vissza >>

AZ ÁLOMPASI

	Bryan Stamm, Brian Donaldson, Wynn Mcgowan, Graham Donovan, Adrian Weldon, Andrew Peterson, Mark Walters, Terry Don, Wilson Ryan, Tenny Davids, Simon Graham, Charles–Emmanuel Lemaire, Marcel Lefevre, Lawrence F Mark, Jeff Clooney, Brian Peters, Amos Lionel, Rodney Paris, Matt Craughwell, Anthony Cirillo, Bright Anderson, Richard Simon, Rochford Harry, Larry Gartlin, Maurice Guerin, Roger Roland, Roland Wyatt, Kevin Gary, Fred Bagwell, Kelvin Sullivan, Francois Beltran, Morgan Laurence, Joy White, Gulick Jose, Kelly Rolland, Martin Benton, Aiden Meyer, Marc Dupere, Frederick Thomas, Christian Covin, Benjamin Rich Almeric, Wynn Mcgowan, Robert Hook, Gerard Silvester, Alice Lander, Eric Henk, Loic Gauthiers, Christopher Forson Welbeck, Jean-michel Jean Marie Bouffet, Francois Durand, Benny Carlsen, Kirlninghton Cage, Francois Duvalier, Michel Verger, Roger Roland, Craig Alberto, Adams Jordan, Kent Blaze
Mason Christian Ryan Baker Clement Reuben Richard Kloveng Kenneth Adams
	Michael Roger Marvin Strom
Sumaila Wright Richard Lawson Scott Daves
	Paul Knapp, Joe Briggs, Daniel Dominic Carper, Pen Scott, Waters Carl, Klaus Bachmeier, Jeffrey Martins, Banson Billy, David Johnson, Martins George, Joseph Mcmillion, Mark Wolf, Ammin Charles, Steve Moses, Pierre Carena, Abdul Mutaal, David Vill, Scott Pen, Herve Pique, Donald Edmond
William Goldberg, David Prosper, John Benka, Thomas Mends, Jimmy Mattson, Dr Albert Friedrich Meyer, James Alvise, Barry Dickson, Andre Jacobson JR, Jonathan Kowalski, Kelvin Davi White Vanhala, Ander Vilfrid, Coles Rowland, Alvin Marten, Bert Heri, Robin Cooper, Richard Eveleigh, Roland Smith, Carson Kane, Roger Kane, Serge Duval, Abel Young, George Carrera, Bryson Dave, Martinz Andrea, Davidson Carter, Nelson Frank
	Philip Morgan Rudney Snipes Dave Morris Olivier Auchet Linquist Brian
Gray Allen
	Apostle Richard Dominic
Wolison Nana
	MacAnthony Moloney Dante Lucci Thomas Akuffo
Jim Brookes Ralph Hoestra
	Darrell Paul Derrick George Gary Jason Frank M Goodman Patrick Wexler Alexander Walther
Mubarik Danyagri Thorsen Thomas Dave Clark John Fredrick Ema Wesley Lalm Martin Diemer Corjan Eden Bruma Brewood James Grant Carter
	Andre Wevers Andy Carry
Abisheck Gogo Neal Prescott Lynn Rothwell
	Vincent Owen Francois Martel
Tom Colin
	Vince Holmes
Jean Francois Dubois Pierre Bernard Jean
	Matins George Jack Pederson
Francis Joe Antonie Ben
	Greg Milan

Életem során többször is megkérdezték tőlem, hogy milyen az a férfi, akit el tudnék képzelni magam mellett.
Nos, a válasz erre egyszerre tűnt magától értetődőnek és megválaszolhatatlannak: egyszerűen csak legyen nyíltszívű és elfogadó.

A szomorú tény az, hogy akár a rokonságomat, akár az ismeretségi körömet nézem, nem láttam még olyan kapcsolatot, amilyet magamnak elképzelnék. Persze lehet, hogy csak én láttam rosszul és az általam ismert férfiak mégis mind kedvesek, figyelmesek, megértőek a partnereikkel, mindig támogatást nyújtanak nekik és tisztelik a hölgyek érdeklődési területeit még akkor is, ha az a férfi hitrendszerétől teljesen eltér…

Sokáig a nálam fiatalabb férfiak társaságában éreztem jól magam mondván, ők még nem korlátozottak, nyitottabbak, gondolkodásuk nem annyira merev, mint a korosztályomé. Aztán idővel rá kellett jönnöm, hogy a korlátoltság - vagy éppen a szellemi szabadság - nem a születési dátum függvénye. Egyik magyar rock-legendának hála rá kellett döbbenjek, hogy vannak olyanok, akik még a hetedik X-en túl sem tudnak betelni az élet szeretetével, a jó dolgok habzsolásával. Nagypapa korban is lehet az ember fia fitt és nyitott az új dolgokra. Ami pedig a 30-as férfiakat illeti, akad köztük szemellenzővel élő bőségesen.

