<< vissza

A Szaturnuszról

Az a vád ért, hogy folyton bántom a Szaturnuszt, hogy nem szeretem ezt az energiát. Természetesen ezeket a megjegyzéseket olyan személyektől kaptam, akiknek születési képletében domináns helye van a Szaturnusznak.

Nos, elintézhetném a témát azzal is, hogy természetesen megint a nyakon talált liba gágogta el magát, vagyis pont az sértődött meg rajta, az nem értette, aki nem tudja igazán jól kezelni ezt az energiát. Azonban úgy döntöttem, megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem eme szigorú tanító iránti hálámat, és tiszteletemet.

E nélkül az energia nélkül nem tarthatnék ott, ahol vagyok. Sőt, már nem is lennék ebben az életben. Ez a bolygó ugyanis a karma ura, az ok, amiért jöttem, amiért ide születtem.

Rengeteg próbatételt, padlóra kerülést, szerelmi csalódást, igazságtalanságot, megaláztatást mért rám, hogy megmérettessek, és tanításaim hitelesek legyenek általuk. Mindazt, amiről írok, saját magam éltem át, magamon tapasztaltam, nem könyvből tanultam vagy másoktól hallottam.

Megszenvedtem a magamét, a Szaturnuszi energiákat klienseimnek köszönhetően is!

Tízből kilencen ugyan életükben nem láttak még médiumot, de meg volt a pontos elképzelésük arról, hogy egy médiumnak hogyan kell kinéznie, mit kell csinálnia:

Miért nincs több szent kép a falon?
Miért fested magad?
Miért nem jársz rendszeresen templomba?
Miért eszel húst?
Miért öltözöl ilyen feltűnően?
Miért jársz rock koncertre, egy médiumhoz ez nem illik!
Miért beszélsz a szexről, nem illik hozzád!
Miért nem jógázol?
Miért intézed el a meditációt 10 perc alatt?

...és így tovább, véget nem érő felelősségre vonások.

Próbáltam megfelelni nekik, de a szervezetem elég drasztikus módon kérte ki magának eme korlátok magamra vételét: A térdem nem akart egyszerűen megtartani ? támaszkodva közlekedtem, és a csípőm is becsípődött. Orvoshoz is tolószékben vittek.
Kb. 10 métert voltam képes megtenni, azt is óriási fájdalommal.
Ha kimentem a konyhába, utána egyszerűen elájultam a kimerültségtől.
Aludni csak a jobb oldalamon tudtam fájdalom nélkül, azt is csak úgy, ha a bal lábamat párnával alátámasztottam.

Az orvosi kezelést visszautasítottam, mivel a sokat tanult "szakemberek" azt állapították meg, hogy öregszem, meg hogy tanuljam meg elfogadni, hogy mozgáskorlátozott lettem.

Átsírtam pár éjszakát, de eldöntöttem, csak azért is megtalálom a módját!

Szeget szeggel alapon a következőket eszeltem ki: a csont a Szaturnuszi energia materializált formája. A rám kényszerített korlátoktól besokallva merevedtek le ennyire. Talán egy a szaturnuszi energiákkal dolgozó gyógyító lesz a megoldás...

Akupunktúrához (szintén szaturnuszi) és csontkovácshoz fordultam segítségért. A gyógyuláshoz mégis leginkább az segített, hogy eldöntöttem, nem vagyok hajlandó mások elvárásait, szűklátókörű emberek elképzeléseit magamra venni!

Mozgásterapeuta barátnőm tornagyakorlatainak szigorú betartására, az akupunktúrás tűk fájdalmának elviselésére váltottam. De hogy több örömet vigyek testembe, szorgalmasan belevetettem magam a hastánctanulásba is.
Persze azonnal megkaptam: Miért tanulod a hastáncot, ez egy médiumhoz nem illik? - de ezt már meg sem hallottam.

Kikérem magamnak, hogy bárki beleszóljon az életembe!

Sokáig tartott, de rájöttem:
Nem azáltal teljesedik ki a karmám, hogy az emberek korlátolt elvárásainak akarok megfelelni, hanem azzal, hogy embertársaimat a kozmikus szabályok betartására ösztönzöm!

Az isteni törvények megsértése sokkal nagyobb bűn, mint az emberi elme által kreált "szent szabályok" áthágása. Nem az embereknek, a Teremtőnek tartozom számadással!

Szaturnusz volt az edzőm, amikor minden próbatételt még sorscsapásként éltem meg. Ma már tudom minden könnycseppnek az értelmét - s a súlyos terhek hirtelen szárnyakká változtak.

A próbatételek korszaka ugyan nem ért még véget, de felsőbb osztályba léphettem, és már más szemmel láthatom a világot.
Így azt is meglátom, amikor egyesek visszaélnek ezzel az energiával, hirdetve különböző korlátok kizárólagos szentségét, és ily módon gyakorolnak hatalmat tudatlan embertársaikon.

Nos, így kell értelmezni, amikor a szaturnuszi energiákat kritizálom. Nem a Szaturnusz szellemiségével van bajom - hisz ő elsősorban a keretet adja létünkhöz -, hanem ahogyan félreértelmezik. Igazából semmilyen őrültség, mánia nem zavar egészen addig, amíg művelője rám nem akarja kényszeríteni azt a téveszméjét, hogy ő már az emberiség felett áll, mivel betart különböző szabályokat.

