vissza >>

ÁLDOZAT VAGY ELNYOMÓ

Még mindig az a legkedvesebb időtöltésem, hogy figyelem az emberek viselkedését, reakcióit.

A tanulmányaimat, olvasmányaimat mindig a szerint választottam, hogy mennyire veszik figyelembe az emberek különbözőségeit, szokásait.

Mondhatom, hogy mára egy csomó helyzetben pontosan tudom, hogy az általam ismert emberek hogyan fognak reagálni egy adott kihívásra.

Ugyan azt az eseményt valaki támadásnak, valaki megalázásnak éli meg, valaki kihívásnak veszi, van, aki dühös lesz, és persze olyan is, aki közömbösen rálegyint, annak megfelelően, hogy éppen melyik szinten áll a Hawkins féle érzelmi táblázaton.

Az évek során megfigyeltem, hogy ha egy olyan kliens jön hozzám, akinek éppen átmeneti válságban van a kapcsolata, vagy éppen elhagyott a párja mindig ugyan azon érzelmi skálán mennek végig - mindenki a saját „fel nem dolgozott érzelmi csomag” nagyságától függően.

Először is az érzelmeket illetően megjelenik a megalázottság és a kirekesztettség, elhagyottság érzése, az „ezt én miért érdemeltem” kérdése, ami a SZÉGYEN szintjének megfelelő érzelmi reakciók. A kliens az öngyilkosság gondolatával is eljátszadozik, mivel ennek a szintnek a vibrációja áll legközelebb a teljes megsemmisülés energiáival.

A táblázatban a SZÉGYEN felett a BŰNTUDAT energiája áll.

Egyes klienseimnél az első fokozattal egyszerre jelenik meg, valaki ki is hagyja az első szintet, és azonnal a bűntudat szintjével startol. A helyzetet egyfajta büntetésnek éli meg, és folyton azon agyal, miként büntesse meg a másikat. Állandóan vádaskodik, keresi azokat a hibának vélt tulajdonságokat a partnerében, azokat a személyeket, eseményeket, amelyek szerinte felelősek a kapcsolat kudarcáért. Itt erőteljesen megjelenik a rombolás energiája, így nem ritka a szitkozódás sem.

Ha kliensem kitartó az oldásokat illetően - szerencsére a kezelések végére a fenti érzések halványulnak.

Persze napok múlva az agyrágó bogár kitúrja az újabb feldolgozatlan sérelmeket - és eljön a következő oldás ideje.

A pozitív érzések napja egyre több, de még mindig behatárolható, hogy egy oldás pozitív hatása hány napig képes fenntartani az optimális állapotot.

Ha valaki már el tudja engedni a bűntudat energiáját, utána az Apátia szintje következik.

Ezzel a szinttel vigyázni kell, könnyen bele lehet ragadni, mivel a közöny energiáival rendelkezik, így az illető elvesztheti érdeklődését a javulás iránt.

Ha nem „Nyúlok bele” idején, az apátia szintjén megrekedt egyén sorsába, akkor az adott kliensem nem jön soha többé, mert ez az a szint ahol az emberek feladják, mondván úgysem lehet már rajtuk segíteni, ők kárhozatra vannak ítélve.

A gond az, hogy megrekednek ezen a szinten és újra és újra ugyan azt a típust, ugyan azon eseményeket fogják bevonzani, így beteljesül a jóslatuk, és tényleg úgy tűnhetnek az emberi érzelmi játszmák nem ismerőinek, hogy szegény szerencsétlenről tényleg elfelejtkezett a Jóisten.

A sors nem enged fensőbb osztályba, amíg nem tesszük le a vizsgákat, amíg nem tanuljuk meg, amit meg kell tanulnunk.

Szerencsésebb esetben kimarad az apátia szintje, és mindjárt a BÁNAT szintjével folytatjuk.

Ez az a szint, amikor a kliensem már hajlandó észrevenni, hogy hol rontotta el a dolgokat, hol értette félre a partnerét, hol voltak azok a helyzetek, amikor hiányában volt az empátiának, türelemnek, elfogadásnak, és persze szánja, bánja, sajnálja viselkedését. Szomorú az események miatt.

Itt leginkább arra kell ügyelnem, hogy az illető nehogy elkezdje vádolni saját magát, mert akkor visszaesik a BŰNTUDAT szintjére.

Mások elfogadása, megértése csak akkor lehetséges, ha megértjük, elfogadjuk saját reakcióinkat, viselkedésünket.

Ekkor következik a FÉLELEM szintje.

Azok után, hogy feltárul kliensem előtt saját hiányosságainak a tárháza, az illető el kezd félni attól, hogy ha ennyi negatív energiát áramoltatott partnere felé, akkor az úgysem fogja többé visszafogadni.

Ez a szint megint több oldást is igényel általában, mert sok seb tépődik fel, elő jönnek a fóbiák és gyakran a légszomj kíséri a kitárulkozást.

Amikor sikerül kioldani nagyjából a félelmeket, újabb érzelmi váltás következik.

Jön a VÁGY szintje. A görcsös vágyakozás, a görcsös akarás, hogy újra, hogy együtt, hogy megint. Az illető tele van elszántsággal, hogy most aztán ő úgy, de úgy….