Már többször írtam, hogy imádom a Sziget fesztivált, mivel az a kulturális, zenei, etnikumbeli, népviseleti és vallási kavalkád, ami ott van, számomra olyan, mintha esszenciálisan kapnám meg a bolygó összes lakójának a vibrációját.

2012 augusztusában éppen a szokásos körsétámat tettem a különböző kirakodó sátrak között, amikor a Bungee Jumping környékén arra lettem figyelmes, hogy rocker fazonú fiatalok egy idősebb párral fényképezkednek.
Amikor megláttam őket, én is jót derültem a látványon: egy jólfésült úriember kinézetű férfi a szigetvilágból jól ismert mexikói kék ingben és hozzá illő térdnadrágban feszített, míg partnere hasonló szerkót öltött magára, csak narancssárga színben.
A páros nagyon üde színfoltot nyújtott a csupa fekete bőrt, kék farmert viselők körében.

Azon nyomban felhívtam a barátnőmet, hogy azt hiszem, már meg tudom fogalmazni, milyen partnert szeretnék. Szóval olyat, aki még az ötvenes éveiben is elég nyitott arra, hogy felvegyen egy mexikói inget!

Hát, megkaptam, és hatalmas érzelmi viharokat kavart bennem.
Erről (is) szól ez a történet.

A 2012-es év életem legszomorúbb, próbatételekkel teli éve volt.
Amellett, hogy elveszítettem az édesapámat, ismét kihúzta a lábam alól a talajt a sors. Megint ott álltam a világhír küszöbén, egy olyan emberrel folytattam tárgyalásokat, aki a legnagyobb sztárokkal dolgozik, tetszettek neki mind a forgatókönyveim, mint az egyéb rendezvényötletek, részletes tervet kért tőlem, biztosított arról, hogy nyugodtan gondolkozzam dollármilliókban, majd mielőtt találkozhattunk volna, újból szívinfarktust kapott.

Nagyon magam alatt voltam, nem érdekelt semmi és senki sem.

Ebben a sötét időszakban felüdülést jelentett, hogy kaptam egy üzenetet a Facebookon egy férfitól, aki azt írta, hogy miközben a régi osztálytársait kereste az oldalon rábukkant az én képemre - rólam egy festmény van fenn profilképként - és nagyon megtetszettem neki.
Esetleg beszélgethetnénk, ha lenne hozzá kedvem.

Amikor megláttam a fotót, a lélegzetem is elakadt. A sármos úriember a képen az én mexikói ingemben feszített!

Igaz, nehézkesen indult az ismerkedés, nem baj gondoltam, legalább gyakorlom az angol nyelvet.
Az illető Robert Hookként mutatkozott be, állítása szerint ő egy liverpooli építész, aki jelenleg a kislányával együtt tartózkodik Lagosban, ahol egy alapítványi iskolát épít.

Íme, a tökéletes pasi, akit az Isten is nekem teremtett!

Intelligens, szeret utazni, van egy 12 éves lánya - így nekem is lehet gyermekem egy kicsit -, elfogad engem, van önálló egzisztenciája, ráadásul nyílt szellemre utal, hogy felvette az én kék ingemet!

Az illető nagyon választékosan fejezte ki magát, nagyon kedves és figyelmes volt.
Mindjárt az elején arra kért, hogy nyissam meg a szívemet felé, és fogadjam el.
Meglepődtem, hogy a saját kívánságomat hallom vissza. Meg voltam győződve arról, hogy valami különös dolog történik, hiszen elképesztő módon rám volt hangolva, szinte kitalálta a gondolataimat. Néha olyan volt, mintha hallgatózna, mert amiről napközben beszéltem, ő pont arról írt az este folyamán.

Egyre jobban érdekelt a személye, de én azok közé a nők közé tartozom, akit nem lehet szavakkal elcsábítani. Nekem tettek kellenek ahhoz, hogy bízni tudjak valakiben.
Ezt is megérezte valahogy, mert felhívott telefonon és azt mondta, hogy "Azt akarom, hogy halld is, hogy mennyire fontos vagy a számomra!" .

Jó, jó, tudtam, hogy néha elő szokott fordulni szerelem első látásra, meg az égiek is azt szokták mondani, hogy az igazi majd olyannak fogad el, amilyen vagyok, de nehéz volt valóságosnak hinni a sok negatív tapasztalat után.
Amikor kételkedni kezdtem az érzéseiben, olyankor azonnal felhívott, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

Mindig megéreztem, amikor rám gondolt, mert a szívem körül hatalmas forróságot éreztem. Megéreztem az a pillanatot is, amikor írt, vagy a szándékát, hogy hívni akar, és pár másodpercen belül meg is csörrent a telefon.

Jóleső volt az a meleg energia, amivel körülölelt.
Apám halála után úgy éreztem, hogy már nincsen egyetlen férfi sem a világon, akinek fontos lennék - erre a sors elküldte őt.

Nagyon szépeket írt, én barátaimnak viccelődve azzal referáltam róla, hogy biztos könyvből idéz, mert túl szép, hogy egy racionális gondolkodású férfi ilyeneket írjon.

