vissza >>

Negatív érzelmek viharàban

A tesóm munka mellett a 2. egyetemet végzi. Szepsiben tanít, de Lőcsére járnak iskolába, így a járás többi továbbképzésre járó tanítóit is magával viszi az autóban útitársként.

A minap elmesélte, hogy most már egy útitárssal kevesebbre számíthat, mivel a Kassai kolléga-iskolatárs megsértődött.

A történet banális, mégis egy komoly „haragszomrád” helyzet lett a következménye.

Nálunk gyakran fúj a szél, de egy bizonyos pénteki napon olyan erővel fújt, hogy több kamiont is az árokba borított. Az autó megtartása az úttesten komoly fizikai kihívással bírt, a tesómnak szinte görcsbe rándult a karja, amilyen erősen kellett a volánt tartania, hogy az autó egyenesben maradjon.

A szokottnál lassabban tudtak csak haladni, így a szokásos Kassai érkezéshez képest késtek 15 percet.

Amikor végre megálltak a Kassai kolléganőnél, az teljes mértékben kifakadt a húgomra, hogy miért nem vette fel a telefont, amikor 4x is hívta őt, már idegileg teljesen kikészült, mert attól félt, hogy valami bajuk esett.

A húgom közölte vele, hogy már épp elégszer utaztak együtt, tudhatná, hogy vezetés közben sosem veszi fel a telefont, amikor meg nehezített helyzet van, akkor meg pláne.

A hölgy ettől teljesen kiborult, mert ő úgy vette észre, hogy a húgom telefonja foglaltat jelzett, így biztosan tudja, hogy a húgom mással beszélt, csak neki nem akarta felvenni.

A hölgy, ha lehet még jobban kiborult, mivel megalázva érezte magát, amiért elutasították.

A húgom elmagyarázta, hogy ha kinyomja a hívást, akkor az foglaltat jelez, miért nem hívta az autóban ülő másik két kollégát, akiknek a száma szintén a telefonjában van..

Ettől a hölgy még inkább megalázva érezte magát, nem elég, hogy visszautasították, megalázták, kioktatták, még azzal is szembesítik, hogy ostoba. Nyilvánosan megalázták, így teljesen jogos, hogy örökre meggyűlölje a tesómat.

Azóta nem hajlandó velük utazni, és még a köszönésüket sem fogadja.

Teljesen igaza van, hogy jön a tesóm ahhoz, hogy őt így megalázza.

Egy tipikus történet arra, hogy a fel nem dolgozott érzelmek viharában nem látjuk a valóságot, a saját érzelmeink az egyetlen valóság, és a többieknek ezt tiszteletben kell tartaniuk.

Amikor a húgom először kinyomta a hölgy hívását, valószínűleg bekapcsolt a hölgynél a visszautasítottság programja és fennakadt a lemez.

Mindenáron el akarta érni, hogy a tesóm felvegye a hívást, az lett az egyetlen cél.

Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a hölgy csakis lineárisan képes gondolkodni, így ha az előre meghatározott következő lépés nem jön össze, akkor képtelen tovább lépni, vagy más utat választani.

Újra és újra ugyan azt akarja meglépni, közben ki van borulva, amiért a világ ellenáll neki, sajnálja magát. a körülmények áldozatának érzi magát, de nem hajlandó változtatni az álláspontján.

Egyszerűen azt kellett volna tennie, hogy felhívja az anyósülésen ülő kollégát, aki nagyon szívesen tájékoztatta volna a helyzetről.

Azonban a lemez felakadt. Az évek során fel nem dolgozott sérelmek, amelyek a visszautasítások által keletkeztek egyszerre törtek fel, amikor a húgom megnyomta a híváselutasítás gombot.

Olyan emocionális orkán szabadult fel hősünkben, hogy még az erős szelet sem vette észre, amely láttán logikusan kikövetkeztethette volna a dugót, és a késést.

A feltörő indulatok blokkolták a józan gondolkodását akkor is, amikor a tényekkel szembesítették. Abban a percben magát minden helyzetben a mártír kategóriába helyezte, a tényektől függetlenül magát áldozatként állította be.

Így mindent személyes sérelemként élt meg.

Pedig ott volt a nagy pillanat, hogy a viharban elengedi e a viharos érzéseit. Elég lett volna egy bocsánat kérés, azonnal kioldódott volna a félelmeinek nagy része.

A megbocsátás magunknak, vagy másoknak a legmagasabb vibráció, mintha megáldanánk magunkat, és a helyzetet.