Aztán a sors elé rak egy próba tesztet, hogy tényleg??

Amin persze egyből elbukik. Majd jön egy újabb teszt, meg újabb. Az illető már jól reagál, de nem változik semmi sem.

Sokan úgy gondolják, hogy a sokévnyi hibás reakciók után elég egyetlen jó reakció, és máris minden rendbe jön.

Hahó, ez még nem a mennyország, ahova elég az utolsó pillanatban megbánni bűneinket, és máris megnyílik az ajtó.

Kérem ez a Föld, és itt azért valamit le kell tenni az asztalra, hogy a sorsunk megváltozzon.

Egyes klienseim, amikor azt tapasztalják, hogy annak ellenére, hogy vége jól reagáltak, mégsem jött a jutalom azonnal, visszaesnek a kirekesztettség érzésébe, hogy mert nekik nem jár, nem érdemlik meg, és máris ismét a Szégyen szintjén találják magukat.

Vannak klienseim, akik meg vannak győződve arról, hogy a helyes cselekedetükre azért nincs pozitív reakció, mert Isten így bünteti őket, ami persze a BŰNTUDAT szintjére veti vissza őket.

Akadnak, akik FÉLNEK attól, hogy már túl késő van, hogy kifutottak az időből, és persze visszaesnek a félelembe.

Ennél a pontnál annak örülök a legjobban, ha a kliensem kiborul, el kezd kiabálni az élet igazságtalansága miatt, ha látom a haragot a szemében.

Bármennyire is fura ezt hallani, de harag magasabb szintű, mint a vágy, mert míg a vágy passzív energia, a harag cselekvésre sarkall.

Az illető dühben tör ki, amiért mindezt át kell élnie. Gyakran még azt is kikéri magának, hogy miért neki kell időt és pénzt „pazarolnia” az oldásokra, amikor a másik fél a hibás.

Ha sokáig tart a dühöngés, olyankor kedvem lenne jól megrázni a kliensemet, egyrészt, mert a vádaskodással újra visszalöki saját magát az alsóbb szintre, másrészt meg közben már rá kellett volna jönnie arra, hogy az események a múltban elkövetett reakcióinak a következménye.

Sejtem ám, hogy klienseim elsősorban saját magukra haragszanak, de elegánsabb másra fogni egy olyan társadalomban ahol az emberiség többsége a BŰNTUDAT szinten tartózkodik, nehéz onnan elrugaszkodni, ha elég kimenni az utcára, vagy tömeg közlekedni, máris emberek tucatjai rezegtetik felénk az alsóbb vibrációkat.

A harag után következik a GŐG szintje.

Mindközül, ez a legveszélyesebb. Nagyon sokan tartózkodnak ezen a szinten, akik magukat többre tartják, mint az átlag. Azt hiszik, mindent jobban tudnak, nincs szükségük mások tanácsaira. Fölényesek, lekezelők.

Amikor egy kliensem eljut erre a szintre, nagyon nehéz innen elmozdítani, mert azt hiszi, ő már mindent tud, mindent ért, az emberi érzelmek felett áll.

Többségük már nem is jön többet oldásra, mivel szerintük már elérték a csúcsot, és egyedül is elboldogulnak az életben, vagy úgy gondolják, „már magasabb szintű mestertől” akarnak tanulni.

A női klienseim azt a férfit, aki miatt eredetileg jöttek, száműzik az életükből mondván, ők már „jobbat” érdemelnek.

Legyen! Én a munkámat elvégeztem.

Mellesleg rengeteg férfi tartózkodik ezen a szinten. Anyagilag rosszul állnak - az anyagi javak megteremtéséhez, a teremtő energia áramoltatásához legalább a BÁTORSÁG szintig kéne eljutni, onnan kezdődik a TEREMTÉS. Ezek a férfiak okoskodnak, mindent jobban tudnak, magukat mindenki fölé emelnek, nem tisztelnek sem Istent sem embert. Nem engednek magukhoz közel senkit sem, mert félnek az érzelmektől. Ha valakinek megengednék, hogy érzelmileg megérintse őket, akkor az előhozná a saját fel nem dolgozott érzelmeiket, és akkor összeomlana saját önképük, „alsóbb szintre” kerülnének, ami a táblázat szerint így igaz, de nem léphetünk felsőbb osztályba, amíg az alsó szintek nincsenek kitisztítva.

Ezen férfiak számára az anyagi jóléthez vezető út az érzelmeik feltárása, a saját reakcióik megértése vezetne, de annyira a GŐG fogságában vannak, hogy a felfuvalkodott viselkedéssel kitartanak saját pozíciójuk, szintjük mellett.

Vannak férfiak, akik már megugrották a BÁTORSÁG szintet, komoly anyagi javakkal rendelkeznek, de az elköteleződéssel járó mélyebb érzelmeket hárítják, mivel szintén attól tartanak, hogy az érzelmek „lehúznák” őket.

A fizikai test sokáig nem bírja az ilyen feszültséget és komolyabb betegségekkel figyelmeztet a szőnyeg alá söpört, fel nem dolgozott, fel nem vállalt érzelmekre.