Sokat viccelődtem a nevével is, mivel a Hook angolul horgot jelent, így gyakran mondogattam, hogy "jól horogra akadtam" .
Az, hogy mennyire pontos volt ez a fogalmazásom, csak később derült ki.

Az tény, hogy kissé zavart, amikor felhívott, mivel a fénykép vibrációja és azé a hangé, ami a telefonból jött, nem volt azonos. A hang túl magas volt a testalkathoz képest - de az emberek, ha idegesek (vagy ha hazudnak) hajlamosak arra, hogy 1-2 hanggal feljebb vigyék a hangszínüket -, így inkább bóknak vettem a feszült hangszínt azt gondolván, miattam olyan amilyen.

Volt azonban pár zavaró dolog is. Például, hogy sosem válaszolt, ha megkérdeztem, miért ő neveli a lányát, vannak-e testvérei és élnek-e a szülei?
Csodálkoztam azon, hogy ha építészmérnök, akkor miért nem tudja a centiméter és a láb átváltását? Én magyaráztam el neki. Mint ahogy azt sem értettem, ha liverpooli, akkor miért nem hallott az 1600-as években élt Robert Hooke-ról, aki Liverpool nevezetesebb épületeinek a tervezője?

Mindig minden kérdésemre az volt a reakció, hogy "I love You" "I miss You" vagy a "You has been eaten?" (Szeretlek - Hiányzol - Mit ettél?)
Ez volt a napi "menü", mármint ami a kommunikációnkat illeti.
Bevallom, nehezemre esett nekem is folyton ájlavjúzni, mint mondtam, a tettek embere vagyok a szerelmet illetően, de ha neki ez esett jól, ám legyen.

Közben legalább megtanultam egy csomó étel angol nevét, csak azt nem értettem, hogy amikor rákérdeztem, szereti-e a "souce"-t - a liverpooliak nemzeti eledele ez a gulyásszerű étel és egyben az ottani tájszólás megnevezése is -, nos, erre ismét csak az "I miss you" volt a reakció.

Szó se róla, sokat adott a kedvessége, ahogyan megérezte, ha valami rossz dolog történt velem, lereagálta, és jól esett az is, hogy naponta megkérdezte mit csináltam aznap, milyen volt a napom (mit ettem)?

Valentin nap közeledtével csináltattam egy olyan párnahuzatot, amin a dekoltázsom volt látható a következő felirattal: "Ez az a hely, ahová lehajthatod fáradt fejed" .
Hozzátettem még két angyalkás nyakláncot a kislánya számára, meg egy ablakmandalát, amin egy vitorlás volt - ez mint szimbólum jelezte, lehet a horgonyt kivetni - és elküldtem neki csomagban egy lagosi címre január közepén, hogy idejében megkapja.

Postacímként nem a saját nevét adta meg, hanem az asszisztenséét.
Nem kételkedtem, mivel nekem is sok gondom akadt eleinte, amikor a nevemre érkezett ajánlott küldemény. Lakcímkártya nélkül ugyanis európai országokban sem adnak ki akármit!

A küldemény 9 nap alatt érkezett meg, de csak a párnahuzat, a többit kiszedték belőle.
Fura volt számomra, hogy mindvégig a magyar postát szidta, hogy biztosan itt nyitották ki a csomagot, és hogy számon kérte rajtam, amiért sokat kellett fizetnie a küldeményért.

"Véletlenül" az angyalkákat készítő hölgy férje is nigériai, így pontos képet kaptam az ottani állapotokról. A hölgy elmesélte, hogy nem tudnak csomagot küldeni a férje családjának, mert kifosztják, sőt, még utazáskor, a repülő poggyászterében lévő bőröndöket is felnyitják időnként. Nem értettem, hogy egy angol úriember miért a magyarokat szidja, amikor pontosan ismernie kellene a helyi körülményeket.

Tisztáztuk a dolgokat, és csevegtünk tovább.

Február első napjaiban hirtelen közölte, hogy két héten belül befejezi a munkáját és jönnek Budapestre a lányával együtt, keressek nekik valami jó szállodát.

Azt sem tudtam hova kapjak. Takarítsak, menjek szoliba, fodrászhoz, műkörmöshöz, esetleg pedikűr, vagy kezdjek gyors diétába???
Évek óta nem randiztam - tudom ciki, így meg hogy bevallom, pláne - azt sem tudtam mit csináljak előbb.
Aztán eszembe jutott, amit az angyalok mondtak, hogy "az igazi olyannak fogad el, amilyen vagy" . Így mivel akkor éppen Szlovákiában tartózkodtam, fogtam magam és jól bevásároltam mindenféle "hazai" specialitást, hogy meg tudja mutatni szülőhazám kulináris szokásait.