A következő példával talán jobban meg tudom magyarázni, miről is van szó.
Mélységesen felháborítanak azok a transzparensek, miszerint "Az intelligens ember nem eszi meg azt, aminek szeme van!". Mondanom sem kell, hogy ezt fanatikus vegetáriánusoknál láttam.

Még a könnyem is kicsordult a megalázottságtól, ugyanis eszembe jutott édesanyám, keresztanyám, egy pár író, rendező ismerősöm, akik mind-mind nagyon értelmes, intelligens, tanult emberek, és húsfogyasztók. Egyszerűen nem értem, hogy honnan veszik egyesek a bátorságot ahhoz, hogy csúfot űzzenek belőlük nyilvánosan csak azért, mert húst is esznek!?

Igaz ugyan, hogy a böjt, a táplálék korlátolt bevitele, a csont és bőr emberek is ennek az energiának a megnyilvánulásai. De miért kell mindehhez még a korlátolt gondolkodást is hozzátenni?
Nos, én az ilyen jellegű szaturnuszi megnyilvánulások ellen szeretnék szót emelni!

Magának e bolygó szellemiségének pedig hálám és mély tiszteletemet szeretném kifejezni!

(Még ez év folyamán bemutatom Kedves Olvasóimnak a különböző bolygók személyiségeit, pontosabban elmesélem, hogyan jelentek meg az életemben - néha a frászt hozva rám, máskor kacagást, de leginkább sok bölcs tanítást.)

Egy történet a szaturnuszi energiákról


A halál is a szaturnuszi energia megnyilvánulása. Munkám kezdetén sokat foglalkoztam elhunytakkal, de nehezen bírta a fizikai testem, így csak egy-egy tértisztásnál, vagy egy-egy különleges alkalomkor van dolgom velük.

Feladatul kaptam az Égiektől, hogy minden évben szervezzek egy rendezvényt Mindenszentekkor, vagy ahogy nyugaton nevezik Helloween idején, mert akkor több kapu is megnyílik a dimenziók között, és ilyenkor lehetőség adódik különböző konfliktusok rendezésére elhunytainkkal, vagy egy-egy előző életbeli ellenségünkkel.

Tavaly nem volt rá energiám, hogy megrendezzem, de természetesen nem úsztam meg ezt a "bulit" sem.
Október 30-án arra lettem figyelmes, hogy rothadó szagot érzek a háló- és dolgozószobám közötti térben. Eleinte azt hittem, hogy a panelház "áldása" a wc-ből jön, de meglepetésemre ott másfajta szagok voltak.

Ebben a helyiségben csakis olyan szekrényeim vannak, ahol ruhákat tárolok. Tehát szinte kizárt volt, hogy étel rohadna. Állataim nincsenek, melyek esetleg odapiszkíthattak volna. A bűz pedig egyre erősödött.
Éjszaka folyamán, amikor kimentem vizet inni, látomások törtek rám, különböző horrorfilmbe illő jelenetek. Olyan képek, mint amikor az elhunytak "visszajártak" (pl.: vízihulla, akasztott ember, levágott fej, stb.)

Tapasztalataim szerint, ha egy elhunyt szelleme bajban van, olyan állapotban jelenik meg, mint épp amilyen állapotban van a hullája, és meglehetősen rothadó bűzt terjeszt maga körül.
Amikor már rendben vannak, kisimult, boldog arccal, rendszerint fehér ruhában látom őket, és anélkül, hogy bármit is mondanának, már külsejük alapján tudom, hogy jól vannak.

Ezek, akiket én láttam, azonban meglehetősen rosszul néztek ki. De hiába kérdeztem tőlük, hogy tehetek-e értük valamit, nem válaszoltak.

Nos, két éjszakámba telt, amíg rájöttem, hogy mi történt. Hiába a sokszoros védelmi burok, Halloweenkor megnyílt a csatorna, és elözönlötték a lakásomat a hívatlan vendégek. Szerencsére a szobámba nem, csak a folyosóra tudtak bejutni.

Lemondtam a klienseimet, mert úgy gondoltam a bűzt ők is érezhetnék. Újra megkérdeztem, hogy kérnek-e segítséget, mire közölték, hogy "csak látogatóba jöttek".

Úgy döntöttem, hogy ezt most idegileg nem bírom, összecsomagoltam, jó szórakozást kívántam nekik, és közöltem velük, hogy 4.-én jövök vissza, addig remélem jól kibulizzák magukat és elmennek.

Ezalatt otthon sorra látogattam minden nagy- és dédszülőm sírját, megköszönve nekik, hogy nem élnek vissza képességeimmel. Köszönöm, hogy békében nyugodnak és engem is békében, nyugton hagynak.

Amikor visszatértem Budapestre, már minden rendben volt. Újra nyugodtak lettek az éjszakáim. Azt azonban megfogadtam, hogy idén megszervezem ezt az akciót, és őszintén remélem Kedves Olvasóim, hogy nem hagynak cserben, és eljönnek a rendezvényre, melyen többdimenziós megbékélésekre és közös szórakozásra lesz lehetőség!

<< vissza

Copyright © 2007 Leas.ws | All rights reserved.