<< vissza

Furcsa Érdem

Egy ismerősömnél jártam a minap, akit legalább 9 éve nem láttam. Igaz, hogy a hölgy a tőlem legalább 20 évvel idősebb generációhoz tartozik, emlékeimben mégis mint egy vagány, modern életfelfogású nő élt.

Nos, látogatásom meglehetősen furán alakult. Egész idő alatt azt kellett hallgatnom, hogy mi az, amit nem szeret, mely témák azok, amelyek nem érdeklik, sőt, még büszke is volt arra, hogy nem ismer egyetlen modern együttest, egyetlen új filmet sem.

Már rögtön az első mondat után, amikor el akartam mondani mit is csinálok, sarlatánságnak bélyegezte a munkámat. Meglehetősen korlátozott véleménye volt a gyermeknevelésről is, elveit pátosszal, természetesen ellentmondást nem tűrő hangon adta elő.

Gondolataim össze-vissza cikáztak. Nem értettem mi történt ezzel a nővel, hisz állandóan a kulturális életben dolgozott, és azt feltételeztem róla, hogy a begyöpösödött gondolkodás majd messze elkerüli.

Ám ő csak a korlátokról volt hajlandó beszélni, mindent és mindenkit át akart formálni.
Úgy éreztem, hogy lenéz modern gondolkodásom miatt, mi több, mintha azt várta volna tőlem, hogy szégyelljem magam, amiért tudom, hogy mit játszanak a mozik és ismerem az aktuális slágereket.

Hasonló jelentséget egy harminc körüli barátomnál figyeltem meg.
Ő például, ha egy új személynek mutatkozott be mindig azzal kezdte: büszke arra, hogy nem cigizik, nem kávézik, és nem iszik alkoholt. Tanúja voltam legalább három alkalommal amint ezek az új ismerősök kissé megrökönyödve hallgatják a fiatalember szavait. Egyszerűen szánalmas volt látni, hogy egy harmincéves férfi csak ennyit tud felmutatni.

Mióta lett erény a nem cselekvés?
Én sem dohányoztam soha életemben, mégsem állítom be magam úgy, mintha több lennék a dohányosoknál.
Írhatnék még pár oldalt a hasonló gondolkodású emberekről, de remélem szemléltetésnek ennyi is elég.

Sajnos azt kell mondanom, hogy ki vagyunk téve mostanság a korlátolt gondolkodású emberek megvetésének. Összekeveredtek az alázatosnak és a megalázottnak lenni kifejezések. Az önbizalom és az önteltség, az intelligens és a nagyképű fogalmak is mintha teljesen összemosódtak volna.

Vajon miért van az, hogy az okos, intelligens emberek háttérbe húzódtak, míg a nagyképű, ostoba fajankók az élet szinte minden területét uralják? Mi történt az emberi értékekkel - ki vagy mi áll a dolgok ilyetén visszájára fordulása mögött?

E jelenségért azt hiszem, mindnyájunknak felelőséget kell vállalnunk!

Amikor egy nagyhangú egyén ránk szól, mi pedig azt hisszük, hogy alázatot gyakorlunk, ha bűntudatosan a háttérbe vonulunk - nos, éppen akkor engedjük meg ezeknek az erőknek, hogy átvegyék fölöttünk a hatalmat!

Senkit sem akarok arra bíztatni, hogy elkezdjen harcolni. Egyszerűen csak meg kell tanulnunk megvédeni magunkat!

Kezdjük el tisztelni azt, amit tudunk, és ha egy olyan emberrel kerülünk szembe, aki úgy akar nagynak látszani, hogy lefitymálja tudásunkat, ne engedjük magunkat!
Elég legyen az ostobák uralmából, akik nagy hangjukkal akarják az erejüket demonstrálni, miközben az igazi érték hiányzik belőlük!

Merjünk szembeszállni a beszólókkal!
Nem úgy, hogy mi is beszólunk nekik, hanem úgy, hogy egyszerűen közöljük velük, mi másként gondolkodunk. Nem kell a véleményünket rájuk tukmálni, hisz úgysem figyelnének ránk, egyszerűen csak érzékeltetni kell velük, hogy hitünk erősebb az ő állításuknál.

És most én is írnék pár dolgot, amire büszke lehetnék:
Büszke vagyok arra, hogy még sosem vezettem repülőt lakóháznak.
Büszke vagyok arra, hogy sosem lőttem tankból emberekre.
Büszke vagyok arra, hogy még sohasem vittem csődbe egyetlen országot sem.
Büszke vagyok arra, hogy nem végzek állatkísérleteket.
Büszke vagyok arra, hogy nem irtom az őserdőt.
Büszke vagyok arra, hogy soha nem fogtam kezet semmilyen politikai párt vagy irányzat vezetőjével.

És még sorolhatnám...
...de csak fölösleges energiapazarlás lenne.

Egyetlen dologra azonban tényleg büszke vagyok, éspedig arra, hogy ismét elolvasták az írásomat! Köszönöm.

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.