Aztán történt még egy tragédia az életemben, amit nagyon nehéz feldolgoznom.
Az az egyetlen barátom, aki mindenhol meglátogatott, ahol eddig laktam, aki ismerte az összes munkámat, a szüleimet, rokonaimat, szerelmeimet - elvesztette az életét.
Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, eufória és gyász. Nagyon megterhelő volt.

Kértem az álompasimat, hogy halasszuk el a látogatását a temetés utánra. Az utolsó, amit megtehetek a barátomért, hogy meglátogatom az édesanyját, és melléjük állok a temetésen. Addig képtelen vagyok másra figyelni.
Az úriember kifejezte részvétét egy mondattal, aznap többet nem is beszéltünk.

Másnap utaztam Budapestre, nem voltam internet közelben.
Este kikapcsoltam a telefont, és álomba zuhantam.

Reggel láttam, hogy többször is keresett valaki egy nigériai számról. Bekapcsoltam a gépet, és azt az üzenetet kaptam, hogy "Baby, valami szörnyű dolog történt, beszéljünk!" .
Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon vágtak volna.
Imádkozni kezdtem, hogy "Könyörgöm, ne kérj pénzt tőlem!" .
Számomra nincsen kiábrándítóbb dolog annál, mint amikor egy férfi pénzt kér a nőtől.

Amikor jeleztem neki, hogy vonalban vagyok, előadott egy történetet, miszerint a lányával kórházban van, valaki ellopta a pénztárcáját és az összes iratát, nem tud elmozdulni a gyerek mellől, és az orvosnak 500 Eurót kell kifizetnie, de nála csak 200 van, a pénzt a munkájáért meg majd csak 2 hét múlva kapja meg.

El sem tudom mondani milyen érzelmi viharok dúltak bennem. Csalódottság, kétely és sajnálat egyszerre.

Most a racionalitásom nem engedte, hogy ítélkezzek, mivel alig pár hónapja egy bankár ismerősöm járt úgy, hogy elveszítette a pénztárcáját Bécsben és rögtön fizetésképtelenné vált.
Bármilyen posztot tölt is be egy banknál, akkor ott nem tudott pénzhez jutni, így ahhoz a nőhöz fordult segítségért, aki a legközelebb állt hozzá, a feleségéhez.

Igazából valahol még jól is kellett volna esnie, hogy a nagy Ő a bajban hozzám fordult, de mégis volt bennem kétely.

Az utóbbi időben nagyon rosszul állok anyagilag. Ahogy az embereknek nincsen pénzük, úgy nekem se tudnak fizetni – az összeg pedig, amit az Álompasi kért, számomra képtelenség volt.
De itt is megnyilvánult látnoki adottsága, ugyanis pont 500 Euró volt nálam édesapám örökségéből, amit a fogaim rendbetételére tettem félre.

Nem tudtam, mitévő legyek.
Felhívtam asztrológus barátnőmet, ő megnézte a férfi által megadott születési dátum alapján a képletünket, és azt mondta, a bolygók állása szerint karmikusan tartoztam a férfinak…

Mondtam, hogy küldtem neki csomagot, mire a barátnőm azt mondta, a tartozás úgy értendő, hogy képes vagyok-e lemondani valamiről az illető javára. Mondtam, hogy a csomag biztosításáért nagyon komoly összeget fizettem, talán ennyi elég volt.

Felhívtam tisztánérzékelő barátomat is, őneki az égiek csak annyit mondtak, fizetnem kell, de nem annyit, amennyit kér.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy mielőtt megfontolás tárgyává tettem a pénzküldést, Hook elküldte nekem azt a címet és nevet, ahová postáznom kell az összeget. Mondtam neki, hogy a Western Unionon keresztül a saját nevét is megadhatja, nem kell ottani lakos, csak adja meg hozzá az útlevele számát is.
Na, itt kitört a balhé, pontosabban a hiszti. Rám zúdította, hogy milyen szerelem az, amikor nem bízok meg benne?! Én viszont kitartottam amellett, hogy kérek egy igazolványszámot. A beszélgetés telefonon történt, mondanom sem kell, hogy lecsapta a kagylót.

Ahogy visszaemlékeztem a viselkedésére, a rengeteg "fura" reakcióra, kezdett összeállni a kép, hogy csalóval van dolgom.

Másnap kaptam egy levelet, hogy vegyem tudomásul, neki igenis van útlevele - naná, hogy van, anélkül nem repülhetett volna Angliából sehová! -, de mivel láthatóan nem bízom meg benne, felejtsem el őt és a lányát Mitchelt örökre! Vegyem tudomásul, hogy összetörtem a szívét, és egy beteg gyereket hagytam cserben...
...és letiltott az oldalon...

Imádom az érzelmi zsarolásokat...

Persze másnap többször is hívott, bocsánatot kért, esdeklő leveleket írt, stb.
Gondoltam, itt az ideje, hogy gyakoroljam a mebocsátást.

Az igazat megvallva, nagyon tetszett a pasi a képen és nem tudtam eldönteni melyiket szeretném jobban, hogy kiderüljön: valóban a fotón lévő férfi kérte tőlem a pénzt, vagy azt, hogy a képen látható személy és a zsaroló nem ugyanaz az ember?