Sajnos ezek a férfiak és nők, akik a GŐG markában vannak, nagyon ritka kivétellel sosem mennének el hozzám hasonló kollégámhoz, mivel derogál nekik kikérni mások véleményét, állandó tagadásban vannak saját hibáikat, pontosabban torz személyiségüket illetően. Mindenki más a rossz, ők tökéletesek, akár van pénzük, akár nincs.

Azok a klienseim, akik meg annak ellenére, hogy eljutottak erre a szintre, de nem álltak meg rajta, nos, ők azok, akik a munkám értelme. Akik hajlandóak feljebb lépni, azokból lesznek, lettek olyan emberek, akikre a környezetük felnéz.

Van, aki egy oldás során ugrik 2-3 szintet, de olyan is, hogy másfél év is kell egy szint kitisztításához.

Az első jele, hogy valaki már túljutott az érzelmi játszmákon, pontosabban kezd leszakadozni onnan, amikor képesek szeretettel gondolni a lelki traumát okozó partnerükre, és hálásak neki, amiért rávezette őket a fejlődés útjára.

Amikor a legszívfacsaróbb történetükre is könnyek nélkül emlékeznek, amikor az addig leggonoszabb ellenségükre is megértéssel szemlélnek.

Jó hosszú az út idáig…

Sokszor esünk vissza egy váratlan kihívás hatására az alsóbb szintekre, de egyre könnyebben jövünk ki belőle.

Az ilyen klienseim sorra beszámolnak arról, hogy a múltból előkerültek olyan emberek, akik anno megalázták, lekezelték őket és most bocsánatot kértek, és kifejezték klienseim felé tiszteletüket, megbecsülésüket.

Mivel egyre több az ilyen esetem, egyre kevésbé érdekelnek a alacsonyabb érzelmi szinteken megrekedt embertársaim „ítélkezése” rólam, vagy a munkámról.

Egy érdekes jelenségre azonban felfigyeltem, miközben klienseim jelen, oldottabb állapot béli viselkedéseit figyeltem.

(Sajna a felsőbb szintek folyamatos elsajátítása, az ELFOGADÁS, a SZERETET a BÉKÉBEN LEVÉS még mindig csak egy cél, és nem a megvalósult állandó tudat állapot, de folyamatosan próbálkozunk, dolgozunk, tanulunk, és egyre többet sikerül ott tartózkodnunk.)

Amikor még nem teljesen tiszta a múlt, hajlamosak vagyunk ellenséget látni azokban is, akiket éppen mi nyomunk el.

Például az egyik ifjú nőnemű kliensem, akit horror filmbe illő módon zsarolt éveken keresztül az apukája, és rengeteg munkába került, míg az önromboló magatartása kioldódott.

A lánynak a jelenlegi barátját pár hetes korában elhagyta az anyukája, a fiú árvaházba került, de pár hónaposan adoptálták. Később élete első szerelme, akivel több évig volt együtt, más városban folytatta a tanulmányait. Úgy utazott el, hogy a fiút biztosította szerelméről, majd, skypon keresztül, szakított vele. A fiú hosszú kihagyás után végre meg tudott bízni egy lányban, aki az említett kliensem, és végül összeköltöztek. A fiatalember éjjelente pánikszerűen felriadt, és kétségbe esetten keresi mindig a lányt, kezeit előre nyújtva, mint ahogyan a kisbaba nyúl az anyukája felé

Kliensem ezt nagyon rosszul viselte, úgy érezte, a fiú így manipulálja őt.

Ez a történet úgy jött elő, hogy megkérdeztem a lányt, hogy van e a jelenben valaki, aki érzelmileg zsarolja, mire ő a fiú ezen viselkedését hozta elő.

Teljesen ledöbbentem. Emberi énem elképedt, a lány érzéketlensége, önzősége láttán, de a terapeuta énem felfogta, hogy amíg a lány nem dolgozta fel teljesen az apukája terrorját, addig képtelen tisztán látni.

Persze figyelmeztettem, hogy a fiú ugyan úgy érzelmi traumáknak volt kitéve mint ő, csak máshogyan.

A fiatalember viselkedése a legjobb példa arra, hogy hiába hisszük azt, hogy egy érzelmi sokkot már feldolgoztunk, uralni tudjuk, bármennyire is tartjuk magunkat napközben, az agyunk az éjszaka folyamán előhozza a legrejtettebb traumáinkat.

Mondtam a kliensemnek, hogy itt az ideje, hogy most ő segítsen másoknak, hogy fogja fel végre, mi történik a sráccal, és ne úgy élje meg az éjszakai viselkedését, mintha a fiú pánik rohama a lány személye elleni támadás lenne.

Hány ilyen esetet láttam!!!!

Az egyik tipikus, szinte kötelező fordulat mindenkinél, amikor valamelyik női kliensem folyton arra panaszkodik, hogy nem tud megbízni a férfiakban, mert csalódott, így a sors sorra olyan férfiakkal hozza össze, akik éppen szakítottak a partnerükkel, ahol a nő csalta meg a férje, amikor a férfi képtelen megbízni a nőkben.

A lány úgy vár érzelmi elköteleződést saját személye felé a férfiaktól, hogy azok még csak most állnak a válás küszöbén, még nem volt idejük „meggyászolni” szerelmüket.

Persze teljes odaadással gondoskodni szeretne a férfiakról, de nem tudja felfogni, hogy a gondoskodással pont a férfiak még vérző sebébe nyúl bele.

