jól – így ő – csak azt mondhatom el, amit megkérdezel!
Te nem kérdeztél semmit, pedig vártam!
Hogy én mekkora ostoba vagyok!
Már megint azt hittem, hogy mindent jobban tudok…
Ezzel azt akarjátok a tudomásomra hozni, hogy Daniel is meghalt?
Szamuel bólintott, de hozzá tette – Még az nap, amikor te kórházba kerültél.
Szóval hiába volt az egész?
Mivel a síráshoz is fizikai test kellene, így csak szomorúan lehajtottam a fejemet.
Steve türelmesen megvárta, amíg újra oda bírtam figyelni szavaira.
A fiúk megkértek – mondta mélyen a szemembe nézve – ha van rá mód, adjam át még ezt az üzenetet is, ez még nem került le az álmaid őrzőjéhez, neki akartam oda adni, hogy kezdje el sugározni neked, de ha már itt vagy elmondom személyesen.
Azt mondták, remélik még ebben az életedben újra találkozhattok a Földön.
Visszajönnek hozzád, ha vállalod.
Gondolom, arra céloztak, hogy a gyermekeid szeretnének lenni, ami a Földi mértékekkel nézve pár hónapon belül lehetséges is.
Ahova most mentek, ott is egy teljes életet akarnak leélni.
Az egy olyan bolygó, ahol sokkal változatosabbak a létformák, több nem is létezik, nem csak kettő és ez a legváltozatosabb DNS variációkra ad lehetőséget, és ezt akarják tanulmányozni.
Szerencsére úgy hajlik az idő, hogy ott kb 5év telik el, amíg a Földön csak egy nap, így az esetleges fogantatásuk idejére, ami már pár nap múlva esedékes már vissza is térnek
Az új ismeretekkel felszerelve, amit majd az újra inkarnálódásukkor hasznosítani tudnak.
Most mi van?
KI jön és mivel?
Ehhez most nincs erőm végiggondolni, csak az zakatol a fejemben, hogy akkor most mi van a Földön, hol a testem és visszatérhetek e.
Neveletlenül távozom – Remélem Steve megbocsássa, hogy meg sem köszöntem az üzenetet, és hogy elfelejtettem elbúcsúzni.
Az új ismeretektől kissé még kába vagyok.
Átröppenek az adott szférába.
Persze Szamuel a nyomomban marad még így is, hogy éppen neheztelek rá.
Tudom, hogy teljesen igaza volt megint, mint mindig, és megint, mint mindig én voltam a balga, de ezt most még nem ismerem be hangosan.
Majd leimádkozom…

-------

Egy szemvillanás alatt kerülök vissza a 4-2 szintre.
Most már nem felejtek el kérdezni.
Egy joviális kinézetű angyalt szólítok meg, hogy legyen olyan kedves és mutassa meg álmaim őrzőjét. Egy távoli sarokba mutat, ahol a szokásosnál is furább készülékek halmazát látom és azt amint egy emberi formájú alak, feszülten tanulmányozza a monitort. Megérintem a vállát.
Meglepetésemre ismét ismerős arcot látok.
Alfonz!
Te meg mit keresel itt?
Nem elég, hogy folyton megjelensz az álmaimban még itt is veled van dolgom?
A kérdezett kedvesen elmosolyodik.
Bevállaltam az álmaidat, mondja.
Marha izgalmasak!
Több lélektársad jelenleg más csillag rendszerekben öltött testet, de megbeszéltétek, hogy az álmok hullámain keresztül tartjátok majd a kapcsolatot.
Ezért a sok szerkentyű, hogy kiegyenlítse az időbeli eltéréseket, meg hogy képpé formálja a beérkező távoli vibrációkat.
Nagyon izgalmas nézni, hogy miket műveltek.
Néha üzeneteket kell átadnom neked, ilyenkor szoktál velem álmodni.
Nem emlékszel?
Már máskor is csináltunk ilyet!
Amikor közvetlen ezelőtti életemben egy szlovákiai magyar író hétköznapi életét éltem egészen addig, amíg egy autó el nem ütött.
Akkor pár hónapig kómában voltam
Emlékszel, mennyit látogattalak akkor is? Csak akkor még nem voltál tisztában a képességeiddel és nem értetted, mit akarok tőled.
Látom most te is kipróbálod, hogy milyen az még életed során elhagyni a fizikai testet úgy, hogy még nincs itt a halál ideje.
Remélem neked sikerül majd visszatérned, nem úgy, mint nekem.
Való igaz, hogy kettőnk dolgában van némi különbség.