Szerencsére van egy szupertitkos fegyverem, akit most nevezzünk csak Diának. Az ég jó sok (időnként bosszantóan sok) merkúri energiát rakott a kosarába, amivel azonban hihetetlen dolgokra is képes az interneten.
Dia a felrakott képek kódjai alapján elkezdett kutatni az álompasim után. Megdöbbentő volt, hogy miket talált.
Rengeteg nő lett hasonló módon átverve az én szeretett kékinges képemmel.

Mivel az égiektől és a kollégáimtól is azt az üzenetet kaptam, hogy dolgom van "velük", így folytattam a levelezést, mintha mi sem történt volna.
Bevallom totál ki voltam készülve, az "elme akupunktúra" technika alkalmazása nélkül, idegileg összeroppantam volna.

A pszichikus képességekkel megáldott férfi megérezte, hogy kik azok a nők, akik lelkileg padlón vannak, és szerelmet ígérve nekik addig manipulálta őket, amíg nem fizettek.
Pontosabban a rengeteg profilt látva több férfiról lehet szó, akik mind-mind a kékinges fotót vetették be csaliként, hogy megnyerjék maguknak a nőket. Hol egy beteg fiúval, hol egy beteg kislánnyal vívták ki a hölgyek együttérzését, hogy végül megnyíljon a pénztárcájuk.

Mivel az égiek egyértelműen jelezték, hogy tartozom - és most már így fogom hívni - "aliasHook" -nak, ezért elküldtem neki 200 eurót.
Azt, hogy milyen burleszkszerű volt az egész művelet, hogy csak negyedszerre sikerült a pénz feladása, most nem fogom leírni, de egyszer ezt a történetet is felhasználom.
Tudtam, hogy az eurót soha nem fogom visszakapni, de nem is kell, hogy visszakapjam, hiszen én fizettem vissza valamit, amiről csak később szereztem tudomást.

AliasHooknak megírtam, hogy tudok a többi nőről, és hogy részemről ennyi volt.
Azt is közöltem vele, hogy a pszichikus képességeit másra is használhatná, ebben akár tanácsot is adhatok neki. Nem haragszom rá azért, amit tett, de jó lenne, ha felfedné magát, úgy talán még segíteni is tudnék.
Megpróbáltam különböző alternatívákat nyújtani neki, hogy megtanítom azokra a technikákra, amelyekkel nagyobb teljesítményt érhetnének el a gyerekek a tanulásban és a sportban. Ha ezeket az alternatív oktatási módszereket bevezethetnék Nigériában, akkor a nemzet feljöhetne egy olyan színvonalra, hogy az egész világ felfigyeljen rájuk.

Persze ezt a levelemet figyelmen kívül hagyta, nem is reagált rá. Lehet, hogy fel sem fogta, annyira átélte a hősszerelmes szerepét, és ilyen hétköznapi témákra már nem jutott kapacitása.
Igazi megszállottként ragaszkodott a meséhez, nem esett ki a szerepéből, mint az útlevélnél.
Közölte, hogy ismét összetörtem a szívét, mert ő rajtam kívül senki mást sem szeretett.

Ezek után két napig fetrengtem az ágyban, erősen dobogott a szívem, az ájulás környékezett, alig bírtam felemelni a végtagjaimat, olyan volt, mint amikor valakinek drogelvonási tünetei vannak.

Már írtam arról, hogy a negatív energia is képes szeretetérzést kiváltani. Ennek alapján működnek a szekták. Megkeresik a szeretethiányban szenvedőket, feltöltik a saját energiájukkal, és az addig érzelmi nihilben szenvedő hirtelen könnyekig meghatódik a hirtelen rázúduló "szeretet"energiától, és az áldozat fanatikusan ragaszkodni kezd ahhoz a személyhez, aki ezt a "szeretet"áramlást kiváltotta benne. Megszűnik józanul gondolkodni, a családja ellen fordul, és csak a "megmentőjéhez" akar tartozni.
Ez az az energia, amivel tökéletesen lehet manipulálni, zsarolni.
A közelmúltban éppen egy 12 éves barátságom zárult le amiatt, hogy az illető egy hasonló energiákat mozgató férfi bűvkörébe került.

Nos, ezt az energiát én is kipróbáltam, tényleg mámorító volt benne lenni, de hál’ Istennek nem vette el teljesen a józan eszemet. Fizikai rosszullét árán ugyan, de kijöttem belőle.
Ez pedig csak úgy történhetett, hogy nem haragudtam rá, nem ítélkeztem felette, igyekeztem semleges állapotot fenntartani az irányába.

Amikor azt állította, hogy én voltam az első vagy az egyetlen, végül is ez igaz lehet, mármint hogy én voltam az első áldozata, hiszen miért pont eurót kért? Sem Angliában, sem Nigériában, se Magyarországon nem ez a hivatalos pénznem, a Western Unionon keresztül pedig csak dollárt lehet küldeni.