Ezen férfiak pont azt a traumát próbálják kiheverni, hogy hittek egy nő gondoskodó szeretetében, aki végül dobta, megcsalta őket. A nő a tyúkanyó viselkedéssel megijeszti őket.

Figyelmeztettem a lányt, hogy ezek a férfiak egyelőre csak szexpartnert keresnek, ne akarjon többet. Ha erre hajlandó, és kitartó, később lehet talán több is, de tuti nem 2-3 hónap után.

Hát persze, hogy nem volt elég a szex, hát persze, hogy próbálkozott, közös program, ajándékok egyebek, persze, hogy a pasik megijedtek és pár együttlét után már nem hívták vissza, és persze, hogy a lány ki volt borulva, amiért kihasználták.

Ez volt az a pillanat, amikor lekiabáltam, hogyha kihasználásról van szó, akkor elsősorban Te használtad ki őket, mivel pontosan tisztába voltál a lelki állapotukkal, mégis belementél!

Ilyen az, amikor az emberek annyira elmerülnek saját mártír létükben, hogy észre sem veszik mennyire közömbössé váltak mások igényeire, mennyire nem veszi észre, hogy a másik is szenved, és időre, és térre van szüksége ahhoz, hogy valami újra, valaki újra nyitott legyen.

És mennyi hasonló esetet sorolhatnék, amikor a már „oldottabb” energiákkal rendelkező személy a „kevésbé oldottat” vádolja az érzelmi silányságért, az estleges bunkónak vélt viselkedésért.

Ahelyett hogy a megértéssel, megbocsátással magukhoz emelnék az állítólag szeretett személyt, inkább saját maguk huppannak vissza alacsonyabb szintekre.

Ismerek olyan személyt, aki állandóan ki van borulva a miatt, hogy partnere nem törődik vele, nem figyel oda az igényeire, nem kényezteti, nem szereti, és miközben a nő az áldozat szerepében tetszeleg, észre sem veszi a még mindig kiskorú fia szemében a bánatot, aki meg van győződve arról, hogy az anyja nem szereti, nem törődik vele. A fiút a testvérei nevelték, mivel az asszony azzal büntette a volt férjét, hogy nem volt hajlandó gondoskodni a fiúról semmilyen téren….

Akkor most ki az áldozat, és ki a kihívó?

Nehéz érdemben segíteni annak, aki folyton másokra mutogat, másokat hibáztat.

Ha valaki panaszkodik, az mindig gyanús. A tényleg bajban lévő ember, a tényleges áldozatok általában alig tudnak beszélni a sérelmeikről, minden erejükkel arra összpontosítanak, hogy nehogy összeroppanjanak, kiboruljanak. Mosolyognak, de az éles szem észreveszi a szomorúságot a szemekben. A panaszkodó emberek általában nagyon én központúak, semmi sem elég jó nekik, nem lehet örömöt szerezni nekik, mindig mindent kritizálnak, szóval nem igazán jár nekik a sajnálat.

Nem véletlenül alakult ki a mondás: Aki dicsekszik, annak adni kell, aki panaszkodik, attól el kell venni…

Egyet biztosan tudok, az arrogancia, a fölényes viselkedés mindig mély depresszióra utal, a panaszkodás meg az önző emberek sajátossága, akik csak magukkal törődnek.

Egyre többször találkozom olyan esetekkel, pontosabban most már észreveszem, mi mozgatja az eseményeket, amikor az „áldozat” kiprovokálja, hogy áldozattá válhasson.

Sok emberben működik az a program, hogy a szenvedés valami Istennek tetsző cselekedet, és az áldozat szerep jobb fényt vet rájuk.

Sokan szinte szégyellik, ha jól érzik magukat.

Annyira megszokták egyesek az áldozati státuszt, hogy szinte mesteri lettek ennek az energiának az áramoltatásában, és még a legbékésebb emberből is képesek kihozni az ellenséges magatartást, és a helyett, hogy felvállalnák, hogy igen, ezt ők gerjesztették, ismét sajnáltatják magukat.

A sors igazságos, azt alázza meg, aki elhiszi, hogy ezt érdemli, azzal viselkednek főlényesen, aki magát felsőbbrendűnek képzeli, azt ijesztgetik, aki fél, és arra támadnak rá, aki haragszik.

Mint a kutyák vagy a kígyó, akik pont azt a személyt támadják meg, aki tart tőlük. Aki tiszteli és szereti a kutyákat, azt a kutyák is örömmel üdvözlik, és a kígyó is odébb áll.

Az állatokat a negatív energia kisugárzás hergeli támadásra ugyan úgy, mint az embereket.

Aki szereti és tiszteli embertársait, elfogadja „másságukat”, az szeretetet, tiszteletet kap embertársaitól, és fordítva, kivéve, ha még a SZÉGYEN szintjén áll, mert akkor nem fogja észrevenni, nem fogja elhinni, hogy szeretik.