Nekem nagyon rossz volt néznem, ahogy a kedvesem és édesanyám könnyei a karomra hullottak, de közben nem éreztem semmit.
Csak álltam ott tehetetlenül, néztem az összetört testemet, amiben már csak alig működtek az élet funkciók és nagyon szar volt, hogy nem tudtam jelezni a szeretteimnek, hogy nem az ágyon vagyok, hanem mögöttük.
Mivel még nem haltam meg, így odafentről sem jött értem senki.
Ez persze az én hibám is volt.
Tudod a szabad akarat a halálunk pillanatában is megmarad.
Ha kéred, jönnek érted, ha nem kéred, nem jönnek.
Ilyen egyszerű.
Persze az én drágáim főleg azért imádkoztak, hogy visszatérjek az életbe, és nem azért, hogy segítsen valaki meghalni.
Nekem meg nem jutott eszembe.
Még jó, hogy legalább téged látogathattalak!
Nem mintha nagy segítség lettél volna, de te legalább hallottál.
Aztán csak leégett az én mécsesem is,
A körülötted lévő angyalok megsajnáltak és felszóltak, hogy jöjjön már valaki értem.
Most itt ragadtam.
Mint már említettem, nagyon szórakoztatónak tartom, hogy felügyelhetem az álmaidat.
Ja! Amúgy van itt egy sürgős üzeneted.
Én folyamatosan sugároztam neked, de a lelked nélkül a fizikai tested nem sokra megy vele.
Ha akarod, most is lejátszhatom neked.
Kicsit bután nézek rá!
Emlékezeteim szerint, amíg élt ez a pasi nem volt ilyen bőbeszédű.
Egyszer ugyan megbeszéltük, hogy írunk egy erotikus novellát a Zsolt nevű ismerősünkkel együtt úgy, hogy felváltva írjuk a sorokat, de végül nem került rá sor.
Mint említettem a szavak a tollából fakadtak és nem a szájából.
Most mi ez a sok duma?
Úgy látszik, ezt hozták ki belőle az álmaim.
Bevallom, így most szórakoztatóbbnak találom őt, mint a Földön.
Sajna nincs időm megfigyelni, hogy milyen változásokon esett még át a személyisége, Danielt akarom hallani.
Alfonz finoman hozzáér pár gombhoz – szenzorosak, mondja sokat sejtetően.
Feláll és Szamuellel együtt kicsit távolabb húzódnak.
Mély hálát érzek irántuk, amiért ilyen tapintatosak.
A képernyőn feltűnik Daniel mosolygós arca.
Elmondja, hogy minden információ egy távoli kontinens egyik aprócska országában egy egyszerű ügyvédnél van elhelyezve.
Az ügyvéd azt az utasítást kapta, ha több mint 6 hétig nem jelentkeznének, akkor minden iratot küldjenek el az unokaöccsük részére, aki mellesleg a közelemben lakik.
Kérte, hogy ne bánkódjak a halálukon, mivel szükségszerű volt az elmenetelük.
Köszönik az együtt töltött éveket, olyan voltam a számukra, mintha a lányuk lettem volna.
Egyedül azt sajnálják, hogy nem volt idejük bemutatni a már említett úriembert, aki David plátói szerelmének volt a gyermeke.
A fiatalember korán elvesztette a szüleit.
David annak ellenére, hogy nem volt köztük rokoni kötelék, úgy kezelte, mint egy közeli hozzátartozónak a gyermekét.
Nekem sajnos azért nem tudták bemutatni, mivel az ifjú Robert felkapott filmszínész lett, és alig tartották a kapcsolatot a kölcsönös elfoglaltság miatt.
Daniel kifejezte reményét azt illetően, hogy ha megismerem az úriembert nekem is szimpatikus lesz majd.
Az üzenet hirtelen megszakadt.
Úgy látszik, tényleg sürgősen kellett távozniuk.
Kicsit összezuhantam.
Ezek szerint, teljesen fölösleges volt az egész.
Csak annyit kellett volna tennem, hogy behunyom a szememet és várom az álmokat.
Nesze neked extrasenz képességek.
Hányszor vetettem oda tudálékosan egy-egy kétségbeesett embernek, hogy vigyázzon, mert ha valamiben túl sok érzelmet fektet, akkor azt nem fogja tudni irányítani.
Most megkaptam.
Hogy mely érzelmek voltak azok, melyek elhomályosították a józan ítélő képességemet, a Danielék elvesztésétől való félelem, vagy az, hogy kárba vesz a munkánk, most már mindegy.
Meglehetősen hülyén érzem magam.
