2006-ban Kassán három fiatal képzőművész úgy döntött, hogy egy olyan csoportot hoz létre, amely videó alkotásokon keresztül mutatja be Kelet-Szlovákia kulturális és politikai tevékenységeit.
Radovan Cervenka, Tomás Makara és Peter Vrábel tősgyökeres kassaiak, együtt végeztek a Kassai Művészeti Főiskolán. Műveikben elsősorban a lokálpatriotizmus, a centralizmus, a demokrácia és a nacionalizmus témáit dolgozzák fel sajátságos módon.
Szlovákiában jelenleg igen különböző extrém nézetek uralkodnak a társadalom egyes rétegeiben. A három művész ezt az extrémitást emeli ki legújabb alkotásaiban saját extrém látásmódjukon keresztül. A szlovák politikai közeget illusztrálják, amelyben bőven akadnak magyarellenes megnyilvánulások.
A Kassa Boys szerint a szlovák nacionalista párt vezére, Ján Slota hamis szűrőn keresztül látja a magyar vonatkozású eseményeket, és szavai kimondottan rasszista hangulatot keltenek…
Slota szerint a magyarok görbelábú mongoloidok, a magyarok legendás madarát, a turulmadarat közönséges papagájnak titulálta, míg István királyt lovon ülő bohócnak. Nem beszélve Göncz Kingáról, akit a szlovák politikus nemes egyszerűséggel csak „kócos boszorkánynak” nevezett.
A százszor kimondott hazugság előbb utóbb igazsággá válik, ezért döntöttek úgy e fiatal képzőművészek, hogy vicces formát adva a kijelentéseknek elveszik azok élét. Saját bevallásuk szerint ugyanis csak egy ilyen ironikus lépés tudja kimozdítani a társadalmat a közömbösségből. Műveikkel pedig egyfajta öntisztító szűrőt szeretnének beindítani a térségben.
A fiatal művészek Slota kijelentéseit direkt giccses módon ábrázolták, hogy ezzel is alátámasszák mennyire groteszkek a politikus állításai.
A fiúk hangsúlyozottan a nemzetek közötti békés, tiszteletteljes együttélés mellett teszik le a voksot, bár műveiket sokan pont fordítva értelmezik.
Szellemi vezetőim szerint, ha egy trauma mélyen bevésődött az emberiség kollektív tudattalanjába, akkor azt a humor útján lehet a legegyszerűbben közömbösíteni.
Tudom, hogy sokaknak tiszteletlenségnek tűnik, de a Holokauszt emlékét is a zsidó viccek tudják semlegesíteni.
Traumával nem lehet együtt élni. A sérült személyiség csakis sérült dolgokat hozhat létre. Tiszteljük az áldozatokat, de nem kell sanyargatni magunkat, nem kell a mai nemzedéknek bűntudatban élnie azért, ami megtörtént.
A humor csak a negatív vibrációt semlegesíti, a történteket nem teszi „meg nem történtekké”.
Slota kijelentései a szlovákok magyarokkal szembeni kisebbrendűségi érzéseiből táplálkoznak. Ha a humoron keresztül öltenek materiális formát, akkor ez a trauma kioldódik és talán idővel Slota viselkedése is megváltozhat.
Azt, hogy a magyarok is tele vannak sérelmekkel a szlovák nép részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor pár embernek meséltem a kiállításról, első reakcióként felháborodtak vagy megsértődtek.
Jót nevettem rajtuk, mivel ezen a traumán én is átestem.
Amikor először olvastam a kiállításról egyszerre voltam sértődött és tört rám a nevethetnék. Dolgozott az ősi trauma, de azonnal értettem a művészek szándékát is.
Amikor Tomás Makarával telefonon felvettem a kapcsolatot, voltam olyan pimasz, hogy megkérdezzem tőle, mi volt mindezzel a szándékuk: provokáció vagy figyelemkeltés?
A hangján éreztem a megbántottságot és a szomorúságot, amiért ez a kérdés egyáltalán felmerült bennem.
Bocsánatot kértem tőle, jeleztem, hogy én pontosan tisztába vagyok szándékuk jóságával. A kérdést pedig csak azért tettem fel, mert tudtam, hogy az emberek meg fogják kérdőjelezni a műveket.
Szerintem az alkotások ugyanolyan furcsa fricskái a sorsnak, mint Marilyn Manson zenéje. Egyszerre tesztelik a befogadást és az elfogadást, rákoppintanak az álszentségre, a túlzott önérzetre.
A régi mondás szerint „A szó elszáll, az írás megmarad”. De akkor miért rettegtek az indiánok és más őslakosok attól, hogy lefessék vagy lefényképezzék őket?
Tanítóim szerint minden alkotás egy gondolat, minden gondolat egy energia.
A szabadon szárnyaló energia elillan, és máshol veti fel újra a fejét. A matériába öntött energia viszont kézzel foghatóvá válik, közelebb kerül az emberekhez, és ezért már nem is olyan ijesztő.
Gondoljunk csak azokra, akik naplót írva vezetik le a feszültségeiket. Materializálják a gondolati energiákat és ezzel ki is adják magukból, hogy ne nyomassza tovább őket.
Így van ez Slota gondolataival is.
A Kassa Boys megkötötte őket műalkotásaikkal, és minél többen szembesülnek velük, annál kevésbé lesz ijesztő, annál kisebb lesz az erejük.
Remélem gondolatom, hogy mindezt közzé tegyem, elnyeri olvasóim tetszését és egyetértését, segítségemre lesz abban, hogy minél többen megismerkedhessenek a nacionalista energiák leföldelésének eme technikájával.