A megbocsátó energia csodákra képes, akár betegségek is eltűnhetnek pár óra alatt, ha tudjuk kinek és mit kéne megbocsátani.

A hölgy a megbocsátás helyett, a haragot választotta, így még több negatív energiát spajzolt be magának. Előbb utóbb komoly betegség fogja figyelmeztetni rá, milyen ostobán bánik saját energiáival.

Nem akarom szajkózni, de ez a fajta ostobaság sajnos tömegdivat lett. Az állandó panaszkodással az emberek durván szennyezik saját energiáikat, és a környezetre is nagyon degradáló hatással vannak.

Az önsajnálat mindig annak a jele, hogy az illető nem vállal felelősséget saját tettei, mondatai, gondolatai felett.

A körülmények áldozatának tekinti magát, a helyett, hogy felfogná, minden helyzetet saját magának köszönhet, saját maga programozta be különböző ítélkezéseivel, viselkedéseivel.

A PANASZKODÁSSAL MINDIG ENGEDÉLYT ADUNK A SORSNAK ARRA, HOGY LEGKÖZELEBB IS MI HÚZZUK A RÖVIDEBBET, MI LEGYÜNK AZ ÁLDOZATOK.

EBBŐL AZ ÁLDOZATI SZEREPBÓL CSAKIS AKKOR TUDUNK KILÉPNI, HA FELHAGYUNK A MÁRTÍROMKODÁSSAL, FELHAGYUNK AZ ÖNSAJNÁLATTAL, A MAGUNK SAJNÁLTATÁSÁVAL!

Én is ki szoktam borulni, nekem is megvannak még a fel nem dolgozott érzelmi csomagjaim, de akkor is kiborulok, ha mások rám zúdítják a fel nem dolgozott negatív vibrációjukat.

Ha kliensként mondja el valaki az aggodalmait, olyankor az természetes, hiszen az a munkám, olyankor minden arra irányul, hogy a dolog kioldódjon. Ha azonban valaki privát beszélgetés során áraszt el dagályos negatív hullámokkal, azt azonnal igyekszem lerázni magamról, még akkor is, ha tudom, hogy a személy, akit leállítok a negatív energiák áramoltatásában, meg fog rám sértődni.

Azonban mint már mondtam, akit elárasztanak a fel nem dolgozott negatív érzelmek, azok a valóságot nem érzékelik, így egy erőteljesebb jelzésre van szükség ahhoz, hogy észrevegyék, valami rosszat csinálnak.

Olyan ez, mint egy érzelmi gépszíj, ha valakit elkap, az illető olyannyira felpörög, hogy simán nem tud leállni.

A negatív érzelmi áradatban levő személyt le kell állítani mielőtt a környezetet is magával sodorja. Ha az illető ilyenkor képes bocsánatot kérni, akkor sok minden kioldódhat benne, ha megsértődik, tovább dagad benne a fel nem dolgozott feszültség.

Fontos, hogy az emberek beszéljenek a félelmeikről, fontos, hogy átéljék a haragot, fontos, hogy kimutassák érzelmeiket, ami viszont tilos, dédelgetni a negatív érzelmeket.

Az adott pillanatban, amikor sértő dolog történik, amikor jogos a haragunk, át kell élnünk az érzelmeket, másik dolog azonban, hogy később hogyan beszélünk róla.

Itt is érvényes, hogy ha nevetünk rajta, akkor már feldolgoztuk, ha elsírjuk magunkat, feldolgozás alatt áll az esemény, minden egyéb reakció, sértődöttség, harag. bűntudat, dac, azt jelenti, hogy hazudunk magunknak az adott témában, áldozatnak állítjuk be magunkat, és nem vállalunk felelősséget azért, amit mondtuk, vagy tettünk, vagy nem mondtunk vagy nem tettünk meg időben.

Hogyan is változhatna pozitívan a gazdasági helyzet, ha az emberek állandóan panaszkodnak az árak miatt.

Hogyan legyen valakinek jó kapcsolata, ha állandóan panaszkodik a partnerére.

Hogyan legyen valaki megbecsült egy munkahelyen, ha folyton panaszkodik a főnökére.

Mint mondtam, a panasszal engedélyt adunk arra, hogy a közeljövőben is mi húzzuk a rövidebbet.

Mivel ez is szabad akarat, el lehet dönteni, mi legyen, csak akkor utána NE PANASZKODJUNK!