Alfonz mellém lép és próbál vigasztalni.
Hidd el, utad nem volt hiába való.
Egyébkét, meg szólni akartam, hogy ha már itt vagy, jó lenne, ha a segítségünkre lennél. Van valakid a 3-7 en, akit egyszerűen nem bírunk rávenni arra, hogy megbocsásson saját magának.
Rád valószínűleg hallgatni fog.
Szamuel majd odavezet.
Aztán pedig légy szíves menj vissza a fizikai testedbe.
Odalenn még szükség van rád!
Most ő teszi vállamra a kezét.
Úgy látszik ez nálunk a köszönési formula.
Egymásra mosolygunk és ennyi.
Jelzem Szamuelnek, hogy az iránta érzett bizalmam töretlen, csak egy kicsit mókáztam, amikor eljátszottam, hogy dühös vagyok rá.
Megkérdezem, hogy ugye látott már embert, ha nem, íme most az vagyok, egyébként meg tudja jól, hogy ez egy természetes emberi szokás, hogy saját hülyeségeinkért, másokat teszünk felelőssé.
Szerencsére minden kérésem ellenére ő még mindig angyal, így megbocsássa gyarlóságomat.
Visszamegyünk a 3-7re.
Most egy olyan részét látom ennek a szférának, ami eddig rejtve volt előttem.
Az időjárás csodálatos.
Verőfényes napsütés.
Jé, ugyan az a nap süt itt is mint odalenn.
Jó tudni, hogy legalább a Napunk közös az odaát lévőkkel.
A táj kicsit zordan hat, a verőfény ellenére is.
Az egyik bokor tövében egy összegörnyedt alakot látok.
Kérdőn nézek Szamuelre.
Ahogy közelebb érünk, megdöbbenve látom, hogy a nagymamám ül ott teljesen magába zuhanva.
Nem értem a helyzetet.
Szamuel elmondása szerint, hiába élt példás életet, elviselte a férje gorombaságait, megélte a háborút, nehéz körülmények között felnevelt négy gyermeket, nem ártott senkinek, hitt az Istenben, mégis ide került.
Saját magát száműzte ide.
Azt állítja, méltatlan a magasabb szintre.
Bűntudat gyötri, amiért férjét nem tudta tiszta szívből szeretni, és amikor az a halálán volt, nem a gyógyulásért imádkozott, hanem a haláláért.
Hogy is van ez.
Alfonz nem tudott békében meghalni, mert szerettei imái nem engedték.
Nagyanyám meg azért kínozza magát, amiért a nagypapám halálát kérte.
Mi az, nem tudják, hogy a teremtő az, aki megítélheti tetteink helyességét vagy helytelenségét?
A nagymamámhoz lépek.
Eltorzult arccal néz rám, és látom zavarodott tekintetében, hogy nem is ismer fel.
Úgy érzem, ha az angyalok vigasztaló szavai nem hatottak, nekem mást kell kipróbálnom.
Veszek egy mély levegőt, gondolatban előre bocsánatot kérek és ráripakodom.
Mit képzelsz, ki vagy te?
Hogy mered felülbírálni a teremtő akaratát.
Ha ő egyszer már megbocsájtott neked, honnan veszed a bátorságot, hogy még mindig itt nyavajogsz.
A Földön becsületes asszonynak ismertelek. Hol van most a büszkeséged?
Nézz már le.
Az unokáid mind mind sikeres, tisztességes emberek.
Szerinted kitől örökölték?
Valószínűleg gyermekeidtől.
És vajon a gyermekeidnek ki tanította meg azt, hogy mi az az emberi tartás.
Az, hogy nem vagy képes értékelni magadat, azzal a teremtőt is lekicsinyíted.
Meglepetésemre, a szemem előtt kezdett el nőni.
Pontosabban felegyenesedni egészen addig, míg a szemünk egy vonalba került.
Köszönöm – mondta – azt hiszem több a hit benned, mint a spirituális vezetőkben.
Megtaláltad a megfelelő szavakat, ami kirángatott az apátiából.
De hogy kerültél ide?
Még nem telt le az életed.
Szamuel közbeavatkozott.
Elmondta, most nincs idő magyarázkodásra, a monitor szobában mindent megfigyelhet, de ha most nem megyek vissza azonnal, már nem lesz mit néznie.
Gyors búcsút intek.
Kavarog a fejem a rengeteg élménytől, jól esne egy kicsit megpihennem.
Szinte az ájulás környékez a fáradtságtól…
Még látom Szamuel kezében a rózsát, de már rám borul a sötétség…

Nagyon nehezen eszmélek.