Ami a születési dátumát illeti, ilyen helyzetben akár valós, akár hamis adatot adott meg, az összehasonlításnál mégis előjött, hogy mi a dolgom az illetővel.
Asztrológus barátnőm bevallotta, a képletben azon kívül, hogy vonzódunk egymáshoz, és hogy tartozom neki, igazából semmi egyéb együttélésre utaló jelet sem talált...

Szóval fizettem.
Titokban abban reménykedtem, hogy Dia segítségével esetleg tényleg megtalálom a képen szereplő úriembert. A hecc kedvéért írtam mindegyiknek, akikre a Facebookon rátaláltunk. Volt ott Jeff Clouny, Richard Simons, Rodney Paris és még mások. Összesen 8 kékinges képet találtam csak azon az oldalon.

Írtam mindegyiknek egy szokásos "I miss You" –t.
Rodney azonnal válaszolt, és máris hercegnőnek szólított.
Megint egy telitalálat!
Olvasóim tudják, hogy a Star Wars az egyik kedvenc filmem, és a Leia hercegnőre való utalás mindig is meglegyezgette a hiúságomat.

AliasHook 51 évesnek mondta magát, ez az "úriember" 47-nek.
Ő már sokkal felkészültebb volt, mint az elődje, minden adatot megadott magáról.
Magasságot, súlyt (minden mértékegységben), sőt valami oknál fogva még az inge méretét és a haja minőségét is. Teljes lakcím és munkahelyi cím, ismét csak Liverpoolban.

Később nyomatékként, hogy lám ő milyen nagymenő, még egy olyan képet is feltöltött, amin a háza és autója látható. - A gond csak az, hogy miután a Google térképén megnéztem az általa megadott Bolton Streetet láttam, hogy ebben az utcában csak régi patinás házak találhatók, míg a képen egy modern épület volt látható.

Arról is gondoskodott, hogy amikor újabb fotókat töltött fel magáról, akkor egy ("talán?") hölgy írjon hozzá megjegyzést, miszerint "Óh, Rodney! Milyen jól nézel ki a képeken!"
Ezzel a bejegyzéssel "hitelesítette" a fotókat, hogy azzal levelezek, aki a képen látható.
A gondom csak az volt, hogy a férfi a képen tuti hogy idősebb volt 47 évesnél, sőt, 51-nél is többnek saccoltam. Jót derültem, hogy a színes bőrűeknek ugyanolyan nehéz megsaccolniuk egy fehér ember életkorát, mint nekünk az övékét.

Igazából eleinte még bennem volt a kisördög, hogy eljátszadozok vele, mennyi idő múlva jön elő a pénzkéréssel, de végül is hagytam lógva.

Dia közben ontotta rám a további "aliasokat" .
Direkt ezt a megnevezést használom, mivel csak az i-t kell j-re változtatni, és máris pontosan minősíti az illető magatartását - én azonban ezt nem tehetem.

Amikor megkérdeztem az égieket, hogy mindezt miért kapom, azt a választ adták azért, hogy gyakoroljam az ítélkezés nélküliséget, hogy tanuljak meg semleges lenni az irányukban.
Ja! Ezt már gyakran mondták, hogy "reagáljak úgy, hogy nem reagálok" , csak ezt nagyon nehéz betartani, amikor helyzet van.

Azon viccelődtem, hogy olyan vagyok, mint Roxane a Cyranoból: "Egyet szerettem, s kétszer veszítettem el."
Mivel továbbra is azt az üzenetet kaptam, hogy keressem tovább, aki a képen van, így túlléptem Roxane szerepén.

Ha már az irodalmi alakoknál tartunk, gyerekkorom kedvenc történetei - Biblia, Dosztojevszkij és Boccaccio mellett - az indián kalandregények voltak. (Igen, már akkor is bonyolult lélek voltam.)

A férfi a fotón számomra olyan volt, mint aki egyenesen Karl May regényéből lépett volna elő. Mintha kamaszkorom érzelmi világának egyik szereplőjét látnám viszont. Ezért az IGAZIT - hogy személyiségét megőrizzem -, mostantól Old Shatterhandnek fogom hívni.

Igen, jól sejtik, MEGTALÁLTAM!
De előtte még rengeteg hamis profilt, hamis oldalt böngésztünk át.
Az aprólékos munkát Dia végezte, hozzám csak az összefoglalások kerültek, de így is akadt olvasnivalóm bőven.

Találtunk egy nagyon profi honlapot, ami úgy mutatta be a Robert G. Hook nevű úriembert, mint egy kiváló építészt.
Kicsit azért meghökkentem a cég profilján, amely olajfúrótornyok mellett hangárok építésével, laptopokkal és egyszerű családi házak építésével is foglalkozik. De mivel nagyon profinak tűnt, így nem kételkedtem. Levelet írtam a megadott céges e-mailre. Mielőtt elküldtem volna – itt jól jött a gyenge angolom, ugyanis amíg arra vártam, hogy valaki átnézze a levelemet - Dia kiderítette, hogy hol készült a honlap, és azt is, hogy a profi menedzserfotókon Karib-szigeteki fotómodellek szerepelnek...

