Nyitó oldal Új Fontos

  R!

Stories

Média Szolgáltatások Gyógyszervíz Írásaim Kapcsolat
 

 Harry Potter

 A Halálsoron

 FORREST GUMP

 Jeanne D'ARC

 STAR WARS

 A PARFÜM

 Lecsó

 Luther

 K-Pax

                                       

 

 

 

 

 

 

vissza >>

A PARFÜM

(2007. november 22.)

 Patrick Süskind novellája alapján rendezte: Tom Tykwer

Jean-Baptiste Grenouille: Ben Whishaw,

továbbá Alan Rickman és Dustin Hoffman szereplésével

 Kegyetlen film egy kegyetlen korból.

A történelem egy olyan sötét korszakába visz bennünket, ahol az ember értéke sok esetben még az állaténál is kevesebb volt.

Nézzük, hogyan is alakul egy olyan ember sorsa, milyen lesz értékrendje, akinek a világra jöttét senki sem kívánta.

 Jean-Baptiste Grenouille Párizs legbűzösebb negyedében jött világra, egy halpiacon egy halárusnő gyermekeként. Mivel a fiú nem kívánt gyermek volt, és valószínűleg erőszakban fogant, így anyja ugyanúgy, mint már négy alkalommal előtte a halas-stand alatt szülte meg a gyermeket és automatikusan a halbelsőségektől bűzlő szemétre dobta.

 Valószínűleg Jean-Baptiste lelke volt az, aki a megelőző esetekben is az életbe próbált meg belépni eme különleges helyen, de most tanulva az előző esetekből, és dacolva anyja akaratával, azonnal felsírt. Így felfigyeltek rá és megmentették.

 Ha végignézzük a filmet, vagy elolvassuk a könyvet, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ebben az esetben a „megmentették” szó inkább gúnyolódásként hat, mintsem magasztos cselekedetnek minősülne. Azzal ugyanis, hogy a fiú életre jelentkezett, azonnal halálra ítélte anyját. A nőt felakasztják, mivel megpróbálta megölni gyermekét.

 A fiú így árvaházba kerül, azonban már az első pillanattól fogva valahogy mindenki tart tőle. Hiába csecsemő, a gyerekek is félnek tőle. Megpróbálják megfojtani, de rajtakapják őket, és Grenouille ismét megmenekül.

 Mindez pont abban a korban történik vele, amikor az embergyermek hihetetlen érzékenységgel reagál környezetére. Éppen akkor, amikor a bizalom, a biztonságérzet van kialakulóban, többen is halottnak szeretnék tudni hősünket.

 Jean-Baptiste még ötévesen sem hajlandó beszélni. Úgy érzi, nincs mit mondania a világnak, amely nem hajlandó őt befogadni.

Már a tudomány is megfigyelte, hogy ha az embernek valamelyik érzékszerve sérül, vagy nem használja, akkor egy másik érzékszerv felerősödik. Mint a vakoknál a hallás, vagy a süketeknél a szaglás.

 Jean-Baptiste-nak a szaglószerve lett nagyon érzékeny. Valószínűleg, mivel a szaglás ugyanúgy, mint az életösztön az 1. csakrához tartozik, és ebből az ösztönből van a fiúnak éppen elég, így szaglószerve is különleges érzékenységgel bír.

 Meg tudta különböztetni a vizes és a száraz kő illatát, az ételek összetevőit. Minden illatot külön-külön összetevőire tudott bontani és fordítva, össze tudott keverni különböző illatokat a fejében és el tudta képzelni, milyen harmóniát alkotnak majd.

 Az állati körülmények, melyek világra jöttét övezték, egyfajta állati ösztönnel és szaglószervvel ajándékozták meg. Szinte belefeledkezett a szagokba, gyönyörködött az illatokban, az emberek azonban nem érdekelték.

 Amikor nagyobb lett, nevelőszülője eladta egy bőrcserzőnek. Az asszony azonban nem élvezhette sokáig a fiúért kapott pénzt, mivel útonállók megtámadták és megölték.

 A fiú 15-16 órát dolgozott naponta, de mivel a várost járva új illatokat szívhatott magába, nem is vette észre a fáradtságot. Gyűjtötte, és elméjében elraktározta a szagokat, újabb és újabb ötvözeteket kreálva.

 Egyszer azonban egy olyan illatot talált, ami eddig ismeretlen volt számára: az ártatlanság illatát. Egy lány bőrének édes, tiszta illatát. Azonnal magába akarta szippantani, de a lány megijedt. A fiú abban a fertőben, amiben felnőtt nem tanulta meg, hogyan kell egy másik emberrel kommunikálni, nemhogy azt, hogyan kellene egy lánnyal bánni.

 Akarta a lányt, pontosabban a lány illatát, azonban félreértés történt és a fiú teljesen véletlenül megfojtotta. Nem értette, miért lett hirtelen élettelen a lány teste, de az illata még megvolt, így tobzódhatott benne. Hidegen hagyták a női domborulatok, csak a lány testének illatát tette magáévá.