Érzékelem, hogy ágyban fekszem.
Vajon melyikben?
Ideát, vagy odaát.
Hirtelen belém hasít a félelem.
Te jó ég! Mégsem sikerült.
Nagyon homályosan, de mintha meglehetősen mozgalmas álmom lett volna..
Felpattannak a szemeim.
Ezek a szemeim, mivel azonnal éles fájdalom nyilal beléjük.
Pislogok párat, hogy képpé szelídüljön a homály.
Egy mosolygós arc fölém hajol.
Végre visszajött!
Rámeredek.
Látom annak ellenére, hogy nagyon bájos, szinte angyali a pofikája, de mégis embert látok nővéri egyenruhában.
A kedvese nem sokára itt lesz, biztos nagyon fog örülni, hogy 4 hét után végre visszatért a tudata- mondja.
Mi az, hogy 4 hét!
Mi az, hogy az én kedvesem?
Kérdő tekintetemet látva, a nővér azonnal megnyugtatott, hogy egy ilyen kóma után nem csoda, hogy memória zavarom van.
A pletykalapok ép a minap hozták le, hogy a neves színész, Bob Bluerose, minden nap meglátogatja a kómában fekvő szerelmét.
Most a lapok igazat írtak, mivel ő – mármint a nővér – is igazolhatja, hogy a fiatalember tényleg majdnem minden nap bejön hozzám és órákig fogja a kezem, és kedvesen beszél hozzám…
Őrölten kavarognak a gondolataim – úgy látszik ez a tevékenységem állandósult.
Milyen Bob?
Kinek a micsodája?
Lehet, hogy rossz testben landoltam???
Ránéztem a kezeimre, ismerősnek tűntek. Megfogtam a melleimet, stimmelt a méret, de mintha kicsit megereszkedtek volna a hosszú kómában.
A nővér a nevemen szólított az elején.
Mégis csak jó helyen vagyok.
Alig van pár percem a töprengésre, mivel barátnőm viharzott be hozzám.
Hozta a szokásos szélvész formáját.
Szóáradatából azt vettem ki, hogy mennyire lelkiismeret furdalása van, amiért a balesetem - ?! – napján nem jött el a megbeszélt találkozónkra, de már ép indulni készült, amikor az anyósa rácsörgött, hogy a kedvenc ölebét azonnal állatorvoshoz kellett vinni, mivel megette az arcpúderét a szájfénnyel együtt.
Küldött smst, melyben elnézést kért, amiért nem tud jönni hozzám, de mivel elég késő volt már, amikor megírta, így ezt én már valószínűleg nem tudtam elolvasni.
No álljon meg a menet!
Lívia nem jött el aznap hozzám, akkor ki mentett meg mégis?
Hogyan kerültem kórházba?
Az ajtómat szokás szerint nyitva hagytam, tehát bárki bejöhetett rajta..
Ha Lívia nem jött meg azután, miután bevettem a gyógyszereket, mégis kiért nyúlt a sors keze?
Megvártam, még barátnőm lélegzetet vesz azon beszámolója közben, hogy mi is történt, amíg én aludtam…
Méghogy aludtam!
Akkor ki hozott be? – igyekeztem szúrósan nézni, nehogy figyelmen kívül hagyja a kérdésemet.
Erre sejtelmesen elmosolyodott és megróvóan azt mondta, hogy milyen kis hamis vagyok, hogy nem mondtam el neki a kis liesonomat a szomszédomban lakó szépfiúval.
Ő talált rám és hozott be kórházba, és azóta is minden nap látogat.
Most már teljesen zavarban vagyok.
Lehet, hogy az értelmemmel van baj.
Mégis csak érthetetlen, hogy miért kell nekem mindenhol olyanokba botlanom, aki összehordanak hetet, havat, és nem tudom kibogozni, hogy miről beszélnek.
Szerencsére bejött a nővér és kitessékelte Líviát, mondván még gyenge vagyok.
Füleltem! Nem gyenge elméjűt mondott, hanem egyszerűen csak gyengét.
Mély álomba merülök.
Se kép, se hang, csak mély sötétség.
Pedig Augustus megígérte, hogy álmaimban válaszol a kérdéseimre.
Igaz azt nem ígérte, hogy azonnal.
Még hányat kell aludnom? Villan fel bennem a kérdés, de mélyre zuhanok.
A nővér hangjára ébredek, aki halkan közölte, hogy újabb látogatóm érkezett.
Az ajtóban egy kb 26 éves, hosszú szőke hajú, délceg termetű gyönyörű pasi állt.