Életem során elkényeztetett a sors, hogy mindig az átlagnál szebb partnereim voltak, színész, táncos, énekes, esetleg rendező. Vagy az arcuk volt ismert, vagy a szakma ismerte őket, így a film klubokban, rock klubokban mindig sok volt az ismerős, a rajongó. Mivel én a SZÉGYEN energiáit hordoztam magamba, így folyton attól rettegtem, hogy partnerem barátai nem fognak elfogadni, hogy a rajongók „kinéznek” és kirekesztenek, így a randiket úgy intéztem, hogy kettesben legyünk. Nem menetem el a partnerem előadásaira, mert frusztrált látnom, mennyien rajonganak érte, és úgy éreztem, kizárt, hogy velem jön majd haza. Nem hittem el, hogy megérdemlem ót. Szakításkor persze kiderült, hogy partnerem úgy élte meg, hogy én SZÉGYELLEM őt, hogy még azt sem érdemelte ki tőlem, hogy elkísérjem a rendezvényekre….

Bevallom, nem tudom, miként reagálnék, ha újra Nap-szerű partnerem lenne. Sajna ők vonzanak, de nekik meg szükségük van arra, hogy sütkérezzenek a rajongók szeretetében.

Egy olyan képet képzeltem el, mintha a párom lenne a király, a rajongók a hódolók én meg a királynő. Természetesen az első reakcióm az volt, hogy elszégyelltem magamat, amiért ilyeneket gondolok. Persze azonnal észbe kaptam, hogy basszus már megint SZÉGYEN szintre ítéltem magamat, gyorsan korrigáltam, hogy BÜSZKE vagyok magamra…. Ezzel meg a GŐG szintjére jutottam, de szerencsére az agyam másodperc töredéke alatt váltott, és úgy döntöttem BÁTOR vagyok ahhoz, hogy királynő lehessek valaki életében… ELFOGADOM, hogy ezt szánta nekem a sors, és igyekszem SZERETNI ezt a pozíciót.

Aztán majd csak akad valaki, aki elég BÁTOR ahhoz, hogy ELFOGADJA a király szerepét mellettem.

Aki fél a megaláztatástól, nem bízik partnere szerelmében, hűségében, azt hiszi, hogy nem érdemel szeretet, tiszteletet (SZÉGYEN), rosszat feltételez másokról (FÉLELEM), ítélkezik mások kinézete, viselkedése, műveltsége felet, mások megkérdezése nélkül hoz döntéseket,(GŐG), állandóan panaszkodik, vádaskodik, Istent vagy a kormányt hibáztatja szerencsétlen sorsáért (BŰNTUDAT), feladja, elmenekül a kihívás elöl (APÁTIA), dühöng és állandóan káromkodik, bosszút forral (HARAG), vagy állandóan levert, bánatos, világvége hangulatban van (BÁNAT), esetleg képtelen szembesülni a valósággal, mert folyton ábrándozik (VÁGY), az ne csodálkozzon, ha megszégyenül, ha folyton ijesztő helyzetekbe kerül, ha lekezelik, vagy esetleg le is köpik, ha folyton megbüntetik, ha nem fognak bízni benne, ha indokolatlan dühkitöréseknek lesz kitéve, ha nem figyelnek oda igényeire és nem veszik komolyan kívánságait.

Érdekes megfigyelni, hogy embertársaim mindig azt a személyt utálják a legjobban, akivel ugyan azon az érzelmi szinten akadtak el.

Persze ugyan az az energia megnyilvánulhat egy picit más formában is, például a BÜSZKESÉG energia a mozgatója annak, ha valakinek szereplési gondjai vannak, fél, hogy ha hibázik, sérül a büszkesége. Ugyan ez az energia megnyilvánulhat abban is, hogy az illetőnek derogál használt ruhát felvenni, vagy leülni egy asztalhoz egy hajléktalannal. Van, aki lenézi rokonait, és nem hajlandó részt venni a családi összejöveteleken. Megnyilvánulhat arroganciában, hogy az illető nem hajlandó olyanokkal beszélni, akiket magánál alacsonyabb rangúnak, kevésbé műveltnek tart.

Ugyan az a frekvencia más és más kivitelezésben.

Amilyen frekvenciát kibocsátunk, olyan eseményt vonzunk be.

A hasonló rezgés szinten lévő emberek taszítják egymást.

Nehéz elviselni azt a személyt, aki tükröt tart nekünk.

Ezért van az, hogy ha valaki neki lát saját energia rendszerének emeléséhez, rendre összeveszik a rokonaival, szeretteivel.

A kisülések segítik az energia elégését. Ilyenkor nagyon fontos, hogyan reagálunk, hogyan éljük meg az újabb”vihart”, mert azzal programozzuk a következő eseményt, a következő robbanást.

A megváltozott energia szint arra kényszeríti a környezetet, hogy változtassanak a reakcióikon, és a változás sokak számára nagyon nehezen megy.

Magamról tudom, hogy hány év munka kellett hozzá, hogy ne tudjanak visszahúzni a közelembe kerülő emberek, mivel médiumként gyorsabban ráhangolok a körülöttem lévők energiáira.

Sokszor voltam dühös azokra a rokonaimra, akik „visszahúztak”, aztán magamra, amiért engedtem magam „visszahúzni”, most meg azon szórakozom, milyen jól megvagyunk.