 Egyszerre tűnik perverznek és ártatlannak az a mohóság, ahogy végigszimatolja a nő minden egyes hajlatát. A lány illatának részegítő ereje megvilágosította elméjét, ráébredt, mily nyomorult létének magasabb rendű értelme. Egyetlen célja volt, hogy megtanulja megőrizni az illatot, hogy többé ne veszíthessen el ilyen fenséges szépséget, mint amilyen a megfojtott lány illata volt.

 Egyszer egy lepukkant parfümöshöz, Baldinihez (Dustin Hoffman) viszi a bőröket, aki kiégett az újabb parfümök kitalálását illetően. SAzinte mámorban úszik a fiú a különböző illatokat őrző flakonok láttán, és intuitíve kiválasztja azokat az üvegeket, amelyek a legújabb menő parfüm összetevői.

 Baldini megveszi jó áron a fiút a bőrcserzőtől. A férfit azonban alig hogy kézhez kapja a fiú árát, baleset éri és vízbe fúl.

Mintha mindenkiből, akihez a fiúnak köze volt, elszállna az életenergia. Halált hoz mindenkire, akivel csak dolga van.

 Több parfümöt is kreál, de nem tudja megtanulni, hogyan kell az illatot megőrizni, ezért sok-sok receptért cserébe a parfümös elengedi egy másik városba, hogy tanuljon. Jean-Baptiste pedig felfedezi azt a mámorító energiát, ami a fiatal, ártatlan lányokból ered, és megtanulja a báj és szépség esszenciájának a tartósítását.

 Sajnos, mivel állatként nevelték, így a kommunikációja nem túl sikeres, és a lányokat csak úgy tudja megszerezni, ha sorra megöli őket. Összeáll egy különleges parfümkollekció, és már csak a főparfüm megalkotása van hátra, melyhez egy nagyon különleges lányt választ ki.

 A filmben nincs szó róla, de a könyvben azt is elmagyarázza az író, miért volt szüksége ezekre az illatokra. Egyébként őt mindenki megvetette, lenézte, vagy egyszerűen átnéztek rajta. De amikor magára cseppentett a különleges illatokból, az emberek rámosolyogtak, kedvesek voltak hozzá.

 Persze bármennyire is őrizte a kiszemelt lányt édesapja (Alan Rickman), a fiú elkapta Laurát. A lánnyal azonban nemcsak a parfümkészlet teljesedik ki, hanem a fiú sorsa is – elkapják és börtönbe zárják.

 Valahogy azonban sikerül az egyik üvegcsét becsempésznie a börtönbe, és amikor érte jönnek, hogy a bitófához szállítsák, kinyitja az üveget, és… rugdosás, megalázás helyett megengedik neki, hogy szépen felöltözzön.

 A téren a tömeg ámulva nézi, és nem hiszi el, hogy ő a gyilkos. Az esszencia, a sok ártatlan nő illatának elegye pedig megteszi hatását: az emberek térdre hullnak előtte, és követelik szabadon bocsátását. Még Laura apja is a fiú bocsánatát kéri. A tömény szeretet-esszencia pedig, amit a szeretetre éhező tömeg felé hint olyan hatást vált ki, hogy még az egyház képviselője is angyalnak látja Jean-Baptiste-t.

 Könnyet hullajtva, egymást ölelgetve extázisba esik a tömeg, kavargó karok, lábak mindenhol, és már csak az egymást ölelő, szeretkező tömeget látni mindenfelé.

Az emberek önkívületbe esnek, szentnek kiáltják ki, és így szabadon tud távozni a szeretkező emberek között.

 Nos, ez az a jelenet, ami a film fő mondanivalója. Ez a fajta szeretettel való manipuláció napjaikban is óriási tömegeket mozgat, irányít. Rengeteg gyülekezet alapul ezen a szeretet-porhintésen. Emberek ezrei vannak kiéhezve a szeretetre, így egyes mágusoknak elég megtanulniuk ennek a vibrációnak az utánzását, és máris rengeteg embert tudnak magukhoz vonzani. Elég megtanulni a megfelelő hívószavakat, és máris rengeteg hívőt vonzanak be az imitált szeretet által.

 Higgyék el, amit Jean-Baptiste az emberekkel tesz, azt Magyarországon is sokan meg tudják tenni, így manipulálva az embereket.

 A fiú ezek után elmegy arra a helyre, ahol megszületett. Oda, ahol az aberrációit belékódolták, oda, ahol mindenkinek a terhére volt, és mindenkire csak szerencsétlenséget hozott, majd magára önti az összes parfümöt.

 Az emberek itt is begerjednek tőle, és bűvöletükben meg akarják érinteni. Mindenki szeretni akarja, mindenki akar belőle egy darabot magának. Szó szerint szétszedik szeretetükben.

 A fiú sorsának egy különös fintora, hogy a legalantasabb vibrációjú helyen pont a túláradó szeretet végez vele. Így karmája kiegyenlítődött.

 Hogy mi lesz azon manipulátorok sorsa, akik napjainkban oly tevékenyek, nem tudom, de mindenestre remélem, a sors őket is méltón jutalmazza majd.

 

  Copyright © 2006-2007 Leas.ws | All rights reserved.

Legyen a [leas.ws] a kezdőlapom!