Nincs szárnya, nem Szamuel.
Akkor ki ő?
A szeme hihetetlen zöld színben ragyogott.
Egyszerre volt számomra ismeretlen és ismerős is.
Megkérdezte, hogy leülhet e az ágyam mellé.
Bólintottam.
Ahogy leült, tekintetem a nadrágban feszülő izmaira tévedt, de inkább fáradtan lehunytam a szememet, hátha tovább álmodhatom.
Elmesélte, hogy azon a bizonyos napon, azért jött le, hogy elnézést kérjen, és esetleg meghívjon a másnapra tervezett bulijára, melyen az új filmjét ünnepelték volna.
Ismeri a filmeseket, nem lehet megfékezni őket a randalírozásban, így előre elnézést akart kérni minden szomszédtól az esetleges ricsajért.
Azt mondja, tudta, hogy milyen sokat dolgozom, de szeretett volna meghívni engem is.
2 bolondos öregúr- vajon kikről beszélhet- akik sajna közben már eltávoztak, nagyon sok szépet meséltek rólam, így már nagyon kíváncsi volt rám.
Állítólag az erkélyeinken, melyeket egyébként átláthatatlan paraván választja el, áthallatszódanak a hangok.
Elmondása szerint, gyakran hallotta, ahogyan hangosan gondolkodom, és nagyon figyelemre méltónak találta az elméleteimet.
Sok érdekes elgondolást hallott tőlem, melyek őt arra inspirálták, hogy egy egészen különleges kapcsolatról szóló forgatókőnyvet írjon meg.
Kíváncsi a többi elméleteimre, biztosra veszi, hogy azok is lenyűgözik majd.
Reméli, bele egyezek majd, a megfilmesítésükbe.
Ezeket hallván, mélyen elpirultam, mert akkor azt is hallania kellett, amikor Szamuellel pöröltem a lehetetlen pasikat illetően, a jósnő hülyeségeinek az önmagammal való hangos megvitatásairól nem is beszélve.
Lehunyt szemmel hallgattam ezt a férfit, és közben úgy éreztem magamat, mintha egy biztonságos bölcsőben ringatnának.
Számomra váratlanul megfogta a kezemet, de a mozdulatán látszott, hogy nem először teszi ezt velem.
Érintésétől hirtelen úgy éreztem magamat, mintha becsiccsentettem volna.
Mindenemet átjárta a forróság, és valami furcsa bizsergés.
Azt hiszem, elcsíptem a pillanatot, amikor menthetetlenül szerelmes lettem.
Belenéztem a ragyogó szempárba, amely hihetetlen bizalommal és valami egészen különleges gyengédséggel nézett vissza rám.
Mintha a szeme fényében maga a teremtő határtalan szeretetét láttam volna megcsillanni.
Hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire tiltakoztam az ellen az ötlet ellen, hogy egy tőlem jóval fiatalabb, körülrajongott művészlélek legyen a partnerem.
Lehunytam a szemeimet, és kétségbeesetten fohászkodni kezdtem, hogy Augustus, ugye nem veszitek komolyan a berzenkedéseimet eme férfit illetően, még mindig érvényes, hogy elrendeltetett ez a kapcsolat???
Visszavonnám, amit vissza akartam vonni!
Nagyon mélyről egy sóhaj szakad fel bennem.
Bob ezt valószínűleg biztatásnak vélte, mert számon hirtelen nedvességet érzek, egy puha száj röpke pusziját.
Szerintem ezt sem először csinálta.
Rámosolyogtam, és azt mondtam – ez a a legjobb módszere annak, hogy az ember ráébredjen arra, hogy a legjobb mennyország Földön van. Csókolóztunk.
Számomra tudatosan először, te térben és dimenziókban számtalanszor.
Mennyit kerestem a pasit, akivel családot alapíthatok, erre most tessék, ő talált rám, és mi több, az életemet is megmentette. Uram Teremtőm!
Nem semmi, amit velem műveltél!
Mindig is csodáltam sokszínűségedet a teremtést illetően.
Köszönöm, hogy az én gyarló kis életemben ilyen változatosságokra, csodákra adtál lehetőséget!
Most már arra is készen állok, hogy David és Daniel hozzám térhessenek vissza.
Bob az összekulcsolt kezeinkre hajtja a fejét, miközben hallom, hogy halkan azt motyogja:
Úgy féltem, hogy el fogsz utasítani…
S.O.S.!
Hogyan lehet egy vigyorgó őrangyalt fejbe csapni?


Álmodva
2006 08 18 - 2006 09 09
Budapest

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.