A „családi” szint kitisztítása nélkül nem lehetünk sikeresek az életben sem, mert akkor a problémák tisztázását csak későbbre halasszuk, pontosabban idő kell, hogy valakivel szorosabb köteléket alkossunk, hogy a felszínes kapcsolat elmélyüljön, és ha ez meg van, jön majd elő az eltemetett tisztázatlan energiák szétrobbantása.

21 éves korig a családi karma programja fut, de utána már minden eseményért felelősek vagyunk, mert a történések a múltban meghozott hibás döntéseink, reakcióink következménye.

Az évek során minden szintről kapunk ízelítőt, de ahogy a sok mellékzöngést kitisztítjuk, markánsan megmarad az eredetileg próbatételként bevállalt szintünk, amit egy egész élet során folyamatosan tisztogathatunk.

Csak az történik velünk, amit megérdemlünk!!!!

Hálát adok az égnek, hogy kezembe adták a módszert, ami által ki lehet lépni az ördögi körből, csak legyenek hozzá kliensek, akik nyitottak a változásra és felelősséget vállalnak az életük alakulásáért.

Felismerem a pillanatot, amikor egy döntésen múlik, hogy merre engedem az eseményeket elmozdulni, melyik energia szint hívása hangosabb - erre a klienseim is képessé vállnak az oldások hatására.

Olyan, mintha több rádió játszaná a slágereket, és én választhatok, melyikre táncolok, melyikkel fogok egy dalt fújni. és ha választottam, akkor a többi elhalkul.

Akkor is van választásom, ha a többiek együtt fújják ugyan azt a dalt, én dönthetek úgy, hogy közben magamba a saját dalomat dúdolom.

Az egyik filmben, amiben egy nevelőtáborban lévő kurtizánt játszottam 25 nő énekelte együtt az internacionálét szlovák nyelven. A húgommal poénból mi magyarul énekeltük a szöveget. 2 hang 23al szembe, köztük képzett hangokkal. Először a mellettünk állók hallgattak el, majd fokozatosan mindannyian, és mi végül kettesben énekeltük végig magyarul. Volt nagy röhögés, meg egyebek.

A lényeg az, hogy megérezték, hogy ez most valami más, és mindenki hallani akarta azt a bizonyos mást, akár profi színésznő, akár statiszta volt az illető, forgó kamera ide vagy oda.

Mi beleéltük magunkat az öntudatos hazafi szerepbe, és végig is vittük saját szájízünk szerint.

Pontosan ez a lényeg.

Mindegy hányan vannak kibillenve körülöttünk, ugyan azon, vagy más és más szinteken, ha mi magunk stabilak vagyunk érzelmeinket, tudásunkat illetően, akkor nem tudnak elmozdítani.

Csak akkor borulunk ki, ha valami nincs rendben, a rendszerünkben.

Amíg fennakadunk valamelyik érzelmi szinten, nem látjuk reálisan a világot, így nincs jogunk sem ítélkezni, sem a véleményünket hangoztatni, mert azok torzultak, és ha sokat hangoztatjuk, akkor vele a világot is eltorzítjuk, pontosabban arról a szintről látjuk, ahol tartózkodunk, de az csak a mi valóságunk, amit az érzékszerveink tompán közvetítenek felénk, mivel terheltek a fel nem dolgozott érzelmi teher által.

Amíg nem tudjuk elfogadni és szeretni magunkat, addig a világ sem tud elfogadni bennünket, és az események mindig kihívásokat raknak majd elénk.

De sebaj!

Az internacionálé után szabadon Lenint idézném, már ő is megmondta annak idején: Tanulni, tanulni, tanulni….

Ehhez én csak annyit tennék a jelenben, hogy: Oldani, oldani, oldani, hogy végre megtanuljuk a leckét.

Mielőtt felkerülne ez az anyag az oldalamra, gondoltam teszek egy kísérletet, amivel jobban be tudom mutatni azt, hogy a leg hétköznapibb dologra is a szerint fogunk reagálni, hogy melyik szinten tartózkodunk többnyire.

Átmenetileg lehetünk bármelyik szinten, de a „családból hozott” energia szint foglyai vagyunk mindaddig, amíg ki nem oldottuk magunkat belőle. A kísérlethez vettem több doboz ösztrogént tartalmazó gyógynövényes kapszulát, amely bőrszépítő, hajerősítő és mellfeszesítő tulajdonságokkal bír. Mindenkinek meséltem róla, és figyeltem a reakciókat.

Nem csalódtam, mindenki a szerint reagált, amelyik szintet (még) nem tudja elengedni.

SZÉGYEN Nekem ez biztosan nem hatna.

( Az illető megalázva, kirekesztve érzi magát, az élete nyomorult, szánalmas, és azt hiszi, hogy őt még az Isten is megvetné)

BŰNTUDAT Rajtam akarsz nyerészkedni?

(Meg van győződve arról, hogy az élet gonosz. Állandóan vádaskodik, bántó szavaival mindent lerombol)

( A vicc az egészben, hogy nem Magyarországról rendeltem, mivel itt az ára 3 szorosa, mint más országokban. Hja, ahol a lakosság nagy része ezen a szinten tartózkodik, akkor a kereskedők minden bűntudat nélkül annyit húznak le, amennyit akarnak azokról, akik úgyis mindig azt hirdetik magukról, hogy őket mindenki lehúzza…) APÁTIA

….. Nincs reakció, azt sem érti mit kérdeztem.

