<< vissza

A tűzijátékról



Szilveszterkor azt az üzenetet kaptam, hogy idén, 2006-ban "az emberek az utcára mennek, lövöldöznek majd és áldozatok - halottak is - lesznek".

  
Nem szeretek pánikot kelteni, ezért ezt az információt nem is hoztam nyilvánosságra.
Reméltem ugyanis, hogy azzal teszek a legtöbbet, ha rémhírek keltése helyett inkább felhívom Olvasóim figyelmét arra, félelmeik, dühöngéseik milyen hatással vannak környezetünkre, továbbá hasznos tanácsokkal látom el Önöket arra vonatkozóan, miként tudják befolyásolni az eseményeket, vagyis egymásra mutogatás helyett vállaljon mindenki felelősséget sorsunk alakulásáért!

Úgy látszik azonban, hogy írásaim nem elég hatékonyak, vagy nem olvassák azokat elegen.

El kéne gondolkozni azon, vajon miért pont a magyarság legszentebb ünnepén, egy a kormány által szervezett rendezvényem történt a katasztrófa?
Vajon mit akartak jelezni azzal az Égiek, hogy a tűzijáték megkezdésének pillanatával szinte egy időben kezdődött az égi háború???

A kormány intézkedései rengeteg félelmet gerjesztettek az emberekben, s ezek a félelmek
  
az idő előrehaladtával - ahogy egyre közeledünk azokhoz a dátumhoz, amikor a rendeletek életbe lépnek - egyre csak fokozódnak.

Ne feledjék, jelenleg csak olyanok vannak uralmon, akiket Önök választottak saját maguknak! Pontosan ezért, szidalmazás helyett kötelességük lenne imádkozni azokért, akikben megbíztak!

  
A Sors augusztus 20-án is éppen erre figyelmeztetett, hogy ne legyünk álszentek, akik vígan ünnepelnek eme egyházi ünnepen, miközben fogalmunk sincs arról, mi a hit, a tolerancia, mi az egymás iránti szeretet, hogyan kellene viselkednünk embertársainkkal, sőt, még arról sincs, hogyan kell kérni Isten segítségét!

Az, hogy a jóslatom a tűzijátékra vonatkozott-e, nem tudom. Tény, hogy sok ember ment ki az
utcákra, lőttek is - igaz nem fegyverekből -, és áldozatok, vagyis halottak is voltak.

Vagy mindez csak figyelmeztető előrejelzése lett volna a későbbi eseményeknek...?
Tőlünk függ, hogy mi lesz!
Vagy hajtsunk fejet és fogadjuk el a gúzsba kötő változásokat, vagy tegyünk ellene, hogy ne így legyen!

Ami pedig magát a népet illeti...

Volt már kinn hasonló rendezvényen Kedves Olvasóm? Észrevette, hogy megannyi kedves ember a tömegben hirtelen bunkó paraszttá válik? Egymást eltaposva, taszigálva, káromkodva
  
törtet mindenki előre. Akár egy gyermek szemét is kikönyökölnék egyesek a jobb helyért vívott harcban.

  
Hová lett az egymás iránti tisztelet? Hol vannak az udvarias, előzékeny, védelmező férfiak? Önző fajankóvá válik szinte valamennyi ilyenkor. Az lett ugyanis a divatos férfiúi magatartás, hogy erényeik demonstrálásaként lehetőleg minél több trágár kifejezést zúdítsanak az emberek fejére.

Hát csoda, ha ilyenkor megnyilvánul az Ég haragja?


Tudatalatti félelmeink, rettegés a jövőtől, a tehetetlenség dühe csapott vissza ránk e természeti jelenséggel. Az Égieket pedig nem lehet becsapni mézes-mázos beszéddel! Ne is csodálkozzunk azon, ha az elemek ily módon csaptak szét közöttünk!

Vegyük mindezt figyelmeztetésnek arra vonatkozóan, hogy nézzünk végre utána mindannak, amit elrontottunk és próbáljuk helyrehozni addig, amíg nem lesznek súlyosabb következmények!

NOMEN IST OMEN - a katasztrófa védelem nevéhez méltóan a katasztrófát védte az emberek helyett...

(Fotók: MTI; Hajdú D. András)
  

 


<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.