Tényleg össze voltam zavarodva, hogy ki kicsoda, és gondolom, ugyanígy érezhetett a többi hölgy is.

Olyan bejegyzést is találtunk, amely arról szólt, hogy létezik egy skype beszélgetés, amit a csalók lenyúltak Old Shatterhandtől, és ezt a felvételt használják fel az "élő" beszélgetések alkalmával. Igaz, a kép nem folyamatos, ide-oda ugrál, a száj mozgása is el van csúszva - de ő az, aki a képen látható, teljesen olyan mintha az IGAZI lenne a vonal másik végén.

Diával elkezdtük kinagyítani a különböző fotókat. Volt már legalább 15 képem, majd itt-ott német szavakat véltünk felfedezni, ami számomra nem volt meglepő, mivel az egyik fotón a férfiú bajor népviseletben látható. Így közelebb kerültünk Németországhoz.

Nem véletlen, hogy az előbbiekben épp Karl May regényét vettem alapul, mivel mint végül kiderült, tényleg német az illető.

Ám mielőtt rátaláltunk volna az EREDETI személyre, dolgom volt a többiekkel.
Az égiek szerint nagyon fontos volt, hogy semleges legyen az érzés, amit feléjük áramoltatok, megbocsássak nekik, hogy megtalálhassam azt, akit keresek.

Több óra munkát vett igénybe, amíg sikerült a haragot, a sértődöttséget és a megaláztatás érzését elengednem és készen álltam a történet folytatására.

Aznap, amikor meglett az IGAZI elérhetősége hezitáltam, vajon tényleg meg kell-e keresnem, nem fogja-e rosszul fogadni a közeledésemet?
Nem tudom, hogy a kételyeim, az elvesztett barátom miatti fájdalmam, vagy a még fel nem dolgozott harag miatt a csalók iránt, mindenesetre felerősödtek körülöttem a rosszindulatú lények frekvenciái.

Tudtam, hogy az elmúlt napok eseményei hatására kibillentem az egyensúlyomból, és meggyengült a körülöttem lévő védelem.
Amikor az udvarról bementem a házba, és dühösen a levegőbe csaptam az engem ért sérelmek miatt, megbotlottam a lépcsőben, és úgy estem el, hogy még az ajtót is lefejeltem. Testem minden szinten jelezte az újabb csalódástól, veszteségtől való félelmet.

Azt sem tudtam, hogy ez egy megfélemlítés, vagy csak az én tudatalatti veszteségtől való félelmem. Most azt akarja jelezni a sors, hogy keressem, vagy azt, hogy ne keressem Old Shatterhand valódi személyét?
Mivel szeretem a kihívásokat és a fájdalom sem riaszt vissza semmitől, így természetesen még aznap megírtam a levelet.

Bedagadt a bal bokám.
Boka: RÁHANGOLÓDÁS/KÖZÖMBÖSSÉG - ATTUNEMENT/INDIFFERENCE – így igyekeztem ráhangolódni az IGAZI személyére, és elengedni a "kit érdekel" hozzáállásomat. Baloldal: sértődés a múltban történt.

Bedagadt mindkét térdem
Térd: ÖNBIZALOM/FÉLELEM A VESZTESÉGTŐL – mind a múltban, mint a jelenben. Tehát igyekeztem összeszedni az önbizalmamat.
( ASSURANCE/FEAR OF LOSS)

A bal könyököm is ráerősített erre.
A könyök is a veszteségtől való félelemre utal, de az "csak" a baloldalon, tehát a múltra vezetett vissza.

A vállaim az ÉRDEKLŐDÉS hiányáról árulkodtak, és a mai napig - 3 héttel később is - fájdalommal jelzi, hogy a SÉRTŐDÖTTSÉGET még mindig nem dolgoztam fel sem a múltból, sem a jelenből.

Elmondhatom, testem minden porcikája kívánta és egyben félt is a férfival való megismerkedéstől.

Kellemesen meglepett azzal, hogy pár órán belül válaszolt a levelemre, kellemesen csalódtam a hangjában is, amikor telefonon beszéltünk, és azt hiszem, mindketten kellemesen meglepődtünk azon, hogy már az első percekben jókat nevettünk egymás szóviccein.

Elmondta, hogy milyen sok szemrehányó levelet kap, mivel az átvert hölgyek azt hiszik, ő áll a hamis álnevek mögött.
Kíváncsi voltam, hogyan mennek a dolgai, és sajnos igazam lett, a felé áramló gyűlölet és elvárások gátolják az üzleti sikereit.
Sokan azt gondolnák, hízelgő lehet, hogy olyan sok nő ábrándozik róla, fantáziál vele, de sajnos ez nem így van. Gyakran látom sztároknál, milyen gondokat okoz egészségi téren az, hogy túl sok szexuális vágy áramlik feléjük. A csalódott, becsapott, kihasznált nők haragjáról nem is beszélve...