(Azt hiszi Isten őt kárhozatra ítélte és az élet reménytelen. Annyira kétségbeesett, hogy legszívesebben az életét is feladná)

BÁNAT

Gondolod, hogy az segít? Sajnálom, de már nem tudom mit is akarok, hogy egyáltalán van e értelme törődnöm a nőiességemmel.

(A saját életét tragikusnak látja, állandóan sajnálkozik, és reménytelenséget sugároz)

FÉLELEM

És nem fogok tőle rákot kapni?

(Retteg Isten büntetésétől, a világot fenyegetőnek, félelmetesnek látja. Állandóan szorong, és visszahúzódik a társasági élettől, az emberektől.)

VÁGY

És akkor nagyobb mellem lesznek, sok hajam, és akkor végre annyira belém szeret a kedvesem, hogy más nőre rá se fog nézni soha többé? Jaj de jó! Bocsi, most nincs rá pénzem, de majd spórolok rá.

(Azt hiszi, Isten megtagadja tőle, amire vágyik, az élete ezért kiábrándító. Állandóan más élet után sóvárog, rabja a képzelgéseinek.)

HARAG

Milyen hülyeségeket beszélsz? Már megint jól bedűltél az idióta reklámoknak

(Az Istent bosszúálló lénynek képzeli - gyakori a Buddhistavallásban a haragvó istenekre fogni az időjárásbeli anomáliákat. A harag szintjén álló dacosan szembe szegül mindennek, és mindenkinek. Állandóan gyűlöletet érez, és agresszíven halad célja felé.)

GŐG

Én az ilyeneket nem szedem be, nem tudhatom milyen hatással lesz a szervezetemre.

(Isten léte közömbös a számára. Állandóan követelőzik. Ember társait lenézi, a viselkedése felfuvalkodott, pöffeszkedő.)

BÁTORSÁG

Kedves vagy! Most nem is tudom igazán, mire van szüksége a szervezetemnek. Végig gondolom, és ha úgy alakul, élek az ajándékoddal.

(A dolgokról pozitívan beszél, a módot keresi, hogy megvalósíthassa a kitűzött célt. Másokban megerősíti a bizalmat, nyitott az új dolgokra, igent mond a lehetőségekre.)

Mindegyik elutasító, de a kiválasztott szavak, és a hangsúly mindig többet árul el rólunk, mint amennyit szeretnénk magunkról megmutatni.

Minden reakciónkkal mi formáljuk a jövőnket, nem győzöm ismételni magam, tessék érte felelősséget vállalni.

Végezetül egy jó tanács azoknak a hölgyeknek, akik a GŐG szintjén megrekedt férfiba szerelmesek, vagy olyanokba, akik épen, hogy elhagyták a gőg szintjét, de még nem tudnak szeretni, elfogadni.

Ezek a férfiak magasan hordják az orrukat, így nem képesek észrevenni azokat, akik az alacsonyabb szinten tartózkodnak. Ne várjatok részvétet, megértést, mert az nem az ő szintjük.

Ha valaki a GŐG szintjén áll az ugyan a táblázaton feljebb van, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobb lenne az alsóbb szinteken lévőknél.

Teljesen mindegy, hogy valaki sörtől, bortól, pálinkától, vagy viszkitől rúg be minden nap, alkoholista ez is az is, maximum a viszkis magát felsőbbrendűnek gondolja a többinél.

Ha valaki a GŐG szintjén rekedt meg, az nem jelenti azt, hogy a többi szinten már rendben van, egyszerűen csak elnyomja, vagy tagadja a számára kezelhetetlen érzéseket. Azt hiszi, ha nem engedi magához mások érzéseit, akkor neki sem kell a saját érzéseivel foglalkoznia.

Hölgyeim! Ha ennek a szintnek a csapdájába esett férfinak előhozakodtok félelmeitekkel, fóbiáitokkal, sérelmeitekkel, egyéb érzéseitekkel, nem fognak tudni mit kezdeni vele, és csak nyűgnek fog érezni benneteket.

Hiába fogtok felé szemtől szembe pozitív érzéseket sugározni, ha közben mindkettőtök tudat alattija tele feldolgozatlan sérelmekkel, az illető nem lesz rá vevő, mivel az ő rezgés szintje nem tud rezonálni szemtől szembe, így meg kell találni a mértéket, amit be tud, el tud fogadni.

Ha a negatív érzéseiteket áramoltatjátok felé, akkor az, fekete mágiának számít, mivel lehúzzátok. Még szép, hogy hárítanak benneteket, amikor alacsonyabb frekvencián rezegtek, hiszen nekik is egy csomó munkába került amíg „érzéstelenítették” magukat, nem fogják csak úgy feladni.

De innen szép nyerni.

A GŐG szintjén tartózkodó férfiaknak első sorban elfogadásra, bátorításra van szükségük, a számonkérések, hibáztatások hatására azonnal visszavonulnak a csigaházukba.

Fontos, hogy a velük szemben támasztott igényeinket nyugodt hangon, érzelemmentesen adjuk elő, mert csak akkor képesek figyelni ránk. Mihelyst átmegyünk hisztibe, vagy elsírjuk magunkat, esetleg dühöngünk, azt érzelmi zsarolásnak fogják minősíteni, és ismét bezárnak!