Amikor levelet váltottunk, az égiek elmagyarázták mi miért történt.
Azzal, hogy felvettem vele a kapcsolatot, az érdeklődése felém fordult, s engedélyt kaptam rá, hogy belenézzek az egyik előző életbe, amely magyarázatot ad a történésekre.

Állítólag Old Shatterhand egy előző életben, a 12. században olyan hadvezér volt, aki egy akkori elnyomó ellen akart hadsereget szervezni, hogy felszabadítsa népét az idegen kultúra elnyomása alól. Én pedig egy olyan mágus voltam, aki a szexuális energiákat használta fel a gyógyításra. Csábító külsőmnek köszönhetően gyakran visszaéltem az adottságaimmal, és a vonzerőmet arra használtam, hogy másokat manipuláljak.

Mivel a pénz, a siker és a hatalom elsődlegesek voltak a számomra, így nem okozott lelkiismeret furdalást, ha megvásárolták a szolgálataimat, ha korrumpáltak. Ebben az esetben azért fizettek, hogy elcsábítsam őt, és eltereljem a gondolatait. Bűvöletem hatása alatt így rossz döntéseket hozott, még saját emberei is ellene fordultak mondván, nem lehet megbízni egy olyan vezérben, akit ennyire manipulálni tud egy nő. Végül árulóként kivégezték.

Nos, amikor fizettem AliasHooknak, visszaadtam azt az összeget, amit annak idején azért kaptam, hogy lejárassam Old Shatterhandet, és egyben befizettem arra is, hogy újra megtaláljam és lerendezhessem vele a lerendezni valókat ebben az életben.
Nos, ez az egyik oka annak, hogy ez az írás megszületett.

Ami pedig azokat a személyeket illeti - mert állítólag nem csak hölgyek az áldozatok -, akik fennakadnak Old Shatterhand fotóin és fizetnek, nos, ők azok a katonák, akik anno a barátai, közvetlen beosztottjai voltak, akikben feltétlenül megbízott, de elárulták.
Az előző életi árulásukért ebben az életben nekik is fizetniük kell. Meg kell érteniük, hogy nem gyűlölhetik azt a személyt, aki a képen van, mivel ő éppúgy ártatlan ebben az életben, miként az előzőben is az volt.

Az előző életben én okoztam azt, hogy senki sem látott tisztán. Most nekem kell tisztára mosnom a helyzetet.

Gyűjtöm az "Aliasokat", ha a nevük bekerül a keresőbe. Amikor egy olyan személy, aki pórul járt - vagy még csak kétkedő - beüti az illető nevét a keresőbe, akkor ez az anyag fog megnyílni neki, csak természetesen az angol változata.

Egy a csalókat leleplező oldalon rengeteg további történetet találtunk. Volt, akit a "beteg gyermek" máris mammynak szólított a telefonban.
Egyébként ezt velem is majdnem eljátszották. Amikor telefonon beszéltünk, hallottam a háttérben egy kacagó kislány hangját. Bevallom, jó kis csel volt. Meghatott, hogy milyen nyílt apuka, a lánya előtt udvarol a szíve választottjának. Teljesen elolvadtam tőle.

Aztán, a pénzkéregetős időszakban például azt mondta, hogy miután az orvossal beszélt, telefonál a feleségének, aki majd küldi a pénzt.
Először megkönnyebbültem, hogy mégiscsak megoldódik az én pénzem nélkül is a helyzet, aztán rá kellett jönnöm, hogy a feleség az én vagyok!
Ezt azért erősnek éreztem. Hogy legyek valakinek a felesége, akiről azt sem tudom, hogy milyen az ágyban...?

Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy több emberről, csoportosulásokról van szó. Az én Aliasomnál is volt egy olyan érzésem, mintha két emberrel leveleznék: hol egy intelligensebbel, hogy egy kissé butácskábbal.
A butácska ajlavjúzott, és missjúzott, hogy fenntartsa az érdeklődésemet, a másik pedig kábított.

Arra kérem a hölgyeket, hogy akik rendelkeznek bármiféle címmel, bankszámlaszámmal, ahová a pénzt elküldték, becsmérlő szavak helyett inkább küldjék el az adatokat a következő email címre: kajko@leas.ws.

Tudom nehéz lesz elsőre felfogni, amit írtam. Nekem is sokat kellett gyakorolnom, amíg meg tanultam megbocsátani, és hogy ne ítélkezzek.

A csalókat is megértem, mindenki úgy keresi meg a pénzét, ahogy tudja. Tőlünk függ, hogy engedjük-e. Karmikus tartozás ide vagy oda, a bűnözést attól még nem szabad megengedni senkinek sem, mivel az csak további függőségi viszonyt hoz létre az áldozat és a csaló között a következő életekre. A legjobb most megbocsátani és lerendezni, hogy ne vigyük tovább.