Amikor szavakkal, viselkedésükkel bántanak minket, soha ne feledjük, nem azért bántanak, mert tényleg bántani akarnak, hanem ez az egyetlen védekezési forma, amit ismernek.

Ók is áldozatai a sok félre értett, fel nem dolgozott kommunikációnak, „nem cselekvésnek”, „nem szeretettség” érzésének.

A GŐG szintjének a fogságában levő embertársaink folyton küzdenek saját magukkal, de ha akad valaki, aki szembe szegül velük, azt szívesen lenyomják, jobb egy boksz zsákot ütni, mint árnyékra vetődni.

Ha valaki alacsonyabb rezgésszinttel közelít feléjük, azt támadásnak veszik, és ledöngölik.

Meg kell tanulni az örömmel teli, optimizmust áramoltató hangvételt, mert akkor biztonságban, harmóniában fogják érezni magukat, és akkor megnyílnak.

Amíg az alsóbb szinteken állunk, nem tudnak ránk hangolni.

Tessék feljebb lépni, a helyzet, az ő helyzetük fölé emelkedni.

Ha stabilan fenn tudtok maradni a felsőbb szinteken, meg tudjátok ugrani az ÖRÖM szintjét, de legalább az ELFOGADÁS szintjét stabilan elsajátítottátok, akkor mindenki fel fog nézni rátok, mert egyszerűen ez az energiák törvénye.

Az ELFOGADÁS mindenre értendő, akár saját fizikai külsőről van szó, akár a partner másságáról. Ha nem tudjátok elfogadni saját magatokat, nem várhatjátok ezt el a környezettől, hogy megtegyék helyettetek.

Nincs őszinte szeretet ennek a szintnek a megugrása nélkül. Az elfogadás nélküli szeretet elvárásokra, számításra, prekoncepciókra épülnek így nem csoda a rengeteg csalódás.

A GŐG szintjéről kommunikáló embertársaink viselkedésükkel megkérdőjelezik szeretetünk erősségét, viselkedésükkel minket tesztelnek, hogy tényleg szeretjük e őket, és mi beigazoljuk félelmüket, mert sorra alá merülünk az alsóbb szintekre a helyett, hogy vennénk a BÁTORSÁGOT a felemelkedéshez.

Persze előbb el kell sajátítanunk a PÁRTATLANSÁGOT, ami azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a másik félelmeit, és nem veszünk el saját szenvedésünkben, elengedjük az „áldozat” szerepét, ezzel a másikban a bizalmat erősítjük, akár nyíltan vállaljuk egy beszélgetés során, akár magunkba játsszuk le a párbeszédet, a másik érzékelni fogja a változást az „erőben”.

Utána elsajátíthatjuk HAJLANDÓSÁGOT a változás, a siker kockázatához, amely megerősíti optimizmusunkat, és ezután jöhet a megbocsátás magunknak, és a környezetnek. A partner felé jelezzük, szándékunkat a változásra, amivel rá is ösztönzően hatunk.

Ezután az ELFOGADÁS szintje következik, amely a megbocsátás és a harmónia vibrációinak megfelelő energetikai szint.

Az utána következő szint az EGYSZERŰSÉG szintje, ami a minden és mindenki megértését hozza magával, ez az igazi bölcsek szintje.

Ezt a szintet már nagyon kevesen tudják elérni.

Ezt követi a SZERETET szintje, ami a teljes elfogadás, jóindulat, szeretetben levés szintje. Ezen a szinten tartózkodott például Diana hercegnő, de a családi karma szintje mindig visszavette, mivel nem volt meg a kellő tudása, információja ennek a programnak a kitisztításához, így a magán életben nem tudta ugyan ezt az energiát áramoltatni.

Ezen szint fölött áll az ÖRÖM szintje, az itt tartózkodók legfőbb jellemzője a békesség és a derű. Buddhista szerzetesekre, és az igazi gurukra jellemző lelki állapot.

Majd jön a BÉKE - Teréz anya, Dalai Láma, Ghandi, II. János Pál, majd a MEGVILÁGOSODÁS szintje - Jézus, Buddha.

Nekünk hétköznapi embereknek elképzelhetetlennek tűnő magaslatok.

Első nekifutásnak szerintem elégedjünk meg azzal, ha képesek vagyunk harmóniában élni önmagunkkal és a környezetünkkel, ami az ELFOGADÁS szintjével azonos vibráció.

De addig rengeteg az oldani, a feldolgozni, a megérteni, megbocsátani, elfogadni való.

Hölgyeim és uraim, ha nem terhelnétek sem magatokat, sem a környezeteteket a fel nem dolgozott érzelmi energiák által torzult életszemléletetekkel, ha képesek lennétek előítéletek, és elvárások nélküli energiát sugározni magatokból, akkor az a személy, aki felé energiát sugároztok, képes lesz arra, hogy fellépjen arra a szintre, ahova sikerült nektek feljutnotok.

Ha ez még nem így van, akkor nyomás időpontot egyeztetni valamelyik kollégámmal, mert minden perc, amikor nem a megfelelő érzelmi szinten tartózkodtok csak időpazarlás, ami sokkal többe kerülhet, mint a kezelések ára.